Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-27 / 76. szám

is ereszték újonczaikat, pedig bizoi „Jellachich ad portás.“ — Fejér megye, sept. 1 kívüli bizottmányi ülésünk volt. Fe tömeges felkelést, toborzás utján uj lute. Mit csináljunk illy néppel, mell, tettünk eleve, melly helyzetét nem szebb robotolni, mint katonáskodn sorsod olly világosan állana előtted, nál fel, mint a felbolygatott raj, s mitűz a száraz kórót! De 9000 nemzet keres magyar faj, és alig 400 önkény szükségesekkel el vannak látva fegyv, kísértettük már a poklot is , de szerthetünk. Azt halljuk, Pesten van fegyv ingyen nem kaphatunk. Azt akarja a kezünk el, azok is, kik vérünket készei hogy isten, és ember előtt azokat olté bennünket, kikben a honszeretet lángja és mi vívni fogunk, ha halni kell is azt. Ismét 20,000 pengő rendkívüli adólag 1000 önkénytes kiállítását határozta mostani toborzásunknak, mert egyesek nemzetőreik számához mennyi egyént ke részben elkövetendő hanyagság, vág bűn, és a hazaárulás rögtön ítéletet érdé riasztja az aluszékony falusi polgárt. Nádorunk ma átázott át városunk lendő katonaság helybenmaradását, sostzintén ma érkezett meg a tolnai, tetőr csapat. Jól fegyverzett bátor nép. Mint halljuk első alispánunk, Csán nádor rendelete ellenére, a felelősségetkezendő csapatokat folyvást Csányi tábor két élünk , midőn nem a hideg betűket, í. körülmények fontosságát kell tekintetbe tette által segitendi elő a győzelmet, és ngyességét. Levelem zavart, összefüggés nélkül, neiczolnak, barrikádákat építnek, a sárrétet isz nyugodtan írjam levelemet ?! — Egy nemzet — Hurbán rablócsordájáról a becsületes pózvetkezőkről tudósít: Hurban et comp. több feltár szornosztag kíséretében Hlboka, Miava, Ó-Tura ésségekbe ment Jellacsich szabadságát hirdetni, miközben sükerüljön, mindjárt néhány szekér puskaport észott magával. Halljuk, hogy a miavai irtványosok *)az ezred egy századától a fegyvereket elszedték, sőt fán, kezdettek ásni. — Révfalunál e pártütőkkel a trencsiniek szembeszálltak. Ezeknek sept. 23-kán Pozsonból 2 szekér is küldtek. A pozsoni nemzetőrök közel szinte indulnak a házi gók ellen. Az itteni parancsnok az itt tanyázott oláh határőröket küldő a nyitraiaknak segítségül. — Pozsonyból írják a Pest. Zeitungnak, hogy Hurbán, Stúr és Hodzsa által vezetett rablók ellen 24-kén reggel a megyéből 300 önkénytes nemzetőr, valamint az ott tanyázott vasasok és 2 zászlóalj gyalogság elindultak. A pozsonyi német újság pedig Vág-Ujhelyről a következő adatokat közli: sept. 18 éjjeli 11 órakor érkezett Miavába a morva határokról valami 500 tanuló, s 20 szekér fegyvert, lőport és golyót hoztak. Két felszólítást bocsátottak már ki a tót néphez a csordafőnökök által aláirottat, mellyekben a tótokat 9 százados nyomástól megmenteni ajánlkoznak. Fölhívják továbbá, hogy a magyar ministériumnak, megyének és magyar hivatalnoknak ne engedelmeskedjenek, hanem csupán a maguk közöl választott vezetőknek. Brezova, Hluboka tájékán már mintegy 2000 ember csatlakozott hozzájuk. Ravasz biztos és a miavai pap még Miaván vannak, miután néhány elhatározási óra engedtetett nekik, akarnak e a rablókhoz csatlakozni. Ki senkit sem bocsátanak, az átmenők szorosan megvizsgáltatnak. Az Alig. osz. Zeitungot e pártütök egyike hosszasan tudósítja Magyarországba menetükről. Némelly pontjai következők: Brezova és Miava mintegy 1500 embert állított zászlóink alá. Főhadiszállásunk Miava. Tegnap 119-én a miavaiak Húrban, az ideiglenes kormány egyik tagjának (a másik kettő Hodzsa és Szúr) elnöklete alatt nemzeti gyűlést tartottak, az ideiglenes kormány elismertetett, 2000 fegyver megrendeltetett, új bíró választatott , mivel az előbbeni magyar szellemű volt. Ma iktatjuk be az új bírót s a még választandó 10 tanácsnokot, rendszerezzük a magyarok által elhagyott nemzetőrséget. A Nyitra megye által küldött biztos , Marsó, nem meri magát mutatni, ha a katonaság nem védi, befogjuk. A határon a sárga-fekete és szláv zászló alá esküdtünk, hogy Cyrill és Method, Svatopluk és Schrab országát visszaszerezzük. A tótok élőnkbe jöttek, hívnak Brezovára, Holisra, Szeniczre, de mi Bossacz felé indulunk, hogy a Vágón átmenjünk. Ámbár a nép itt hazafias, mégsem siet úgy fegyvert ragadni , mint azt a turócziak és liptóiak teendik. — Arad vármegyéből a P. Hirl. nyugtalanító híreket közöl. Az oláh nép, a katonaállításnál nyílt erőszakra vetemedett. A németeket is velök tartani kényszerítők, ellenkező esetben fölgyujtással fenyegetvén őket. Több helyeken, különösen Nadab nevű faluban már fegyveres erőt kellett használni, s midőn a nép ennek is ellenszegült, a katonaság tüzelésére többen elestek a szerencsétlenek közöl. Ekkor az összeírás megtörtént ugyan, de sokan lóháton szaladtak szét a vidéken, s ezerekből álló tömeg jött Nadab felé. Az előbb foglyokul esteket erővel ki akaták szabadítani. A nemzetőrök, Gál László őrnagy vezérlete alatt, a katonasággal együtt csatarendben ellenök indulván, a nagy tömeg nem látta jónak őket bevárni, s a mezőn szétfutott. Szaladás közben a sorkatonaság által többen megsebesíttettek, s ezek közül eddig néhányan halállal is lakoltak. Két éjjel a mezőn táboroztak a nemzetőrök. A fellázadt vidék mindenfelől küldöttséget küldött a táborba, hogy fegyverrel ne menjenek ellenök, mivel ők elcsábíttatva fogának fegyvert, azzal lévén elhitetve, hogy a magyarok az oláhokat ki akarják irtani. Azóta nyugalom van. — M. Szigetben, sept. 18. A nemzeti mozgalmak között jól esik a kebelnek látni a régi barátság megifjodását. E napokban azon hiteles tudósítást vettük, hogy egy felfegyverzett lengyel önkénytes csapat az alvidéki táborunkba szándékozott menni segítségünkre, azonban a határszélen feltartóztatott. E tény után meggyőződhetnek elleneink, hogy minden panslavisticus izgatások daczára is szomszédunknál irányunkban rokonszenv uralkodik. A jelen pillanatban megyénk állása nagy fontossággal bír, mind a közjövedelmek, mind a szomszéd rész hangulatú határőrségi vidék miatt, azért is ennek elegendő erővel ellátása tanácsos. A megye ez órában 500 önkénytes kiállítását és felszerelését rendelte meg, ennek egy részét, a szintén ajánlkozott lelkes fiatal megyei s kincstári tisztviselőkkel együtt itt hagyni kellene. A mesorsú». — S.y. _ camarillának elni...» bujábban kezdenek esire. földre talál. Kivált elcsábt. Közelebbről itt, Orláton , v. gyűlés volt. Orláth a 2-ik haza. magyar önállóság elleni bujtogatók érdekelt ezred petitionalis gyűléséül, jviczai, vesteni és orláthi unitus pópák ízben merőben oláh conventté fajult, s mint ilyen, népét a lázas kitörés vészes pillanatának előküszöbéig csábítá. Elnökül e gyűlésen a helybeli ezredes kéretett fel, de ki oláhul jól nem tudván, segédelnökül egy kapitányt kapott. És folytak szebbnél szebb dolgok. Balázsfalva küldé ide is a főbb szóvivőket, kik milly szellemben beszéltek,csak onnan is képzelhető, hogy az ismert bujtogató Laurioni angyal volt hozzájok képest. Szebenből több szász urak is voltak jelen, jeléül, hogy ahol reactionalis ármány és magyar nemzetiség s köz honérdek elleni machinatio van, onnan szász el nem maradhat. Vigyázzanak jó sógorok, majd eljö a számolás napja, s akkor „vicem pro vice reddemus bone vicine.“ E gyűlés nyíltan kimondatott, miszerint ők magyar királyról, magyar ministériumról mit sem akarnak tudni, hogy a belügyminiszer legközelebbi katonaállítás iránti rendeletét semmibe veszik, katonát nem adnak, sőt ha arra erőtetnének, erőszakkal is ellenszegülnek. De ha a császár maga parancsolja, úgy mindnyájan felkelnek nagy és kicsiny, öreg és ifjú, a magyarok kiirtására, természetesen a kiirtóknak jutalmul a magyarok földbirtoka ígértetévén. Így állunk itt mi most egy vulkános kitörés előestvéjén, s mit fog a holnapi nap ránk hozni, isten tudja, jót vagy gonoszt. Szörnyűség , milly árulás szövetkezett a magyar ellen , mellynek élén hogy dynastiai tagok is állanak, az nem fog kételkedni, a ki tudja, mikép az 1784-beli Horavilág is a bécsi udvartól kapott első impulsust. Vasárnap e hó 17-ikére az oláhok lándzsákkal, botokkal s más öldöklő fegyverekkel egy újabb gyűlésre Balázsfalvára vannak rendelve. Meglátjuk, mi leend eredménye, s akkor tudatni fogjuk. Mégis istentelenség mennyire fanatizálták lelketlen bújtogatók a boldogtalan népet, szerintök ennek a nemzet, a hongyülés , s a földbirtokos nem adott semmit, csak a császár. Ez a császári név előtte olly csudálatos lény, mellyhez ragaszkodás palástja alatt a magyar törvényes kormánytóli függést meg lehet tagadni. Illy jezsuitai értelmezés a szászok titkos, sőt nyilvános mesterkedéseiben bő tápanyagot lel, így az unió létezését is Szebenben , Brassóban, már megtagadták, mivel úgy mondják, hogy azon feltétek, miket ők előterjesztettek, a jelen hongyűlés által elfogadva nincsenek, következőleg ők sem a magyar királytól, sem ministériumától függeni nem fognak, csak az osztrák császártól. A magyar új pénzjegyeket Szebenbe nem akarják elfogadni, ellenben a bécsi 1 és 2 fotos bankjegyek nagy forgalmi kerettel bírnak. Ha ez anarchikus állapot még mind így megy, végre erdélyi kerületünkben azt sem fogjuk tudni, ki már tulajdonképen parancsolónk. Bezzeg tombolnak most fenn a reactiós urak, mert rácz, horvát, oláh, szász és a katonatisztek egy része mind a magyarok ellen vannak, s igy egy átalános zavar boldog késeit élvezhetik. Oh vajha torkukra forra ördögi gúnyörömök s azon átok, melly ellenök sok sértett magyar kebelből felsóhajt, égő szénként száradna fejekre! — R. 1. — Kolozsvárra f. hó 20-kán — írja az Ellenőr — a mi vásárhelyi zászlóaljtól sürgöny érkezett, azon jelentéssel, hogy Balázs őrnagy vezérlete alatt, 200 önkénytes mozdult ki Sz. Mártonba a balázsfalvi gyűlés fékezésére, hol mintegy 4000 oláh mondatik összegyűlve. A m. vásárhelyi nemzetőrség is útban van arra felé. — A Királyhágón túl az újoncz - összeírás legtöbb helyen nagy bajjal járt. A nép föl van bujtogatva, mint ezt több helyen maga megvallotta. Egy oláh polgártárs igy nyilatkozott:ékekben, pér. .Mint a megtestesült aristucratia halászni, s Metternichnek alázatos bére... E pokolfaj, melly czímét igenis, de lei... toztatta, meglehetősen kezeli veszedelmes játékát...lalkozó: könnyű neki „va banque“-ot játszani, mí'ú. tartani attól , hogy elveszti, mi a jóravaló embernek , a becsület! Oh, de lehetetlen, hogy a ki sárkányfogát, sárkányfogakat ne arasson, és sokáig késsék a büntető kar, meg semmisíteni azon alávaló, a pokolnak minden vizeiben mártott gaznépet , melly a szabadságot lemészárolni vágyó dühében testvért testvér ellen uszít, a polgárháborút minden áron előidézi, s csillagozott s fölpántlikázott kopóival hajtóvadászatot indít azon nemzet nagylelkű, becsületes szivü férfiai ellen, melly az örök igazság és szent szabadságért élethalálharczol küzd! Ez pedig világosan érthető programmja az e napokban az országházban kicsirázott „Constitutioneller Verein“-nak ! — Oh iróniája a sorsnak! Mártius 13-kán itt kiáltották ki először a szabadságot, szeptemberben ugyanitt békákat készítenek ismét számára. — Hej, pedig Latour uram, ágyúkkal és szuronyokkal nem fogjuk többé a testvéri szeretet és egyenlőség vérrel irt, s vérrel szerzett oklevelét átlyukasztani: a nemzetek kinőttek kiskorúságokból, nem lehet minden polgár háta mögé egy egy káplárt alkalmazni hóhérúl és b tútorúl. Köszönjük schönbrunni jóakaróink gondoskodását; rosz keresztények vagyunk, mert nem hiszszük, hogy gyermekeit az az apa szereti legjobban, ki őket semmivé akarja tenni. Az Odeonban jelen volt néhány tagja a magyar küldöttségnek is, és Chaisé által a gyülekezetnek bemutattatott. Hangos ,,éljen“-ek üdvözlők honfitársainkat. Mindegyik sietett testvéri jobbját nyújtani nekik, s visszagondolván azon időszakra , midőn e lelkes magyarok elődei a porosz Fridrik hatalma ellen életüket és véröket ajánlák fel a királynénak , semmiféle ármány által el nem fojthatott vonzalmát és rokonszenvét nyilvánító hangos szavakban. És mégis , midőn azon nemzetnek képviselői, melly egykor szívesen és önkényt ajánlá föl mindenét, hogy a monarchiát a leigázás szégyenétől megmentse , melly odaígérte utósó csep vérét, hogy a minden oldalról szorongatott királynét és kisdedét megszabadítsa ; midőn, mondom, ezen nagylelkű nemzet képviselői megjelentek az osztrák gyűlés kapui előtt, bebocsáttatni óhajtván, nem szánakozást gerjeszteni, nem segedelmet koldulni, nem pártfogásért könyörögni akarván, hanem, hogy nemzet nemzet előtt kipanaszolja bajait, s élénk emlékezetébe hozza azon ismeretes közmondást: „ma nekem, holnap neked!“.. akkor az osztrák nemzet képviselőinek fanatizált cseh fractiója, melly még ez időben a „szűrös“ többséget képezi és Stadion tenyeres capicitátióitól függ, a belépést megtagadta olly goromba, impertinens módon, minőt csak illy csőcselék, szőrösgubás néptől lehetett várni. Bezárták a szabadság előtt az ajtót, s ez által megmutat-,ták, hogy érte sem lelkesülni, sem áldozatot hozni, annál kevésbbé meghalni képesek. — Egész Bécs kimondá ítéletét rájok, t. i. hogy érdemetlen képviselői azon nemzetnek, melly a szabadságot vérrel vítta ki, s nem fogja soha megengedni, hogy ez égből származott növény, melly olly gazdag gyümölcscsel kecsegtet , csirájában elfojtassék . . . Napirendre s formahiányokra tukmált nemzetiségi féltékenység hiusítá meg képviselőink megjelenését az osztrák gyűlésben. Az egész baloldal, s a lengyelek mellettünk szavaztak, azonban Stadionnak mintegy ötven gépe, mellyeket többnyire hegyi lakók különben is ismeretesek gonoszságukról és rablásaikról.