Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-08-01 / 27. szám

biztosítást a ministérium nevében, hogy mi a martialis törvény be­hozatalával késni nem fogunk; mert mi a ministerium azon jogát el nem ismerjük, hogyankor, midőn az ország képviselői együtt ülnek, a martialis törvény kihirdettetnék. Hadzsics a tőle szerkesztett ostromállapoti törvényjavas­lat behozatalát mélhatlannak állítá. Lukács a 7-dik osztály ne­vében martialis törvényjavaslatot kiván a ministeriumtól. K­e­m­é­n­y Domokos. Ha a ministérium szükségesnek látja, terjeszszen martialis törvényjavaslatot a ház eb­be ! B­a­r­t­o­s martialis törvényt akar alkotni, s aztán a ministériumra bízni, hogy felelősség alatt alkalmazza, a­hol szükségesnek látja.­­ Zákó István szerint a belminister Bács megyére nézve mind ez ideig nem tett semmit, mert a hadi- és pénzügyi miniszer érdemeit csak nem tulajdonít­hatni a belministernek. Az alvidéken most is terjesztetnek a lázító proclamatiók, templomok pénzei raboltatnak el, mégis ezek gátlá­sára vagy épen semmi, vagy igen kevés történik. B­esze. Mikor Bécsben a pártülő Jellasichot nagy ünnepélyességgel s szövétnekes zenével tisztelik meg, akkor nekünk is a legnagyobb szigorúsággal kell föllépni. A lázadók ugyancsak martfaliter lépnek föl, üléssel, felgyújtással fenyegetik a falukat, ha hozzájuk nem állnak. Azért ne töltsük az időt, hanem rendezzük a katonaságot, hirdessük ki rögtön a legszigorúbb martialis törvényt s aztán menjünk haza. — Hunfalvi a martialis törvény behozatala iránt rögtön intéz­kedést kiván. Szemere Bertalan Zákó beszédére c­áfolólag felel. Azt tetszett mondani Bács megye egyik képviselőjének, hogy a hadügy­­miniszer tetteit hoztam elő akkor, mikor arról volt szó, hogy mit tettem én. Attól tartok, hogy ha az érdemes képviselő ezen logicát követi, úgy végre oda fog jutni, hogy mit a belügyminiszer tesz, — minthogy cancellistája lévén, az írja le rendeleteit, — a cancel­­lista érdemének fogja tekinteni; vagy oda fog jutni a dolog, hogy­ha a hadügyminiszer valamelly sereget küld le, s az ott egy dia­dalt vi ki: ezt is nem a hadügyminiszernek , hanem a legutolsó ágyúsnak fogja tulajdonítani, — s igy tovább. — Már kérem, hogy a­hol solidaritásban van a kormány, ott e különbséget tenni nem lehet. S nem épen azért, — mintha netalán valam­elly érdemet akarnék magamnak tulajdonítni, melly nem az enyém, hanem minthogy épen ollyan szóbeli fogással élt, mellyből az látszik kiviláglani, mintha ollyan tollakkal akarnék ékeskedni, mellyek nem illetnek. Kötelességemnek tartom tehát e részben fe­lelni, s méltóztassék megtanulni, hogy midőn az ország állapota felől foly a tanácskozás, s arról, hogy mi a teendő, ekkor a bel­ügyminiszer kötelessége, ki a dolgok állását leginkább ismer­heti — a hadügy­miniszer­ felvilágosítani, hogy ez tudja magát mi­­hez tartani. S ha azt mondja: itt baj nincs, akkor semmi intézke­dés ott nem történhetik; ha pedig azt mondja: itt baj van, itt a csend és rend fentarthatásáról nem állok jót, — oda a hadügy­mi­nister tartozik katonaságot, az oda küldött katonaságnak pedig a financzminister tartozik pénzt küldeni. — Egyébiránt, mi illeti az érdemes képviselő úrnak Bács megyére nézve tett kérdését: hogy mit tettünk ? Erre nézve azt felelem, hogy inkább azt kell kérdezni, mit nem tettünk ? Ki voltak küldve a királyi biztosok a legteljesebb hatalommal, ki volt hirdetve a statáriális bíróság, s felhivatott min­denkinek hazafiusága arra, mit tenni kell, s egész Bács megyében nem találkozott férfi, ki bátorkodott volna a statáriális bíróságban részt venni, s igy egyetlen egy felfüggesztés sem történt. S miért? Nem a rendeletek hiányában, hanem mert Bács megye némelly ré­szében nem volt elég hazafiaság, nem volt elég erély, vagy talán szállásaikat féltették,hogy fel fognak gyujtatni, ha a törvényszéknél az ítélet-kimondásban részt vesznek, s a lázadók ellen illy módon fellépnek. — Igen nem szeretem, midőn bármelly képviselő — szabad le­gyen mondani — olly fordulaot ad beszédének, melly az illető mi­­nisterre nézve igen gyanús színben tűnik fel; nem szeretem pe­dig, mert nekem részemről nem természetem az. S mikor ezeket megjegyezni szükségesnek láttam, azzal végzem beszédemet, hogy midőn egyik, vagy másik minister számot ad tettekről, azon tetteket nem mint maga tetteit adja elő, hanem mint az összes kor­mánynak tetteit. (Helyes!) P a 1­ó­c­z­y: Az országban rebellio van, azért el kell a szelid eszközöket hagyni, s nem kell mindig nagy lelkűknek lenni, mert a nagylelkűséget majd gyávaságnak mondják. 4-dik Henrik is min­dig szelid eszközöket használt, s azoknak , kik neki a szigorúbb eszközök haszná­t­át ajánlák, azt monda: könnyebb egy kalán méz­zel legyet fogni, mint egy hordó eczettel; s mi lett vége ? az, hogy 4. Henrik Ravaillac gyilka alatt vérzett el. Isten is a bátrakkal és erősekkel tart, a gyávákat és félénkeket nem segíti. Azért a haza megmentésére rögtön hirdettessék ki a hadi törvény, nehogy azu­tán minden késő legyen. B­e­r­n­á­t nem barátja a terrorismusnak, ez előtt még pár nappal is ellene volt a martialis törvénynek; de midőn az alvidékről érke­ző hírek minden hazafi keblében aggodalmat keltenek ; midőn a pártülő bánt, Jellasichot Bécsben fáklyás zenével tisztelik meg, azért a lázadás és különösen a reactionális mozgás elnyomására az egész országban ki akarja a martialis törvényt hirdettetni, és alkal­mazását a ministériumra bízni. Ezután minthogy a türelem kifáradt, többen elálltak a szó­lástól , s hosszú zaj­ú csengetés után a többség elhatárza, hogy a ministérium, még az országgyűlés folyama alatt terjeszszen a ház el­be vész-, vagy martiális törvényjavaslatot. Most az indítványok kerültek szőnyegre. B­a­r­t­o­s a katonakiállítást, pénzügyi minister finanszterre át­nézését, a vésztörvény meghozatalát, hűbéri viszonyok iránt bejelentett indítványokat, különös tekintettel a székely­földre kí­vánja bevégeztetni, aztán az ülést novemberig elhalasztani. Bethlen Erdélyben a hűbéri viszonyokat kívánja elintéz­­tetni, mert különben azok el nem intézése nagy reactiót szülhet. Madarász László: A ház ne oszoljék el, hanem tanács­kozzék a haza megmentése felett­ Csudálkozik, hogy Besze mindig a haza­menetelről beszél, mégis csak itt marad, pedig őrnagy s mégsem megy a táborba. B­e­s­z­e erre azt válaszold, hogy addig, míg parancsot nem kap, nem mehet, de ha kap, szívesen megy. B­o­c­z­k­ó: Magyarország önállásának és függetlenségének kül­­kormányok irányábani biztosításáról indítványt tett és törvényjavas­latot olvasott fel, mi helyesléssel fogadtatott, és az osztályokra uta­­sittatott. — Az ülés V21-kor eloszlott. Julius 31. 21-ik orsz. ülés a képviselőknél. A jegyzőkönyv hitelesítése után több rendbeli kérvény s megbízó levél az illető választmányhoz utasittatott. Balog­ Kornél ellen be­adott petitióra egy ellen-petitio nyujtatott be, mi szinte az igazoló választmányhoz utasittatott. Többi közt a péterváradi képvi­selő megbízó levele is be van már adva. Mielőtt a ház napi­rendre tért volna, Kossuth Lajos pénzü­gyi minister azon kéréssel járult a ház elébe, hogy a ház által meg­határozandó napon a hitelintézet felállításához szükséges egy pár kérdést terjeszthessen elő és ezzel kapcsolatban egy tervecskét nyújthasson be, miszerint az úrbéri veszteségekért még a kártala­nítás előtt némi előlegezések adassanak. 120 Kossuth Lajos: Bátor vagyok a házat megkérni a követ­kező dologra. A már nyomtatásban is szétosztott pénzügyministeri jelentésnek utolsó része, t. i. az 1849-ik évi jövedelem és költség­vetés, egyszersmind az általam behozandónak tervezett uj adórend­szer szintúgy nyomtatás alatt van, s m­íg a többi átmegy a vizsgá­laton , addig a nyomtatás alól kikerülend. Ámbár ismerem az idő sürgős voltát, mégis kénytelen vagyok kérni a házat, hogy ezeken kívül nekem engedelmet adni méltóztassék előterjesztésére egy más tervnek, mellynek létesítése a múlt országgyűlési törvények egyik czikke által ideiglenesen a pénzügyminiszernek meg volt hagyva. Én ezen tervvel készen vagyok, s 14 nap alatt életbe lép­tethetem. Azonban egy elvnek meghatározására törvényhozásilag van szükség. Értem a hitelintézetet. Én tekintetbe vévén az or­szágnak jelen körülmények között valóban pénzszaki állapotát, és a földbirtokos osztálynak különösen az úrbéri veszteség által a javak instructiójára nézve fenforgó nehézségeket, nem késtem volna a múlt törvényhozás által adott felhatalmazás következtében életbe léptetni a hitelintézetet, a­mint arra nézve minden szükséges előintézkedé­­seket mégis tettem, ha épen a rendkívüli körülmények nem tették volna szükségessé ezen országgyűlés összehívását. A hitelintézet életbeléptetését azért függesztettem fel, mert az alapelvre nézve nem lehettem biztos, hogy, ha mint pénzügyi minister rendeletet adok ki e tekintetben, fogja-­e azt respectálni a bíró is, mert a bíró nem tartozik egyebet respectálni, csak a törvényt. A kérdés a kö­rül forog: ha a hitelintézeti követelésnek minden ősiségi kérdé­sek ellenében is tökéletes biztosság és elsőség nem nyújtatik, ak­kor lehetetlen a hitelintézetet felállítani. A múlt országgyűlésen hozott törvény kimondja, hogy a hitelintézeti követelések minden egyébb követelések felett elsőbbséggel bírnak, kivévén az előbb bejegyzetteket, de a bíró is hajlandó lesz-e úgy magyarázni ezen czikket az előforduló esetekben, mint én, hogy t. i. ezen elsőbbség nem csak az adóssági követelések felett értetik, hanem az ősiségi követelések felett is, azt én nem tudom. És azért kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy a hitelbankra nézve egy meghatá­rozandó napon lehessek szerencsés előterjeszteni írásban és nyom­tatásban beadandó egy pár kérdést, mellynek elhatározása egyene­sen törvényhozási intézkedést kíván, kijelentvén azt is, hogy ha a ház még a hitelintézeti terv részleteinek vizsgálatával is akar foglalatoskodni, az egészet előterjeszthetem, mert tökéletesen ké­szen van. Hanem azt gondolom, hogy az országra nézve nem olly nagy életkérdés a részletek meghatározása: valljon egy vonallal jobban vagy kevesebbé jól van-e a dolog? Nem ollyanok a körül­mények, hogy nagyon ráérnénk i­lyen rendszeres munkák kidol­gozására ; javítani mindig lehet, ha az alapelv igazságos, és o­lyan, melly állandóságot ígér, mert csak az elv ingatagsága az, a­melly káros következményeket vonhat maga után. Annál fogva bátor va­gyok kérni a házat, hogy a hitelbankra nézve elintézés végett egy pár kérdést a törvényhozás elébe terjeszthessek, melly kér­dések, ha elintéztetnek, ollyan karban van a dolog, hogy a hi­telbankot 14 nap alatt életbe léptethetem. S ezzel együtt még egy kérdésnek megfontolását ajánlom a ház figyelmébe, mellyre nézve megvallom, hogy annak kényességét és sokoldalú ne­hézségeit tekintve, — legyen bár tőlem gyarlóság, de meg­vallom őszintén — hogy nem vagyok ollyan helyzetben, hogy ezen kérdés elfogadásához állásomat kötném, mert sok nehézség­gel jár. Az úrbéri evaluatiók nem történhettek meg, s mikor fog­nak megtörténhetni, nem tudom, hanem azt tudom, hogy a kár­mentesítés a nemzet becsületének utalma alá van helyezve; azért kérem a házat, méltóztassék megengedni, hogy midőn a hitelinté­zetre nézve előterjesztem alázatos nézeteimet, egyszersmind ter­vecskét nyújthassak be az iránt, hogy mielőtt az evaluatió meg­történhetik , nem volna-e jó a státus részéről a földbirtokosoknak a körülményeknek megfelelő ollyan előlegezést adni, mellyről fel lehet tenni, hogy bármilly alacsonyan becsültessék is a veszteség, annyi bizonyosan ki fog kerülni például 120 égő­ft., egy telekre, s igy azon kárpótlás, melly most kifizettethetnék, 15 millió forintig rúghatna , és ha ezen summa forgásba jöhet, a rögtöni szüksége­ken nagy részben segítve volna; pedig az országnak felvirágzása megkívánja, hogy e tekintetben valamit tegyünk, annyival is inkább, mert a múlt országgyűlés az i­lyen földbirtokokon fekvő adósságo­kat ideiglenesen felmondhatlanoknak nyilatkoztatta; az i­lyen álla­pot ideiglenes lehet, de nagy convulsiók nélkül hosszú ideig fel nem tartható. Ezen törvény a magyarországi takarékpénztárakat csak nem bukásba vezette. Mi nem segíthettünk e részben rajtuk, mert a takarékpénztáraknak meg kell fizetni tartozásaikat, azok pedig be nem szedhetik, mivel nekik tartoznak. Tehát ezen jóté­kony intézetek sok helyt a legnagyobb bizonytalanságnak vannak kitéve. És ezen szempontból indulva, először engedelmet kérek arra, hogy a bank felállítására nézve elintézés végett egy pár kér­dést terjeszthessek elő, melly nélkül a hitelintézet fel nem állítha­tó , s ha a ház véleménye az, hogy bele akar szólani, akár most ezen kérdésekbe, akár nem akar bele­szólani, hanem rész­letekben is kívánja bírálat és taglalat alá venni a tervezetet, készen vagyok vele tökéletesen, és bármelly pere­ben előterjeszthetem. 2- szor engedelmet kérek, hogy terjeszthessek elő valamit az úrbéri veszteségek kártalanítása tárgyában, s e tekintetben gyakorlati mó­dot kívánok előadni, melly a háznak helyeslését nyerje meg, hogy némi előlegezés nyujtassék az úrbéri veszteségekért, s addig is az ország közvagyonossága ne szenvedjen. Kossuth terve a honvédelmi törvényc­ikk tárgyalása után ke­­rülend szőnyegre. Deák Ferencz igazságügy-minister jelenti, hogy a vész­­törvényjavaslatot, mellynek készítésével a ministérium megbizatott, rövid időn a ház el­be fogja terjeszteni. Ezután napirendre tért a ház és a kincstári javakon eszköz­­lendő magyar telepítésekről szóló törvényjavaslat vétetett tárgya­lás alá. A kérdéses törvényjavaslatot lapunk 24-dik számában már közlöttük. A központi bizottmány köv­­jelentést tett e törvényja­vaslat iránt. Az osztályok többsége ezen javaslatot mind alapelveire nézve helyesli, mind különösen czimét, bevezetését s az 1-ső, 2-dik és 3- dik §§. változatlanul elfogadja, a 4-dik §. utolsó pontját azon­ban, melly igy szól: „a telepekhez imaházakról s lelkészek és nép­tanítók ellátásáról a pénzügyminister a közállomány költségén gon­­doskodandik,“ úgy kívánja módosítatni, miszerint az ima - és isko­laházakat fölépítvén, a lelkészek és néptanítók ellátásáról csak 6 évig gondoskodjék az álladalom, azontúl pedig ezen telepek e részben is az ország többi községeire hozott és hozandó köztörvé­nyek alá essenek. Mert nemcsak hogy ezen 6 évi mentességet ele­gendő ösztön és előnynek tartja, hanem ennek határtalan időre biztosításában a jog- s teheregyenlőségbe ütköző kiváltságot is lát. Ezeket az osztályok nyilatkozásai nyomán terjesztvén elő a központi bizottmány, el nem mulaszthatja a ház figyelmébe ajánlani még egyik előadó által tett s a központi bizottmány által helyeslett azon indítványt, mihez képest a telepedőkkel kötendő szerződések­ben gondoskodás legyen arról, hogy a megszállott birtok eladás vagy bármelly jogczímnél fogva is olly kezekre ne kerülhessen, mellyek a nemzetiség szempontjából a jelen törvény czéljával el­lenkeznének. Egy szepesi követ szerint sok puszta lévén az országban és kincstári javakon, ne különösen csak a székelyekre legyen gond a a telepítésnél, hanem a haza tótajku lakosaira s a túlnépe­sedett felföldre is figyelem fordíttassék, s a 2. §-t azért módosíta­ni kívánja. Kubinyi Ferencz: Most csak általános telepítésről van szó, s így specialitásokba nem kell bocsátkozni. Jelen telepítés czélja a nemzetiség fentartása, és a hazának jövendőre olly rész elleni biztosítása, miilyen most az alvidéken dúl; ebből semmi tit­kot nem akarunk csinálni. A főszempont itt a haza védelme. A be­vezetést, benn lévén magában a törvényc­ikkben, mint feleslegest kívánja kihagyatni. Azon vidékeken, hol a magyar nemzetiség veszélyeztetve van, semmi más telepítés ne legyen, mint magyar; de más magyar vidéket is figyelembe kiván vétetni; sem a magyarnak, sem a szé­kelynek ne adassék elsőség, hanem mind­kettőre különös figyelem fordíttassék. Ezek után a sor a bukovinai és moldvai magyarokat érvén, Kemény Domokos a szepesi követet pártolja, de csak azon föltét alatt, miszerint a felvidéki lakosok olly helyekre tele­píttessenek , hol a magyar elem által felolvasztatnak. A törvényja­vaslatra nézve két észrevétele van, t. i. ki kellene benne mondva lenni, hogy 1) a települőknek olly darab föld adatik, mellynek jö­­vedelm­e mellett a politicai jogokba befolyhassanak, és 2) minthogy ez rövid idejű árendai rendszer mellett el nem érezhetik, a haszon­bér ideje hosszabbittassék meg p. o. egy ember életére. (Maradjon a szerkezet.) Mayercsák. Minthogy a felföld tótajku lakosait a magyar sem haladja meg a hazafiságban; minthogy túl vannak népesedve, gyakran éhséggel küzdenek, csoportonként járnak élelmet keresni az alföldre, s már olly iszonyatos szükségben is voltak, hogy köz­tudomás szerint gyermekeiket kényszerültek eladni, azért gondos­kodjék a törvényhozás olly népről, mellyet az által, hogy más helyre telepít, egyszersmind az éhhaláltól ment meg. Egy más kö­vet a felföldi polgártársakról a gondoskodást az átalános telepítési törvényjavaslatra kívánja halasztani. Jövő számunkban bővebben, még csak annyit: a törvényja­vaslat kevés módosítással elfogadtatott. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. — Múlt vasárnap délelőtt volt 1 budai s a pesti nemzetőr zászlóalj eskü­ letétele és zászlószentelé­se. Ezen osztályok s a budapesti lovas nemzetőrök a vérmezőn, hol az ünnepély történt, valának felállítva. A budai második zászlóalj sorompót képezett, s a szükséges őröket adá. A tábori mise után a zászlók szokott szertartással felszenteltetek. A zászlóanyák lelkes magyar hölgyek voltak.A budaié Szemere Bertalanná, a pestieké Al­­másy Pálné, Csekonics Jánosné, gr. Károlyi Györgyné és Kossuth Lajosné. A szeg-beverési mondások közt szép és jó szellemet ta­núsító volt egy sorkatonasági tiszté: „Ahány szeg, annyi d­i­a­d­a­l.“ A zászlók kioszlatván, K­o­v­á­c­s,fővárosi ezredes rövid buzdító szónoklata után következett az esküvés előbb magyar,aztán német nyelven. A magyar minden hazafi örömére sokkal több ajakról s tűzzel hangzott a németnél, de mindamellett is helyes volt azt németül is elmondatni. De nem helyeselhető, hogy Kovács ezredes úr néhány nappal előbb a budai első zászlóalját szemlél­vén, csupán német beszédet tartott, s a magyar halál­s­z­o­l­g­á­­l­at1 köszöntéssel csak végezé. Ő hihetőleg — mint Budán eddig idegen — nem ismeri a nemzetőrség szellemét, s ezt németnek gondold, pedig hála a magyarok istenének, nem úgy van. A budai nemzetőrség, mellyben Jacobsohn izgatásai lábra nem kaphattak, annyira magyar szellemű, hogy maguk a német származású derék nemzetőrei megütköztek, az ezredes urnák ezen alkalmi csupán né­met beszédén. Bizonyosak vagyunk azonban, hogy derék ezrede­sünk, megismerve a körülményeket, ezt többé nem teendi, s igy térjünk vissza a zászlószentelésre.­­ Az ünnepélyen részt vett 5 zászlóalj papiroson körülbelül 9,000 főből állhat; megjelent talán 5,000, daczára a vasárnapnak. Hihető, sokat betegség, foglalatos­ság, távollét tartott vissza, de szárnyalt egy szomoritó hír, melly, ha igaz, a miatta elmaradtakra gyalázat háramlanék. Állítólag so­kan attól féltek, hogy az esküt lelevén, kötelesek lesznek a lázadó ráczok ellen indulni. S ha úgy volna is, mi az egész őrseregre nézve csak akkor lehet, ha ezen gyilkosok és rablók a fővárost magát fenyegetnék, mitől istenünk és erőnk megőrzend, nem szé­gyen-e a haza tükre gyanánt fényleni kellő fővárosi népségre, ma­gát a haza védelmére lelkesülten siető megyei lakók által hazafi­ságban győzöttnek látni ? E hír való nem lehet, inkább hihető a másik, hogy sokat a fegyelmi szabályokkal­ elégületlenség tartott vissza. A mai őrszolgálat miatt elmaradt két zászlóalj alkalmasint jövő vasárnap esküvendik. — Két nappal előbb a Duna közepén történt ágyudurrogások közt „Mészáros“ hadi gőzös felszen­­telése. Legyen mind a két ünnepélyen istennek áldása, s amazok zászlait, ennek lobogóját nemzeti szent ügyünk diadala lengesse. — Szombaton országos rendőrségünk hurkára ismét egy madár került, valódi arany és ezüst fáczán egy személyben, mert 3050 darab arany és 15000 ezüst ft. húszasokban volt nála. Ván­dor mad­r fehete, mert a közelgő ősz elött dél felé akart szállani. Neve Zaphir Theocar, belgrádi származású, de régtől Pesten és Bécsben kereskedő zsidó. A pénzt Bécsből — már megint Bécs­­ből — hozá, s állítólag Eszékre szándékozott vinni kereskedési czélokra. A dolog azonban gyanúsnak látszik, és szemes rendőr­ségünk a pénzt zsidóstul elfoglald. — Valljon — ha mint Pest vá­rosának néhány hirtelen liberális képviselője akarná, az országos rendőrséget is ők kezelnék, nem volna-e már Karloviczon ezen pénz ? — — Mészáros hadi gőzös felszerelése előbb volt említve, tegnap reggel hagyá el önkény­esek és sorkatonákból álló legény­­zetével fővárosunkat, s vígan lengő lobogókkal indult a duna-és tiszaparti lázadók ellen. 12 ágyú, köztök két 12 fontos, torkából szórand pusztítást, adja isten olly sikerrel, hogy az kedvet adjon nemzetünknek vizhadi erejét minél tetemesbbé szaporítani. A — Barabás Miklós, jeles képírónk, hazafias érzelmei­től vezéreltetve, egy f. h. 29-én szerkesztőségünkhöz intézett le­velében, a h­arczmezőre induló pesti önkénytes nemzetőr­sereg fel­szerelésére 41 pengő forintot külde be hozzánk, ebből 30 frtot felszerelésre, 10 frtot pedig a szegényebbek napi díjazására a jövő hó végéig, minek elteltével kötelezi egyszersmind magát mind addig, míg a pesti nemzetőrök a csatatéren lenni igénybe vé­telnek, számokra naponként egy pengő húszassal já­rulni, melly összeget minden hóra az illető helyen előlegesen be­­fizetendő. Midőn a tisztelt művésznek e hazafias szép tettét a leg­szívesebb készséggel köztudomásra juttatjuk, lehetlen, leveléből a következő helyet itt ki nem írnunk, mellyben adományozását indo­kolja : „Nagyon sajnálom, — úgymond — hogy egész életemben művészetem iránti tekintetből karjaimat erőkifejtésben gyakorolni Óvakodnom kellett, minek következtében karral nem vagyok ké­pes nagy szolgálatot tenni hazámnak, de azért a mivel lehet, ezt pótolni, elengedhetelen kötelességemnek ismerem. Ha a tavaszon egy házikót nem vettem volna, melly kész öszvegeim­et igényb vette (és még adós is vagyok szépecskén rá), többel szolgálni kéz fi­ú !

Next