Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-16 / 67. szám

dítni. Azért kérem a választmányt, méltóztatnék a ma esti ülésre beadni munkálatát, s nézze által ezen petitiót is. Pálfy János: Kéri, hogy az Erdélyt illető törvényjavas­latok holnap rögtön tárgyaltassanak. (Helyes.) Pap Zsigmond: Kívánja, hogy azon tagoknak, kik a ministérium részéről ki voltak küldve , de, kikkel az erdélyiek értekezni nem akartak, az Erdélyt illető munkálat kinyomulás előtt vizsgálat végett kiadassák. D r á g­o s: Ha a munkálat ki nem adatnék is, észrevételeit rá kiki megteheti. Kossuth Lajos, Drágos képviselő úrnak megnyugtatá­sára annyit jelentek ki: én sem akarom magamat arra kötelezni, hogy azon benyújtott törvényjavaslatokat, úgy a­mint vannak, ma­gamévá tegyem. Meg fogom fontolni, és valamint magamnak fen fogom tartani azon jogot, hogy ha valami észrevételem volna, azt előterjeszthessem, úgyszinte a képviselő úrnak is fenmarad ezen joga, annyival inkább, mert kijelentem azt, hogy azon dolgokon kívül, mellyek itt vannak, még némelly teendőt szükségesnek látok. Nevezetesen, előre tudjul adom a háznak, miként én azon meggyő­ződésből indulva, mellyet már több ízben kijelentettem, hogy t. i. Európának minden népiségei között a magyar és oláh az, melly ha élni akar, hivatva van egymás irányában a legnagyobb rokon­­szenvvel egyetértésben lenni; ezen meggyőződésből indulva, és azt remélve, hogy román ajkú polgártársaink között is sokan vannak , kik ezen meggyőződést osztják , a kik ezen meggyőző­désnek a román ajkúaknál sikert szerezni, s részükről is közre­munkálni hazafiai kötelességüknek ismerik; azon reményben, hogy ezen meggyőződés vérré válik náluk is, szinte úgy, mint vérré vállt nálunk, nagyon hajlandó volnék megkísérteni, hogy az eddig történt zavargások emlékezetére a feledékeny­­ség fátyola boríttassék. És ezért az Erdélyben történt politi­kai vétségekre nézve, mert azokra nem terjeszkedném ki egy­­ltalában, ha valami kriminális kétség forog fen, erre nem kíván-­ nék kiterjeszkedni, mert ezek iránt a törvényes eljárásnak folytat­­­tatni kell, hanem a politikai vétségekre nézve szeretném a háznak­ megegyezését bírni, hogy a nádort fölszólíthassuk , hogy bocsás­suk őket szabadon, azon reményben, hogy ez a testvériség meg-­ állapítására, az egyetértés megszilárdítására fogna szolgálni, és azon kijelentéssel, hogy ha csalatkoznék a nemzet ezen várakozá­sában , kétségtelenül kettőztetek szigorral volna kénytelen föllépni azok ellen, kik a nemzetnek ezen barátságos lépését hálátlansággal viszonozzák. De ezt föltenni nem akarom. Úgy hiszem, a két né­­piségnek egyetértésében, barátság és testvériségében a szabadság élvezete van, ez tehát ösztönül fog szolgálni arra, hogy szorosab­ban fűzzük azon kapcsot, melly eszköz lesz az alávaló ármányok megsemmisítésére, mellyek Magyarország és a Magyarországot lakó román ajkú népiség szabadságának elnyomására vannak intézve. Drágos, s’­a millió román ajkú polgárt csak 3—4-en kép­viselvén, kívánja mint Pap Zsigmond, hogy a törvényjavaslat ki­­nyomatás előtt közöltessék a kormány által kinevezett egyénnel. Pálfy János: Akarja-e Magyarország törvényhozó testü­lete, hogy Erdély megmaradjon Magyarország mellett vagy sem ? Ha akarja, nem lehet csak egy napig is halasztani ezen ügyet; ha csak egy napig halasztatik is, Erdély el fog szakadni Magyar­­országtól ; nem azért, mintha Erdély el akarna szakadni, hanem fenálló instituciói miatt. Ha a kormányszékhez megy egy, az uniót megszüntető rendelet, több törvényhatóság sietni fog annak végrehajtásával, é­s így lesz zavar és anarchia. Elnök: Mihelyt az erdélyi törvényjavaslat kinyomatott, rögtön napi­rendre fog kerülni, s akkor mindenki előadhatja iránta nézeteit. Zsembery­ Uraim, egy határozat meghozatalára hívom fel a házat. Ezen háznak nagy feladata a hon megmentése, és minden lelkesedés, minden áldozat­készség mellett nem sikerült a veszélyt a hontól eddig elhárítani, sőt láthatárunk naponta sütöt­tebb, s körülményeink naponta aggasztóbbak. Úgy hiszem minden képviselő keblében él azon érzet, hogy ezen termet addig elhagyni nem szabad, míg a hon megmentve nincs. Én azért felszólítom önöket, hozzunk határozatot, hogy a ház magát perma­nensnek nyilvánítja mindaddig, míg a hontól a veszély elhárítva nincs. (Napi­rendre.) Azt mond­ják talán némellyek, hogy ez törvényellenes lépés. Erre azt vá­laszolom, a minő modorban tám­adtattunk meg, o­lyan modorban kell magunkat megvédeni. A­ki olvasta a Staatsschriftet, az láthatta, hogy a camarilla alkotmányunkat, s az utolsó ország­gyűlés alatt hozott törvényeinket megtámadja. Ez fölülről jövő revolutio, mert a revolutiók nem csak alulról, hanem felülről is szoktak keletkezni. A felső revolutio az, melly despotiára vezet. Ha tehát illy modorban támadtattunk meg, illyen modorban védjük magunkat. Azon szótól, hogy ez nem törvényszerű, vissza ne rettenjünk. Azt kérdik némellyek, czélszerű-e ezt most tenni, vagy akkor kellene tenni, midőn a fejedelem a házat el akar­ná oszlatni, mert hiszen arra idő akkor is van. Én azt mondom, annak ideje most van, és nem akkor. (Most.) Mert a határozatnak forrása, ha az most fog meghozatni, egyedül a haza veszedelme, a haza veszélyes állapota, és nem más. Itt más okot substituálni nem lehet. Hogyan fog azonban állani a kérdés : ha netalán egy leirat érkeznék, melly a házat eloszlatni kívánná ? Ha akkor nyilvánítja magát a ház permanensnek, azt lehetne szemünkre vetni, hogy en­gedetlenek vagyunk a fejedelem iránt. Ezen váddal most nem le­hetne a házat illetni. Meg vagyok győződve, ha a ház kimondja tisztán akaratát, a fejedelemnek eszébe sem fog jutni, ezen házat eloszlatni. Nézzük az eventualitásokat. Tudjuk hogy nincs több, csak három ministerünk, a hadügy­minister­ is ide értve. A m­i­­nisterelnök­ fölterjesztetett, de ki legyen, azt nem tudjuk. Én meg­vallom, hogy egy kis gyanúm van, hogy ebben a titokban talán valami reactionális rejthetik, s vegyük fel, ha egy illyen kinevez­tetnék, mi történik akkor ? az a ministerelnök, mikor ministeriu­­mával köztünk megjelenik, bizonyosan zsebében hozza az eloszla­­tási decretumot, mellyet akkor használhat, midőn azt czélszerűnek látja. És akkor hogyan fogunk állani ? Úgy fogunk állani, hogy zavaroktól, revolutiótól félhetünk. Hiszen eszébe juthatna azon ministériumnak, hogy budget nélkül folytassa az ország kormány­zását, és még arra is hivatkozhatnék, hogy eddig sem volt. Akkor volna egy ministérium, melly ezen házban nem gyökereznék. Ezt meg kell előznünk, és kimondani, hogy a ház magát permanens­nek nyilvánitja. (Helyes a baloldalon.) Én a ház határozatát ekként formuláztam. (Halljuk.) „A népképviselők a hon megmentésére lévén egybehíva, hogy a hazának törvény­biztosítottá független­ségét megvédjék, és a független hont koronás királyunknak meg­tartván annak esküjét beváltsák, mindaddig mig a magyar biro­dalomban a béke és törvényes rend a nemzet önállásának és alkot­mányos jogainak tökéletes biztosításával helyre nem állíttalik, el­oszolni nem fognak, és gyűlésüket állandónak nyilvánítják.“ Bezerédj István: Ingerlőnek látja a király irányában, ha a ház permanensnek nyilvánítja magát, azért az indítványt nem pártolhatja. Nyáry: Zsembery indítványa nagyon fontos, azért igen kí­vánatos, hogy a törvényhozó testületnél véleménykülönbség se legyen ezen kérdés fölött, s ezt nem határozatilag kell kimondani, 30, hanem tettleg. Nem kell feledni, hogy nem szerb, nem horvát lá­zadás van az országban, hanem az austriai camarillá­­nak a tegnapi emlékiratban kifejtett terve, melly nem egyéb, mint Magyarországot megsemmisí­teni. Illy esetben minden lehető fegyverhez kell nyúlni; első fegyver lesz azt kimondani, hogy a házból addig, mig a haza meg­mentve nincs, el nem távozunk (helyes). Schmidt Konrád szebeni követ szerint, az emberiség nagy eszméje : szabadság, jogegyenlőség és testvériség, minden egyes honpolgárra ki van mondva, de a nemzetiségek biztosítá­sára aligha csak egy lépés is történt. Kívánja 1. kimondatni, hogy a ház a törvény által kiszabott úttól eltávozni nem akar, és hogy Magyarország alkotmányos önállását a pragmatica sanctio alapján akarja fentartani; kívánja kimondatni­­, hogy a jogegyenlőség el­vét nem csak egyes honpolgárokra, hanem a nemzetiségekre is a­­karja kiterjeszteni. Klauzál nem pártolja Zsembery indítványát, mert az pro­­vocaliója lenne az ármánynak és gazságnak (zugás). Batthyány Lajos Zsembery indítványát szinte nem pár­tolhatja.— Szél Jósef szinte nem pártolja.— Palóczy Zsembery indítványát pártolja, mert Francziaországot is nem egy­szer mentette meg a gyűlések permanentiája a végveszedelemtöl. Jusson eszünkbe az 1789-dik évi aug. 4-be, a mikor megvette­tett a franczia nemzet függetlenségének alapja. A király az egy­­begyült képviselőkhöz beköldötte a gárdakapitányt, s ez azt mon­dotta: „oszoljatok szét,a király azt parancsolja.“ Mirabeau ekkor mondá am az örökre híres szavakat: ,,mondd meg uradnak, hogy minket csak szuronyokkal verethet szét e teremből.“ A király azt tenni nem merte, s a nemzet magát constituálta. Napoleon zsar­nokságát is egyik az buktatta meg, hogy a kamara magát Lafay­ette indítványára permanensnek declarálta. Deák Ferencz felolvasá az 1848. VI. t. ez. 7-dik §-át, melly azt mondja : „az évi ülés az utolsó évröli számadásnak és következő évi költségvetésnek a ministerium által leendő előter­jesztése, és az irántoki határozatnak meghozatala elött be nem re­­kesztethetik, sem az­ országgyűlés­­el nem oszlathatik.“ Erre Zsem­bery visszahúzá indítványát. Az ülés 2 órakor eloszlott. TÁROGATÓ. Bécsből sept. 13-ról délutáni 3 óráról érkezett tudósításaink szerint a Krawall nagyszerűn tart, most hívják be a katonaságot. Doblhoff Bádenbe szökött. Az országgyűlés permanensnek declarálta ülését. A polgá­rok kalapjaikon illy czédulát viselnek: „Bécsi polgárok, csak egy menthet meg, a Sicherheits Auschuss helyreállítása.“ — A porosz herczeg ezred 16-án jő Pestre. Vigyázzatok, pestiek, mert ezen ezered is rosz szellemű tisztek által bujtogat­­tatik. Gallicziában a magyar ezeredeknél aláírási ívek keringenek, hogy ne szolgáljanak Jellacsich ellen. Árulás, árulás minden oldalról. Igazságos Isten , hol van­nak mennyköveid ? FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. A katonai mozgalmak jelentő­ségre már szinte vetekednek a polikaikkal. Csak most látjuk, mennyi erőt vagyunk képesek rövid idő alatt kifejteni. Ez lelke­sítsen még többre, ne bízzunk senkiben, csak istenünkben s ma­gunkban s készüljünk minden erőmegfeszítéssel. Még van idő, csak közlelkesülés kell, s az igazság diadalmat nyer általunk. Ne szól­junk arról, hogy előbb kellett volna készülni, csak most álljon elő mindenki, s ha volt elmulasztás, pótolva lesz. Fővárosunk hangu­lata jó. Innen, ha a körülmények kívánják, minden katonaságot el lehet vinni. A nemzetőrség hivatalos felszólításra képesnek nyi­latkozók a rendfentartására s képes is s kész, ha szükséges leendő tűzhelyeit elszántan védeni. Néhány nap előtt azonban furcsán le­­petünk meg. Későn este ugyanis gőzösökön Budára egy zászlóalj Ceccopieri olasz és Pestre Vilmos lengyel ezredbeli katonák érkez­tek egészen váratlanul. Az olasz legénység hangulata pompás volt, de mégis illy időkben fővárosunkat idegenekre bízni nem lehete, szerdán tehát ismét elhajóztak vendégeink Pozsonyba és Bécsbe, s helyettök szívesebben látottak érkeztek, délután a borsodi mozgó nemzetőr zászlóalj, 1200 főből álló, Berecz őrnagy ur vezérlete alatt. Rit­kán látni daliásabb sereget, mint Borsod e tűs-gyökeres magyar vére, már jól fegyverezve és ruházva. A budai vízivárosi nagy kaszárnyába szálltak. Később jött gőzösön a bécsi, Szeredy ha­zánkfia által gyűjtött önkénytes sereg első osztálya mintegy 400, egy két nap múlva ismét annyi váratik. Magyar zászlókat lobog­tatnak német szalagokkal, s helyesen, mert ezen két lobogó alatt kell kelet s éjszak felöl a civilisatiót megvédenünk s terjesztenünk. Szeredy maga is velük volt, s katonai vezére e csapatnak Ster­­nau bécsi barátunk, ezelőtt jeles tiszte jeles Dom Miguel ezre­­dünknek, ki hazánknak akarja szentelni tehetségeit. Német bará­tainkat nagy néptömeg riadó lelkesedéssel fogadá. Tegnap még Kossuth Lajos szállásához mentek, s általa a neki szokatlan német nyelven szokott lelkesültséggel üdvözöltetvén, Sternau vezérük vi­­szonza az üdvözletét. E jelenet átalános lelkesedést gerjesztett a roppant számú néző seregben. E felett a környéken tolnai s az új épületben pestmegyei mozgó nemzetőrök tanyáznak nagy számmal. A Hunyady gyalog vadász dandár már teljes számú, úgy a budai mozgór remzetőrség is, s a pest városi is folyvást szaporodik. Honvéd fővezéreink a budai várat foglalták el csütörtökön este, s másnap reggel ugyan­ezek egy szakasza ágyúkkal indult a drá­­vai sereghez, a derék Hunyady dandár pedig ugyan­akkor hajón Szent­ Tamásra. A jeles borsodi zászlóalj ma indul ki. Tegnap este pedig 2 pesti, 1 nógrádi s 1 honfi zászlóalj, összesen mint­egy 6000 ember vonult a horvátok ellen négy ágyúval s jó fegy­verekkel, majd nem kivétel nélkül ép erős, edzett emberek, ar­­czaikról elszánt bátorság sugárzott. Csak rövid ideig még ennyi lelkesülés, illy szép sikerrel, és bátran nézhetünk szemébe az ár­mánynak , melly milliók romlásán akarja ocsm­ány önzése várát is­mét felépíteni. A BUDA, sept. 15. Tegnap érkeztek közénk a borsodmegyei önkény­esek, számra— úgy mondják— 1,200-an. E derék, és minden tekintetben jól felszerelt sereg, dicséretére válik Borsod­nak. Nem csőcselék nép, de izmos, harczias kinézésű, daliás ter­metű hadli­k, s közölték a mivolt ifjúságból igen számosan. — A vidám katonák jó kedve, kissé fölrázta az aluszékony Budát; este víg lárma és dal hangzott utcráinkon minden felé, közben közben hatalmas fülkiáltásokkal: „Örök élet a magyar szabadságnak !“— „Veszszenek a haza ellenségi!“ — Szegődjék e lelkes honfiak fegyverének örök társául a győzelem. — A budai gránátosok rendkívüli zavarban vannak, a mi­nisterelnök azon rendelete következtében, mellynek folytán a sor­­katonaságnak többé tiltva van, a honvéd sereghez átmenni. Sokan már zsinórjaikat letépték, elhányták, némellyik frakkjának is szár­nyát szegte, s most vissza kellvén mégis térniök a sárgafekete zászló alá, nagy félelemben vannak, a rájuk várakozó büntetéstől. Ez azonban — hinni szeretjük — nem fog bekövetkezni, vagy ha talán fenyíttetnének is, de mint szökevények tekintetni nem fog­nak. Megvárjuk ezt elöljáróik méltányosságától, meg az illető ha­talomtól, hogy ő részben intézkedni fog. — Budán igen sok mérnök van. Ezen becsületes urak közöl többen, már rég jelentették magukat, hogy vegyék be őket a tü­­zértestbe, hol, mint mathematkusok, kétségkívül százszor többet használhatnának, mint ha egyszerű nemzetőrökként állanak a sor­ban. Azonban a kapitány által mindig azzal utasíttattak el, hogy nincs rájok szükség. Most, reméljük megfordulnak , rész­ben is a körülmények, s az ajánlkozó derék mérnököket a legna­gyobb örömmel fogadandják az ágyúk végénél. — A Vilmos gyalogság már tegnap eltávozott a főváros­ból. — Szathmáry. — Makóról, sept. 1- ről következő figyelemre méltó dol­gokat imák lapunk egyik dolgozótársának : — ,,A mi Csanádm­egyét illeti: itt a dolgok álalában felette ro­­szul állanak. A nemzetőri önkény­es csapatokat még most sem állították ki. A rendes katonaság kiállításánál pedig az orvosi zseb nagyon telik, midőn jó pénzért sokakat, kik legegészségesebbek, katonaságra alkalmatlanoknak talál. Aztán van itt egy provinciális fiók-camarilla, melly üléseit a postám estem­él, ennek elnöklete alatt tartja. A­, újságokat együtt olvassák, s tapsolnak örömükben, ha Jellachichnak boldo­gulását olvassák. Isten tudja, hol végződő czéljuk első stádiumául, a mostani megyei tisztviselőket akarják egymással összeveszt­eni. Még notandum, ezen camarilla tagjai a becsületes hazafiak udvarára leveleket hajigálnak, mellyben őket, a hajdani conserva­­tiv szellemnek nemsokára bekövetkezendő győzelme esetére, ret­tentő boszúrokról teszik bizonyosokká, s ezeket mindenkép fe­nyegetik. Ezeket te, mint újságíró, annak módja szerint felöltöztetve bemutathatnád a világnak. Mert innét nyilván írni valamelly hír­laphoz, a camarilla elnöke, a postamester miatt, nem lehet. *) — Az ég áldjon benneteket! — Nagybánya sept.4.1848. A nemzetőrséget rendező vá­lasztmány f. hó 2-án összeülvén, lelkes, szivreható szónoklattal szóllíttattak fel a bányászok, hogy a nemzetőrségbe, mellyröl fel­mentettek — a kényszerítést nem várva — ismét álljanak be. A bányamunkások azon kívánságra, hogy a beállani szándékozók maradással, az ezt tenni vonakodók pedig távozással nyilvánítsák ebbeli szándékukat, a teremből ezen kísérlet folytán mindnyájan kimentek, egy bányaör szónoklata által kinyilatkoztatván, misze­rint addig egyikök sem lesz nemzetőr, mig a volt macskazenéért elégtétel nem szolgálta­k részükre. E miatt ingerültség támadt és nőttön nőtt. Lazártovics bányatiszt azzal támadtaték meg, mintha ő tiltotta volna el a bányászoknak a belépést. Ezen tény való-, vagy valótlanságának megtudása végett, előleges nyomozás kez­dődött, melly egy polgáron, ki a bizonyításra időhaladékot kért, r megakadt. Nem értjük. De szabadjon kérdenünk: mért borzadnak vissza most a nemzetőrségtől ugyanazon bányászok, kik első lé­tesítésekor vetekedtek, hogy a nemzetőrséghez bevezessenek, azon bányászok, kik annyiszor ismétlők, miként ők is ollyan emberek, mint mások, s kik mindenesetre nem gazdai hatalom alatt levők! !! Nem dolgozik-e itt alattomos ármány? Ha igen, gyalázat a búj­­togatók fejére; gyalázat azokra, kik a közügynek saját érdeküket nem tudták alárendelni soha ! Avagy szándékosan feledik a nép méregkeverői a komoly pillanatokat, mellyek hazánk léte s nem­léte fölött döntőleg határozhatnak ? Avagy, az absolut systema a honpolgári becsületesség legutósó életcseppjét is kisajtolta önök­ből ? Adjatok baráti jobbotokat az egyesülésre, részünkről a múl­tak feledve leendőek. Alakítsunk gyakorlott fegyveres erőt, le­gyen közölünk minden ép ember nemzetőr. A katonaállítási rendszer sept. 3-án hirdettetett ki a képvi­selők gyűlésén, hol e pótlékintézkedések mellett határoztatott, hogy a város, a kebeléből kiállítandó mintegy 30 újonczot, fegy­veren kívül minden szükségessel ellátva, és a fegyverforgatás ele­meire is megtanítva,küldje a táborba. A betanításra — mint mond­ják — egy szakértő egyén szemeltetett ki. Béresei Lajos indítványára a tanácsülési jegyzőkönyv ezen­túl a képviselők gyűlésén rendesen fel fog olvastatni. Jól van. Ha­tárt a támadható önkénynek ! Az itteni ifjak nagyban működnek a katonaság magyar lábra állítása iránti pelikip aláírásával. Rendes levelező. — Zsarnócza, sept. 1 Okén. Tisztelt szerkesztő úr!Midőn önt e sorok felvételére illendően kérem, a háladatosság kötelessé­gét teljesítem. Háromnegyed tizenegyre múlt el, minden csendes volt már, csak künn dühöngött iszonyúan a szélvész. Oh istenem, ments meg minket tűztel! e fohászszal nyugodtunk le sept. első napján, midőn az ordító szél közé borzasztó vészhangok vegyültek. Egy negyed óra alatt a pusztító két elem 72 házat, több csűrt lángokba boríta. Mintegy ellenség elöl futók voltunk, kik magok megözt a várost felgyúrták, magára hagyatva sáfárkodott a tűz, mert a szél­kapta lángok messziről sújtották a segítségre iparkodókat. Lakás, gabona, széna, szalma, ruha, mindenünk oda, templomunk födél nélkül, harangjaink felolvadva a hamuban hevernek. Egy asszony a lángok martaléka jön, a másik égési sebekben negyednapra múlt ki, így 70 családnál több — minden termesztmény már otthon lé­vén — végínségre jutott. Nincs menedékhelye, nincs élelme, a merre a szem fordul, csak üszők és égéshely, csak csüggedés és könnyek. Ki segít rajtunk ?! — A sz. kereszti hölgyek lekülde­­nek segítségünkre élelmi­szereket, köszönet a derék hölgyeknek. De e nyomorúságnak közepette a porosz herczeg ezred 14-dik századának közvitézei, megemlékezvén a köztünk szíves barát­ságban töltött napokra, Selmeczbánya városából, hol jelenleg ta­nyáznak, a leégettek számára Carcano kapitányuk beleegyezésé­vel küldöttek 102 czipó kenyeret, ez­által megmutatván,­hogy e nemeslelkű polgártársaink keblében nemcsak harczias szellem , de egyszersmind felebaráti szeretet is honol. Kenyerüket, nem a fe­leslegest, hanem mindennapi kenyerüket küldék. E tény sokkal je­­lentősb, semhogy elhallgattathatnék, azért a leégettek nevében há­lás köszönetet nyilvánítok a haza színe elött a rajtunk könyörülő hadpolgártársainknak. — Strba József helyb. káplán. — A verőczei Jellacsich által alakított tisztikar névsorát a Fünf. Zeitung következőleg közli. Főispánnak bizonyos J­a­n­k­o­­vics János ajánltatott, kit J. ő felségének igéit fölterjeszteni. Alispánok: Jankovics József, D­e­­­i­m­­a­n­i­c­s László, főjegy­ző Georgovics Mózes; aljegyzők: K­e­r­s­h­n­a­v­i Mihál, K­o­­vacsevics Antal; főszolgabíró: Bl­a­s­e­k­o­v­i­c­s Vitát a dia­­kovári járásban stb. Több hivatalnokot a választó meghagyni mél­­tóztatott, s két falusi jegyzőt lelett. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Bécs sept. 13. A tegnapi mozgalomnak eleinte alig lehetett politicai d­aract­ért tulajdonítani. Swoboda vállalata támaszta néhány nemzetőrben gyanút, kik biztosíttatni akarván ma­gokat, a belügym­inisteriumot megrohanták. Doblicotf nemzetőri egyenruhába öltözködve kénytetett egy mellékajtón menekülni, s bár ma nem jelent meg az országgyűlésen, azon hírt, mintha *) Nem lehetne az illy postamesternek körmére ko­pantani. —A szert »

Next