Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - MŰHELY KRIVÁNIK DÁNIEL • Az igazság mint „módszer”. Megjegyzések a dialektika hegeli fogalmához
tó „polifóniában” juttatja kifejezésre gondolatait. Az általa alkalmazott nyelv többrétegű: egyfelől fogalom és képiség egységéből áll, másfelől fogalmisága is további szintekből áll annak megfelelően, ahogyan a gondolatmenet halad előre dialektikus átmenetei során.58 Gondoljunk egyfelől a maga Hegel által leírt spirális, másfelől a Quante által említett hálószerű szerkezetre. Ha a Fenomenológia egyes fejezeteit (gondolati egységeit) egymás „alá/fölé” rakva, de egyidejűleg (mint mondjuk egy polifonikus zeneművet) gondoljuk el, és egy képzeletbeli tűvel átszúrunk a rétegeken, azt tapasztaljuk, hogy a fogalmi csomópontok egybeesnek, miközben megfigyelhető a vizsgált téma önmagán való fokozatos „túlemelkedése”, kibontakozása (13. kép). Ez alatt értjük például a „létezéssé érlelődött szubsztanciát,”59 a „szubsztancia külsővé válását”,60 végül pedig azt a processzust, melyet így ír le Hegel: „ama magánvalónak átváltozása magáért valóvá, a szubsztanciáé a szubjektummá [...], vagyis a fogalommá.”61 És bár e helyütt nem bocsátkozhatunk elmefilozófiai eszmefuttatásba vagy az analitikus Hegel-recepció akár csak korlátozott számú vonulatainak szisztematikus játékba emelésére, a tudat problémájának egyik a kortárs analitikus áramlatokban nemrégiben feltűnt megközelítési módjára tanulságosnak látjuk ezen kitekintés keretei közt reflektálni. Úgy látjuk ugyanis, hogy e megközelítési mód lényegében a dialektika Hegel által leírt dinamikáját igyekszik a probléma megértésének szolgálatába állítani. Sam Parnia, Diane Hennacy Powell, Robert Lanza - csak hogy néhány nevet említsünk - a tudatnak az analitikus körökben elsőként Chalmers által felvetett „kemény” problémájára2 a neurobiológia, az idegtudomány és a kísérletes tudatkutatás eszközeivel és eredményeivel igyekeznek lehetséges válaszokat nyújtani. Belépési pontjukat azok a - mondjuk úgy - határhelyzeti jelenségek (elmefilozófiai megfogalmazásban: anomáliák) képezik, amelyek egészen a legutóbbi időkig kívül rekedtek az interdiszciplináris kutatás körzetén.63 Ezek közé tartoznak egyebek közt a testen kívüli élményekkel (out-of-body experiences, röviden QBE) és halálközeli élményekkel (near-death experiences, röviden NDE) kapcsolatos problémák. Ezen élmények „helyességét” már igazolták,64 és az említett kutatók „eljátszanak a gondolattal, hogy mi lenne, ha »a mechanikus-materialista tradíció felfüggesztésével« közelednénk ezekhez az élményekhez; tekintsük igaznak, veridikus tapasztalatnak vagy percepciónak az alanyok élményeit”65 - ezzel a Hegel által is ajánlott fenomenológiai kiindulópontra helyezkedve. Ez azonban csak az első lépés. Ugyanis „az NDE és QBE élményeket csak akkor tekinthetjük anomáliának, ha már előzetesen elfogadtunk egy keretelméletet, egy normarendszert, sőt tovább is léphetünk: kultúránk és világképünk nagymértékben meghatározza, hogy 2022/2 13. kép 110