Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-18 / 94. szám

— A verb­ói t­á­bor­b­ól. Egy nevezetes napra fog buk­kanni évlapjainkban a késő ivadék. E napon kellendelt ifjú sza­badságunknak meggyilkoltatnia. E nap sept. 29-e, Jellachich és Húrban rabló vezérek, az első Pesten tót­ országgyűlést, a másik Nyitrán tót bizottmányi Illést, akarlak tartatni e napon ; s hogy a halál annál bizonyosabb legyen, két oldalról szándékozták döfni hazánk szívébe,mérges gyilkaikat. De a gondviselés mellyböl any­­nyi ezer honfi es db­e hazának,életet, meghiúsító e gonoszok isten­telen szándékát, s a sirt, mellybe olly kárörömmel készültek te­metni e nemzetet, alkalmasint számokra készítették. September 29-én verettek meg mind a két rabló csordái. — Nevezetesnek mondám e napot, mert ragyogó csillagként tündök­­lend az utókornak, mellyben meglátandja, hogy a honfiak háza­­szeretetén megtörnek az ármány minden nyilai, s az árulás ezer nemei sem képesek egy lelkesült nemzetet rabigába dönteni. A ha­zaszeretet, és lelkesedés egy gyönyörű példáját tudatom az olva­sóval. Folyó hó 7-én a körünkben tanyázó, porosz herczeg nevét viselő harcrosinkhoz, egy királyi manifestum érkezett, Latour, a volt camarilla minister parancsa kíséretében , melly szerint a ka­tonaságnak, hogy Hurbán annál kényelmesben pusztíthasson, Leo­pold várába kelletett bezáratnia. Mert tudnia kell az olvasónak, hogy azon vakmerő rabló, természetesen ama parancs teljesíten­­dését bizton hívén, levelek által tudata 10-én isméti beütését. Car­­cano és Obrádovics, két schwarzgelb kapitány, s a camarillának kész köteles szolgája a parancsot a legénységgel azonnal tudaták. De ez , valamint a többi derék lisztek nyíltan kimondák, hogy hazánk legnagyobb ellenségének Jellachichnak engedelmeskedni, soha nem fognak, s egyenesen oda nyilatkoztak, mit füleimmel hallok: ,Vagy itt maradunk, s itt védjük veszélyben levő hazánkat, vagy Pestre me­gyünk, s azon parancsnokot, ki a pesti útról levezet, azonnal főbe lőjük.“ Jelen voltam szinte, midőn egy derék káplár, imigy szó­lott a nevezett kapitányok egyikéhez: „Ön hamis parancsot közölt velünk; ön tudja, hogy ki van a reglementben ,mondva a halál azon parancsnok fejére, ki hamis parancsot m­er közölni legény­ségével.“— A kapitány úr szoborként állott, szót sem találhatva levertségében. — Nemzetök­ őrnagyunk lelkes felszólítására a ka­tonaság visszament előbbi állomásaira. Ezen derék hazánkfiai azon alaptalan aggodalom búsítja, hogy itt az isten háta mögött mint mondják, el fognak feledtetni a magyar ministerium­tól, s, az­ért jobban szeretnének Pestre menni, s ott ajánlani fel szolgá­latukat a hazának. Én megígérem, e körülményt tudatni a közön­séggel, s a ministerium bizonyára, méltányolni fogja e derék harcz­­fiak hazafi érzelmét. Valamint másrészt, nem hagyja büntetlenü a leopoldvári oláh parancsnok azon galád tettét, miszerint az, amaz árulást lehelő parancsot, a camarillának ezen ormányos költe­ményét, Galgócz m. város piaczán, 300-ra menő emberével előbb puskát töltetvén — felolvasni merészelte. A községek még mindig tömvék nemzetőrökkel, mert Hurbán beütése ismét félelemben tartja a kedélyeket, mi aligha fog megtör­ténni, mert Latour uramtól nem igen kap többé lőport, és fegyve­reket, mint előbb, mi, a tőle elfoglalt puskaporos ládákon látható ,,Wien, den 3-ten Sept. 1848. feliratból világosan látható. — F. Vincze. — Szász-Régen és Marosvásárhely környéké­röl. Octob. 2. A reactio úgy elhányta maszlagát, s Erdély nép úgy beszedte, hogy nagyon kevés van, melly még a szabadság oltárán áldozni kész, s azon kis töredék is a székelyek egy ré­sze, egy része mondom, mert köztünk is székelyek közt a reactio fekete lelkű zsoldosai működnek. A balázsfalvi és orláthi bujtogatók Erdély délnyugoti, a na­szódi- és monoriak pedig éjszaki részét,egész a székely földig ke­zükben tartják­, s a melly pillanatban a schönbrunni jel megadatik, a magyarnak véres koránya derül. Besztercze vidéke, hol Naszód van , azon kívül Doboka me­gye, Kolozs, Torda megyék felső kerületei, az egész mezőség, s a Maros téré, Gyergyótól Marosvásárhelyig, mind fel vannak es­ketve Naszódon és Monoron. Fájdalom­ egész magyar helységek mentek s mennek most is vidékünkből Monorba.—Mire esketik meg, nem lehet tudni. Annyi világos: azon hírrel jönek haza, hogy nehány nap múlva a földeket egyaránt osztják.Tehát Jellachich tana hirdet­­tetik nekik itt is. A volt földesurak iránt boszúsabbak; megyei tisz­teknek semmi tekintélyek, az administratio szinte meg van akad­va. Volt eset, hogy még úrbéri viszonyokban is Monorba ment, nem a megyére némellyik. E felett haragusznak, hogy őket mért csalták meg az „urak“ , Monorban beszélnek jól „ott nem csal­ják“ stb. — Támaszpontra talált itt a reactio minden tisztviselő­ben , a táblabirák nagy táborában, a közép nemességben, az ari­­stocratia 8­ 4-ben és az oláh és szász nemzetben. A marosvásárhelyi várat már el is foglalta . September 30-kan délután 3 és 4 óra között a következő módok: Az itt napon és időben, minden hír nélkül a Mezőség felöl négy compania Sivkovvics ezredbeli katonaság, csak a városban termett, és sebesen a várba ment, s ott magát beszállásolta.-­- Az egész várost egyszerre rémülés és aggodalom fogta el; min­den ember egy egy kérdő­jel volt, de senki sem felelhetett. A város bírája, a szék főtisztje, és egy alkirálybiró, s az it­ten levő önkénytes csapatok tisztjei azonnal a várnagyhoz siettek, kérdést tenni az iránt, hogy ki híre és rendeletére jöttek ezen ka­tonák? A várnagy valami illyen formát felelt, hogy „ő hozatta volna, minthogy a várat nem hitte bátorságban , s azon kevés Turszki ezredbeli legénység is az önkénytesek közé akar állani Vak, a­ki nem látja, hogy az egész árulás. Hogy a négy compania megérkezett, azonnal, a mennyi sorkatona tiszt volt, mind a várba költözött.­­ A várban minden szobát kiürítettek a katonák szá­mára, de még­sem férnek, hanem az udvaron sátor alatt vannak, hadilag. — A Turszkiakat egy bástyába szorították fel. — Mint halljuk várnak 9 ágyút és egy csapat könnyű lovasságot. — Mind­ez nem egyébre való, mint arra, hogy bennünket székelyekül szük­ség esetében megtámadhassanak. Fennebb mondom , hogy a Monorban és Naszódon megeske­tett falvak között is igen sok kézre kerített magyar falu van, azon­kívül a székelyek között is a reactio béren­czebei sebesen működ­nek, úgy, hogy ha a szabadság bajnokai erélyesen fel nem lépnek, a reactio annyira halad munkájában, hogy nagy erő­kifejtéssel le­het legyőzni. Fel azért gyorsan minden igaz magyar és székely a szabadság és haza nevében, mig a reactio felül nem kerül ! Milly vadul el van csábítva a Naszódra és Monorba járt nép álljon itt egy példa : Vajda-Szent-Iván nevű helységben — Torda megyében — az oláhok, nem különben a magyarok nagyobb része is Monorba járt esküt tenni. — October 1-je napján a helységbeli reform,­­pap a templomban egy jeles, és a körülményekhez alkalmazott beszé­det tartott, mellyben világosította hallgatóit a jelen körülmények­re, s intette s felhívta hazafi lelkesedésre stb. — és mi lett belőle? A templomból kijővén, hallgatói közül azon egyének, kik Monor­ban megesküdtek, megtámadták, s piszkolódások között adták tud­tára, hogy nekik többet ollyat ne beszéljen, s őket ne pirongas­­sa. S különösen a monori kapitánynyal ne bajlódjék stb efféle, tudják ők, mit csinálnak, holott a monori kapitányról szó sem volt beszédben. — Röviden, oda ment ki a dolog, hogy ha a mester közbe nem ugrik, a pap élete veszélybe forgott volna. — A pap kénytelennek látta magát, mig élete nem biztosíttatik a templo­mot bezárni — és helyesen! — Az eset megyei hatóság el­be je­lentetett .... hogy semmi se legyen belőle. — A Torda megyei­ felső kerületnek nincs főispánja; ezen mozgalmak alatt egyetlen egyszer se mutatta magát a főispán. De térjünk vissza Vásárhelyre. Itt nem csak a városi pol­gárság, hanem kivált, a 900-ra menő önkénytesek és a 350-ből álló Kossuth-huszárok , annyira ingerülve vannak az említett pó­lyák katonákra, hogy minden perezben véres jelenettől lehet tar­v­­ani. — Hát ha még a székely falvakba elfúlt a hír? Akkor ki szá­mol a nem remélt szerencsétlenségről ? Egy rongyos német vár­nagy-e , ki a maga fejétől nem is intézkedhetik katonai erőről, vagy a reactio ? A kitörés meglesz, hihetőleg mielőtt e sorok ut­­ak indulnának, -v- A történendőket azonnal megírom.— 50. — Kolosvár, oct. 10-én. Hosszas hallgatásomat mentse­­ huzamosan)!) idei távollétem, mialatt Kolos megye több oláh hely­ségeiben megfordulván, jó lélekkel elmondhatom : i­n­c­e­s­s­i per gnes suppositos cinem­ dolos­o. Ugyanis az udvari po­­litica által csaknem baromi butaságra kárhoztatott ezen lusta, alat­tomos nép a­helyett, hogy hálaérzelemre gyuladott volna jól te­öt iránt, kik őt­ k­ihúzák a szolgaságnak házá­­t­­: bűnös martalékául oda áldozta magát a Szoknyás camarilla alacson­yzinkosainak. Az izgatások körükben, fajunk ellenében, kéz alatt rendszeresen szetnek. Így például Mikás-szerü, magok­ban véve figyelmet sem érdemlő, ostoba, tudatlan lázasztókat nem is említve — Urbán vitéz, a Latourrali értekeződése óta elhirhe­dett naszódi alezredes, mig egyfelől nemeseink néhányát, kik­kel érintkezésben áll, ollyasmivel áltatja, mintha ő a régi rendet, úrbéri s isten­ tudja még mit mindent szádékoznék visszaállítni, másfelől az oláhságnak fordul, s azzal bolondítja, hogy a magyar nemesség az imperatu által ajándékozott szabadságuk,ellen tör, őket a régi járomba készül visszaigázni, stb. Ezt ugyan a leg­butább oláhnak is bajos volna elhínnia, midőn ol­ly szabadságról semmi tudomása nem lehet, mit közvetlenül királyunktól, vagy ha akább tetszik, a császártól nyert volna,­­míg ellenben arra igen­is tisztán emlékszik, hogy a magyar nemzet nagylelkűsége még június 18-án, tehát hamarább, semmint koronás királyunknak rés is nyílhatott volna a nemes határzathoz szentesítésével járulni szétlövetének hűbéri szolgasága lánczai. De azért, miután az i­m­­p­er­a­tu iránti hűséggel kaczérkodás ürügye alatt az 1784-beli­hez hasonló tobzódásokra lát alkalmat készíttetni, miért ne zarán­dokolna Naszódig, kezet fogni Latour rettentő biztosaival ? miért ne kerítne egy rozzant puskát, kaszát vagy lándfát a magyar el­len, holott írva áll: „tégy jól az ebbel s megugat érte“ ? s azért, hogy közelebbről nemzeti teljes korúságra lön emelve, s úgyszól­ván : polgári aotatis veniat nyert, ugyan miért czáfolná meg, román létére (oh, meggyalázott ős Róma!) épen­­ a r­óm­a­i írót kiállítja, hogy na­tu­ram turpem nulla fortuna dete­­r­­­t ? ! Egy mint száz: a dolgot tovább is takargatni nem szükség az osztrák kormány mellé nyilatkozott szászok büntetlenül bujto­­gathaták oláh feleinket, s most a dolgok oda jutottak, hogy nyílt lázadás torka előtt találjuk fel magunkat!! E felől kétségünk nem lehetvén, részint közgyűlésileg, részint utalmi bizottmányunk ut­­án mi is megtettünk mindent, hogy készületlen semmi vész ne ér­hessen. Legközelebbről ágyuk iránt is intézkedtünk, és pedig e végett a kormányszék útján a főhadi tanácsot is megkerestük, tisz­tán kifejezvén s fejeztetvén, hogy ha e hadi kormány többszöri kérésünkhöz képest haladék nélkül nem küld számunkra hat ágyút­­ illető tüzéreket, annak jeléül veszszük, miként csakugyan ellen­­­­séges lábra tette magát ez is nemzetünkkel és a magyar kormánn­­yal szemben. Városi fogházaink népesedése mindig dusabb ered­ményekben jelentkezik. E napokban a közel Fej­érd helység két szép madara került ide , kik a hetivásárunkra összesereglett oláh véreiket János pap országával kecsegtetek azon esetre, ha sietve adulnak az ígéret földére, a naszódi alezredes schwarz­gelb zászlója alá. Csak hamar azután, october 6-án, Pap Lász­­ó, Kővárvidék királyi pénztárnoka is ugyanazon födél alá jött, Zeyk Károly ügyes intézkedése nyomán. Hja, pedig a pénztárnok úr tulajdonkép nem is szándékozott Kolosvár felé jöni, hanem egyenest Naszódnak tartott volna, a 10,206 pftnyi cassát Orbán hű kezei alá helyezni! De az ember soha nem tudja, mire lép ki. Épen ma jelentő derék főbíránk, Groisz Gusztáv, hogy e pénzösz­­szeg már­is tartományi pénztárunkba tétetett be. Se baj, jó helyt van a pénz is, pénztárnok is. Urbán úr pedig, ki az oláh ezredek­­hez tartozó falusi közönségek dróton forduló bubái által fölmon­dathatni vélte a magyar kormánynak tartozó engedelmességet, s szabadosnak hitte félre tenni az uniot (1. a Siebenbürger Bote sept. 22-kei számát); ki vakmerő kezekkel, a polgári kormány gyeplői után kapkodva, nem irtózik az álladalmi törvényes rend felforga­tásának bűnével fertőzni magát: emlékezzék meg ollykoron a leg­közelebbi hetek krónikáiról­, s gondoljon jövőjére is. Sapienti­s a­t­ Folyó hónap 5-kén honvédeink és a polgárság értesülvén a felöl, hogy az exc­e­­­sum (nem csoda, ha a tisztelet egészen el­fogja a szivet!­s) g­u­b­er­ni­um­ az e hónap 15-én, Agyagfal­ván tartandó székely nemzeti gyűlést körlevelei által megkívánja akadályozni: elnök­ül Kemény Ferencz urnái rögtön megjelentek, hol azon ígéretet eszközlék, mikép elnök ő méltósága az érintett rendeletek kiküldetését megengedni nem fogja.*) Nem is küldet­hettek k£ biz azok, már csak azért is, mivel a honvédő erélyes fiatalság ama körrendeleteket a kormányszék illető hivatal szobá­jából egyúttal bre­v­i ma­nu el is kobozta. Erre October 6-kán a még mindig f­e­l­s­é­g­e­s kormányszék komolyabb fontolóra vevőn meghiúsult körleveleinek tárgyát ,­ tökéletesen meggyőződött a­fe­lől, hogy a czélba vett nemzeti gyűlés a székely nemzetnek „álta­lános k­ö­z­hajtása“ lenne, ezért többé nemcsak nem kívánta gá­tolni, sőt maga is kihirdettette ugyancsak October 15-dikéjét, Agyagfalvára illy feltételek alatt: 1.) hogy az,az e végre kinevezendő k. kormányszéki biztos elnöksége alatt tartassák meg.­­2.) ide minden székely közönség képviselői által jelenjék meg. 3.) a katona-közönségek és egyének e felől illető elöljáróiknak előleges jelentést tegyenek. 4.) minden gyűlési tagok a gyűlésre fegyver nélkül jelenjenek meg. A tanácskozás tárgyait pedig ezekben méltóztatott a felsé­ges kir. főkormányszék kijelölni. a. ) a székely nemzet uralkodónk felséges személye­s dynas­­tiája iránti hűségének nyilvánítása. b. ) a székely sérelmek iránt egy kéremény a kormányhoz. c. ) a hazára csoportosurt veszélyek elhárítása végett, a kor­mány által elrendelt honvédelem­ elintézése feletti tanácskozás. d. ) eloszlatása azon balvéleménynek,­ mintha a „székely nép“ az oláh és szász ajkú népek iránt ellenséges hangulattal vi­seltetnék. A körülbelül e pontokban határzódó körrendelet taglalgatá­­sát, olvasóim helyes tapintatáról meg lévén győződve, felesleges­ *) Valljon nem illőbb lesz vala kormányszékünknek arról rendelkeznie,­­ hogy a törvénylapodó Orbánhoz egy helység se merjen hódolós követséget intézni ? 1 — K. M. 42- nek tartom. Csak annyit kívánok tehát itt igen röviden megjegyez­ni , hogy, miután a mi felséges főkormányszékünk, pályavégéhez közelítve, ez életfontosságú gyűlést elnyomni nem bírta, s ennyi­ből élére kíván állani: tespedező programmja daczára is emlékez­zék meg, hogy napjaink rendkívüli idők napjai. S üdvöt számunk­ra csak bátor elhatározás s villámgyors tettek adhatnak. Ugyancsak mai napon, ae­m. October 10-kén tartott köz­gyűléseinkről küddvözlő átírás indítványoztatott székely vé­reink nemzeti gyűléséhez. A szerkezet Simon Elek tollából ke­rült. Ez üdvözlet, melly „fölhivás“nak is beillik , lelkesen és jel­­lemzőleg festi múltúak s jelenünk szomorú képét stb. Egyszer­smind ama gyűlésre rokonszenvünket szóval is tolmácsoló követsé­get választónk, Simon Elek s Minorics Károly személyeikben, kik üdvözlő átírásunkat is kézbe szolgáltatandják.. — Kriszkai Miklós. — Szi­­­ágy-Som­­­yó, oct. 10» Városunk és Kraszna megye mindeddig meglehetős csendességben élvezvén alkotmányos szabadságát, a bécsi camarilla figyelmét ki nem kerülhető, s az ezerfejes ide is elküldé hadjáratát. Folyó ha­n­ika elején az itt szállásolt Thurszki ezredbeli né­hány katona, s az ezek közöl az önkénytes honvédek sorába átál­lott legénység között véres öszszeütközés történvén: a még akkor éjjel eltávozott századosok e hó 6-án késő estre, s minden előle­ges híradás nélkül, két század Károly Ferdinánd gyalogsággal, s egy könnyű lovas csapattal Erdélyből városunkra jött, az őrségen volt nemzetőröket elszélyesztették, az őrtanyát s a városunkban levő régi várat és raktárakat elfoglalták, a bámészkodó népre több­szöri­ lövéseket tettek, s vezénylő főtisztjük városunkat legkisebb motszanás esetében porráégetéssel fenyegette. Másnap városunkat a nemzetőrök közt kiosztva volt kincstári lőfegyverekért házanként kikutatták, s ezeket elszedték. E tettükben nem vola szent előttök ipaga a vallás is , és a lőfegyverekért a református templomot is feltörni szándékozván, midőn a segédlelkész az ajtókat feltárni önkényt sietett volna, egy katona minden szó nélkül puskájával főbe ütötte, s a megfutamlottnak utána is lett. A lakosokat min­dennemű méltatlanságokkal illették ; az itt ott látott önkényteseket haza utasíták, kigúnyolták s nyíltan lázasztották Jellachich és a reactio részére. Ugyanezt tevék jövő és menő útjokban, s a falusi megijesztett lakosokat Naszódra kétfejű sasért utasíták, az ezt nem teljesítőket végveszéllyel fenyegetvén. Huszonnégy óránál tovább tárták illy ostrom alatti állapotban városunkat, s miután a várbeli raktárt merőben kiüríték, miként éjjel jöttek, a szerint éjjel is távoztak el, az itt volt Thurszki-féle katonaságot is magokkal elvivén. Ezen katonai csoport tisztjei mondása szerint, Közép-Szolnok megyéből is magához vevén az ott szállásoló Thurszki ezred két századát, Beszterczére menend a hű szászok védelmére. Szegény elárult hazám! mivé kell lenned, ha még saját fiaid is képesek magukat beteg királyunk nevében a hon szabadsága elnyomására, s a békés nép fellázasztására hasz­náltatni ! Hogy őszinték legyünk , meg kell vallanunk, miszerint a folyó hó­n­ika elején történt véres összeütközés a toborzó kor­mánybiztos erélytelenségének is tulajdonítható, ki az önkénytese­ket nemcsak kellő fegyelem alatt nem tartó, sőt maga szabadító föl a katonák megverésére, s az összeütközéskor is a magok meg­adására ajánlkozó katonák átvételére megjelenni, és a felbőszült nép lecsendesítésére tekintélyét felhasználni elég bátor nem vala; véres boszút lehelte ezért a dúló katonaság öszszes legénysége, s szerencséje a toborzó biztosnak, hogy ezt eltávozásával megelőző; így boszúsok tárgyára nem találva, megelégedtek háza kikutatá­sával , s az egyes lakosok boszantásával és botrányos ijesztge­tésével. E lázasztó katonai hadjáratnak fő czélja a nép elrettentése és bujtogatása lévén, a vésznek jelenségei már is itt ott mutatkoznak; nem egy helység készül már kétfejű sasért Naszódra , s aligha el is nem küldöttek. A megyei nemzetőr sereg két százada a minded­dig elhanyagolt s a tegnapi és tegnapelőtti napokra kitűzve volt tisztjei választását megtagadta az őrnagynak. A tudatlan nép nem képes magát tájékozni ,­ s különben is kellő egyetértés , s a tiszti karban szükséges erélyesség és népszerűség hiányzik. A megyé­ben jelenleg semmi katonai erő , a nemzetőrseregben nem a leg­jobb hangulat uralkodik; magában városunkban is a nemzetőrök közt semmi fegyelem, sőt tisztjei iránt nagy a bizalmatlanság; lő­fegyvereink sehol és semmi; szóval, csak az isteni gondviselés óvhat a veszélytől. Fölhívjuk tehát Kraszna-megyére is a kormány figyelmét, s hatályos rendelések tételére addig, míg késő nem leend. — Z á d o r i. T o r­d­a megyéből az Ellenőrnek egy románnak követ­kező nyilatkozatát írják meg. Egy szálláson voltam, u. m. Balázs­­falván valami nadrágos polgártársakkal, hol rendesen a gyűlés ve­zetői járták titkos éji gyűléseiket. Hallám, hogy a camarilla nekik Gallicia felöl nem sokára fegyvereket küld, mellyekkel a magya­rokat s székelyeket megtámadják. Addig lándzsákat fognak készí­teni, s 15 nap múlva ismé­ gyülésök lesz, mikorra hatalmasan föllé­­pendenek, hol megelőzőleg tisztjítás fog tartatni. Már­is ki vannak jelölve, ki hol lesz tisztviselő. Azóta a szomszéd falvakban éjjel nappal készítik a czigányok a lándzsákat. Pap Sándor a mezőséget titkon bejárja, egykét vezetőnek megmondja a fölkelés napját, s a mezőségen lesz kijelölve az egyik hely, ha Balázsfalván a szé­­kelység tán elnyomná a fölkelést; Urbán pedig Dézsen keresztül Kolozsvárnak fog tartani. — M. Szigetről, October 9-kén. Az előbbi tudósító-z­somban foglalt határőrségi ezred kormányától a borsai elöljárók­nak adott irat tartalmát, miután kézre kerittetett, itten küldöm *), hogy lássa a világ, minő színbe öltözteti a reactio bujtogatásait. A szegény elámított népnek szóval egészen mást mondanak, írásban pedig — mit a román nép nem ért­— mást adnak ki. A borsaiak állítása szerint egészen máskép izgattattak — tehermentességgel ámíttattak, s a g. e. hit eltörlésével fenyegettetve lázíttattak fel. Eddigelé még a borsaiak egészen le nem csillapodtak, de miután részükre, mint igértetett, az ezred segítséget nem adott, átlátva elámíttatásukat, biztosan hiszszük jó utcai visszatérésüket. Jöttek ugyan­ át a határszélre az ezredbeliek közöl, de csak fe­nyegették a lakosokat, hogy ha követeiket nem küldik Naszódra, tüstént felgyújtják a szomszéd helységeket, hanem oda katonaság küldöttjén, visszamentek. *) Az irat eredetije német, magyar fordításban igy hangzik: Bizonyítvány. Miután Borsa Mármaros megyei község küldöttsége itt önkényt azon nyilatkozattal jelent meg, hogy a köz­ség 5 felsége I. Ferdinánd császár iránti engedelmességét esküvel megerősítette, és fegyverfogható ifjúságát csak a cs. kir. hadse­regbe akarja állítani; annak tekintetbe vételével, hogy már Erdély román nemzete legnagyobb része a cs. kir. zászlók alá esküdött és ezen mármarosiak kérelmük meghallgatását sürgetőleg kívánták, a megjelentektől nyilatkozatuk értelmében az eskü elfogadtatott. Naszódon, a cs. kir. 2-ik Oláh, 17-ik gyalog végezred törzsállo­másán, oct. 1. 1848. (P. H.) Urbán m. p. alezredes, Morei m. p. törzshadügyész, Hatfaludy m. p. őrnagy, Donic m. p. főhadnagy.

Next