Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-08-01 / 27. szám
biztosítást a ministérium nevében, hogy mi a martialis törvény behozatalával késni nem fogunk; mert mi a ministerium azon jogát el nem ismerjük, hogyankor, midőn az ország képviselői együtt ülnek, a martialis törvény kihirdettetnék. Hadzsics a tőle szerkesztett ostromállapoti törvényjavaslat behozatalát mélhatlannak állítá. Lukács a 7-dik osztály nevében martialis törvényjavaslatot kiván a ministeriumtól. Kemény Domokos. Ha a ministérium szükségesnek látja, terjeszszen martialis törvényjavaslatot a ház ebbe ! Bartos martialis törvényt akar alkotni, s aztán a ministériumra bízni, hogy felelősség alatt alkalmazza, ahol szükségesnek látja. Zákó István szerint a belminister Bács megyére nézve mind ez ideig nem tett semmit, mert a hadi- és pénzügyi miniszer érdemeit csak nem tulajdoníthatni a belministernek. Az alvidéken most is terjesztetnek a lázító proclamatiók, templomok pénzei raboltatnak el, mégis ezek gátlására vagy épen semmi, vagy igen kevés történik. Besze. Mikor Bécsben a pártülő Jellasichot nagy ünnepélyességgel s szövétnekes zenével tisztelik meg, akkor nekünk is a legnagyobb szigorúsággal kell föllépni. A lázadók ugyancsak martfaliter lépnek föl, üléssel, felgyújtással fenyegetik a falukat, ha hozzájuk nem állnak. Azért ne töltsük az időt, hanem rendezzük a katonaságot, hirdessük ki rögtön a legszigorúbb martialis törvényt s aztán menjünk haza. — Hunfalvi a martialis törvény behozatala iránt rögtön intézkedést kiván. Szemere Bertalan Zákó beszédére cáfolólag felel. Azt tetszett mondani Bács megye egyik képviselőjének, hogy a hadügyminiszer tetteit hoztam elő akkor, mikor arról volt szó, hogy mit tettem én. Attól tartok, hogy ha az érdemes képviselő ezen logicát követi, úgy végre oda fog jutni, hogy mit a belügyminiszer tesz, — minthogy cancellistája lévén, az írja le rendeleteit, — a cancellista érdemének fogja tekinteni; vagy oda fog jutni a dolog, hogyha a hadügyminiszer valamelly sereget küld le, s az ott egy diadalt vi ki: ezt is nem a hadügyminiszernek , hanem a legutolsó ágyúsnak fogja tulajdonítani, — s igy tovább. — Már kérem, hogy ahol solidaritásban van a kormány, ott e különbséget tenni nem lehet. S nem épen azért, — mintha netalán valamelly érdemet akarnék magamnak tulajdonítni, melly nem az enyém, hanem minthogy épen ollyan szóbeli fogással élt, mellyből az látszik kiviláglani, mintha ollyan tollakkal akarnék ékeskedni, mellyek nem illetnek. Kötelességemnek tartom tehát e részben felelni, s méltóztassék megtanulni, hogy midőn az ország állapota felől foly a tanácskozás, s arról, hogy mi a teendő, ekkor a belügyminiszer kötelessége, ki a dolgok állását leginkább ismerheti — a hadügyminiszer felvilágosítani, hogy ez tudja magát mihez tartani. S ha azt mondja: itt baj nincs, akkor semmi intézkedés ott nem történhetik; ha pedig azt mondja: itt baj van, itt a csend és rend fentarthatásáról nem állok jót, — oda a hadügyminister tartozik katonaságot, az oda küldött katonaságnak pedig a financzminister tartozik pénzt küldeni. — Egyébiránt, mi illeti az érdemes képviselő úrnak Bács megyére nézve tett kérdését: hogy mit tettünk ? Erre nézve azt felelem, hogy inkább azt kell kérdezni, mit nem tettünk ? Ki voltak küldve a királyi biztosok a legteljesebb hatalommal, ki volt hirdetve a statáriális bíróság, s felhivatott mindenkinek hazafiusága arra, mit tenni kell, s egész Bács megyében nem találkozott férfi, ki bátorkodott volna a statáriális bíróságban részt venni, s igy egyetlen egy felfüggesztés sem történt. S miért? Nem a rendeletek hiányában, hanem mert Bács megye némelly részében nem volt elég hazafiaság, nem volt elég erély, vagy talán szállásaikat féltették,hogy fel fognak gyujtatni, ha a törvényszéknél az ítélet-kimondásban részt vesznek, s a lázadók ellen illy módon fellépnek. — Igen nem szeretem, midőn bármelly képviselő — szabad legyen mondani — olly fordulaot ad beszédének, melly az illető ministerre nézve igen gyanús színben tűnik fel; nem szeretem pedig, mert nekem részemről nem természetem az. S mikor ezeket megjegyezni szükségesnek láttam, azzal végzem beszédemet, hogy midőn egyik, vagy másik minister számot ad tettekről, azon tetteket nem mint maga tetteit adja elő, hanem mint az összes kormánynak tetteit. (Helyes!) P a 1óczy: Az országban rebellio van, azért el kell a szelid eszközöket hagyni, s nem kell mindig nagy lelkűknek lenni, mert a nagylelkűséget majd gyávaságnak mondják. 4-dik Henrik is mindig szelid eszközöket használt, s azoknak , kik neki a szigorúbb eszközök hasznátát ajánlák, azt monda: könnyebb egy kalán mézzel legyet fogni, mint egy hordó eczettel; s mi lett vége ? az, hogy 4. Henrik Ravaillac gyilka alatt vérzett el. Isten is a bátrakkal és erősekkel tart, a gyávákat és félénkeket nem segíti. Azért a haza megmentésére rögtön hirdettessék ki a hadi törvény, nehogy azután minden késő legyen. Bernát nem barátja a terrorismusnak, ez előtt még pár nappal is ellene volt a martialis törvénynek; de midőn az alvidékről érkező hírek minden hazafi keblében aggodalmat keltenek ; midőn a pártülő bánt, Jellasichot Bécsben fáklyás zenével tisztelik meg, azért a lázadás és különösen a reactionális mozgás elnyomására az egész országban ki akarja a martialis törvényt hirdettetni, és alkalmazását a ministériumra bízni. Ezután minthogy a türelem kifáradt, többen elálltak a szólástól , s hosszú zajú csengetés után a többség elhatárza, hogy a ministérium, még az országgyűlés folyama alatt terjeszszen a ház elbe vész-, vagy martiális törvényjavaslatot. Most az indítványok kerültek szőnyegre. Bartos a katonakiállítást, pénzügyi minister finanszterre átnézését, a vésztörvény meghozatalát, hűbéri viszonyok iránt bejelentett indítványokat, különös tekintettel a székelyföldre kívánja bevégeztetni, aztán az ülést novemberig elhalasztani. Bethlen Erdélyben a hűbéri viszonyokat kívánja elintéztetni, mert különben azok el nem intézése nagy reactiót szülhet. Madarász László: A ház ne oszoljék el, hanem tanácskozzék a haza megmentése felett Csudálkozik, hogy Besze mindig a hazamenetelről beszél, mégis csak itt marad, pedig őrnagy s mégsem megy a táborba. Besze erre azt válaszold, hogy addig, míg parancsot nem kap, nem mehet, de ha kap, szívesen megy. Boczkó: Magyarország önállásának és függetlenségének külkormányok irányábani biztosításáról indítványt tett és törvényjavaslatot olvasott fel, mi helyesléssel fogadtatott, és az osztályokra utasittatott. — Az ülés V21-kor eloszlott. Julius 31. 21-ik orsz. ülés a képviselőknél. A jegyzőkönyv hitelesítése után több rendbeli kérvény s megbízó levél az illető választmányhoz utasittatott. Balog Kornél ellen beadott petitióra egy ellen-petitio nyujtatott be, mi szinte az igazoló választmányhoz utasittatott. Többi közt a péterváradi képviselő megbízó levele is be van már adva. Mielőtt a ház napirendre tért volna, Kossuth Lajos pénzügyi minister azon kéréssel járult a ház elébe, hogy a ház által meghatározandó napon a hitelintézet felállításához szükséges egy pár kérdést terjeszthessen elő és ezzel kapcsolatban egy tervecskét nyújthasson be, miszerint az úrbéri veszteségekért még a kártalanítás előtt némi előlegezések adassanak. 120 Kossuth Lajos: Bátor vagyok a házat megkérni a következő dologra. A már nyomtatásban is szétosztott pénzügyministeri jelentésnek utolsó része, t. i. az 1849-ik évi jövedelem és költségvetés, egyszersmind az általam behozandónak tervezett uj adórendszer szintúgy nyomtatás alatt van, s míg a többi átmegy a vizsgálaton , addig a nyomtatás alól kikerülend. Ámbár ismerem az idő sürgős voltát, mégis kénytelen vagyok kérni a házat, hogy ezeken kívül nekem engedelmet adni méltóztassék előterjesztésére egy más tervnek, mellynek létesítése a múlt országgyűlési törvények egyik czikke által ideiglenesen a pénzügyminiszernek meg volt hagyva. Én ezen tervvel készen vagyok, s 14 nap alatt életbe léptethetem. Azonban egy elvnek meghatározására törvényhozásilag van szükség. Értem a hitelintézetet. Én tekintetbe vévén az országnak jelen körülmények között valóban pénzszaki állapotát, és a földbirtokos osztálynak különösen az úrbéri veszteség által a javak instructiójára nézve fenforgó nehézségeket, nem késtem volna a múlt törvényhozás által adott felhatalmazás következtében életbe léptetni a hitelintézetet, amint arra nézve minden szükséges előintézkedéseket mégis tettem, ha épen a rendkívüli körülmények nem tették volna szükségessé ezen országgyűlés összehívását. A hitelintézet életbeléptetését azért függesztettem fel, mert az alapelvre nézve nem lehettem biztos, hogy, ha mint pénzügyi minister rendeletet adok ki e tekintetben, fogja-e azt respectálni a bíró is, mert a bíró nem tartozik egyebet respectálni, csak a törvényt. A kérdés a körül forog: ha a hitelintézeti követelésnek minden ősiségi kérdések ellenében is tökéletes biztosság és elsőség nem nyújtatik, akkor lehetetlen a hitelintézetet felállítani. A múlt országgyűlésen hozott törvény kimondja, hogy a hitelintézeti követelések minden egyébb követelések felett elsőbbséggel bírnak, kivévén az előbb bejegyzetteket, de a bíró is hajlandó lesz-e úgy magyarázni ezen czikket az előforduló esetekben, mint én, hogy t. i. ezen elsőbbség nem csak az adóssági követelések felett értetik, hanem az ősiségi követelések felett is, azt én nem tudom. És azért kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy a hitelbankra nézve egy meghatározandó napon lehessek szerencsés előterjeszteni írásban és nyomtatásban beadandó egy pár kérdést, mellynek elhatározása egyenesen törvényhozási intézkedést kíván, kijelentvén azt is, hogy ha a ház még a hitelintézeti terv részleteinek vizsgálatával is akar foglalatoskodni, az egészet előterjeszthetem, mert tökéletesen készen van. Hanem azt gondolom, hogy az országra nézve nem olly nagy életkérdés a részletek meghatározása: valljon egy vonallal jobban vagy kevesebbé jól van-e a dolog? Nem ollyanok a körülmények, hogy nagyon ráérnénk ilyen rendszeres munkák kidolgozására ; javítani mindig lehet, ha az alapelv igazságos, és olyan, melly állandóságot ígér, mert csak az elv ingatagsága az, amelly káros következményeket vonhat maga után. Annál fogva bátor vagyok kérni a házat, hogy a hitelbankra nézve elintézés végett egy pár kérdést a törvényhozás elébe terjeszthessek, melly kérdések, ha elintéztetnek, ollyan karban van a dolog, hogy a hitelbankot 14 nap alatt életbe léptethetem. S ezzel együtt még egy kérdésnek megfontolását ajánlom a ház figyelmébe, mellyre nézve megvallom, hogy annak kényességét és sokoldalú nehézségeit tekintve, — legyen bár tőlem gyarlóság, de megvallom őszintén — hogy nem vagyok ollyan helyzetben, hogy ezen kérdés elfogadásához állásomat kötném, mert sok nehézséggel jár. Az úrbéri evaluatiók nem történhettek meg, s mikor fognak megtörténhetni, nem tudom, hanem azt tudom, hogy a kármentesítés a nemzet becsületének utalma alá van helyezve; azért kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy midőn a hitelintézetre nézve előterjesztem alázatos nézeteimet, egyszersmind tervecskét nyújthassak be az iránt, hogy mielőtt az evaluatió megtörténhetik , nem volna-e jó a státus részéről a földbirtokosoknak a körülményeknek megfelelő ollyan előlegezést adni, mellyről fel lehet tenni, hogy bármilly alacsonyan becsültessék is a veszteség, annyi bizonyosan ki fog kerülni például 120 égőft., egy telekre, s igy azon kárpótlás, melly most kifizettethetnék, 15 millió forintig rúghatna , és ha ezen summa forgásba jöhet, a rögtöni szükségeken nagy részben segítve volna; pedig az országnak felvirágzása megkívánja, hogy e tekintetben valamit tegyünk, annyival is inkább, mert a múlt országgyűlés az ilyen földbirtokokon fekvő adósságokat ideiglenesen felmondhatlanoknak nyilatkoztatta; az ilyen állapot ideiglenes lehet, de nagy convulsiók nélkül hosszú ideig fel nem tartható. Ezen törvény a magyarországi takarékpénztárakat csak nem bukásba vezette. Mi nem segíthettünk e részben rajtuk, mert a takarékpénztáraknak meg kell fizetni tartozásaikat, azok pedig be nem szedhetik, mivel nekik tartoznak. Tehát ezen jótékony intézetek sok helyt a legnagyobb bizonytalanságnak vannak kitéve. És ezen szempontból indulva, először engedelmet kérek arra, hogy a bank felállítására nézve elintézés végett egy pár kérdést terjeszthessek elő, melly nélkül a hitelintézet fel nem állítható , s ha a ház véleménye az, hogy bele akar szólani, akár most ezen kérdésekbe, akár nem akar beleszólani, hanem részletekben is kívánja bírálat és taglalat alá venni a tervezetet, készen vagyok vele tökéletesen, és bármelly pereben előterjeszthetem. 2- szor engedelmet kérek, hogy terjeszthessek elő valamit az úrbéri veszteségek kártalanítása tárgyában, s e tekintetben gyakorlati módot kívánok előadni, melly a háznak helyeslését nyerje meg, hogy némi előlegezés nyujtassék az úrbéri veszteségekért, s addig is az ország közvagyonossága ne szenvedjen. Kossuth terve a honvédelmi törvénycikk tárgyalása után kerülend szőnyegre. Deák Ferencz igazságügy-minister jelenti, hogy a vésztörvényjavaslatot, mellynek készítésével a ministérium megbizatott, rövid időn a ház elbe fogja terjeszteni. Ezután napirendre tért a ház és a kincstári javakon eszközlendő magyar telepítésekről szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. A kérdéses törvényjavaslatot lapunk 24-dik számában már közlöttük. A központi bizottmány kövjelentést tett e törvényjavaslat iránt. Az osztályok többsége ezen javaslatot mind alapelveire nézve helyesli, mind különösen czimét, bevezetését s az 1-ső, 2-dik és 3- dik §§. változatlanul elfogadja, a 4-dik §. utolsó pontját azonban, melly igy szól: „a telepekhez imaházakról s lelkészek és néptanítók ellátásáról a pénzügyminister a közállomány költségén gondoskodandik,“ úgy kívánja módosítatni, miszerint az ima - és iskolaházakat fölépítvén, a lelkészek és néptanítók ellátásáról csak 6 évig gondoskodjék az álladalom, azontúl pedig ezen telepek e részben is az ország többi községeire hozott és hozandó köztörvények alá essenek. Mert nemcsak hogy ezen 6 évi mentességet elegendő ösztön és előnynek tartja, hanem ennek határtalan időre biztosításában a jog- s teheregyenlőségbe ütköző kiváltságot is lát. Ezeket az osztályok nyilatkozásai nyomán terjesztvén elő a központi bizottmány, el nem mulaszthatja a ház figyelmébe ajánlani még egyik előadó által tett s a központi bizottmány által helyeslett azon indítványt, mihez képest a telepedőkkel kötendő szerződésekben gondoskodás legyen arról, hogy a megszállott birtok eladás vagy bármelly jogczímnél fogva is olly kezekre ne kerülhessen, mellyek a nemzetiség szempontjából a jelen törvény czéljával ellenkeznének. Egy szepesi követ szerint sok puszta lévén az országban és kincstári javakon, ne különösen csak a székelyekre legyen gond a a telepítésnél, hanem a haza tótajku lakosaira s a túlnépesedett felföldre is figyelem fordíttassék, s a 2. §-t azért módosítani kívánja. Kubinyi Ferencz: Most csak általános telepítésről van szó, s így specialitásokba nem kell bocsátkozni. Jelen telepítés czélja a nemzetiség fentartása, és a hazának jövendőre olly rész elleni biztosítása, miilyen most az alvidéken dúl; ebből semmi titkot nem akarunk csinálni. A főszempont itt a haza védelme. A bevezetést, benn lévén magában a törvénycikkben, mint feleslegest kívánja kihagyatni. Azon vidékeken, hol a magyar nemzetiség veszélyeztetve van, semmi más telepítés ne legyen, mint magyar; de más magyar vidéket is figyelembe kiván vétetni; sem a magyarnak, sem a székelynek ne adassék elsőség, hanem mindkettőre különös figyelem fordíttassék. Ezek után a sor a bukovinai és moldvai magyarokat érvén, Kemény Domokos a szepesi követet pártolja, de csak azon föltét alatt, miszerint a felvidéki lakosok olly helyekre telepíttessenek , hol a magyar elem által felolvasztatnak. A törvényjavaslatra nézve két észrevétele van, t. i. ki kellene benne mondva lenni, hogy 1) a települőknek olly darab föld adatik, mellynek jövedelme mellett a politicai jogokba befolyhassanak, és 2) minthogy ez rövid idejű árendai rendszer mellett el nem érezhetik, a haszonbér ideje hosszabbittassék meg p. o. egy ember életére. (Maradjon a szerkezet.) Mayercsák. Minthogy a felföld tótajku lakosait a magyar sem haladja meg a hazafiságban; minthogy túl vannak népesedve, gyakran éhséggel küzdenek, csoportonként járnak élelmet keresni az alföldre, s már olly iszonyatos szükségben is voltak, hogy köztudomás szerint gyermekeiket kényszerültek eladni, azért gondoskodjék a törvényhozás olly népről, mellyet az által, hogy más helyre telepít, egyszersmind az éhhaláltól ment meg. Egy más követ a felföldi polgártársakról a gondoskodást az átalános telepítési törvényjavaslatra kívánja halasztani. Jövő számunkban bővebben, még csak annyit: a törvényjavaslat kevés módosítással elfogadtatott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. — Múlt vasárnap délelőtt volt 1 budai s a pesti nemzetőr zászlóalj eskü letétele és zászlószentelése. Ezen osztályok s a budapesti lovas nemzetőrök a vérmezőn, hol az ünnepély történt, valának felállítva. A budai második zászlóalj sorompót képezett, s a szükséges őröket adá. A tábori mise után a zászlók szokott szertartással felszenteltetek. A zászlóanyák lelkes magyar hölgyek voltak.A budaié Szemere Bertalanná, a pestieké Almásy Pálné, Csekonics Jánosné, gr. Károlyi Györgyné és Kossuth Lajosné. A szeg-beverési mondások közt szép és jó szellemet tanúsító volt egy sorkatonasági tiszté: „Ahány szeg, annyi diadal.“ A zászlók kioszlatván, Kovács,fővárosi ezredes rövid buzdító szónoklata után következett az esküvés előbb magyar,aztán német nyelven. A magyar minden hazafi örömére sokkal több ajakról s tűzzel hangzott a németnél, de mindamellett is helyes volt azt németül is elmondatni. De nem helyeselhető, hogy Kovács ezredes úr néhány nappal előbb a budai első zászlóalját szemlélvén, csupán német beszédet tartott, s a magyar halálszolgálat1 köszöntéssel csak végezé. Ő hihetőleg — mint Budán eddig idegen — nem ismeri a nemzetőrség szellemét, s ezt németnek gondold, pedig hála a magyarok istenének, nem úgy van. A budai nemzetőrség, mellyben Jacobsohn izgatásai lábra nem kaphattak, annyira magyar szellemű, hogy maguk a német származású derék nemzetőrei megütköztek, az ezredes urnák ezen alkalmi csupán német beszédén. Bizonyosak vagyunk azonban, hogy derék ezredesünk, megismerve a körülményeket, ezt többé nem teendi, s igy térjünk vissza a zászlószentelésre. Az ünnepélyen részt vett 5 zászlóalj papiroson körülbelül 9,000 főből állhat; megjelent talán 5,000, daczára a vasárnapnak. Hihető, sokat betegség, foglalatosság, távollét tartott vissza, de szárnyalt egy szomoritó hír, melly, ha igaz, a miatta elmaradtakra gyalázat háramlanék. Állítólag sokan attól féltek, hogy az esküt lelevén, kötelesek lesznek a lázadó ráczok ellen indulni. S ha úgy volna is, mi az egész őrseregre nézve csak akkor lehet, ha ezen gyilkosok és rablók a fővárost magát fenyegetnék, mitől istenünk és erőnk megőrzend, nem szégyen-e a haza tükre gyanánt fényleni kellő fővárosi népségre, magát a haza védelmére lelkesülten siető megyei lakók által hazafiságban győzöttnek látni ? E hír való nem lehet, inkább hihető a másik, hogy sokat a fegyelmi szabályokkal elégületlenség tartott vissza. A mai őrszolgálat miatt elmaradt két zászlóalj alkalmasint jövő vasárnap esküvendik. — Két nappal előbb a Duna közepén történt ágyudurrogások közt „Mészáros“ hadi gőzös felszentelése. Legyen mind a két ünnepélyen istennek áldása, s amazok zászlait, ennek lobogóját nemzeti szent ügyünk diadala lengesse. — Szombaton országos rendőrségünk hurkára ismét egy madár került, valódi arany és ezüst fáczán egy személyben, mert 3050 darab arany és 15000 ezüst ft. húszasokban volt nála. Vándor madr fehete, mert a közelgő ősz elött dél felé akart szállani. Neve Zaphir Theocar, belgrádi származású, de régtől Pesten és Bécsben kereskedő zsidó. A pénzt Bécsből — már megint Bécsből — hozá, s állítólag Eszékre szándékozott vinni kereskedési czélokra. A dolog azonban gyanúsnak látszik, és szemes rendőrségünk a pénzt zsidóstul elfoglald. — Valljon — ha mint Pest városának néhány hirtelen liberális képviselője akarná, az országos rendőrséget is ők kezelnék, nem volna-e már Karloviczon ezen pénz ? — — Mészáros hadi gőzös felszerelése előbb volt említve, tegnap reggel hagyá el önkényesek és sorkatonákból álló legényzetével fővárosunkat, s vígan lengő lobogókkal indult a duna-és tiszaparti lázadók ellen. 12 ágyú, köztök két 12 fontos, torkából szórand pusztítást, adja isten olly sikerrel, hogy az kedvet adjon nemzetünknek vizhadi erejét minél tetemesbbé szaporítani. A — Barabás Miklós, jeles képírónk, hazafias érzelmeitől vezéreltetve, egy f. h. 29-én szerkesztőségünkhöz intézett levelében, a harczmezőre induló pesti önkénytes nemzetőrsereg felszerelésére 41 pengő forintot külde be hozzánk, ebből 30 frtot felszerelésre, 10 frtot pedig a szegényebbek napi díjazására a jövő hó végéig, minek elteltével kötelezi egyszersmind magát mind addig, míg a pesti nemzetőrök a csatatéren lenni igénybe vételnek, számokra naponként egy pengő húszassal járulni, melly összeget minden hóra az illető helyen előlegesen befizetendő. Midőn a tisztelt művésznek e hazafias szép tettét a legszívesebb készséggel köztudomásra juttatjuk, lehetlen, leveléből a következő helyet itt ki nem írnunk, mellyben adományozását indokolja : „Nagyon sajnálom, — úgymond — hogy egész életemben művészetem iránti tekintetből karjaimat erőkifejtésben gyakorolni Óvakodnom kellett, minek következtében karral nem vagyok képes nagy szolgálatot tenni hazámnak, de azért a mivel lehet, ezt pótolni, elengedhetelen kötelességemnek ismerem. Ha a tavaszon egy házikót nem vettem volna, melly kész öszvegeimet igényb vette (és még adós is vagyok szépecskén rá), többel szolgálni kéz fiú !