Korunk 2017 (III. folyam 28.)

2017 / 1. szám = Változó idők - változó társadalom - Dimény Attila: A kézdivásárhelyi oktatási intézmények rövid története a 17. századtól a 20. század első feléig

DIMÉNY ATTILA A KÉZDIVÁSÁRHELYI OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK RÖVID TÖRTÉNETE A 17. századtól a 20. század első feléig D­aniel G. Scheinz medgyesi szász orvos az erdélyi székelyekről 1832-ben írt munkájában megjegyzi, hogy világré­szünk (Erdély) összes népei élénk érdeklődést tanúsítanak a népoktatás iránt. Véleménye sze­rint csak a szabadgondolkodó emberek tehet­nek a közjóért, lehetnek az államnak hű polgá­rai. A székely társadalomról pedig azt írja, hogy élénk a szellemi kultúra iránti magas fokú érzé­ke, mely elsősorban kitűnő tanintézeteiben nyilvánul meg.1 A közművelődésnek és azon belül az okta­tásnak Kézdivásárhelyen is fontos szerepe volt az urbanizáció kibontakozásában. A kora újkor­ban és újkorban elsősorban az írás-olvasás szintje volt a városiasság egyik fontos eleme, mutatója.2 Kézdivásárhelyen a 16. század har­madától kialakuló céhes rendszer egyik alapve­tő pillére volt az írás-olvasás széles körben való elterjedése. Ezt a folyamatot a későbbiekben messzemenően elősegítette az oktatási élet to­vábbfejlesztése és intézményesítése. Református egyházi oktatás ■ Kézdivásárhelyen az egyházi oktatás több év­százados múltra tekint vissza. A város legrégeb­bi iskoláját a reformátusok hozták létre még 1637-ben, úgynevezett partikula iskolaként.­ Ugyanők 1760-1761-ben kőből nagy és újszerű iskolaépületet emeltek, melyet akkor a város ke­vés kőépülete között tartottak számon, melyben A 17. században létesített református partikula és a kantai római katolikus iskolák kezdetben az alapműveltség megszerzésében játszottak szerepet, de a későbbiekben hozzájárultak a szakmai képzést és a magasabb szintű elméleti tudást biztosító iskolák létrejöttéhez.m 2017/1

Next