Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-16 / 67. szám
dítni. Azért kérem a választmányt, méltóztatnék a ma esti ülésre beadni munkálatát, s nézze által ezen petitiót is. Pálfy János: Kéri, hogy az Erdélyt illető törvényjavaslatok holnap rögtön tárgyaltassanak. (Helyes.) Pap Zsigmond: Kívánja, hogy azon tagoknak, kik a ministérium részéről ki voltak küldve , de, kikkel az erdélyiek értekezni nem akartak, az Erdélyt illető munkálat kinyomulás előtt vizsgálat végett kiadassák. D r á go s: Ha a munkálat ki nem adatnék is, észrevételeit rá kiki megteheti. Kossuth Lajos, Drágos képviselő úrnak megnyugtatására annyit jelentek ki: én sem akarom magamat arra kötelezni, hogy azon benyújtott törvényjavaslatokat, úgy amint vannak, magamévá tegyem. Meg fogom fontolni, és valamint magamnak fen fogom tartani azon jogot, hogy ha valami észrevételem volna, azt előterjeszthessem, úgyszinte a képviselő úrnak is fenmarad ezen joga, annyival inkább, mert kijelentem azt, hogy azon dolgokon kívül, mellyek itt vannak, még némelly teendőt szükségesnek látok. Nevezetesen, előre tudjul adom a háznak, miként én azon meggyőződésből indulva, mellyet már több ízben kijelentettem, hogy t. i. Európának minden népiségei között a magyar és oláh az, melly ha élni akar, hivatva van egymás irányában a legnagyobb rokonszenvvel egyetértésben lenni; ezen meggyőződésből indulva, és azt remélve, hogy román ajkú polgártársaink között is sokan vannak , kik ezen meggyőződést osztják , a kik ezen meggyőződésnek a román ajkúaknál sikert szerezni, s részükről is közremunkálni hazafiai kötelességüknek ismerik; azon reményben, hogy ezen meggyőződés vérré válik náluk is, szinte úgy, mint vérré vállt nálunk, nagyon hajlandó volnék megkísérteni, hogy az eddig történt zavargások emlékezetére a feledékenység fátyola boríttassék. És ezért az Erdélyben történt politikai vétségekre nézve, mert azokra nem terjeszkedném ki egyltalában, ha valami kriminális kétség forog fen, erre nem kíván- nék kiterjeszkedni, mert ezek iránt a törvényes eljárásnak folytattatni kell, hanem a politikai vétségekre nézve szeretném a háznak megegyezését bírni, hogy a nádort fölszólíthassuk , hogy bocsássuk őket szabadon, azon reményben, hogy ez a testvériség meg- állapítására, az egyetértés megszilárdítására fogna szolgálni, és azon kijelentéssel, hogy ha csalatkoznék a nemzet ezen várakozásában , kétségtelenül kettőztetek szigorral volna kénytelen föllépni azok ellen, kik a nemzetnek ezen barátságos lépését hálátlansággal viszonozzák. De ezt föltenni nem akarom. Úgy hiszem, a két népiségnek egyetértésében, barátság és testvériségében a szabadság élvezete van, ez tehát ösztönül fog szolgálni arra, hogy szorosabban fűzzük azon kapcsot, melly eszköz lesz az alávaló ármányok megsemmisítésére, mellyek Magyarország és a Magyarországot lakó román ajkú népiség szabadságának elnyomására vannak intézve. Drágos, s’a millió román ajkú polgárt csak 3—4-en képviselvén, kívánja mint Pap Zsigmond, hogy a törvényjavaslat kinyomatás előtt közöltessék a kormány által kinevezett egyénnel. Pálfy János: Akarja-e Magyarország törvényhozó testülete, hogy Erdély megmaradjon Magyarország mellett vagy sem ? Ha akarja, nem lehet csak egy napig is halasztani ezen ügyet; ha csak egy napig halasztatik is, Erdély el fog szakadni Magyarországtól ; nem azért, mintha Erdély el akarna szakadni, hanem fenálló instituciói miatt. Ha a kormányszékhez megy egy, az uniót megszüntető rendelet, több törvényhatóság sietni fog annak végrehajtásával, és így lesz zavar és anarchia. Elnök: Mihelyt az erdélyi törvényjavaslat kinyomatott, rögtön napirendre fog kerülni, s akkor mindenki előadhatja iránta nézeteit. Zsembery Uraim, egy határozat meghozatalára hívom fel a házat. Ezen háznak nagy feladata a hon megmentése, és minden lelkesedés, minden áldozatkészség mellett nem sikerült a veszélyt a hontól eddig elhárítani, sőt láthatárunk naponta sütöttebb, s körülményeink naponta aggasztóbbak. Úgy hiszem minden képviselő keblében él azon érzet, hogy ezen termet addig elhagyni nem szabad, míg a hon megmentve nincs. Én azért felszólítom önöket, hozzunk határozatot, hogy a ház magát permanensnek nyilvánítja mindaddig, míg a hontól a veszély elhárítva nincs. (Napirendre.) Azt mondják talán némellyek, hogy ez törvényellenes lépés. Erre azt válaszolom, a minő modorban támadtattunk meg, olyan modorban kell magunkat megvédeni. Aki olvasta a Staatsschriftet, az láthatta, hogy a camarilla alkotmányunkat, s az utolsó országgyűlés alatt hozott törvényeinket megtámadja. Ez fölülről jövő revolutio, mert a revolutiók nem csak alulról, hanem felülről is szoktak keletkezni. A felső revolutio az, melly despotiára vezet. Ha tehát illy modorban támadtattunk meg, illyen modorban védjük magunkat. Azon szótól, hogy ez nem törvényszerű, vissza ne rettenjünk. Azt kérdik némellyek, czélszerű-e ezt most tenni, vagy akkor kellene tenni, midőn a fejedelem a házat el akarná oszlatni, mert hiszen arra idő akkor is van. Én azt mondom, annak ideje most van, és nem akkor. (Most.) Mert a határozatnak forrása, ha az most fog meghozatni, egyedül a haza veszedelme, a haza veszélyes állapota, és nem más. Itt más okot substituálni nem lehet. Hogyan fog azonban állani a kérdés : ha netalán egy leirat érkeznék, melly a házat eloszlatni kívánná ? Ha akkor nyilvánítja magát a ház permanensnek, azt lehetne szemünkre vetni, hogy engedetlenek vagyunk a fejedelem iránt. Ezen váddal most nem lehetne a házat illetni. Meg vagyok győződve, ha a ház kimondja tisztán akaratát, a fejedelemnek eszébe sem fog jutni, ezen házat eloszlatni. Nézzük az eventualitásokat. Tudjuk hogy nincs több, csak három ministerünk, a hadügyminister is ide értve. A ministerelnök fölterjesztetett, de ki legyen, azt nem tudjuk. Én megvallom, hogy egy kis gyanúm van, hogy ebben a titokban talán valami reactionális rejthetik, s vegyük fel, ha egy illyen kineveztetnék, mi történik akkor ? az a ministerelnök, mikor ministeriumával köztünk megjelenik, bizonyosan zsebében hozza az eloszlatási decretumot, mellyet akkor használhat, midőn azt czélszerűnek látja. És akkor hogyan fogunk állani ? Úgy fogunk állani, hogy zavaroktól, revolutiótól félhetünk. Hiszen eszébe juthatna azon ministériumnak, hogy budget nélkül folytassa az ország kormányzását, és még arra is hivatkozhatnék, hogy eddig sem volt. Akkor volna egy ministérium, melly ezen házban nem gyökereznék. Ezt meg kell előznünk, és kimondani, hogy a ház magát permanensnek nyilvánitja. (Helyes a baloldalon.) Én a ház határozatát ekként formuláztam. (Halljuk.) „A népképviselők a hon megmentésére lévén egybehíva, hogy a hazának törvénybiztosítottá függetlenségét megvédjék, és a független hont koronás királyunknak megtartván annak esküjét beváltsák, mindaddig mig a magyar birodalomban a béke és törvényes rend a nemzet önállásának és alkotmányos jogainak tökéletes biztosításával helyre nem állíttalik, eloszolni nem fognak, és gyűlésüket állandónak nyilvánítják.“ Bezerédj István: Ingerlőnek látja a király irányában, ha a ház permanensnek nyilvánítja magát, azért az indítványt nem pártolhatja. Nyáry: Zsembery indítványa nagyon fontos, azért igen kívánatos, hogy a törvényhozó testületnél véleménykülönbség se legyen ezen kérdés fölött, s ezt nem határozatilag kell kimondani, 30, hanem tettleg. Nem kell feledni, hogy nem szerb, nem horvát lázadás van az országban, hanem az austriai camarillának a tegnapi emlékiratban kifejtett terve, melly nem egyéb, mint Magyarországot megsemmisíteni. Illy esetben minden lehető fegyverhez kell nyúlni; első fegyver lesz azt kimondani, hogy a házból addig, mig a haza megmentve nincs, el nem távozunk (helyes). Schmidt Konrád szebeni követ szerint, az emberiség nagy eszméje : szabadság, jogegyenlőség és testvériség, minden egyes honpolgárra ki van mondva, de a nemzetiségek biztosítására aligha csak egy lépés is történt. Kívánja 1. kimondatni, hogy a ház a törvény által kiszabott úttól eltávozni nem akar, és hogy Magyarország alkotmányos önállását a pragmatica sanctio alapján akarja fentartani; kívánja kimondatni, hogy a jogegyenlőség elvét nem csak egyes honpolgárokra, hanem a nemzetiségekre is akarja kiterjeszteni. Klauzál nem pártolja Zsembery indítványát, mert az provocaliója lenne az ármánynak és gazságnak (zugás). Batthyány Lajos Zsembery indítványát szinte nem pártolhatja.— Szél Jósef szinte nem pártolja.— Palóczy Zsembery indítványát pártolja, mert Francziaországot is nem egyszer mentette meg a gyűlések permanentiája a végveszedelemtöl. Jusson eszünkbe az 1789-dik évi aug. 4-be, a mikor megvettetett a franczia nemzet függetlenségének alapja. A király az egybegyült képviselőkhöz beköldötte a gárdakapitányt, s ez azt mondotta: „oszoljatok szét,a király azt parancsolja.“ Mirabeau ekkor mondá am az örökre híres szavakat: ,,mondd meg uradnak, hogy minket csak szuronyokkal verethet szét e teremből.“ A király azt tenni nem merte, s a nemzet magát constituálta. Napoleon zsarnokságát is egyik az buktatta meg, hogy a kamara magát Lafayette indítványára permanensnek declarálta. Deák Ferencz felolvasá az 1848. VI. t. ez. 7-dik §-át, melly azt mondja : „az évi ülés az utolsó évröli számadásnak és következő évi költségvetésnek a ministerium által leendő előterjesztése, és az irántoki határozatnak meghozatala elött be nem rekesztethetik, sem az országgyűlésel nem oszlathatik.“ Erre Zsembery visszahúzá indítványát. Az ülés 2 órakor eloszlott. TÁROGATÓ. Bécsből sept. 13-ról délutáni 3 óráról érkezett tudósításaink szerint a Krawall nagyszerűn tart, most hívják be a katonaságot. Doblhoff Bádenbe szökött. Az országgyűlés permanensnek declarálta ülését. A polgárok kalapjaikon illy czédulát viselnek: „Bécsi polgárok, csak egy menthet meg, a Sicherheits Auschuss helyreállítása.“ — A porosz herczeg ezred 16-án jő Pestre. Vigyázzatok, pestiek, mert ezen ezered is rosz szellemű tisztek által bujtogattatik. Gallicziában a magyar ezeredeknél aláírási ívek keringenek, hogy ne szolgáljanak Jellacsich ellen. Árulás, árulás minden oldalról. Igazságos Isten , hol vannak mennyköveid ? FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. A katonai mozgalmak jelentőségre már szinte vetekednek a polikaikkal. Csak most látjuk, mennyi erőt vagyunk képesek rövid idő alatt kifejteni. Ez lelkesítsen még többre, ne bízzunk senkiben, csak istenünkben s magunkban s készüljünk minden erőmegfeszítéssel. Még van idő, csak közlelkesülés kell, s az igazság diadalmat nyer általunk. Ne szóljunk arról, hogy előbb kellett volna készülni, csak most álljon elő mindenki, s ha volt elmulasztás, pótolva lesz. Fővárosunk hangulata jó. Innen, ha a körülmények kívánják, minden katonaságot el lehet vinni. A nemzetőrség hivatalos felszólításra képesnek nyilatkozók a rendfentartására s képes is s kész, ha szükséges leendő tűzhelyeit elszántan védeni. Néhány nap előtt azonban furcsán lepetünk meg. Későn este ugyanis gőzösökön Budára egy zászlóalj Ceccopieri olasz és Pestre Vilmos lengyel ezredbeli katonák érkeztek egészen váratlanul. Az olasz legénység hangulata pompás volt, de mégis illy időkben fővárosunkat idegenekre bízni nem lehete, szerdán tehát ismét elhajóztak vendégeink Pozsonyba és Bécsbe, s helyettök szívesebben látottak érkeztek, délután a borsodi mozgó nemzetőr zászlóalj, 1200 főből álló, Berecz őrnagy ur vezérlete alatt. Ritkán látni daliásabb sereget, mint Borsod e tűs-gyökeres magyar vére, már jól fegyverezve és ruházva. A budai vízivárosi nagy kaszárnyába szálltak. Később jött gőzösön a bécsi, Szeredy hazánkfia által gyűjtött önkénytes sereg első osztálya mintegy 400, egy két nap múlva ismét annyi váratik. Magyar zászlókat lobogtatnak német szalagokkal, s helyesen, mert ezen két lobogó alatt kell kelet s éjszak felöl a civilisatiót megvédenünk s terjesztenünk. Szeredy maga is velük volt, s katonai vezére e csapatnak Sternau bécsi barátunk, ezelőtt jeles tiszte jeles Dom Miguel ezredünknek, ki hazánknak akarja szentelni tehetségeit. Német barátainkat nagy néptömeg riadó lelkesedéssel fogadá. Tegnap még Kossuth Lajos szállásához mentek, s általa a neki szokatlan német nyelven szokott lelkesültséggel üdvözöltetvén, Sternau vezérük viszonza az üdvözletét. E jelenet átalános lelkesedést gerjesztett a roppant számú néző seregben. E felett a környéken tolnai s az új épületben pestmegyei mozgó nemzetőrök tanyáznak nagy számmal. A Hunyady gyalog vadász dandár már teljes számú, úgy a budai mozgór remzetőrség is, s a pest városi is folyvást szaporodik. Honvéd fővezéreink a budai várat foglalták el csütörtökön este, s másnap reggel ugyanezek egy szakasza ágyúkkal indult a drávai sereghez, a derék Hunyady dandár pedig ugyanakkor hajón Szent Tamásra. A jeles borsodi zászlóalj ma indul ki. Tegnap este pedig 2 pesti, 1 nógrádi s 1 honfi zászlóalj, összesen mintegy 6000 ember vonult a horvátok ellen négy ágyúval s jó fegyverekkel, majd nem kivétel nélkül ép erős, edzett emberek, arczaikról elszánt bátorság sugárzott. Csak rövid ideig még ennyi lelkesülés, illy szép sikerrel, és bátran nézhetünk szemébe az ármánynak , melly milliók romlásán akarja ocsmány önzése várát ismét felépíteni. A BUDA, sept. 15. Tegnap érkeztek közénk a borsodmegyei önkényesek, számra— úgy mondják— 1,200-an. E derék, és minden tekintetben jól felszerelt sereg, dicséretére válik Borsodnak. Nem csőcselék nép, de izmos, harczias kinézésű, daliás termetű hadlik, s közölték a mivolt ifjúságból igen számosan. — A vidám katonák jó kedve, kissé fölrázta az aluszékony Budát; este víg lárma és dal hangzott utcráinkon minden felé, közben közben hatalmas fülkiáltásokkal: „Örök élet a magyar szabadságnak !“— „Veszszenek a haza ellenségi!“ — Szegődjék e lelkes honfiak fegyverének örök társául a győzelem. — A budai gránátosok rendkívüli zavarban vannak, a ministerelnök azon rendelete következtében, mellynek folytán a sorkatonaságnak többé tiltva van, a honvéd sereghez átmenni. Sokan már zsinórjaikat letépték, elhányták, némellyik frakkjának is szárnyát szegte, s most vissza kellvén mégis térniök a sárgafekete zászló alá, nagy félelemben vannak, a rájuk várakozó büntetéstől. Ez azonban — hinni szeretjük — nem fog bekövetkezni, vagy ha talán fenyíttetnének is, de mint szökevények tekintetni nem fognak. Megvárjuk ezt elöljáróik méltányosságától, meg az illető hatalomtól, hogy ő részben intézkedni fog. — Budán igen sok mérnök van. Ezen becsületes urak közöl többen, már rég jelentették magukat, hogy vegyék be őket a tüzértestbe, hol, mint mathematkusok, kétségkívül százszor többet használhatnának, mint ha egyszerű nemzetőrökként állanak a sorban. Azonban a kapitány által mindig azzal utasíttattak el, hogy nincs rájok szükség. Most, reméljük megfordulnak , részben is a körülmények, s az ajánlkozó derék mérnököket a legnagyobb örömmel fogadandják az ágyúk végénél. — A Vilmos gyalogság már tegnap eltávozott a fővárosból. — Szathmáry. — Makóról, sept. 1- ről következő figyelemre méltó dolgokat imák lapunk egyik dolgozótársának : — ,,A mi Csanádmegyét illeti: itt a dolgok álalában felette roszul állanak. A nemzetőri önkényes csapatokat még most sem állították ki. A rendes katonaság kiállításánál pedig az orvosi zseb nagyon telik, midőn jó pénzért sokakat, kik legegészségesebbek, katonaságra alkalmatlanoknak talál. Aztán van itt egy provinciális fiók-camarilla, melly üléseit a postám estemél, ennek elnöklete alatt tartja. A, újságokat együtt olvassák, s tapsolnak örömükben, ha Jellachichnak boldogulását olvassák. Isten tudja, hol végződő czéljuk első stádiumául, a mostani megyei tisztviselőket akarják egymással összeveszteni. Még notandum, ezen camarilla tagjai a becsületes hazafiak udvarára leveleket hajigálnak, mellyben őket, a hajdani conservativ szellemnek nemsokára bekövetkezendő győzelme esetére, rettentő boszúrokról teszik bizonyosokká, s ezeket mindenkép fenyegetik. Ezeket te, mint újságíró, annak módja szerint felöltöztetve bemutathatnád a világnak. Mert innét nyilván írni valamelly hírlaphoz, a camarilla elnöke, a postamester miatt, nem lehet. *) — Az ég áldjon benneteket! — Nagybánya sept.4.1848. A nemzetőrséget rendező választmány f. hó 2-án összeülvén, lelkes, szivreható szónoklattal szóllíttattak fel a bányászok, hogy a nemzetőrségbe, mellyröl felmentettek — a kényszerítést nem várva — ismét álljanak be. A bányamunkások azon kívánságra, hogy a beállani szándékozók maradással, az ezt tenni vonakodók pedig távozással nyilvánítsák ebbeli szándékukat, a teremből ezen kísérlet folytán mindnyájan kimentek, egy bányaör szónoklata által kinyilatkoztatván, miszerint addig egyikök sem lesz nemzetőr, mig a volt macskazenéért elégtétel nem szolgáltak részükre. E miatt ingerültség támadt és nőttön nőtt. Lazártovics bányatiszt azzal támadtaték meg, mintha ő tiltotta volna el a bányászoknak a belépést. Ezen tény való-, vagy valótlanságának megtudása végett, előleges nyomozás kezdődött, melly egy polgáron, ki a bizonyításra időhaladékot kért, r megakadt. Nem értjük. De szabadjon kérdenünk: mért borzadnak vissza most a nemzetőrségtől ugyanazon bányászok, kik első létesítésekor vetekedtek, hogy a nemzetőrséghez bevezessenek, azon bányászok, kik annyiszor ismétlők, miként ők is ollyan emberek, mint mások, s kik mindenesetre nem gazdai hatalom alatt levők! !! Nem dolgozik-e itt alattomos ármány? Ha igen, gyalázat a bújtogatók fejére; gyalázat azokra, kik a közügynek saját érdeküket nem tudták alárendelni soha ! Avagy szándékosan feledik a nép méregkeverői a komoly pillanatokat, mellyek hazánk léte s nemléte fölött döntőleg határozhatnak ? Avagy, az absolut systema a honpolgári becsületesség legutósó életcseppjét is kisajtolta önökből ? Adjatok baráti jobbotokat az egyesülésre, részünkről a múltak feledve leendőek. Alakítsunk gyakorlott fegyveres erőt, legyen közölünk minden ép ember nemzetőr. A katonaállítási rendszer sept. 3-án hirdettetett ki a képviselők gyűlésén, hol e pótlékintézkedések mellett határoztatott, hogy a város, a kebeléből kiállítandó mintegy 30 újonczot, fegyveren kívül minden szükségessel ellátva, és a fegyverforgatás elemeire is megtanítva,küldje a táborba. A betanításra — mint mondják — egy szakértő egyén szemeltetett ki. Béresei Lajos indítványára a tanácsülési jegyzőkönyv ezentúl a képviselők gyűlésén rendesen fel fog olvastatni. Jól van. Határt a támadható önkénynek ! Az itteni ifjak nagyban működnek a katonaság magyar lábra állítása iránti pelikip aláírásával. Rendes levelező. — Zsarnócza, sept. 1 Okén. Tisztelt szerkesztő úr!Midőn önt e sorok felvételére illendően kérem, a háladatosság kötelességét teljesítem. Háromnegyed tizenegyre múlt el, minden csendes volt már, csak künn dühöngött iszonyúan a szélvész. Oh istenem, ments meg minket tűztel! e fohászszal nyugodtunk le sept. első napján, midőn az ordító szél közé borzasztó vészhangok vegyültek. Egy negyed óra alatt a pusztító két elem 72 házat, több csűrt lángokba boríta. Mintegy ellenség elöl futók voltunk, kik magok megözt a várost felgyúrták, magára hagyatva sáfárkodott a tűz, mert a szélkapta lángok messziről sújtották a segítségre iparkodókat. Lakás, gabona, széna, szalma, ruha, mindenünk oda, templomunk födél nélkül, harangjaink felolvadva a hamuban hevernek. Egy asszony a lángok martaléka jön, a másik égési sebekben negyednapra múlt ki, így 70 családnál több — minden termesztmény már otthon lévén — végínségre jutott. Nincs menedékhelye, nincs élelme, a merre a szem fordul, csak üszők és égéshely, csak csüggedés és könnyek. Ki segít rajtunk ?! — A sz. kereszti hölgyek leküldenek segítségünkre élelmiszereket, köszönet a derék hölgyeknek. De e nyomorúságnak közepette a porosz herczeg ezred 14-dik századának közvitézei, megemlékezvén a köztünk szíves barátságban töltött napokra, Selmeczbánya városából, hol jelenleg tanyáznak, a leégettek számára Carcano kapitányuk beleegyezésével küldöttek 102 czipó kenyeret, ezáltal megmutatván,hogy e nemeslelkű polgártársaink keblében nemcsak harczias szellem , de egyszersmind felebaráti szeretet is honol. Kenyerüket, nem a feleslegest, hanem mindennapi kenyerüket küldék. E tény sokkal jelentősb, semhogy elhallgattathatnék, azért a leégettek nevében hálás köszönetet nyilvánítok a haza színe elött a rajtunk könyörülő hadpolgártársainknak. — Strba József helyb. káplán. — A verőczei Jellacsich által alakított tisztikar névsorát a Fünf. Zeitung következőleg közli. Főispánnak bizonyos Jankovics János ajánltatott, kit J. ő felségének igéit fölterjeszteni. Alispánok: Jankovics József, Deimanics László, főjegyző Georgovics Mózes; aljegyzők: Kershnavi Mihál, Kovacsevics Antal; főszolgabíró: Blasekovics Vitát a diakovári járásban stb. Több hivatalnokot a választó meghagyni méltóztatott, s két falusi jegyzőt lelett. KÜLFÖLD. AUSTRIA. Bécs sept. 13. A tegnapi mozgalomnak eleinte alig lehetett politicai daractért tulajdonítani. Swoboda vállalata támaszta néhány nemzetőrben gyanút, kik biztosíttatni akarván magokat, a belügyministeriumot megrohanták. Doblicotf nemzetőri egyenruhába öltözködve kénytetett egy mellékajtón menekülni, s bár ma nem jelent meg az országgyűlésen, azon hírt, mintha *) Nem lehetne az illy postamesternek körmére kopantani. —A szert »