Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - OLÁH SÁNDOR • Szovjet minta Székelyföldön
4- nak aránya a magánszektor rovására 1957-ig párhuzamosan haladt az ország és az MAT területén. 1957-ben az MAT lemaradt az országos átlaghoz képest a szövetkezetesítésben és a társulások szervezésében. 1958-tól kezdődően, a kollektivizálás második hullámában a társadalmi-gazdasági elnyomás fokozódása, a felélesztett falusi osztályharc, az államgépezet erőszakszervezeteinek terrorja a szocialista tulajdon részarányának növelésében azt eredményezte, hogy 1959-re a tulajdonszerkezetben már nagyobb volt a szocialista szektor aránya az MAT- ban, mint az országos átlag. A székelyföldi kollektivizálás utolsó rohamának adatait Gagyi József így összegezte: „1961 vége, illetve 1962 eleje a hatalom összehangolt, minden eddiginél nagyobb méretű akciójának ideje. 1961. február 1-jén 230, 1962. március 19-én, a kollektivizálás befejezése után 510 kollektív gazdaság van a tartományban - vagyis 13 hónap alatt jött létre tehát a kollektív gazdaságok 55 százaléka.” Végül a kollektivizálás befejezése után a mezőgazdasági terület 9,2%-a , a szántóföld 6,5%-a maradt magántulajdonban,a megfelelő országos arányok: 8,6 % és 4,6%). A mai székelyföldi megyékben magántulajdonban maradt: Kovászna megyében a mezőgazdasági terület 7,78%-a, Hargita megyében 12,93%-a (itt több hegyvidéki község kimaradt a kollektivizálásból), Maros megyében 5,63%. Kiteljesedett a gazdaság és társadalom szocialista típusú átalakítása, az iparban, szolgáltatásokban (kereskedelem) megszűnt a magántulajdon, a mezőgazdasági termőterület jelentős arányban a szocialista szektor része lett. „A Székelyföld évszázadok alatt kialakuló és fejlődő gazdasági, társadalmi és birtokszerkezete közel egy évtizedes központi, esetenként erőszakos állami beavatkozás révén átalakult, és ez jelentős társadalmi átalakulást eredményezett.”10 A hatvanas évek végéig a Székelyföldön a mezőgazdaság számított a legnagyobb gazdasági ágazatnak, a termelőszervezeteket tekintve a kollektív gazdaságok és az állami gazdaságok tulajdonában volt a termőterület nagy része. Az 1968-as közigazgatási átszervezésig az MAT-ba - Marosvásárhely kivételével - nem érkeztek jelentősebb ipari beruházások, a térség az erőforrásaival (munkaerő, élelmiszer-termelés, fa) a gazdaságpolitikai irányelvekből, a beruházási politikából következtethetően inkább kiszolgálója volt az ország fejlettebb, iparral rendelkező régióinak. A kollektivizálási kampány időszakában végbement társadalmi változásokról Hunya Gábor úgy vélte, hogy: „A kollektivizálási kampány a hatvanas évek elején egy átalakult falusi társadalmat győzött le [...] a kollektivizálás erőteljes gazdasági expanzió idején folyt. Aki fel akart hagyni a földműveléssel, az talált munkaalkalmat a városokban. Megindult az ingázás és az elköltözés.11 A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya az első téeszesítési kampány, a beszolgáltatások idején jelentősen csökkent, az 1950. évi 74 százalékról 1953-ra 70 százalékra, majd a változás lelassult, és csak a teljes téeszesítéskor gyorsult fel ismét, az 1959-es 68 százalékról 1962-re 60 százalékra csökkent.”12 A téeszesítés lezárását követően a mezőgazdasági beruházások területén stagnálás, a szövetkezeti szektorban és a gépállomásoknál csökkenés állt be. A szövetkezetekben kampány folyt a felhalmozási alap növeléséért, és elérték, hogy míg 1960-1963-ban a szövetkezetek beruházásainak kétharmada származott saját alapokból, a következő három évben több mint 80 százalék. A szövetkezetek javára nyújtott költségvetési támogatás tehát csökkent.13 A falvak elhagyásának és a foglalkozásszerkezet átalakulásának legfőbb oka - a központi vezetés vidék- és mezőgazdaság-ellenes politikájából következően - a mezőgazda- 2022/2