Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - KOVÁCSNÉ MAGYARI HAJNALKA • Női szerepek változásai a magyar és a román államszocializmus idején (1945–1989)
XK 2022/2 volt ez nyilvánvaló, még a nők érdekeit képviselő MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége), melynek fő célja a nők egyenjogúságának, továbbá politikai és gazdasági problémáinak képviselete lett volna, sem tett semmit a helyzet optimalizálásáért. Azon kívül, hogy minél nagyobb számban igyekezett propagálni a nőket a kommunista pártba való belépésbe, sokkal inkább működött a korszak női politikusainak szakmai temetőjeként, valódi női egyenjogúságot kikövetelő érdekképviseletként. A korábban házasság után otthon maradt és főállású feleség/anya feladatokat ellátó nőket bevonták az államilag szervezett munkaerőpiacra, és ezzel párhuzamosan mesterséges módon felértékelődött a dolgozó nő presztízse a hagyományos női szerepet ellátó háziasszonyként tevékenykedő nőkkel szemben. Bár a politikai propaganda a nők feladatául elsősorban a hazafiságot és a munkát hirdette, a tradicionális női és férfi szerepek nem alakultak olyan rugalmasan, hogy a munkájának, hivatásának élő nőideál példája a mindennapokban problémamentesen követhető legyen. Társadalmilag ugyanis továbbra is elvárás volt az, hogy egy nő „idejében”, vagyis húszéves koráig férjhez menjen, gyermeket szüljön, és munka mellett háztartást vezessen. Ezáltal az ötvenes évek nagy emancipációs lehetőségei sokkal inkább kettős terhet nyomtak a nőkre a jól hangzó „felszabadítás” helyett. Románia esetében is kijelenthető, hogy az emancipációs folyamatok, bár megváltoztatták a nők életét, de mégsem az ő érdekeiket képviselték. Hangzatos propagandákkal felhasználták őket különböző pártideológiai megnyilvánulásokhoz, és az emancipáció hangoztatásával párhuzamosan elvárták a nőktől a totális alávetettségre való hajlandóságot. A nők eddigi háztartási munkákra vonatkozó sztahanovizmusát átirányították az élet összes területére. Ráadásul a patriarchális mentalitású férfitársadalom, amely nem igazán tudott mit kezdeni a nők ezen szerepmodifikációjával, indulatosan és erőszakosan viszonyult ehhez az új „dolgozó nőhöz”, még akkor is, ha saját feleségről volt szó. Ezek folyamataként paradox módon a nők „felszabadítása” sokkal inkább tette a nőket elnyomottakká, mint a kommunizmus előtti időkben. A „pesti nő" és a városi divatos dolgozó nő, avagy a szépség rehabilitációja . Magyarországon 1956-ot követően a Rákosi-korszak propagált „traktoros lányai” és férfias területeken dolgozó asszonyai után egy olyan paradigmaváltás következett be, melynek során a Kádár-kori nőideál sokkal közelebb került a korabeli közvélemény által preferált nőtípushoz, és egyre inkább távolodott az egykori szovjetizált mintától. A dolgozó nő presztízse továbbra is magasan kvalifikált volt, de a szovjet típusú sztahanovista nőideál megszűnt kötelező módon követendő példának lenni, sőt az ötvenes évek példaértékű traktoros lányait a Kádár-kor már mint a Rákosi-kor „túlkapásainak” egyik jelenségét a női egyenlő- 2. kép. Hegesztő-lángvágó szakmunkásnő az Erzsébet-hídon 1949-ben Forrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő 62