Korunk 2022 (III. folyam 33.)

2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - KOVÁCSNÉ MAGYARI HAJNALKA • Női szerepek változásai a magyar és a román államszocializmus idején (1945–1989)

XK 2022/2 volt ez nyilvánvaló, még a nők érdekeit képviselő MNDSZ (Magyar Nők Demok­ratikus Szövetsége), melynek fő célja a nők egyenjogúságának, továbbá politikai és gazdasági problémáinak képviselete lett volna, sem tett semmit a helyzet op­timalizálásáért. Azon kívül, hogy minél nagyobb számban igyekezett propagál­ni a nőket a kommunista pártba való belépésbe, sokkal inkább működött a kor­szak női politikusainak szakmai temetőjeként, valódi női egyenjogúságot kikö­vetelő érdekképviseletként.­ A korábban házasság után otthon maradt és főállású feleség/anya feladatokat ellátó nőket bevonták az államilag szervezett munkaerőpiacra, és ezzel párhuza­mosan mesterséges módon felértékelődött a dolgozó nő presztízse a hagyományos női szere­pet ellátó háziasszonyként tevékenykedő nők­kel szemben.­ Bár a politikai propaganda a nők feladatául elsősorban a hazafiságot és a munkát hirdette, a tradicionális női és férfi szerepek nem alakultak olyan rugalmasan, hogy a mun­kájának, hivatásának élő nőideál példája a min­dennapokban problémamentesen követhető le­gyen. Társadalmilag ugyanis továbbra is elvárás volt az, hogy egy nő „idejében”, vagyis húsz­éves koráig férjhez menjen, gyermeket szüljön, és munka mellett háztartást vezessen. Ezáltal az ötvenes évek nagy emancipációs lehetőségei sokkal inkább kettős terhet nyomtak a nőkre a jól hangzó „felszabadítás” helyett. Románia esetében is kijelenthető, hogy az emancipációs folyamatok, bár megváltoztatták a nők életét, de mégsem az ő érdekeiket képvi­selték. Hangzatos propagandákkal felhasználták őket különböző pártideológiai megnyilvánulásokhoz, és az emancipáció hangoztatásával párhuzamosan elvár­ták a nőktől a totális alávetettségre való hajlandóságot.­ A nők eddigi háztartási munkákra vonatkozó sztahanovizmusát átirányították az élet összes területére. Ráadásul a patriarchális mentalitású férfitársadalom, amely nem igazán tudott mit kezdeni a nők ezen szerepmodifikációjával, indulatosan és erőszakosan vi­szonyult ehhez az új „dolgozó nőhöz”, még akkor is, ha saját feleségről volt szó. Ezek folyamataként paradox módon a nők „felszabadítása” sokkal inkább tette a nőket elnyomottakká, mint a kommunizmus előtti időkben.­ A „pesti nő" és a városi divatos dolgozó nő, avagy a szépség rehabilitációja . Magyarországon 1956-ot követően a Rákosi-korszak propagált „traktoros lá­nyai” és férfias területeken dolgozó asszonyai után egy olyan paradigmaváltás következett be, melynek során a Kádár-kori nőideál sokkal közelebb került a ko­rabeli közvélemény által preferált nőtípushoz, és egyre inkább távolodott az egy­kori szovjetizált mintától. A dolgozó nő presztízse továbbra is magasan kvalifi­kált volt, de a szovjet típusú sztahanovista nőideál megszűnt kötelező módon követendő példának lenni, sőt az ötvenes évek példaértékű traktoros lányait a Kádár-kor már mint a Rákosi-kor „túlkapásainak” egyik jelenségét a női egyenlő- 2. kép. Hegesztő-lángvágó szakmun­kásnő az Erzsébet-hídon 1949-ben Forrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő 62

Next