Korunk 1993 (III. folyam 4.)
1993 / 1. szám = Magunkról - egymásért - JÓZSEF ATTILA: Elégia (vers)
JÓZSEF ATTILA ELÉGIA Hatvan évvel ezelőtt, elsőként, a Korunk közölte a verset, az 1933. július—augusztusi számban. Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan... Te kemény lélek! Te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve, önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt szikárló tűzfalak magányán a nyomor egykedvű csendje fenyegetően és csengve, föloldja lassan a tömény bánatot a tűnődők szivén s elkevert milliókéval... Az egész emberi világ itt készül. Itt minden csupa rom. Ernyőt nyit a kemény kutyatej az elhagyott gyárudvaron. Töredezett, apró ablakok fakó lépésein szállnak a napok alá, a nyirkos homályba. Felelj, m innen vagy? Innen-e, hogy el soha nem hagy a komor vágyakozás, hogy olyan légy, mint a többi nyomorult, kikbe e nagy kor beszorult s arcukon eltorzul minden vonás? Itt pihensz itt, hol e falánk erkölcsi rendet sánta palánk rikácsolva