Korunk 1999 (III. folyam 10.)
1999 / 1. szám = Közép Európa - nyitás vagy zárás - KISS GY. CSABA: Hazák, határok, régiók (Közép-európai tűnődések az ezredvégen)
Kiss Gy. Csaba Hazák, határok, régiók Közép-európai tűnődések az ezredvégen Szájunkra vehetjük-e még e borzalmas századnak a végén a haza szót? Nem mintha eltűnt volna a használatból. Nem, mert szívesen emlegetik a politikusok, különösen ha bajban vannak, ha áldozatot kívánnak tőlünk. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy időről időre a viták is fölparázslanak mifelénk, mit jelent végtére haza és nemzet, szabad-e beszélni róluk. Mert gyanúba keveredtek, és nem egészen ok nélkül. Hiszen mennyi pusztító szándék, emberellenes törekvés húzódott meg a pátosszal emlegetett haza szó mögött! Milliós tragédiák, elűzetések, kitelepítések. És jelentette a haza a reményt, az alagút végén pislákoló fényt, a bizakodást, hogy szembe lehet szállni a túlerővel, a diktatúrával. Mert haza volt az ’56-os forradalom Magyarországa, a Prágai Tavasz harminc évvel ezelőtti Csehszlovákiája és a Szolidaritás Lengyelországa. Napjainkban viszont, úgy tetszik, annyira lejáratódott fogalom lett a haza, hogy a mai nemzedékek előtt legfönnebb a nagy nemzetközi sportesemények idején kap valamiféle tartalmat. Ómódinak látszik a globalizáció korában. A szellemi életben pedig mintha két egymással szemben álló táborba sereglenének a szereplők; vannak a hazának (legyen az román, horvát vagy lengyel) végsőkig elszánt hívei, és vannak mindenre képes ellenfelei. Mindenható kollektivitás és mindenható individualizmus szívesen veszi magára e vitának a köpönyegét. Mind a kettőnek kizárólagos szokott lenni az álláspontja, mintha törvényszerű volna, hogy közösség csak az egyén rovására érvényesülhet, az egyén pedig csak a közösség rovására valósíthatja meg önmagát. A múlt század nagy elbeszéléseiből a harmadik évezred küszöbére illúziófoszlányok lettek, így természetes, hogy megkérdezzük: kellenek-e még a hazák? Közép-Európában nem lehet könnyed mozdulattal félresöpörni ezt a kérdést. Újra meg újra bekopogtat hozzánk. A mekdonaldok és a tömegkultúra honfoglalásával, múlt századi ízű területekért folytatott háborúkkal, az internet látszólagos nemzetfölöttiségével — mert azért a szép új világ egy nyelven, angolul beszél. Időszerű volna tehát százhatvannégy év után is a cseh költő — Josef Kajetan Tylk kérdése: Hol van a hazám? Zárójelben: ebből azután a csehek nemzeti himnusza lett. A kérdés annak idején is bizonytalanságot tükrözött. Mert lehetett a haza állam, ország, tartomány, nyelv. Közép-Európában nem volt könnyű meghatározni, ki számíthat e haza leányának, fiának. A cseh költő válaszában több kétértelműséget is találunk. A paradicsomi tájnak tekintett cseh föld volna a haza, de arról már szó sincs, hogy ott bizony szép számmal laknak német .