Korunk 2002 (III. folyam 13.)
2002 / 1. szám = Erdélyi magyar filmtükör 2002 - KÁNTOR LAJOS: Beszélő film
Beszélő film Egy ifjú (budapesti illetőségű) filmesztéta, Gró Lajos a Korunk 1926. novemberi számában regisztrálja a hírt, hogy „a Western Electric Comp.-nak és a Warner Brothers Pictures Inc.-nak hosszas kísérletezés után sikerült egy tökéletesen egybehangolt beszélő, zenélő, éneklő és filmvetítőgépet (a Synchronisationt) előállítaniuk, amely gép a lelkesedők szerint, miután tökéletesen megvalósította a beszélő filmet, egészen új utakra fogja terelni a filmművészetet". Dienes lapjának munkatársa ebben a színpadhoz való visszatérés veszélyét látja, de attól is fél, hogy „a beszélő film megszüntetné a filmművészet egyik legnagyobb értékét, a film internationalismusát Pár évvel később viszont (1930 októberében) Moholy Nagy László már kijelenti: „A hangosfilm egyike a legnagyobb szabású találmányoknak, amely az emberiség látvány- és hallomáskörét az eddig elképzeltek határain túl tágítja ” (Az új film problémáig Janovics Jenő ekkorra már be is fejezte filmtörténeti jelentőségű munkáját, a kolozsvári filmgyártást, ám (tudomásunk szerint) nemigen történt kísérlet arra, hogy az ilyen kincseket is rejtő városhoz kapcsolódó filmes gyakorlat és elmélet eredményeit valaki összetalálkoztassa. Igaz, a néma-, majd a hangosfilm Korunc-beli propagálói messzebbről, Berlinből vagy Budapestről küldték Dienes Lászlónak, illetve Gaál Gábornak a cikkeiket (Kassák Lajos, Hevesy Iván, Kállai Ernő, Balázs Béla), Janovics filmes kezdeményének pedig Erdélyben sokáig nem volt érdemi folytatása. Akár jellemzőnek is mondható, hogy jó negyedszázaddal ezelőtt a Korunk élhelyen közli Hevesy tanulmányát Chaplinről (1926. július), ugyanitt a Szemlében hosszabb ismertetés olvasható Hevesy Iván A filmjáték esztétikája és dramaturgiája című könyvéről, a melléje tördelt cikk, Erdély egyénisége Reményik Sándor, Áprily, illetve az erdélyi szászok irodalmáról szól. A két tárgykör, a két téma a rendező Szőts István és Nyírő József révén találkozik - az Emberek a havason Velencében elnyert nagydíja bizonyítja, milyen lehetőségek maradtak hosszú időn át kihasználatlanul. Bátortalan vagy nagyon is bátor (de az adott körülmények közt nem honorált, ellenkezőleg, akadályozott, sőt tiltott) kísérletek után az új évezred reményeket ébreszt, hogy végre összekapcsolódhat „Erdély egyénisége" s a filmjáték esztétikája és dramaturgiája. A munkaképes - és tanítani képes - középnemzedék képviselői mellett egyre nagyobb számban jelentkeznek „filmtettre” a pályakezdők. Erről is kíván szólni ez a Korunk -szám. A hozzánk és rólunk mozgóképben és szövegben beszélő, de távolabb, Velencében vagy az óceánon túl is figyelmet kelthető erdélyi magyar filmről (amelyben Budapest és Bukarest nem kevéssé érdekelt lehet). Kántor Lajos 3