Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - FŐCZE JÁNOS • Harc Erdély múltjáért. Versengő magyar és román Erdély-történetek az államszocializmusban
33 tett forrásából kiderül, ez korántsem a népakarat kifejeződése volt, hanem éppen azt szerették volna általa elkerülni a Román Nemzeti Párt vezetői, hogy Erdély hovatartozása kérdésében népszavazásra kerülhessen sor. Míg a román „kétkötetesben” az erdélyi román szociáldemokraták a tagságtól és a mezőn összegyűlt mintegy százezres tömegtől tartva képviseltek „haladó” álláspontot, itt a „jobboldali” szociáldemokrata vezetők és a „balszárny” közötti ellentétekre került a hangsúly, illetve arra a konfliktusra, amely köztük és a nemzeti pártiak között feszült. Ugyanakkor a szerző elismerte: „ezzel a románság politikai egyesülése egészében befejeződött”. De nem mulasztotta el megemlíteni azt se, hogy míg az erdélyi román polgárság és a „jobboldali” szociáldemokraták reménykedve és bizakodón néztek a jövőbe, a „baloldaliak” megalakították „a román szocialisták internacionalista frakcióját”, és elítélték azokat a szociáldemokratákat, akik beléptek a Kormányzótanácsba.56 Összegezve a fentieket, érthető, hogy Láncránján szövege miért „kavart botrányt Erdély körül”. Hiszen, bár komoly ellentmondások feszültek a magyar háromkötetes és a román „kétkötetes” szemlélete között, a hatvanas években még az erdélyi népek békés egymás mellett élése és a román-magyar kibékülés fontos elemei voltak az újkori és jelenkori Erdély történetének bemutatásakor együtt azzal, hogy a szintén Pascuhoz köthető szemlélet változatlanul a román nép erdélyi ősiségét és elnyomatottságát hangsúlyozta. A román szerző a nyolcvanas évek elején a hatvanas években hangsúlyozott egymásrautaltság toposzai helyett már a román elem kizárólagosságát emelte ki - ugyancsak Pascu munkásságával egybecsengően, így a korábbi román történeti nagy elbeszélésből mintegy kiválogatta azokat az elemeket, amelyek Erdély elsősorban román mivoltának a hirdetésére felhasználhatónak tűntek, és elhallgatott minden olyat, ami ezzel szemben hatott. Ezzel pedig éppen úgy járt el, mint amitől Bányai László 1949-ben megjelent Harminc év című történetpolitikai esszéjében e7 még óvott, és bizonyos mértékben a román „kétkötetes” szemléletét is áthatotta, azaz nem azt kereste és állította példaként közössége elé, ami a románok és magyarok történetében az egymásrautaltságról és az együttműködésről szólt, hanem azt, ami elválasztotta őket. A túlzás nélkül elsőrangú román és másodrangú magyar erdélyiekben gondolkodó Láncránjan „virágzó, szocialista Romániájában” így már a románok kisebbségiekkel szembeni elsőbbségére helyeződött a hangsúly, míg az erdélyi magyarok a történet „rosszfiújaiként” jelentek meg: alacsonyabb civilizációs fokon lévő honfoglalókként, elnyomókként, kizsákmányolókként, atrocitásokat elkövetőkként és főként olyanokként, akik indokolatlanul követelnek mind több és több jogot, hogy aztán újra az engedékenynek (vagyis gyengének) mutatkozó román államra támadhassanak. ■ JEGYZETEK 1. Ahogyan Romsics Ignác fogalmazott: „Államjogilag Magyarország számára Erdély kétségkívül elveszett: 1920-ban ideiglenesen, 1945 után véglegesen. Megmaradt azonban az erdélyi magyarok számára, akik még mindig legalább 1,2 millióan vannak, és ezzel Erdély lakosságának 18%-át teszik ki. A »Tündérkert« ugyanis - mint Kós Károly írta 1934-es »kultúrtörténeti vázlatában« mindig »azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták, és azoké lesz a jövőben is, akik ezt a jövőben is vállalni fogják.«” Romsics Ignác: Erdély elvesztése. Helikon Kiadó, Bp., 2018. 419. 2. Bányai László: Harminc év. Jegyzetek a romániai magyarság múltjáról. Állami Könyvkiadó, Buk., 1949. 91-92. 3. Lásd például Stefano Bottoni: A várva várt Nyugat. Kelet-Európa története 1944-től napjainkig. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont,Történettudományi Intézet, Bp., 2014. 4. A román állam 1945 utáni magyarságpolitikájához lásd Vincze Gábor: Nemzeti kisebbségtől a „magyar nemzetiségű románokig”. Negyvenöt év romániai magyarságpolitikájának vázlata. In: L. Balogh Béni (szerk.): Kötődések Erdélyhez. Tanulmányok. Alfadat-Press Kiadó, Tatabánya, 1999. 211-259. 2022/2