Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - KŐBÁNYAI JÁNOS • A beatkorszak históriás éneke. A magyar ifjúsági zene regénye és/vagy története
79 (disco) vagy az avantgárd lázadóké (legkiemelkedőbb képviselője a Rex), sőt az évtized közepe táján megjelent a népi-urbánus (törés)vonal is, amikor a táncházmozgalom szippantotta bűvkörébe az erre fogékony vagy inkább ilyen hátterű fiatalokat, akiket az egyre inkább kiürülő elüzletiesedő, karizmahiányos (már nem beat-), de popzene már nem szippantott magába. E korszakemelkedőn az ifjúsági zene intézményesülésében s a benne folytatott elnyomó és manipulációs küzdelmekben - nem győzöm hangsúlyozni, hogy a folyamat csak most válik láthatóvá, benne élve mindennapi önmegvalósításnak vagy legfeljebb önmagára kirótt falkitolási feladatnak tetszett - már érzékelni lehetett a Kádár-rendszer erodálódását. Egyrészről a tömegkommunikációs lehetőségek - rádió, tévé, hanglemezek, koncertipar - leállíthatatlanul formálták át a fiatal nemzedékek tudatát, amely köszönő viszonyban sem volt a kitűzött szocialista eszményekkel, eredményeképp az effajta zene köré felépülő szimpátia, vonzódás valóságos társadalmi erőként is artikulálódott, amivel számolni kellett. Másrészt változatos manipulatív eszközökkel a hatalom - néhány rádiós és tévészerkesztő, de legambiciózusabb és legemblematikusabb alakja Erdős Péter (élete megérne egy monográfiát) lemezgyári menedzser, akitől a „szakma” egzisztenciális és erkölcsi érvényesülése egyszemélyben függött - révén megpróbálta leszerelni, más vágányokra terelni s egyes esetekben hatalmi és rendőri intézkedéseket is bevetve. (Hogy a hatalom fölfogta az ifjúsági zene körül hullámzó, ha nem is veszélyt, de erőt, azt bizonyítja, hogy milyen energiákat fordított titkosszolgálati megfigyelésére. (Lásd erről Szőnyei Tamás: Nyilvántartottak, titkosszolgák a magyar rock körül, 1960-1990. Bp., 2005.) Ide tartozik, hogy a tisztán kapitalista alapú, kereslet és kínálat egymást előrevivő dinamikája először az antikapitalista rendszer közepén, az ifjúsági zene működésében valósult meg a szocialista Magyarországon. Az egyre drágább felszereléseket és infrastruktúrát csak a popularitás bevételeiből lehetett fedezni. (Nem véletlen, hogy az új rendszer első milliárdosa a FOTEX-alapító, MTK-tulajdonos Várszegi Gábor, a Gemini együttes zenekarvezetője lett.) Ahogy a beatkorszak első évtizedének az Illés együttes volt a főszereplő médiuma, úgy a hetvenes éveknek a Syrius. A műfajokra, közönségre töredezettségben persze sokkal szűkebb körben, azonban magasabb esztétikai értékekkel vitte tovább - mert Bartók Béla örökségéből építkezett - a beatmozgalom eredeti értékeit. (S nem mellesleg eljutott nemcsak a világszínvonal, de a világhír küszöbére, amelyet szintén a diktatúra kisszerű szempontjai, de leginkább a rendszer, hogy ezt lehetősége volt megtenni, akadályoztak meg.) Ez a zene és kiállás - ezt már közönségként és szociográfusként is tapasztaltam (első beatszociográfiámat róluk írtam, Ohe, 1976) - alkalmas volt arra, hogy hallgatója, rajongója életét megváltoztassa. Ezzel az ifjúsági zene „népfront” funkciója magasabb minőségbe váltott, mert képes volt a művészet eszközeivel elindítani egy ugrást/ váltást. Az „alávetett néposztályok” fiából a művészi hatás és a vele egyenrangú közösség közege, sok esetben felkeltette az igényt az önművelődéshez, hogy elsajátíthassa az eszközöket, amelyek révén ki lehetetett törni a bezárt - a szocialista rendszer becsukta - skatulyájából. A magyar beatkorszak utolsó periódusának legmeghatározóbb zenekarának a Beatrice bizonyult, s az általa betöltött nem kvázi- de valóságos ellenzéki, mármár politikai szerep, amely szét is feszítette a magyar beatkorszak három évtizedét. Az együttes szerzőpárosának és karizmatikus személyiségeinek - Nagy Ferónak és Miklóska Lajosnak - a Kádár- és beatkorszakon végigvonuló, nemze- 2022/2