Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 6. szám = Performativitás a művészetekben - TÉKA SEBESTYÉN KINGA • Történelmi önarckép újragondolva
kevésbé ismert, de történelmi szempontból jelentős személyek listáját, egy későbbi fejezetben - s időben is később - jelenik meg például dr. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, aki még a zürichi egyetemen szerezhette meg csak az orvosi diplomát, de az ő szelfijéhez kommentál az akkor még gyermekként megjelenő Steinberger Sarolta, aki viszont az első olyan orvosnő lesz, aki magyar földön szerezhetett diplomát. Érdemes lehet még kitérni a reformkor legalapvetőbb politikai mozgásának, a jogegyenlőség megszerzésének és az ekörüli mozgásoknak a fő-, de ugyanakkor történelmileg névtelen szereplőire. Hosszú időnek kellett eltelnie a jobbágyok felszabadításától a különböző - a jobbágyokénál sok szempontból nem jobb sorban élő - törpebirtokosok, agrárproletárok, napszámosok, részes földművelők, summások, kubikosok vagy uradalmi cselédek csoportjainak kialakulásáig, de az ezen folyamatokról való beszédben is leginkább Széchenyi és Kossuth neve kerül elő, a parasztok névtelenek, arctalanok maradnak. Ez persze történelmi szempontból teljes mértékben legitim, semmi meglepő nincs abban, hogy azoknak az egyébként messze nem paraszti sorból származó férfiaknak a neve fémjelzi a jobbágyfelszabadítás elindítását, akik ezért politikai és közvéleményformálási szinten is képesek voltak tenni, s nem azoké, akiknek az élete ténylegesen gyökeresen megváltozott ekkor. És éppen ebben rejlik a 25 szelfi sajátossága, a lehetőség, amit magában hordoz, hogy nevet és arcot adjon ezeknek a parasztoknak, aminek következtében az olvasó jóval közelebb kerülhet a nagy reformkori változtatások konkrét, mindennapi lecsapódásának megértéséhez, a sokféle perspektívához, amiből ezt a kérdést látni lehet, sokszor egészen az egyéni preferenciák szintjéig. Ez pedig a történelmi összefoglaló szakkönyvek kereteibe sokszor nem fér bele, s a laikus olvasó talán nem megy el addig, hogy erről szóló szaktanulmányokat keressen. Lőrinc könyvében azonban János, az uradalmi cseléd és Mári, az alkalmi munkákból élő parasztcsalád tagja azon vitatkoznak, hogy mi a fontosabb: nagyobb létbiztonságban, de egyszerre az úrnak való nagyobb kiszolgáltatottságban vagy szabadabban, de szezonról szezonra élni. A tematikus sokszínűség és a történelmi nagy narratívák mögé való benézés felől érdemes lehet megemlíteni azt is, hogy a kötetben helyet kapnak olyan vetületei is a magyar reformkornak, amelyek éppen hogy alulnézetből mutatják meg az újító mozgalmakat és azok bizonyos perspektívákból nagyon is negatív következményeit. Ha az anyanyelvű iskoláztatásra gondolunk például, mindannyiunknak Eötvös József jut eszünkbe, aki 1868-ban Deák Ferenccel együtt megszavaztatta a nemzetiségi és népiskolai törvényt, ami először magyarok és nem magyarok számára is biztosította az írni-olvasni tanulást. Később azonban egyre szigorodtak a nyelvoktatásra vonatkozó rendeletek, s ez oda vezetett például, hogy szlovák kisgimnáziumok zártak be sorra. Ennek egy megelőző lépéséről „pásztói” 1879-ben Pávol, a szlovák kisiskolás, akinek iskolájába magyar tanítót helyeztek, akivel nem tudnak szót érteni. A gyerekek persze élvezik a helyzetet, de a kommentelők között megjelenik az ekkorra már halott Eötvös is, és emlékezteti Grünwald Béla politikust, hogy azzal, hogy a magyar nyelvet teszik mindenhol kizárólagossá, éppen hogy a népiskolai törvény lényegét lehetetlenítik el. A tematikus sokszínűség felől nézve utoljára megemlíteném még a kötet szépirodalmi vonatkozásait is. Magyar vonatkozásban a reformkor olyan korszaknak számít, melyben az irodalom, a közélet és politika egészen szorosan tudott összekapcsolódni adott esetekben, így például Petőfi Sándor esetében is, aki természetesen maga is „posztól” a könyvben. Ugyanakkor olvashatunk a nőkre tett elmarasztaló megjegyzéseket Madách Imrétől, regényeire való utalásokat Jókai Mórtól, de megjelenik Arany János híres „Gondolta a fene!” 2023/6 114