Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 1. szám = A sértődés kultúrái - HISTÓRIA DOBOVICZKI ATTILA T. • Lantos Ferenc festőművész konfliktusa Csendes Lajossal, a megyei pártbizottság ideológiai titkárával. Rekonstrukciós kísérlet
Lantos Ferenc és baráti környezetének ellenőrzése, kérjen rendkívüli találkozót, amennyiben olyan adat jut tudomására Lantosról, hogy a Rendőrség meghallgatásokat eszközölt, vagy bármilyen más intézkedést foganatosított Lantos ellen.” (ÁBTL M-37310/1. 42.) A rendőrségi eljárás - Lantost végül „rendőrhatósági figyelmeztetésben” részesítették -, a számos operatív intézkedés megtette a hatását, Lantos magatartása látványosan megváltozott, legalábbis az ügynöki beszámolók szerint. „Lantos Ferenc az utóbbi időben kiegyensúlyozott, nem hőzöng, nincsenek dühös kifakadásai a város és megye kulturális vezetőivel szemben” - számol be még 1966 novemberében az ügynök. Igaz, még hozzáteszi: „hiába nagyobb a kulturális vezetők hatásköre, ha nem értenek a művészethez, nem tudnak helyesen élni ezzel a lehetőséggel, mert a felelősségük is nagyobb, és inkább nem kockáztatnak”. (ÁBTL M-37310/317.) 1967-től látványosan megritkultak a Lantossal kapcsolatos jelentések is, ebben az évben már „csak” öt alkalommal adott róla hírt az ügynek. E jelentések többsége is inkább általános információkat, banális történeteket taglalt, egyik-másik pedig ellenőrző jellegű. Az 1967 szeptemberében keltezett dokumentumban a bonyhádi alkotótelep is feltűnik: „Lantos Ferenc az új tanév első napjaiban a tanári szobában arról áradozott, hogy a vakációban milyen jól érezte magát a Bonyhádi Zománcgyárban, ahol a zománcégetés technikájával ismerkedett meg. Más gyári, illetve nyári ügyeiről nem beszélt. Lantos tehát nyáron jól érezte magát, az új tanévben is kiegyensúlyozott a magatartása, nem hőzöng, nem ellenzékieskedik. Nem panaszolja korábbi vélt vagy tényleges sérelmeit, nem említette a Csendes Lajossal kapcsolatos régi keletű konfliktusait, nem pocskondiázza a vele egyet nem értő esztétikai vagy másfajta ellenfeleit. Viselkedése tehát normális, iskolai munkája pozitívan lelkes.” (ÁBTL M- 37310/1, 56.) 1968-ban és 1969-ben már csak egy-egy jelentés foglalkozott Lantossal, ezek is ellenőrző jellegűek. 1968 decemberében ezt írta az ügynök: „Lantos Ferenc közlései alapján elmondható, hogy korábbi anarchista, absztrakt imádattól áthatott magatartásával, személyeskedő és sértő kijelentéseivel felhagyott. Úgy látja, hogy nem a művészet-ideológia elméleti színterén kell csatáznia, hanem művészként (főleg iparművészként) kell alkotnia, ami neki is hasznos, és a társadalomnak is.” (ÁBTL M-37310/1, 69.) Lantos rendőrhatósági figyelmeztetéséről is csak e jelentéshez fűzött értékelésből lehet tudni: „A jelentés kontrollálja, hogy Lantos Ferenc festőművész rendőrhatósági figyelmeztetése elérte a kívánt hatást. Lantos - jelenleg - a kívánt irányban fejti ki művészi tevékenységét.” (ÁBTL M-37310/1, 69.) 1969 júniusában pedig Lantos „konszolidációjáról” számolt be: „Lantos Ferenc konszolidációjának újabb bizonyítéka, hogy amikor az április 4-i képzős pályázat nyerteseinek névsorából kimaradt az újságból, ezért nem hibáztatta a megyei kultúrvezetőket, név szerint senkit sem, hanem véletlennek tartotta, és megelégedett az egy héttel későbbi helyreigazítással. Az egész ügyet csupán mint presztízskérdést értelmezte, jólesett neki a baranyaiak pesti kiállításáról megjelent cikk a Népszabadságban Rózsa Lászlótól, aki kimondottan pozitívan csak két festőről írt, Martynról és Lantosról.33 Úgy tűnik, hogy az országos elismerés a legjobb gyógyír a régi sérelmekre” - sommázta az ügynök, mint aki maga is szerette volna lezárni ezt az ügyet. (ÁBTL M-37310/1, 70.) Mint látható, a hosszú éveken keresztül zajló „felderítőmunka” és a vele szemben lefolytatott rendőrhatósági eljárás mélyen megviselte Lantost. Ennek következményeként pár évre rá „elhagyta” a művészeti gimnázium tantestületét, s a 2022/1 84