Korunk 2022 (III. folyam 33.)

2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - GYARMATI GYÖRGY • Ex Oriente lux – Ex Oriente lex. Románia és Magyarország sztálini metamorfózisa 1945–1948

az eljárás. A kulisszák mögött pedig csendestárs közreműködők lettek a hátraha­­­­gyott megszálló hatóságok szovjet katonai parancsnokai, mert az ő jóváhagyásuk nélkül senki nem lehetett polgármester vagy akár csak hivatalon belüli fonto­sabb poszt betöltője sem, így aligha volt meglepő, hogy az életre galvanizált igaz­gatási apparátus pártösszetétele már 1945 őszére túlsúlyosan baloldali (MKP, SZDP) arculatúvá formálódott. Jó ideig inkább csak korhangulatot idéző adoma­ként lehetett hallani arról, hogy egyik-másik pozícionált hivatalnok­­ „biztos, ami biztos” - egyszerre több párt tagkönyvét is jónak látta a zsebében tudni, míg­nem ezt tanúsító levéltári iratokból is elkezdtek előbukkanni. Az 1945 szeptem­berében újra összehívott - s közben a Dunántúl képviselőivel is kiegészülő - parlament legfontosabb kollektív cselekedete egy új választójogi törvény elfoga­dása volt. A további heteket leginkább már a november 4-re kitűzött új képvise­lőválasztás versengő kampányrendezvényei töltötték ki, sok helyen változatos választási plakáttapétákkal borítva el az ostrom idején szitává lyuggatott pesti házak homlokzatát. Ezt nagy várakozás előzte meg, mert a közjogi provizórium lezárulásával kecsegtetett. Román királyi sztrájk és csalafinta machinációk választása ■ Petru Groza 1945 márciusában hivatalba lépő kormányában a tárcák többsé­gének élére már a Nemzeti Demokrata Front baloldali pártkonglomerátum dele­gáltjai kerültek. Többnyire kommunista, kisebb részben szociáldemokrata homo novusok.12 Mellettük leginkább a nemzeti liberálisok sorából párthasadást elő­idézve távozó Gheorghe Tătărescu érdemel említést, aki a világháborúk közötti kormányfői és külügyminiszteri tapasztalataival aligha volt nélkülözhető a bé­ke-előkészítő munkálatokban. A korábbi „történelmi” pártok már csak egy-egy „disszidens” képviselővel kaptak helyet a koalícióban (mint a fent említett Tătărescu külügyminiszter is). E kormányzati ciklus startjánál értelemszerűen maradt napirenden a már ad­dig is belső feszültségeket gerjesztő ügyek rendezése, miközben a háborús végjá­ték aktuálpolitikai szempontú érvényesítése formálta a paragrafusokat. Az 1945. március 23-án közzétett földreformtörvény elsősorban a háborús bűnösöknek, árulóknak minősítettek, valamint a Romániával ellenséges viszonyban álló or­szágokba távozók birtokállományát hasznosította a juttatásoknál. A végrehajtás hozadéka, hogy „a kisajátítás által érintett személyek 94,6%-a és a kisajátított földterületek 49 százaléka a történelmi Erdélyre és a Bánságra esett, vagyis azokra az országrészekre, ahol a romániai nemzetiségek (németek, magyarok) többsége élt”.13 Észak-Erdélynek a román államszervezetbe történt visszatagolása után már annak a szófordulatnak is jelentősége volt, hogy az 1938-as Kisebbségi Statútu­mot 1945-ben Nemzetiségi Statútumként fogalmazták újra­­ egyfajta jövővízió kontextusában. Általánosságban nemzetiségi, nyelvi és vallási hovatartozástól függetlenül nem csupán állampolgári jogokat garantált, hanem a kollektív ön­azonosság érvényesítését is (pl. hivatali ügyek intézése, iskola saját nemzetiségi nyelven), amennyiben az adott település lakosainak 30%-a egy ugyanazon (nem román) anyanyelvű. Ebből viszont a gyakorlatban kizárták a németek zömét, merthogy azokat az Antonescu-diktatúrában fogant „népcsoport törvény” a hit­leri Németország védnökségét élvező Volksbundba identifikáltaknak tekintette. A rendelkezések érvényesítése persze mindenkor erősen függött a helyi-területi 2022/2

Next