Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - GYARMATI GYÖRGY • Ex Oriente lux – Ex Oriente lex. Románia és Magyarország sztálini metamorfózisa 1945–1948
ez inspirálta a kommunisták „Tíz naponként újabb válság!” jelszóval megindított s azonnali földosztás szorgalmazásával párosított tömegakciósorozatát. December elején ugyan N. Radescu váltotta tábornok elődjét a miniszterelnöki poszton, de mivel az ő garnitúrája sem látta realitását a tavaszi mezőgazdasági munkák indulásáig keresztülvihető földosztásnak - nem is volt az -, az utcára vitt politizálás 1945 első hónapjaiban is folytatódott. Mi több, február utolsó hetében halálos áldozatokat is követelő fegyveres tömegzavargásba torkollott a fővárosban, ami Moszkvát is újabb reagálásra sarkallta. Ismét a helyszínen termett A. J. Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes. Radescu azonnali menesztését követelte, s helyére az Ekésfrontot vezető Petru Grozát kormányfővé kinevezni. Ellenkező esetben „a Szovjetunió nem vállal felelősséget azért, hogy Románia mint független állam fennmarad”. Akár ultimátumnak fogjuk ezt fel, akár nyomatékos diplomáciai érvelésnek, a placetum megszületését az is előmozdította, hogy P. Groza időközben tájékoztatta királyát: egy általa vezetett NDF- kormány megbízása esetén nem lenne akadálya a román közigazgatás visszaállításának Észak-Erdélyben. És lán ... 1945. március 6-ától Petru Groza Románia miniszterelnöke, aki egy hét elteltével Kolozsvárott teszi közhírré J. Sztálinnal időközben megejtett táviratváltásának lényegét: a szovjet katonai közigazgatást megszüntetve elfoglalhatja posztjait Észak-Erdélyben a román adminisztráció. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy P. Groza a következő hét évben, egészen 1952 nyaráig maradhatott a kormány élén, akkor ezzel le is zárható a román átállás utáni „ideiglenesség” 1944 szeptemberétől tartó időszaka. Magyar összeomlás és ideiglenesség ■ Magyarország az 1944. októberi „kiugrás” sikertelensége nyomán a romániaitól eltérő háború végi újrakezdésre kényszerült. Horthy Miklós a nevéhez kötődő negyedszázados rendszer finisét is szignálta Szálasi Ferenc kormányfői kinevezésével. Utóbbi pedig „végsőkig kitartást” hirdetve Hitlernek tett hűségesküt, bár a front közeledte miatt eleve csak az ország nyugati felén próbálkozhatott saját „hungarista” rezsimjének beüzemelésével. Magyarország egy történeti-földrajzi fogalom lett. Nem volt olyan szuverén, akivel átállásról, fegyverszünetről lehetett volna tárgyalni. Ehhez új államiságot kellett konstituálni. Hogyan? „Tevékenyen részt vettem az első magyar kormány megalakításában. [...] Én hoztam létre és elég gyorsan” - emlékezett az indulásra Vjacseszlav Molotov, a Szovjetunió akkori külügyminisztere. Azokból kellett gazdálkodni, akik éppen kéznél voltak. Ilyen volt a még Horthy által kiküldött, de a kiugrás fiaskója miatt ott rekedt fegyverszüneti delegáció. Annak vezetője, Faragho Gábor vezérezredes miniszter, a sikertelen kiugrás ellenére átálló hadseregparancsnok, dálnoki Miklós Béla vezérezredes kormányfő, a fronton átszökő harmadik vezérezredes, Vörös János honvédelmi miniszter lett. Szintén tárcát kapott gróf Teleki Géza, a háború elején öngyilkosságba menekülő miniszterelnök, Teleki Pál fia. Posztjukhoz - az adott helyzetben - „vonzerő” funkció is társult. A még német oldalon harcoló magyar tisztikar Szálasival és nyilas pártszolgálatosaival nem fraternizáló része leválasztható lesz, ha arról értesül, hogy Horthy alatt vele szolgáló kamerádjai Sztálin patronálásával lettek miniszterek a „túloldalon”. Ugyanezt szolgálta a sietve meghirdetett - s repülőgépekről szólva tízezernyi röplapon népszerűsített - földreform, a kényszerűségből még német oldalon álló retiráló sorállomány számára. „Mit keresek én itt, amikor szülőfalumban már 2022/2