Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-25 / 100. szám
De terjesztessék,*— határozta, hogy folyamodók orvosi bizonyítványokkal ellátott kérésüknek hely adatott. Kelt Budapesten, oct 20. 1848. Az országos honvédelmi bizottmány, Nyáry Pál helyettes elnök. — Utólagos jóváhagyás reményében kineveztették. Lipótvár parancsnokáéi, s honvédi alezredesül: Thanhoffer Ferencz. A honvéd tábori karhoz őrnagyokéi: báró Meszena Ferenci , Mares László. A honvéd 27-ik zászlóaljhoz parancsnokéi, s őrnagyéi: Katona Miklós. A honvédsereghez számfeletti őrnagyéi, czímzetesen s díj nélkül: Balogh János. Komárommegyei nemzetőrségi őrnagyéi czímzetesen, s díj nélkül: gróf Nádasdy Lipót. A honvéd 28. zászlóaljához parancsnokéi, s őrnagyéi: Rabóczy Miksa. A honvéd 1. zászlóaljához őrnagyéi: Péterffy Gyula. A honvéd 6. zászlóaljához őrnagyéi: Dipók Antal. Pesten a számfeletti ésonczokból alakulandó zászlóaljakhoz előlegesen őrnagyokéi: Gerlende Ferdinánd, Vouverman Ferencz, Egerváry János. Ezen három őrnagyok tüstént Pestre jöjjenek, s jelentsék magukat az országos haditanácsnál. — A honvéd sereghez kineveztetnek. A honvéd tábori karhoz századoséi: gróf Rindsmaul Albert, Leutsch II. A honvéd 13. zászlóaljához századoséi: Ordódy István. A honvéd 23. zászlóaljához első helyre századoséi: Velsz János. A honvéd 31. zászlóaljához számfeletti századoséi: Hahn Kázmér, Zapf Károly. A honvéd 26. zászlóaljához századoséi: Pataky Kálmán. A honvéd tüzérséghez századoséi: Heffler József. A honvéd 37. zászlóaljához főhadnagyéi: Almásy Pál. A honvéd 30. zászlóaljához főhadnagyéi : Farkas Tamás. A honvédi tüzérséghez főhadnagyéi: Klock NI. A honvéd 13. zászlóaljához alhadnagyokéi: Novák Imre, Egressy Béni, Berinkey Móricz. A honvéd 17. zászlóaljához alhadnagyéi : Imhóf Péter A honvéd 23. zászlóaljához alhadnagyokéi: Gönczöl Károly, Bertalanfy Bertalan. A honvéd 29. zászlóaljához alhadnagyéi: Pauer Frigyes. Az erdélyi honvéd egyik zászlóaljához alhadnagyéi: Buczy Ferencz. A honvéd 26. zászlóaljához első helyen alhadnagyéi: Grim Károly. A honvéd 26. zászlóaljához alhadnagyokéi: Toplányi Sándor, Újlaki József. A honvéd 30. zászlóaljához alhadnagyéi: Lehoczky Victor. A honvéd 35. zászlóaljához alhadnagyéi: Gajzágó Salamon. — Mindazon egyének kik a honvéd zászlóaljakhoz! tisztségért folyamodnak , vagy pedig a honvédi zászlóalakat illető jelentésekkel és tudósításokkal járulnak; valamint a nemzetörségi bármilly ügyekben folyamodásokat vagy jelentéseket felterjesztenek ; ezennel tudósittatnak, miszerint illy Ügyekbeni folyamodásaikat, avagy jelentéseiket, egyenesen a Pesten levő országos nemzetörségi tanácshoz küldjék be. Budán, oct. 22. 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. — Kiss Károl nemzetörségi alezredes, s az országos haditanácsnál politicai osztályfőnök, alezredesi rangjában, s jelen alkalmazásában meghagyatva , a honvédsereghez áttérik. Nádosy Sándor: Rendeletek. I. Komolyan meghagyatik minden hatóságoknak, miként a más hatóságok számára küldendő hadiszereket maguk részére letartóztatni ne merészeljék. Pest, oct. 23. 1848. Az orsz. honvédelmi bizottmány Nyári Pál, helyettes elnök. II. Mind azon hatóságok és magán egyének, kik bármilly iratokkal a hadügyministeriumhoz járulnak, ezennel felszólíttatnak, miszerint a jelen körülmények által előidézett bokros és igen sürgős teendőinek könnyebbítéseül, folyamodásaikat, vagy bármilly tudósításaikat röviden, szabatosan és a mennyire lehet részletesen szerkesszék. Budán, oct. 23. 1848. Mészáros Lázár hadügyminister. — Közöltetik újabb jegyzéke azon nemzetőri őrnagyoknak és segédtisztednek, kiknek fizetése utalványoztatok. — A honvédelmi bizottmány határozata nyomán a „Közlöny“ hivatalos lapnak egy példánya, mai naptól kezdve, minden magyar ezred és zászlóalj számára meg fog küldetni. — Az országos honvédelmi bizottmány tekintetbe véve Hajnik Pál, országos rendőri igazgató úrnak a haza érdekében tett kitűnő hű szolgálatát, őt a nemzetőrségnél tiszteletbeli őrnagya azon hozzáadással nevezi ki, hogy ezen rangját e kinevezés napjától veendi. Budapest, oct. 13. 1848. Nyáry Pál, helyet, elnök. — A szépé.«megyei első alispán Máriássy Mihály f. hó 19röl kelt tudósításában a szomszéd lengyeleknek a megyéhez bocsátott felszólítását közli az országos honvédelmi bizottmánnyal, s az országot a barátságos szomszédi viszonyok fentartására a szabadság, egyenlőség és testvériség folytán felhívja. A felszólításra az adott okot, hogy Gallicziában olly hír terjedt el, mintha ők ellenünk ellenséges indulattal viseltetnének. — A szegedi hadfogadó kormány az országos honvédelmi bizottmánynak jelenti oct. 20. 1848., hogy Torontálmegyében kebelezett Szanád helysége birájának azon hazafiai tettét, mikép ezen rácz születésű sóhitű egyén egy ujonczot hozott azon kinyilatkoztatással, hogy ő mint bíró fel van a törvények által mentve az ujonczállítástól, de látva hazája nagy szükségét, saját személyét pótlandó ujonczot hozott, saját költségén állítva azt a haza védelmére , kinyilatkoztatván egyszersmind, hogy ha hivatala el nem foglalná, ő is fegyvert ragadna szeretett hazája védelmére. — Horiban Jánosné a Roth csapatja ellen fölkelt szegényebb polgárok napi dijaira 70 frt 58 krt gyűjtött, mivel azonban akkorra a nép már visszatért, az adakozók ez összeget a debekácsiaknak szánták. — A Sina-ház a pesti tábori kórház számára 1000 pftot tett le. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. A hadügyministerium katonaköpönyeges hivatalnokai, kissé megnehezteltek, hogy rájuk kiáltottunk, s egy mérgeske nyilatkozatot adtak be hozzánk, mellyben, minapi kérdésünkre azt felelik, hogy a kapott köpönyegek árát, fizetéseikből levonják. Ez tehát eddig jól van. Csakhogy ezzel még nincs elütve az egész dolog. Mert nagy naivsággal azt vetik utána a nyilatkozó urak, hogy ,,illy föltétel mellett mi is kaphatunk, ha folyamodunk.“ Köszönjük szépen! De mi illy ajánlat elfogadására nem tudnánk vetemedni; nem, kivált most, midőn a zászlóaljak tetemes szaporítása következtében vég nélkül gyülekező újonczok gyors fölruházása miatt, annyira meg van szorulva a kormány, miszerint kénytelen volt a vidék minden hatóságát felszólítni, hogy mesterembereik által minél haraarább, s minél nagyobb mennyiségű montourokat készíttetvén, a katonaságnak öltönyök- keli gyors ellátásában segédkezet nyújtsanak. Azért a haragos nyilatkozók is sokkal jobban tesznek vala, ha maguk csináltatnak maguknak, s nem fosztják meg a státust, a nagy ügygyelbajjal beszerzett készlettől. A Hírsovár közönségünk a napokban pénzért is megvett volna már egy kis újdonságot, ha az Bécs felől jövendöl. Hanem bezzeg kapott már tegnap, csakhogy nincs benne köszönet ! A mi kegyelmes jó királyunk, megint egy jeleshatalmu biztost küld nyakunkra, ki méltó utóda Lamberg és Jellachich dicső erdődeinek, s mert e kir. biztos nem más, mint maga a híres neves prágai hóhér Windischgrätz. E hír az első percben kissé megdöbbentett bennünket, mert megvallva a valót, e körülmény csakugyan neveli fejünk fölött a veszélyt. De jól van ez így. Hadd merítse ki a cama 446 nulla a gazságnak egész forrását, hadd kényszerítsen bennünket az önvédelem legutolsó eszközéhez nyúlni. Úgy is élet halál harczot kell vívnunk minden esetre; mert ha buktunk most, föltámadásunk alkalmasint csak az ítélet napján lesz; ellenben ha győzünk, majd lesz rá gondunk, hogy szabadságunkat egy maradandóbb alapra építsük, s föl fogjuk találni a villámhárítót, melly az illyenféle menykövektöl örökre megotalmazand bennünket. — Szathmári K. — Arad városát f. hó 22-kén reggel a várból Berger parancsnok újra ágyúztatta s kevés idő alatt egyfolytában 480 lövést tétetett részint golyókkal részint bombákkal. Az utóbbiak azonban vagy rész készültségük, vagy avultságuk miatt, szerencsére, sehol nem gyújtottak; de a golyók több mint 300 épületben tetemes roncsolást okoztak,jelesen a lövés vonalában eső megyeház,melly szinte 35 lövést kapott, igen nagy sérelmet szenvedett; alólirtnak háza is, hol az első alispán tart szállást, bár a vártól jó tova fekszik, öt lövésben részesült. Emberélet nem esett áldozatul, de néhány egyén mégis megsebesült, nevezetesen egy Grünwald nevű becsületes polgár, kinek karját a golyó olly veszélyesen érte, hogy azt aligha el nem veszíti; egy istáléban pedig egy lóetteték agyon golyó által. Mindezekért a városiak némi elégtételt nyertek abban, hogy a náluk tanyázó fegyveres nép segítségével a szomszéd Új- Aradot elfoglalva tartott Schwarzenberg dsidásokat megrohanván, azokat onnét kiűzték, s miután a közel levő Angyalkát nevű falunál velők megverekedve, közülök 57et leöltek volna, őket végkép megszalasztották, kik Temesvár felé kerestek maguknak menedéket. E csatánál embereink holtak és sebesültekben nem nagy veszteséget szenvedtek. A Török Gábor kormánybiztostól Berger által elrabolt 10,000 pftért is tudtak az aradiak kárpótlást szerezni, még pedig olly sikerrel, hogy a tőke kamatostul kezeik közt van már. Felszólíttattak t. i. hatóságilag mindazok, kik várbeli vagy egyéb katonai egyéneknek adósai, hogy magokat jelentsék; illy adósság részint magánosoknál, részint a helybeli takarékpénztárnál eddigelé mintegy 15000 pft találtatott, s mindez zár és tilalom alá vétetett, árulási bűn és büntetés mondatván ki azon adósok ellen, kik e tartozásaikból hitelezőiknek egy fillért is fizetni mernek. Mindezekben Arad már ismeretes derék polgárainak újabb hazafias gondolkozása s erélyessége fényesen tűnik fel előttünk. Kár, hogy a szükséges ágyúmennyiséggel még máig sem bírunk; mert ha bírnánk, akkor Aradon mind a városban, mind a várban dolgaink másként állanának, mint most. — Egy aradi. — Magyar-Kanizsáról. Kötelességemnek tartom, az itteni hazafias lelkesedést a hazának felemlíteni. Megértvén ugyanis e város seregünk egy részének Verbász alól Jellachich utáni húzódását, rögtön 60 embert fogadott és szerelt fel saját költségén, egy évre az ottani vezér parancsa alá. Az itteni lelkes ifjúság pedig, lealázónak tartván a sorshúzást, a 19, 20 évesek mind készek a csatába menni, meg nem engedvén senkinek a helyettesítést. Éljenek a derék honfiak! — Papp Zsigmond. — Bácsból írják a Pesti Hírlapnak, hogy f. h. 13-án Kiss és Fach vezérőrnagyok, Vetter, Bakonyi, Eszterházi ezredesek, Csuha alezredes, Török-Becsén haditanács tartása végett összejővén , miután ezt a rabló ráczok megtudták, hogy seregeink főnökeit kézre kerítsék, mintegy 4—5000-en T. Becsét megrohanták. A reggeli ködös időben egész a vásártérre vonulván, 6 órakor ágyúzni kezdtek. A helybeli 600 nemzetőrön kívül a városban csak 700 csongrádi önkénytes nemzetőr, 2 század Thurszki gyalog és 3 kis ágyú volt. Az ellenség jöttekor a helybeli ráczok többfelé gyújtottak; a szomszéd vranyovaiak vészharangozás közt szinte közeledtek. A csekély erő vitézül fogadta a ráczokat. Később ÓBecséről 2 ágyú, egy szakasz huszár és 2'/ század gyalog küldetett segélyül. Ezek még át sem keltek a Tiszán, midőn az óbecsei ellenőrök a Földvárról kitört lázongók által megtámadtattak. Turia és Sz. Tamásról 3—400 kocsival jött a fegyveres segítség ellenünk. A harcz mindkét részről elkeseredetten folyt. Reggel 10 órakor már az óbecsei szőlőknél volt az ellenség, de a katonaság 2 század helybeli nemzetőrrel egész a csatornáig visszaverte. Földvárt is elfoglalhatjuk, ha pihent erő nyomult volna seregünk után. Délutáni 2 órakor már mienk volt a győzelem. Veszteségünk 2 huszár, sebesült 6, Török-Becsén 5 sebesült. A ráczok közöl 0- Becse körül vagy 100-at leöltek, a török becseiek pedig mintegy 300-at. Sokat elvittek a rablók. Tőlünk elfogtak 3 Turszkit s több lakost- Csata után a t.becsei és vranyovai ráczokat vadászták embereink. A mezőn kévék gyanánt hevertek. Vranyován egy lélek sincs; elszökött, a ki maradt. A pártülöktöl sok marhát el—hajtánk. — Török-Becse, oct. 20-án. A halál, pusztulás, és iszony színhelyéről írok. Míg egy combinált terv szerint Magyar- Becse túl a Tiszán, innen pedig Zsigmondfalva hatalmas erővel megtámadtatott, s egy 1500 főből álló csapat bántatlan egész N. Kikinda alá vonult, a kerületbeli ráczokat fellázítandó, azalatt egy 4—5000 főből álló ellenséges csapat, 10 ágyúval, Csurognál a Tiszán áttörvén, nagy félkör alakjában Becse felé vonult. Az itteni erősség 600 önkénytes Csongrád megyebeliekből, a néhány száz főnyi helybeli nemzetőrökből, és egy 40 főből álló Turszky ezredbeli századból, 2 egyfontos ágyúból állott. Midőn az ellenség tömegben a város felé nyomúlt, három oldalról ágyúzván, seregünk nagyobb része a sánczok és torlaszok mögé, a város közepébe vonult, folytonos, jól irányzott tüzelésével az ellenséget a főbb utczáktól távol tartván. Erre az elhagyott, s leginkább magyarok lakta városrészekbe törvén a rabló zsiványok, ott egyesülvén sok becses, Franyován pedig odavaló ráczokkal, dúlni, rabolni, és gyújtogatni kezdenek, minek gyászos eredménye jön, hogy körülbelöl 150 ház, kiválólag magyar és német ajkúaké, hamuvá tétetett. Az okozott kár több száz ezerre rúg. Déltájban segély érkezett Magyar-Becséről, 1 század honvéd, 1 sz. Ferencz- Károly, 2 hatfontos ágyú, és vagy 30 Ferdinand-huszár. E csapatba eleinte a Franyova piaczán felállított ellenséges ágyúk által, mellyek legottan egy tüzért, meg nehány lovat elejtettek, feltartóztatónak, de későbben, midőn a Becse ellen boldogulni nem tudó lázadók visszavonulni kénytelenültek , a városba érkezvén a huszárok, különösen pedig a pajtájuk elestén felbőszült tüzérek a tömegekben inkább futó, mint visszahúzódó lázadók között nagy pusztítást tettek. A holtak száma 150—200-ra mehetett. Mi veszteségünk 3 halott, és vagy 15 sebesültre rúg, ezek között Kirscher nemzetőri őrnagy, kiáltán könnyű sebet kapott. És igy a hatszor erősebb ellenség közharczosaink elszánt bátorsága , vezéreik vitézsége, különleg pedig Csuha ezredes bölcs elrendezései által, visszavezetett. , Mi a csatázás után történt, arról azt kívántam vala, bár az emberiség dicséretére be nem következendett. Tapasztalván ugyanis harczosaink, hogy mind a becsei, mind a franyovai ráczok,melly utóbbiak egy birájok elnöklete alatt megindult küldöttség által hivákt meg helységükbe az ellenséget) szövetkezve a lázadókkal, gyújtogattak ,rablottak, sőt harczosainkra, visszavonultakkor puskáztak, nagy része elvégre a lázadó csordával Csurogra átkelt, nem hallgatván többé vezéri szóra, bőszültségükben a hon maradt ráczokra törvén, boldogot, boldogtalant lelőttek, vagyonukat elvitték, vagy elpusztíták; sött a csongrádi önkénytesek annyira vetemedtek, hogy sok becsei nemzetőrök házait is, még ezek kijelölt állomásaikon őrködének, kirablák, vagy elpusztíták. És ez eme különben dicső napra kiolthatlan szégyenfoltot ejt. Elvárjuk a magyarok becsületérzelmétől, hogy ehhez hasonló esemény meg ne újsuljon. Itteni parancsnok, Csuha, ezredessé lett kineveztetése folytán, ma elhagyd e várost. Ernyedetlen buzgalma, hősies magaviselete és kitűnő hadi tudománya .őt a becsesek bálványává tevék: követi őt útjában ezeknek mély hálája, de eltávozta miatta még mélyebb fájdalma! Kevés napok előtt, épen az ostrom napján, itt utazott keresztül Pest felé a lelkes gr. Esterházy alezredes, és a lángeszű ezredes Vetter. Bár útjuk czélját sejtjük, de nem tudjuk, hinni akarjuk, hogy rövidre ismét visszatérendnek, mert bármikép tiszteljük is Kiss Ernő tábornoknak bátorságát és hazafiúi érzelmeit. Vetter ezredesnek hadtudományát nem gondoljuk nélkülözhetőnek részteljes helyzetünkben. Azért tehát minél nagyobb erőt a bánságba és ennek egyik parancsnokává Vetter ezredest ! — Sg. — A fehértemplomi csatatérről, odtob. 7-kén. Valóban furcsa dolog, hogy huszárokat— csak egy századot legalább — annyi felszólítás daczára sem kaptunk. Minden hadi munkálataink eredménynélküliek azért, mert e gaz népet odvából, ott, ahol van, ahányszor kiverjük, másnap ugyanannyiszor viszszajönek ismét. Nem egyszer lehetett volna már őket úgy, amint egy rakáson vannak , minden hadiszereikkel elfogni; de hiába , mert mi nem kölcsönözhetünk agárlábakat, hogy őket futásukban elérhessük. — Vukovics kir. biztos egy hóval ezelőtt megígérte, hogy ide pár hét alatt mindenáron legalább egy escadron huszárt elküldene; a pár hét elmúlt,, utána még kettő, — — de a huszároknak sem híre, sem hamva *); ajánljuk a kir. biztos urnak, hogy ne bízzék senkiben, s egyedül a maga szemével nézzen, mert csalatkozni fog. A nemzet Ugye eddig is könnyenhivőség miatt bukott. — A gaz nép már egy hónapja és 6 napja múlt, mióta nem intézett támadást a város ellen; mert neki adtunk nekik soha annyi időt, hogy magukat összeszedhessék , — most volna ideje, szinte maga kínálkozik a legszebb alkalom , hogy őket örökre semmivé tegyük. Mintegy 5000-en elmentek e környékről a Jellachich táborába, ehhez pedig semmi egyéb nem kellene, mint legfelebb pár hétre egy escadron huszár. Verseczen van egy divisio, ezredesük b. Vécsey, azt mondják, schwarz-gelb, mi becsületes, derék magyar embernek hiszszük őt, ki hazájának hű fia , különben jobb, ha jó eleve elpusztul innen ; mert többé nem nézendjük behúnyt szemmel ügyünk elárultatását ! Pancsován, mint mondauik, jelenleg igen kevés őrizet van. Ma a szomszéd Kusitz helységben a rablók valamellyik csapata elfogott egy szekeret gazdájával együtt, Vracsegaj mellett pedig egy nemzetőrnek kezét, lábát elnyiszolva, derekánál fogva egy fa ágára akasztotta fel; a szegény szerencsétlen másnap még élve találtatott , s kórházunkban pár óra múlva iszonyú kínok közt meghalt. — Múlt éjjel egy schwarzgelb nyugalmazott őrnagynak házát feltörték, a benn talált bútorokat összezúzták, nem tudni kik. A vizsgálat megrendeltetett; igen hiszem, embereink e tény elkövetésében ártatlanok. A temesvári várparancsnok ellenséges állást von a város irányában. Ajánljuk e fekete-sárga urat az illetők figyelmébe. — Fáy Gyula, h. v. hadnagy. — Az eszéki várparancsnok a Pest. Zeit. szerint kitűzte a három színű zászlót. Ugyan e lapnak írják, hogy Verőczében a Bunyik által teremtett tisztikar letétetvén, az előbbi visszahelyeztelik. Hogy ez mégis erősödhessék, a 8-ik honvéd-zászlóalj oda utasíttatott öt 3 fontos ágyúval, mellyhez a tüzérség Pécsett rögtönöztetett. A szomszéd megyékből is összevonatik mintegy 8000-nyi fegyveres sereg. — Kéttori, oct. 17-kén, 11 órakor. Ma hajnalban indultunk Kanizsáról, Gáspár és Szekulics őrnagy urak vezetése alatt, a Zrínyi-csapat, soproni önkénytesek és 6 ágyú. A Mura innenső partjára érve , kassai tüzéreink néhány ágyúlövése után, egészen a partig nyomultunk. A túlsó part az ellenségtől tisztán maradt. Egy ágyút ott hagytak. Egy, a közel falubeli ember átúszván, a kompot áthozta. Most szállanak át csapataink a kompon, nemzeti zászlókat lobogtatva. Letenye felé erős ágyúzást hallunk; ott Perczel és Trangusz működnek. — Perlak, oct. 18. A Murán átkelvén, sebes indulóban tartottunk Domborúnak, hová az ellenség vonult. A faluvégen előcsapataink erős peleton-tüzzel fogadtattak. A huszárság derekasan viselte magát. Ágyúinkkal a beszorítás miatt csak egy lövést tehettünk. Hosszan tartó volt a csatárok tüzelése. A Zrínyi- 6, 3. és 2. század, fáradságról, éhségről megfelejtkezve álló estig folytatta a tüzelést. A huszárok közöl kettő van megsebesítve, részünkről (Zrínyiek) senki. Az ellenség szélvezetett. Van közel 100 halottja, 200-at elfogtunk, a többi a Drávának szaladt, részint belefúlt, részint megmenekült. Vezérök lelövetelt. Most kapjuk a hírt, hogy Perczel Letenyén átkelt; kemény csatát álltak ki emberei. (Hunyadiak, kanizsai n.örök). Van 600 foglya; az ellenségből sok esett el; részünkről 2 honvéd és 1 tüzér. A Muraköz ki van tisztítva. Este Csáktornyán találkozunk Perczellel. Oct. 19. Negyedórányira vagyunk Varasától. A horvátok fölszedték a hidat a Dráván. Ma délben érkeztünk ide Csáktornyáról. Eddig mintegy 11 ágyúlövés történt az ellenség részéről. Mi nem jöttünk ellenséges indulattal a horvátok ellen , sőt inkább azon törvények jótéteményeiben akarjuk részeltetni,s miket a camarilla, s némelly népcsábítók, hazugul és gyalázatosan felforgatni akartak. Mi az innenső parton állunk; népünk ég a harczvágytól. Ha mérkőzünk, odavetjük kardunkat, mint egy Brennus kardját, s a győzelem zászlóinkon lobog. — Egy veszprémi levélben, mellyet a P. Hil. közöl, következők olvashatók: Zichy Domonkos veszprémi püspök, meghallván testvére gr.Zichy Ödönnek kivégeztetését,azonnal szökésnek indult, s azóta hol, hol nem, isten tudja, máig is bujdokol. Papról lévén szó, nem állhatom meg, hogy Jellachichnak még Siófoknál történt táborozásakor az ellenségtől egy Moorba levéllel indúlt, de Tihanynál elfogott dragonyos káplár vallomását saját szájából hallván , ide ne igtassam. Neki **■ úgy mond — utasítása volt, hogy Tihanyba érvén, az ottani apáthoz menjen be, ki őt még az nap födeles kocsin fogja rendeltetése helyére szállíttatni. — Győrből, oct. 21-kén. Kossuth Lajos tábori utazása, s azon hír, hogy városunkat egyik állomási pontjáúl jelölte ki, felejtete velünk azon nap szomorú emlékét, mellyen Jellachich rabló csoportját keblünkben tűrni keserves érzelmek között kénytelenek valánk. Isten elérni engedő népünknek azon alkalmat, hogy a magyar szabadság bajnokát, vagy, hogy egy rokonérzelmű austriai kifejezésével éljek, „Európa civilisatiójának legfőbb tényezőjét“ személyesen üdvözölhesse, és én, ki a vácziak, esztergomiak és komáromiak lelkesedésének tanúja voltam, és láttam miként igyekszik a népnek kicsije és nagya, ifja és véne, szegénye .) Olly lelkes és buzgó férfiún, mint Vukovics; semmi nem múlik, de múlik a körülményeken. — A szerk.