Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - KOVÁCSNÉ MAGYARI HAJNALKA • Női szerepek változásai a magyar és a román államszocializmus idején (1945–1989)
XK 2022/2 kerülő lányok külsőségekben itt is hamar felzárkóztak a városiakhoz. Amikor azonban hazalátogattak, inkább az otthoniak ízlésének megfelelően öltözködtek fel, nehogy a falu a szájukra vegye őket. „Amikor hazautaztam, olyan ruhát vettem fel, ami tudtam, hogy tetszeni fog az otthoniaknak. Szép volt és elegáns, de nem olyan huligános, ahogy ők nevezték a divatos holmikat.”16 (A szerző fordítása) Mind Magyarország, mind Románia tekintetében a divatos városi munkásnővé avanzsálódott lányok szeme előtt a „dolgozó nő” ideálja helyett a tradicionális női szerep betöltése lebegett. Megtalálni a férfit, akivel összeköthetik az életüket, és családot alapítanak. Voltak, akik végül falubelivel kötöttek házasságot, és visszaköltöztek, és voltak, akik városon ragadtak. Érdekes kapcsolatrendszere figyelhető meg a női szerepek összefonódásának, amikor is ezek a lányok azért hagynak fel a hagyományos női szereppel, és válnak egy ideig önálló emancipált nővé, hogy végül visszatérhessenek oda, ahonnan elindultak. Magyarázható ez a falusi társadalmak alapvetően tradicionális jellegű mentalitásával vagy egyszerűen beilleszkedési problémákkal és a gyökértelenség érzésének megtapasztalásával. Az a tény azonban, hogy végre született egy kis rés az addigi rigorózus államszocializmuson belül, amelyen keresztül a nők újból megélhették nőiességüket, mindenképp szerencsésnek mondható. Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy például Magyarország esetében a „pesti nő” jelenség megjelenése, a lakossági igények kielégítése, az életszínvonal mesterséges emelése mögött Kádár tudatos fogyasztásorientált politikája állt, mely a rendszer legitimizálását és a lakosság depolitizálását tűzte ki céljául. A szépség és divat rehabilitálása tulajdonképpen a női társadalom figyelmének elterelése volt a rendszer fonákságáról, és ez a terv sikeresen működött. Olyannyira, hogy még külföldön is felfigyeltek arra, hogy „a pesti nő élelmiszer helyett inkább púdert, rúzst, parfümöt és körömlakkot vásárol”.17 Kismamák és hős anyák (1968), az anyaszerep dicsőítése ■ A nők gyermekvállalása és saját testük felett való rendelkezése az államszocializmusban nem volt magától értetődő. Minden időszakban született valamilyen propaganda arra nézve, hogy megnőjön a szülési hajlandóság, illetve jogszabály, mely korlátozza a terhességmegszakításokat. Nem véletlen, hogy az államszocializmus egyik hangzatos hivatalos nőképe a hatvanas évektől Magyarországon az „anya”, Romániában a „mama eroină”, azaz a „hős anya” volt. Az 1950-es évekbeli Rákosi-korszak szlogenje, miszerint „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!” még a háború utáni megcsappant népsűrűséget kívánta javítani, mindezt azonban az erőltetett emancipációval párhuzamosan. Az extenzív iparosítás miatti szükséges női munkaerő ugyanis nem eshetett 4. kép. Család 1946-ban Nagyszalontán. Forrás: saját tulajdon 64