Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 2. szám = Variációk államszocializmusra. Magyarország és Románia (1945–1989) - MŰHELY KRIVÁNIK DÁNIEL • Az igazság mint „módszer”. Megjegyzések a dialektika hegeli fogalmához
Hennacy Powell további fejtegetései nem bírnak közvetlen relevanciával a jelen értekezés gondolatmenetének tekintetében, ezért nem is követjük tovább. A Möbius-szalag viszont véleményünk szerint nagyszerűen használható az öntudat funkcionális-antropológiai egysége Hegel által leírt topológiájának szemléltetésére.72 A tapasztalatszerzés kerülő útján a magát megismerő és magából spirálisan kiemelkedő öntudat úgy „csapódott” ide-oda egyes és általános, külső és belső stb. ellentétei közt, hogy valójában ugyanazon a „felületen” haladt (15. kép), csak ezt nem, illetve korlátozottan ismerte fel.73 A mindenkori ellentétpárok azonban interdependensek, és sokkal inkább egymás implikációi, mint tagadásai: amint a billenőkép mozzanatai, úgy a Möbius-szalag „oldalai” sem „okai” „egymásnak”, hanem a létmódjukból adódóan önmagukat és egymást folyamatosan (f elfedő dünamisz és energeia megnyilvánulásai. Itt befejezzük a hegeli dialektika további kapcsolódási pontjainak és kölcsönhatási területeinek felsorolását. Az interpretációs lehetőségek szintjeinek listáját, illetve mélységét természetesen lehet - sőt véleményünk szerint kívánatos is - bővíteni. Remélhetőleg sikerült elérni a tanulmányunk elején kitűzött célt és felkelteni az Olvasó érdeklődését témánk iránt. S ha így van, nem marad más hátra, mint hogy bátorítsunk minden érdeklődőt: induljanak el saját kerülő útjukon, és értelmezzék bátran az útközben látott billenőképeket - „ki-ki saját egyediségében, a maga ereje és képességei szerint”.74 ■ JEGYZETEK 2022/2 1. Martin Heidegger: Hegels Phänomenologie des Geistes, GA 32. Vittorio Klostermann, Frankfurt am Main, 1997. 162. (Ha külön nem jelöljük, a szöveget saját fordításban közöljük.) A die Sache selbst fordításakor Szemere megoldását követjük. „Die Sache selbst a Fenomenológiában egy »szellemi lényegiséget« jelent, olyasmit, ami tulajdonképpen fontos, míg a Ding az érzéki bizonyosság és észrevevés tárgya. Helyesnek tartottam, hogy a különbséget egy jelzővel fejezzem ki: das Ding egyszerűen a dolog, die Sache selbst pedig a lényeges dolog (mint ahogy das Ich az én, das Selbst a személyes én).” G. W. F. Hegel: A szellem fenomenológiája. (Ford. Szemere Samu) Akadémiai Kiadó, Bp., 1979. 47. A továbbiakban: Fenomenológia. „A lényeges dologban felszívódik a tárgyiság-forma, s ez a Fenomenológia gondolatrendszerében - paradox módon - a »dolog« valóság-jellegének kiteljesedését hozza. A puszta dolog (Ding) az érzéki bizonyosság és az észrevevés »tárgyaként« létezik csupán; a puszta dolog fogalmában nincs benne a létező szellemi tartalma, lényegisége, léte idealitása. A szabad öntudat, a magán- és magáért-valósága szerint reális egyéniség számára azonban már nem dolgok léteznek, hanem a »valóságnak és az egyéniségnek az áthatása«, magának a létezésnek az elve: a lényeges dolog.” Simon Ferenc: A hegeli reálontológia születése. Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2003. 581-582. 2. Vö. Simon Ferenc: i. m. 581-589. illetve Andrejka Zoltán: Apollón és Diké nyomában. Hegeliánushermeneutikai tragédiaértelmezési kísérlet. Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2013. 14-15. 3. Wilhelm Weischedel: Die philosophische Hintertreppe. Vier unddreißig große Philosophen in Alltag und Denken. Deutscher Taschenbuch Verlag GmbH & Co. KG, München, 1975. 213-214. 4. Der Moment és das Moment episztemológiai vonatkozásában: „Arisztotelész számára a megismerés pillanata (der Moment) fontos, míg Hegel számára a megismerés mozzanata (das Moment), azaz a megismerés folyamat-jellege.” Drimál István: ,,Az abszolút »viszony, amely átvonul az egésznek 112