Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 1. szám = A sértődés kultúrái - KESZEG ANNA • A sértődés formái a kortárs magyar és román televíziós sorozatokban
51 A kortárs emocionális politikák és közpolitikák korában a sértődés a populizmusok gépezetét működteti, a sértettek sérelmének képviseletét felvállalni, annak hangot adni gyakorlatilag bármilyen politikai eszköztárat legitimálni képes, hiszen akinek nevében a sérelemre hivatkozás megtörténik, az csak a sérelem artikulálását fogja kihallani a disszonáns üzenetek közül. A jelenséget diagnosztizáló Fleury úgy fogalmaz, hogy a sértettség a kortárs demokráciák automimmun betegsége. Miért is? Az autoimmun betegségek a szervezet működésének olyan anomáliái, amikor a szervezet nem ismeri fel saját sejtjeit, és támadásként érzékeli az egyébként normális struktúra elemeit, s az érzékelt támadásra annak megfelelő immunválasszal reagál. Vagyis, ha e szerint az organiciste metafora szerint tekintünk a sértődésre, az a demokrácia egy szükségszerű velejárójára adott eltúlzott, nem adekvát válaszként értelmeződik. A kortárs késő kapitalista demokráciák jellemzésében gyakran visszatérő kritikai elem, hogy az esélyegyenlőség nevében végtelennek kinevezett életlehetőségekkel a legnagyobb probléma az, hogy az esélyek egyenlőségét az egyének helyzeti (származásból, geopolitikai helyzetből adódó) egyenlőtlenségeinek elfedésére használja, s ezzel az egyént végtelen felelősséggel ruházza fel saját érvényesülése tekintetében. Mivel egyenlőek az esélyek, az elbukás szégyene csak és kizárólag engem, az elbukó, kevésbé sikeres egyént terheli. Másként megfogalmazva a neokapitalista demokráciák végtelenre tárják az emberi vágyak kapuit, de ezekhez a vágyakhoz a reális lehetőségek nagyon szűk spektrumát társítják, s ez az ellentmondás az, melybe az individuumok folyamatosan beleütköznek. A vágyak végtelensége fordítottan arányos az emberi lehetőségek végességével. A sérelmek ebben az aszimmetriában teremtődnek. Fleury szerint a kortárs társadalmi berendezkedés gyakorlatilag úgy van kitalálva, hogy végtelenül kedvező feltételeket biztosít a sértődés lelki beállítódásának kialakulásához. Hiszen egy olyan társadalomszerkezet alakult ki, melyben az esélyek egyenlősége és az erőforrásokhoz való hozzáférés igazságtalan elosztása folyamatosan leárnyékolják egymást, s az egyénnek ezt a dinamikát kellene megértenie ahhoz, hogy saját pozícióját világosan lássa. Mivel ennek a dinamikának a megértése komplex folyamat, nagy erőforrások mozgósítását várja el az egyéntől, a sértődés lesz a könnyebb út, ugyanis az egy egyszerű, kétosztatú megoldást kínál. A sértődéssel ugyanis az a probléma, hogy meghatározása szerint az egyéni cselekvési tér beszűkült értelmezését jelenti. A sértettség egy komparatív emberi érzés: a sértett ember mindig valakihez vagy valamihez viszonyítva sértett, mindig úgy érzi, hogy neki kell nehezített terepen játszania, a másiknak, akivel szemben sértődés él benne, vagy aki, ami konkrétan megsértette, annak könynyebb a dolga, egyszerűbb, kezelhetőbb helyzetben van. A sértődés osztályszenzitív megvilágításba is helyezhető. Solomon szerint a dühből és megvetésből összeálló sértődöttség érzését magasabb státuszú személlyel szemben érezzük, dühöt azonos státuszú személlyel szemben tápláluk magunkban, s megvetés általában az alacsonyabb státuszúval szemben alakul ki bennünk." A sértettség reaktív érzés, valamilyen környezeti kiváltó okra adott válasz. Ez a válasz a kiábrándultság, undor, düh, félelem, igazságtalanság és jogtalanság keverékéből épül fel, s az egyént a nem-cselekvés állapotában tartja. A sértett ember a saját pozícióját a cselekvést fel nem vállaló, kezdeményezni nem akaró fél nézőpontjaként határozza meg, s arra vár, hogy a kezdeményezés lehetőségét valaki más adja meg neki. Legtöbbször természetesen a sértést kiváltó személy, de bárki, aki a sérelem képviseletét kérve vagy kéretlenül felvállalja. 2022/1