Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - MŰHELY KRIVÁNIK DÁNIEL • Az igazság mint „módszer”. Megjegyzések a dialektika hegeli fogalmához
A „funkcionális” szó értelmezése valamivel problematikusabb, mivel jelentésárnyalatai többtónusúan játszanak egymásba. Tárgyunk vizsgálatának vonatkozásában egyrészt mindenképp szervesen hozzátartozik az „egység” fogalmához, mivel reá vonatkoztatott, másrészt legalább négyféle jelentésrétegét különíthetjük el, melyek mintegy koncentrikus körökként helyezkednek el egymás körül, a külső körök magukban foglalva a belül esőket. Ezek szerint az egység funkcionális vonatkozásában beszélhetünk egyrészt a tárgy saját funkcionális egységéről, másrészt az öntudat (Hegelnél tudat-öntudat-ész együtt mozgó) funkcionális egységéről, harmadrészt az aufheben mozgásáról, valamint negyedrészt a holisztikus struktúrában feltűnő jelenségek összességének mint tárgy és tudat kontaktusának előragyogásáról,25 illetve mint egymáshoz való viszonyukban vett egységükről. Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről! 1) A tárgy saját funkcionális egysége: a magán-való-lét a tárgy (létező) vonatkozásában annyit tesz, hogy az adott tárgy tárgyként van. A tudat számára-való-lét annyi, mint e létezőnek az emberi gondolkodás számára való nyitottsága, vonatkozása, észrevehetősége. E két tulajdonság egymás-számára-való-léte pedig a tárgy teljességét jelenti, amennyiben is az ént mint magáért-való-létet folyamatosan gazdagítani tudja.26 2) Az öntudat funkcionális egysége: csak az egyszerűség kedvéért használjuk itt az öntudat kifejezést - Hegelnél ezt előzi meg a tudat, és erre következik az ész lépcsőfoka, azonban (mint azt több helyen hangsúlyozza is) ezeknek sincs valóságuk önmagukban, csakis egymással való viszonyukban képzelhetők el, és így működőképesek. Magyarán: az emberben e három egyidejűleg működik, és csak a gondolati elemzés során tehetjük e megkülönböztetéseket.27 Nagyon leegyszerűsítve a tudat az, amely érzékeli és észreveszi a tárgyat; ő találkozik vele a maga közvetítetlenségében. Az öntudat meghatározásokkal látja el e tárgyat, megkülönbözteti önmagától és minden más tárgytól is; emlékezzünk arra, amit fentebb a negativitásról mondottunk - az öntudat pontosan ezt a mozgást végzi, így töltve fel a tárgyat meghatározottságokkal. Az ész pedig az a vonatkozás, amelynek köszönhetően egységben látjuk a tárgyat, és nem hullik szét érzékelésünkben. 3) Az aufheben mozgása: fentebb olvasható volt a „megszűnve-megmaradva és felemelkedve” szókapcsolat. Ez németül egyetlen szó, úgy hangzik, „aufheben”. Az „aufheben” egy különleges német ige, amely három, pontosabban kétszer három jelentéssel bír, ezek: megszüntet, megőriz, felemel, illetve megszűnik, megmarad, felemelkedik.28 Látható, hogy az első jelentéscsoport cselekvő, míg a második szenvedő árnyalatú. Akármelyiket is használja. Hegelnél a három jelentést - hacsak nincs külön utalás ennek ellenkezőjére - mindig egyszerre kell érteni, azaz: megszüntetve-megőriz és felemel, illetve megszűnve megmarad és felemelkedik. Ez a mozgás az, ami a fejlődési folyamatot jelenti a tárgy és a tudat vonatkozásában. Az aufheben mozgása az, ami lehetővé teszi, hogy a dolog azzá lehessen, ami „igazsága szerint” (pl. tölgy lesz a makkból, lakóház az alapból stb.). A tölgy ugyanis, bár megszünteti a makkot, nem semmisíti meg, hisz akkor ő maga sem jöhetne létre. Megőrzi, mert őbelőle lesz, és reprodukálni is képes, és felemeli, mert kifejlődése során önnön igazságává változtatja. Hegel ezt „magasabb színvonal”-nak nevezi.29 Ugyanez a mozgás van jelen a fentebb magyarázott tudat-struktúrában tudat, öntudat és ész viszonyát tekintve. Megjegyezzük: nehéz nem észrevenni e gondolat mélyen a nyugati tradícióba nyúló gyökereit. „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (János 12:24) Még korábban a Démétér tiszteletére rendezett eleusziszi misztériumok centrumából ragyog elő az élete mozgástörvényének leképeződése. 2022/2 104