Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 1. szám = A sértődés kultúrái - MŰHELY RADNAI DÁNIEL SZABOLCS • Szörényi–Bródy: egy szerzői együttműködés mítoszai és törései (1965–2021)
resztény-konzervatívként, jobboldaliként meghatározó politikai osztályt, eszmeivilágnézeti nagyvonalúságról téve tanúbizonyságot, Bródy sosem részesítette effajta független, értelmiségi bírálatban a balliberális oldalt, mintegy kiszolgálva saját közegének ízlését. Ugyanakkor míg Bródy János sosem ragadtatta magát személyeskedő és bántó nyilvános üzengetésre kettejük emberi-zenésztársi viszonyát illetően, Szörényitől ez a fajta pitiáner vádaskodás sosem állt távol, egészen az 1990-es évek elejétől kezdődően.41 Érdemes rámutatni azonban Puzsér hangzatos írásának vakfoltjaira is: egyfelől olyan, mintha Szörényi Leventétől eltagadná az autonóm cselekvés és gondolkodás képességét, egy az egyben a Mandiner újságíróinak számlájára írva a Szörényi-Bródy-konfliktus „felújítását”, másfelől egészen reflektálatlanul barátságként utal kettejük viszonyára, holott ennek a fajta érzelmi kapcsolatnak a feltételezése a két alkotó esetében meglehetősen kétséges. Ismerve az Illés- és Fonográf-sztorit, Szörényi és Bródy egyáltalán nem voltak barátok, sokkal inkább szövetségesek, s e szövetség csak bizonyos keretek között jöhetett létre az 1960-as évek elején, s maradhatott fenn igen sokáig. Írásom utolsó részében azzal foglalkozom, hogy milyen kétfajta művészi és állampolgári szereptípus egy-egy példáját ismerhetjük fel Szörényi és Bródy kapcsolatában, kitérve arra is, hogy a köztük lévő egykori szövetségnek mely elemei vesztek oda a világnézeti konfliktusok nyomán, s mely motívumok őrizték meg stabilitásukat az összeütközések dacára is. Művészet és politika - kétfajta szerepfelfogás ■ Miként az 1949 és 1989 között fennálló magyarországi kommunista rendszer sajátos kulturális viszonyai - különös tekintettel az ellenőrzött-irányított médiára - azt is jótékonyan elfedték, hogy Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak milyen eltérő a viszonya a nemzeti kultúrához, a magyarsághoz vagy épp a beatmozgalom eszméihez, az is csak az 1990-es években válhatott nyilvánvalóvá, mennyire különbözőféleképp látják a politika és a művészet kapcsolatát. Már a két 1980-as szólóalbum, Szörényi Hazatérése és Bródy Hungarian Blues című lemeze is jelezte valamelyest ezt a kétféle karakterisztikus alkotói-előadói imázst,42 ám e kettősség még nem reprezentált világnézeti diszkrepanciát. A művészet (esetükben a poprock zene) politikai véleményalkotásban betöltött szerepét illető vélelmeik különbsége a többpártrendszer viszonyai között vált egyáltalán láthatóvá. Konfliktusaik eseménytörténetéből, illetve e mozzanatok médiareprezentációjából úgy tűnik, Szörényi és Bródy világlátásában eltérő értékhangsúlyok kapcsolódnak a politika-kultúra, illetve a magánszféra-nyilvánosság fogalompárjaihoz. Szörényi esetében karakterisztikusan elválik egymástól a magánemberként közéleti-politikai kérdésekről véleményt formáló egyén és a művészi-alkotói szerep (melynek a terepe a koncertezés, dalírás, az előadói imázs fenntartása és a „közös múlt” ápolása), s e két szféra közös metszetében csak olyan átfogóbb reprezentációk, képzetek, (közösségi) identitások találhatók, amelyek túlmutatnak a párt- és aktuálpolitikai kérdéseken, úgymint a magyarság vagy a nemzeti történelem. A „magánember Szörényi” a média nyilvánosságán keresztül, közéleti beszédhelyzetben alkot véleményt politikai kérdésekről, melyeknek kevéssé van helye a színpadon, a „zenész Szörényi” és a rajongói közösség közötti intimebb viszony kontextusában. Erre utalnak bizonyos megnyilvánulásai is: „Még abban az időben írtam neki [ti. Bródynak - R. D. Sz.] egy levelet [...] Azt írtam neki, hogy nem tudom, mi következik, de kérem, az ellentétes gondolatainkat próbáljuk meg házon belül megbeszélni” (1995).43 illetve „[...] a zenében nincs olyan, hogy valaki fehér vagy fekete, jó zenész van és rossz zenész. Mégis mindenáron rám akarták erőltetni, hogy én egy szélsőjobbos, magyarkodó seggfej vagyok, aki elhagyta a liberális tábort”. (2011)44 Ezzel szemben Bródynál e kettő - a magánember és a zenész - szervesen összekapcsolódik, egy politikailag aktív, reflexív művészszerep képe- 2022/1 94