Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-11-08 / 112. szám
Különös tünemény, hogy midőn Péterváradon s Újvidéken a katonaság között egészen megszűnt, a polgárok között naponként 10—12 holera halott vitetik sírba. Péterváradra October utolsó napján érkeztem, s táborunk anyagi fáradalmai, az elpusztított falvak s szállások, a mezőn veszve maradt annyi roppant terméknek megsemmisülése, s a tapasztalt ingerültségek fájdalmai miatt, szorongatott keblemnek jól esett hallani, hogy másnap itt bent a várban egy nemzeti színű katonai ünnepély fog tartatni. Haczell Márton népképviselő, kormánybiztos, s jelenleg,mint mondatott,az újvidéki tanácsnak felfüggesztése után alakított polgári s katonai vegyes hatóság elnöke, a honvédi bizottmány rendelete következtében,a Don Miguel két, főherczeg Este egy, Zanini egy, s a sajkások egy zászlóikra, a nemzeti színeket vala ünnepélyesen felfűzendő. Örömérzések között vártam november 1-je napját. Az ünnep 9 órakor volt megkezdendő, de az essőzés miatt 10-re halasztatott. S mintha az ég maga is ünnepelni kívánta volna az eseményt, akkorra tökéletesen kiderült. A Lárma téren a Miguel, Este és sajkások zászlóalja, a tüzérekkel együtt már 9 órakor fel valónak állítva,a Zanini-zászlóalj gyors léptekkel sietett újvidékről a várba fel, s már csaknem elérte a hídfőt, midőn visszatérésre kapott parancsot, a puskaporos toronynál állomásozó huszár előőreink, a római sánczokból kijött ráczokkal csatába keveredvén, a helyszínére menni rendeltetett. Tíz órakor a fő hadikormányzó s várparancsnok b. Blagoevics oldala mellett több főbb s alsórendü különféle ezredbeli tisztektől környezve,megjelent a nevezett kormánybiztos, s emlékezetemben egyszerre a franczia köztársaság első kora villant fel, bajaival, dicsőségével, s az emberi szív soha ki nem elégíthető vágyaival. A buzdító zene hangjaira ébredtem fel andalgásomból, s kisérték szemeim a tisztelgő állásba helyhezett sorokon szemlét tartó tiszti csoportozatot, kik között a tábornagy jobb oldalán a polgári kormánybiztos, egyszerű öltözetben, de kardosan, kitűnőbb volt, mint lett volna a hajdani aristocratia bármelly tagja, sallangos s drága prémes kaftányában. A sorok megtekintése után, a középen feállított imasátorban, zene, s katonák éneklése mellett, istene tisztelet tartatott, s a lobogókra feltüzendő szalagok megáldattak. Ekkor következett egy nagyszerű jelenet: a négy zászló a tér közepére vitetvén, a kormánybiztos előlépett, a tisztikar kevés távolságra mögötte félkörbe csoportozott. Kevéssé kalapját emelve hatalmas hangjával, egy rövid, velős beszédet intézett a jelenlevő katonasághoz. A négyszegű tér, mellynek közepén állott, olly nagy, hogy kevéssé gyengébb hangú orgánum, alig lett volna érthető. Beszéde vége felé a szalagok feltüzését kívánván, azoknak egyikét a várparancsnok maga kötötte fel, s a katonai sorok rivalgó éljene, melly a hazának s alkotmánynak szívből eredő áldozatképen kiáltatott, lehangzott a magyar Gibraltar falairól, s a Duna hömpölygő habjain lement a tengerre, hogy az azontúl élő nemzeteknek is bizonyos hírképen szolgáljon, miképen a magyar élni fog, s ha isten úgy akarja, nagy és szabad nemzet lesz, mint bármellyik a civilizált Európában. A szalagok feltűzése után még néhány szavakat intézett a kormánybiztos úr a katonákhoz. — Zárszavai mélyen bevésték emlékezetembe, s hiszem,megmaradnak mindazokéban,kik azt hallani szerencsések valának. Vitézek mondá, a nemzet bízik önökben, hogy véres bosszút veendenek azokon, kik a most feltűzött dicső nemzeti színeket szentségtelen kezekkel illetni merészlenék, a nemzet meg van győződve önökről, hogy vitéz seregei elvérzenek inkább utolsóig, sem mint a nemzet szabadságát meggyilkolni engednék. Éljen a nemzet ! az alkotmányos szabadság ! Éljen a vitéz hadsereg! És hangzott ismét több ezer ajkakról az éljen szó, mert bár a várbeli szabályok szerint, a Péterváradra való általános bemenetel ünnepélyek alkalmával meg nem engedtetik, a katonai négyszöget mégis roppant néptömeg környezte, a seregek elléptetésénél folytonosan a Rákóczi induló hallatszott. Az olaszoknak tegnap tűzetett zászlójukra a nemzeti szalag, Újvidéken. A kormánybiztos a magyar és németajkú jó érzelmű lakosokból nemzetőrséget szerkesztett. — Adjon isten egyetértést s kitartást, s nincs hatalom, melly többé leigázhasson bennünket. Holnap indulok Aradra, — mindennapi imám, hogy a várba szorúlt jó madarakat — mire oda érek — már kötélen találtam! K. A. hadastyán. — Nagy Sz. Miklós, november 3-kán. A temesvári orgyilkosok, vérszomjazó bérenczeik által, a játszandó tragoedia első felvonását megkezdették. Temes megyével határos Gyertyámos megyebeli helységünkbe, hol körülbelöl 400 megyénkbeli félig fegyverzett őrök (ezek között vagy 40 magyar, a többi németajkú) elhelyezve valának, tegnap rögtön bevonult vagy ötödfél száz katona , részint dsidások, részint oláh határőrök; körülfogván a helyet, mellynek fővezére Lukács őrnagy az előtti napokban Aradra utazott, a németeket ugyan bántalmakkal nem illeték, de a szegény magyarokat, számra 36-ot, bár ezek ellene nem szegüljenek, sőt inkább, vésztőkét sejdítve, szalmakazlakba és házpadlásokra elbújtak, rejtekhelyeikből kihurczolva, hyénák módjára, az utolsó emberig lekonczolták. Halljuk, hogy az ottani gyáva svábok, csak hogy a fenyegetődzések elöl meneküljenek, elárulák szegény magyarjainkat , kiket az ellenség természetesen nem ismert, de rajthelyeiket sem tudák. Ha ez valósuland, úgy , ha isten segítendi ügyünket, ezen néppel, mellynek sem bátorsága, sem hazafisága, s mellynek istene csak a kényelem, s gyáva nyugalom, számolni kell. Ha nem akar más lenni, mint lelketlen teherhordó állat, mellyért a magyar ontsa vérét, úgy legalább éreztessük vele ebbeli rendeltetését egész sulylyal! Nem lehet nem hibáztatnunk azt, hogy a fővezérnek épen akkor kelle máshová rendeltetnie, midőn a vész olly közel állott; mert csak parancsnok hiányának kell tulajdonítni, hogy szegény magyarjaink lemészároltattak. Gondolták volna meg az illetők, hogy ravasz, álnok, s mindenre kész ügyes ellenekkel van dolgunk, kik nem a veszteglésben, hanem a rögtöni tevésben keresik vétkes ügyek diadalát. A Billet helységben összegyűlt német ajkú örök, hallván a gyertyámosi mészárlást, minthogy a megígért magyarok segélye maiglan sem jött meg, eloszlottak, és egy megyénk közép, s felső része az ellenség becsapásinak zárva áll. Isten mentsen a legroszabbtól ! — Érzésünkre esett, hogy a temesvári lánczebek tegnap Versetz , és Arad felé is, a fölkelt oláhok segítségével, támadást szándékoltak. Adja a mindenható, hogy gaz munkájokat más siker koronázza, mint megyénkben történt ! Lázadó elleneink tegnap estig Gyertyámoson időztek, ma reggel vagy Billetre, vagy Zsombolyra átlőni való czéljuk, az utóbbi helyre főleg azért, hogy a kikindai kerülettel tegyék magukat egybeköttetésbe , hol a ráczok fölkelését könnyű módon eszközölni vélik, kikkel aztán, ha minden jól megyen, Becskereket hátulról megtámadandnák, mialatt a tamasovácziak szinte kirohannának. Ha ez okszerű terv, mitől isten óvjon, sikerülendne, úgy elmondhatjuk tartományunkról: actum est. 497 Vukovics k. biztos Szegedről, megyénk népéhez két nyel Iven egy kiáltványt bocsátott szét, m intő, buzdító tartalmút. Ez mind szép, meg is köszönjük királyi biztos úrnak. Azonban jobban szeretnék, ha megyénkbe jőne , megjárná a helységeket, buzdítná élő szavával népeinket, s ütné fel sátorát a megye szívében, honnan az összevonandó táborokat, minden eventualitások esetére, könnyebben, s czélnak megfelelőbben is rendezhetné. — Sz. — Verbász, nov. 4. A szenttamási parancsnok, Biga által e napokban irt levél következtében, mintegy 20 huszár őrködése mellett épen most kisérteték ki a kicserélendő 19 rab, a Verbász és Sz. Tamás közti határra; többnyire szenttamásiak, nyomorult kinézéseiek. A vitéz Dézsy főhadnagy, s a Hunyadyakhoz kinevezett kapitány ma érkezik meg Újvidékről; levelet kapott Alsó-Fehér megyéből , mellyben iratik neki, hogy az oláh zendülők minden rokonait , szüleit, s több barátait már kiölték, szeretne néhány heti szabadsággal hazájába menni. Tegnap este érkezett sürgöny Éder főparancsnokhoz, melly szerint a székely huszárok Erdélybe visszarendeltetnek tőlünk. A gyalogsághoz, hír szerint, levél jött ugyanonnét, mellyben tudtokra adják a honlevők: ne merészeljenek mostani helyükről mozdulni , vagy épen haza menni, mert roszúl járnak; vannak honi elegen, hogy a fellázadt szászokat és oláhokat szétzúzzák. Ma reggel zeneszó mellett a táborból bejött egy század Sándor-gyalogság, s Éder főparancsnoktól átvevőn a csak imént érkezett 5 nemzeti színű lobogót, azokat a hangászkar víg zenéje közt kivivé a táborba. Ezen zászlóknak beszentelése, s ünnepélyes átadása jövő napokban fog megtörténni. Az epemirigy a katonaság közt szűnni látszik. Kormánybiztos Beöthy úr ma fog körútjából megérkezni. A hideg éjek bekövetkeztek; lehetetlen, hogy a katonaság és honvédek az előőrséget mostani öltönyükben kiállják; sorra betegednek, de halva is találtatnak állomásaikon. Nincs gyapjú, nincs szűr, vagy bármiféle gúnya, hogy embereink a kész betegségtől megóvassanak ? — K. — Aradról, a hasonnevű lapból a következő tudósításokat veszszük: oct. 25-ke óta a nyugalom nem háboríttatott; csak egyes ágyús puskalövések, mellyek a Maros partjáról tűzi fát hordó szekeresekre intéztetnek, jelentik, hogy a hyenafaj még él. Egy arra sétáló asztalos legény és két szekeres lelövetvén, ez a tűzifát nagyon megdrágította. Min a védelmi bizottmány az által kívánt segíteni, hogy a város határában levő állodalmi erdőt a kívánt mennyiségig vágatni elrendelte. — Máriássy minden közlekedést a várral eltiltott, ennélfogva Berger alig tudja, hogy áll a világ. Ha Windischgrätz kineveztetését megtudja, mond a nevezett lap, legalább fél napig ágyúztatta volna ismét a várost. A Maroson Uj- és Ó-Arad közt hajóhíd rögtönöztetett, s ez valamint Uj-Arad és Sz. Miklós helységek a híresztelt temesi fülkelők ellen sánczoltatnak. Az eltávozott fölkelt nép helyébe jött Vásárhelyről két honvédzászlóalj, melly Ó- és Uj-Aradon s Glogováczon szállásoltatott el; az aradi honvédzászlóalj pedig Sz. Miklósra helyeztetett. Legújabb tudósítások szerint az oláh lázadók megfékezésében fáradó Gál László őrnagy Jószáson két községbirót, két pápát s egy jegyzőt végeztetett ki, s átlépett Zaránd megyébe. Azonban e féligmeddig megnyugtató hírek után nov. 4-kén legújabb gyanánt írja a nevezett lap, hogy előbbi nap estre Mikalaka felöl a Maroson több darab marha szállíttatott a várba, mit azon körülmény tesz lehetővé, hogy a mikalakai s glogováczi őrvonalon csak kaszások őrködnek, azok is kevés számmal, kiket a marhát kísérő fegyveres erő ellenállás esetére bizonyosan legyőzendett. — Vinga felöl jött utasok pedig beszélik, hogy Blomberg dsidásaival, temesvári sorkatonasággal s fölkelésre kényszerített temesi néppel már Vingát is elfoglalta s okan Aradot szándékozik megtámadni. Máriássi mindjárt éjjel eléje indúlt. — Trencsin, oct. 31. Midőn a cselszövőgép főorsóját a bécsiek szegre akasztották, azt hittük, hogy hazánkban a zavarok megszűnnek. De csalódtunk, mert az ármányfonalaknak egyike, Simonich megyénkön keresztülvonulván, a csábításra igen hajlandó népünket nagyobb részt hálójába kerítette, ollyannyira, hogy most a nép legnagyobb gyűlölettel viseltetik az intelligentia és nemzetőrök iránt; most bennünket király elleni pártütöknek tart; a kiket a megfutamodott nemzetőrök közöl elfogtak, Simonichhoz akarták vinni; az ellenségnek megmutatták az utat, a mellyen a mieinket megkerítheti stb. F. h. 26-án Trencsin városában, ámbár a népfelkelés csak a hegyentúli járásban sikerült, az erő olly nagy volt, hogyha a lelkesülés és a szellem az egész tömegben az, melly a 400 porosz herczeg sorkapna, a 200 pozsonyi önkénytes , és 120 trencsíni nemzetőr keblében buzgott, a természettől megtámadásra igen kedvező fekvésű Trencsin városánál a báránykőrbe öltözött farkast megállítjuk, mert már Virtizsertől előcsapatját mintegy 60 puskásunk visszaverte. Azonban reménylvén, hogy az ígért segítség idővel megérkezik, seregeink oct. 27-én reggel Kosztolnára, Trencsintől 1 óra távolságra vonultak, Simonich pedig 11 óra tájban Trencsinben volt, mintegy 5600 gyalog és 250 lovassággal, meg 12 ágyúval, miután előbb a város falai alatt a bámész népnek felolvasta proclamatióját, mellyben a császártól küldöttnek mondja magát, hogy a népet némelly zavargók ellen jogaiban megtartsa. Trencsinben derék polgármesterünk mindent megtagadott Simonichtól, és szemébe megmondd, hogy csak mint ellenséget fogadja; a mészárszékeket és boltokat becsukatta. Tisztjei között sok magyar is van, a legénység lengyel, de egész a fanatismusig fel van bőszítve a magyar ellen, a tiszteknek igen fáj az, hogy az ország rablócsordának nevezte őket, mire az oroszszal fenyegetőznek. *) De ha az ember azt kérdi tőlök, hogy mit mond ahhoz az angol és franczia ? háttal fordulnak. Az ájtatos rendűek lakába szállásoltatván, a házi igazgató mindent megtagadott török, azonban ők az élkamarát tisztek jelenlétében kirabolták, a paplak és templom minden szögletét kikutatták, késő éjjelig őrizet alatt tartották a lelkészt és káplánt, kiket azért, hogy nemzetőrök, és a torlaszokon dolgoztak, bosszúval, akasztófával fenyegettek a közlegények. Oct. 28-án délután 3 órakor Kosztolna előtt sűrű puskalövésekkel fogadták egymást a csatárok, midőn az első ágyúgolyó tompa zúgása az egész várost zavarba hozta, mert ezen jó barátok avval biztattak, hogyha a mieink megtámadják őket, akkor a várost halomra lődözik vagy porrá égetik, amint ezt meg is tették Kosztolnán, még csata után is, akit csak futni láttak, vagy fejszét kezében , keresztüllötték. A tüzelés egy óráig tartott, de minthogy a mieink aránylag igen kevesen voltak, és 6 ágyúval 12 ellen a versenyt ki nem állhatták, hátrálniok kellett. A mieink közöl a megégetteket is ide számítva, amennyire eddig tudhatni, 15 esett el, kik közöl egyikben 7 trencsini árva atyját siratja, és az árvák zokogása megindítja az örök igazságot, hogy bosszúlja meg azokat, a kik miatt annyian szenvednek az igaz ügy védelmében. — Sebesültünk kevés van; az ellenség részéről 6 társzekéren vitték Morvába sebesülteiket, és 3.szekéren a holtakat. Tegnap reggel Benyiczky biztos úr 4 ágyúval érkezett a városunkba. — R.— P. : A pozsonyi tót újság nov.5-iki számában' részletes leírását'olvassuk, mint szállíttatott be seregünk a városba. A sétatér, színháztér, úgymond, teli van fegyverekkel. Nem tévedünk, ha a Pozsonyban volt katonaság számát 30 ezerre teszszük. Leginkább vonták magukra a lakosok ügyeimét a Prágából érkezett nádor-huszárok, mintegy 160-an, kik 1-jén Kossuthnál tisztelegtek. Ki e hősök hazaszeretetét látja, melly szerint annyi veszélylyel szembeszállva , magokat keresztülvágták, lehetetlen, hogy példájukon benne is a hazaszeretet lángja föl ne lobbanjon. — A cholera már Pozsonyban is kezd pusztítani. — A Nagybányai táborból, nov. 3-án. A lázongó román ajkúak csoportozásait, mellyek Timbul, nyugalmazott naszódi hadnagy, vezérlete alatt történtek, nemzetőreink éber ügyelemmel kisérék. Nov. 2-kán a katalini hídhoz, melly ezelőtt Magyarországot Erdélytől elválasztó, több ezerből álló tömegben közeledének, de a mieink által megtámadtatván, szétszaladtak; délután ismét nagy számmal egy erdőből leereszkedve, Timbul vezérlete alatt, csatárlánczban közeledtek előőreinkhez, mire a mieink közöl, a havezszomjas megyei önkényes huszárok tovább nem várhatván közeledésöket, számra mintegy 17-en megtámadták azokat, és rövid csatázás után a közel 5000-ből álló rablócsordát szétszalaszták. Timbul uram sem vévén tréfának a dolgot, futásban keresett menekülést. A mi részünkről egy huszár könnyű sebet kapott, elleneink részéről pedig 35—40 az elesettek száma, ágyúink is dörögtek, és pedig jó sikerrel. Timbul, futás közben avval bíztató a rablókat, hogy neki is van otthon egy sugár ágyúja, melly a császár nagyapjáé volt, s olly rettentő nagy, hogy két véka puskapor és két kéve zsúp szalma megy bele, mellynek csak durranásától is leesik az ellenfél, az ő részükön levők pedig megerősödnek. Megtámadás közben a közellevő Szakállas falu is felgyujtatott, és mintegy 30—40 ház a lángok martaléka lett. A lakosok reggel fehér lobogóval jöttek katonáink elébe, és estefelé védelmi állapotba tevék magukat. Szegény elámított románok, valódi rácz természettel bírni látszanak, mert más helységből is jöttek be városunkba fehér lobogóval, és délután már papjukat megszalaszták, mondván: „minek vezette őket, ők — úgy mond — a réginél t. i. a pazsuránál maradandnak. — Erdösi Pál. — Bihar megye. Ér-Keserű, nov. 1-én. Szeretett honunk súlyos helyzetét minden hazaa fájdalmasan érzi; de kétszeresen érzik azt a magyar zsidóknak azon egyénei, kik lángolva a hazaszeretet szent eszméjétől, szeretett gyermekeiket vagy testvéreiket küldék el fegyvert fogva a veszedelem helyére. Kétszeresen érzik a haza veszélyes állapotának szívet sebző falánkjait, midőn a haza iránti kötelesség betöltésének leple alatt, mint Saturnus saját gyermekét fölemésztve, úgy a szegény magyar zsidók saját elöljáróik által emésztetnek fel. Szerkesztő úr! Az emberiség egy szenvedő osztálya nevében kéretik e soroknak lapjábai felvételére ! Hazánk függetlensége és kivívott szabadságának fentartására a nemzet képviselői által 200.000 főből álló magyar hadseregnek felállítása határoztatott meg. Ennek folytán következett az újonczok kiállítása, melly szerint az 19—22 évesekből volna alakítandó. A törvény vallás tekintetében semmi különbséget nem tett, hanem a nevezett korúakból történendő újonczozást parancsoló. E törvény végrehajtásával a megyei hatóság a zsidó újonczok kiállítására nézve a zsidó községek elöljáróit bízta meg, így például az álmosdi járásban — Bihar megyében — ugyan az álmosdi zsidó község elöljárói bízattak meg az e járásra eső zsidó újonczok kiállításával. Ezeknek könnyebbi előteremtetése végett megengedtetett a „helyettesítés.“ De elöjáróink visszaélnek ez engedménynyel, mert hiszen egy kis „Geschäft“-et is jó volna egyúttal ebből csinálni Moses és Iczik uraméknak. Én a „helyettesítés“ szó alatt azt értem, hogy azon egyén, ki törvény szerint katonának menni köteles, az maga személye helyett állíthat más egyént. De az álmosdi zsidók elöjárói másképen értelmezik e szót. Azok az elvetemültebb osztályból vásárlottak bizonyos mennyiségű egyéneket, pedig hazánknak jó és becsületes katonákra van szüksége. Összeülvén aztán a nevezett elöjárók, e járásban lakó zsidóságra bizonyos pénzösszeget kények szerint vetvén ki. Tehát egy új adónem létezik hazánkban. Nem elég, hogy vagyonunkat, sőt életünket készek vagyunk áldozni hazánkért, még ennek ürügye alatt néhány fukar ember pénzzacskóit is kénytelenek vagyunk megtölteni véres verejtékünkkel. Ez adónak kulcsa pedig: a felvilágosultságnak bizonyos foka. Minél felvilágosultabb az egyén, annál többet vetnek reá, a vakbuzgókra pedig annál kevesebbet. E sorok írójára, mivel szabadelvűséget nyilvánított, és mivel már három testvérét küldé a csatatérre, kik bizonyosan nem tartják meg a sábeszt, és „Koschert“ sem igen esznek, Iczik uram büntetésül 100 frtot indítványozott e nevezett adóból. Ők pedig a szolgabiró által felhatalmazottaknak mondják magukat. Valóban kár illy tudatlan embereket hatalommal felruházni. Ezek visszaélnek a hatalommal, s a törvény szelleméhez képest semmit végrehajtani nem képesek, mert a középkor sötétségéből származott zsidó rabbik törvényei szolgálnak nekik minden tetteikben zsinórmértékül , mellyek a jelen kor szülte rendszabályokkal össze nem férhetnek. Eljárásuk zsarnokság és erőszakoskodás. Ha mi azt mondjuk: van köztünk 19 éves ifjú, amazok, ők csak pénzt követelnek és a reájok ruházott hatalomnál fogva exequáltatnak is bennünket. Ez kiálhatatlan, égbe kiáltó erőszakoskodás. E zsarnokilag rajtunk elkövetett igazságtalanságnak elejét kell venni, mi legczélszerűbben úgy eshetik meg, ha minden 19—22 éves zsidó ifjúnak sorshúzás útján magának kell mennie. Minő üdvös leend ezen rendszabály az izraelitákra nézve, az kiszámithatlan. Négy évi szolgálat alatt tapasztalnak és tanulnak. Keresztény testvéreik és bajtársaik iránt barátságos indulattal viseltetnek; a közlök századok óta fenálló előítéletek vasfalai összeroskadnak. Hazatérvén felebaráti szeretettel karolandják át más vallású testvéreiket s barátságos viszony létezendik a különböző vallásúak között. Reméljük e sérelmünk orvoslását ama féránktól, kiknek hatalmukban áll , s óhajtjuk, hogy önkény, erőszakoskodás és zsarnokság helyett, igazság, jogosság és törvényesség uralkodandik e haza minden részében és néposztályában. — Mandl Izidor. — Debreczen, nov. 1. Bámulatos a változás , mellyen a köznép gondolkozásmódja s érzelme pár hónap óta keresztülment. Azon nép, mellyről még September közepén azt mondtam , hogy ne számítsunk rá, mert mindenek fölött a nyugalmat szereti, mit sem tud ugyan a respublica theoriájáról, de in praxi készen van vele. Tökéletesen kihalt ebből minden pietas a királyság iránt, s így okoskodik: „Vagy nem tud a király köztünk csendet tartani, vagy nem akar,s így egyik esetben sincs szükség rá.“Nemcsak szájaskodik pedig így,de kész is magát feláldozni a haza szabadságáért. Annyi az ember,mint a polyva,ki katonáskodni akar, csak fel kell ruházni és fegyverezni.Itt nálunk egy zászlóaljnak kellene lenni,és van annyi küldve, hogy alkalmasint kettő is kikerül. Én lehetetlennek tartom, hogy a mi erélyességünk és elleneink ármányos fondorkodása bennünket győzelemhez ne vezessen. De lehetetlennek tartom azt is, hogy a népek be ne lássák azon veszedelmeket, melylyeket a királyság hozott. — Vannak, kik mostani bajainkban az orosztól félnek. Én nem akarok e félelemben osztozni, nemcsak azért, mert azt hiszem, hogy a muszka jobban félti népét az ide *)Érdekes volna e gyönyörű madarakat név szerint tudni. — A a z e r k.