Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-07-15 / 13. szám
56 ik idejében észrevételemet megteszem, mi következik ebből ? Felteszem a háznak nagy kérdése jó elő, és épen a kevesebbség kívánná, hogy vitatkozás tárgyává tétessék? Attól lehet tartani, hogy a többség a vitatkozásnak elvesztheti azon praependumát,milly a kevesebbség. Azt hiszem, ez a többség érdekében van, melly a hazát kormányozza, hogy lássa a nép, miszerint a többség erélyesn kormányozza a hazát, nem pedig a „sic volo, sic jubeo“ modorban. Azt kívánom azért, hogy a kevesebbségnél a lehetőség megyen a nyilatkozásra. — Átalánosságban szólok. Azt hiszi, azon szabályok, mellyeket megállapítunk, nem a mai napra, hanem az egész hönnyűlésre fognak szolgálni. Mire vezetne az, ha a ház többsége által felállított elv 10 tag felszólalására rögtön megszüntetnék, s a tanácskozás berekesztetnék? Oda, hogy bizonyos többség egyszerű nemű karommal a ezérnét elvágja, s hiszem, le.Ez a kamarában annyi erély, hogy mind a hallgatóságot, mind magunkat képes lesz a tanácskozás folyamára visszavezetni; különben, ha ezt fel nem tesszük magunkról, akkor kár a törvényhozásról Magyarországban gondolkozni, mert sok függ a kamara erélyétől, mellyel a tanácskozás rendét fentartja. Ha tehát ez lehető, mert lelez akkor is, ha visszajö, nem látom jónak olly modort választani, melly több változásokon megy keresztül, s megsoványítja a gyermeket. Most csak az a kérdés: akarja-e a kamara az érett gyümölcsöt leszakítani, vagy pedig kemenezébe tenni, hogy megfonnyadjon. Ha ez kívánsága, akkor, midőn több kemenezét kell csináltatnia, hogy érett gyümölcs helyett megszáradt gyümölcsöt adjon át a népnek, de ha másként akarja átadni, akkor nincs más kötelessége, mint a nyilvánosság mezején megvitatni a tárgyakat, s éretten s nem kiszárítva átadni a gyümölcsöt. Még egy ellenvetés van: az t. i., hogy a hiányt a sajtó ki fogja pólóni. Én a sajtót a nyilvánosság orgánumának tartom, valamint a szót a gondolat orgánumának ; azért, ha szabadon működik is a sajtó , mégis meg kell történni annak, hogy a törvényt a nép megérthesse, s azok, kik azt e házban meghallották, a törvény iránt engedelmeskedni tartozók közé vihessék, s felvilágosíthassák , minő szempont az, minél fogva a többség kiindult a hazái törvény által biztosittani. Azért azt kívánom, hogy a sovány rendszert, melly több öszvevt választmányokból alakul, elvessük, s az angol rendszert kövessük. Bernát a czifra sujtásos szavak phraseologiájának nem barátja, más eredményt akar minél jobbat és minél kevesebb idő alatt; azt pedig mint a példák mutatják nagyobb számból álló gyülekezet tanácskozása mellett nem érhetni el. Volt rá példa Biharmegyében, hogy egy tárgy felett egyvégliben 9 nap tanácskoztak. A szerkezetet pártol a. Itt az elnök kijelentvén, hogy a vitában ő is részt akar venni , Pálfy János másodelnöknek engedi át az elnökletet, s egy képviselő röviden végezvén beszédét, szószékre lépett. Pázmándy Dénes. Szükségesnek tartanám, hogy a §-ok egész kiterjedésükben olvastassanak fel, s aztán szakaszonként, s meg vagyok győződve, hogy ha ezen §. is előbb egészen átolvastatott volna, úgy a ház kevesebb felszólalásokat lett volna kénytelen hallgatni; — úgy hiszem, hogy azok, kik az-t megtámadták, nem olvasták azt egész figyelemmel át, mert itt egyedül törvényjavaslatról van szó, nem pedig indítványról, mint állíttatok. S krdem a házat: ki fogja előterjeszteni a törvényjavaslatokat? Legtöbbet bizonyosan a ministérium. Következőleg akkor, mikor ezen szabály a törvényjavaslatoknak rögtön megállapítása, vagy e fogadása iránt bizonyos korlátokat tett, épen a kormánynak azon intézkedése ellen tett lépéseket, melly intézkedés — hacsak a ház szabályokat nem alkot — a kormánynak hatalmában fog állani, s ez az, hogy egy pár nap alatt vigye a ház elébe terjesztett javaslatait a tanácskozásokon keresztül. — Senki sincs közölünk azon véleményben , hogy a főrendi táblának adassék hatalom, miszerint az itt megállapított törvényjavaslatokat elvethesse. Következőleg, ha nem tesz a ház olly szabályokat, mellyeknél fogva a törvényjavaslatok, s olly törvények, mellyek talán a nemzet sorsa felett fognak határozni, bizonyos szabályokon menjenek keresztül,úgy megjóslom, hogy leginkább épen azon liberális felet fogja ez sújtani, melly az ellen kikelt. — Az mondatott, hogy a nyilvánosság teréről vonulik el a tanácskozás. Méltóztassanak megengedni, ez nem áll. Mert mondatott tovább az is, hogy néhány bizonyos tagból álló bizottmányok fognak csak hozzászólani a tárgyhoz, de ez a §-ban nem foglaltatik. Az mondatik: minden törvény alapja, terjesztessék az akár a ministerium, akár valamelly egyes tag által a ház elibe — s itt közbevetőleg ujonan megjegyzem, hogy többnyire a ministerium által fognak törvényjavaslatok előterjesztetni — a ház feloszolván 9 osztályra, minden tagnak befolyása alatt fognak ezen 9 osztályban a tárgyak megvitattatni, következőleg azon ellenvetés, hogy csak 18—20 tag folyhatna be a dolog megvitatásába, azt gondolom, magában mgsemmisül. Mát a ház minden egyes tagjának hatalmában áll az osztályokban a maga véleményét kiejteni; megtörténvén pedig az, valamennyi osztály összejű, s ekkor összeállítsatik az osztályok véleményéből azon többség, hova a ház leginkább nyilatkozik. S igy ki fog nyomatni ezen központi bizotmánynak nézete a törvényjavaslatra nézve 3 nappal előbb, mint a házba behozatnék, s mértenmarad a háznak joga, hogy ezen törvényjavaslatokat általánosan és szakaszonként tárgyalja, ezután pedig szavazzon felette. Következőleg elvonni e törvényjavaslatok megvitatását a nyilvánosság teréről senkinek nem volt szándéka; s ha lett volna, — úgy bizonyosan én, eddigi elveimhez hiven ragaszkodva, első leszek vala ki ez ellen kikeltem volna. Hogy tehát a nyilvánosság teréről lett volna valakinek szándéka elvonni a tanácskozásokat , — ezt visszautasítom. Már most menjünk át azon indítványokra, mellyekre nézve ezen szabály sem áll. Ezeket nem szükség e módon tárgyalni, hanem a háznak szabadságában leend aziránt intézkedni, minthogy az indítványoknak nincs olly maradandó nyoma, mint a törvényeknek. A törvény ugyanis a nemzet hosszú jövendőjéről intézkedik , szükségesnek tartom tehát, hogy olly korlátokon menjen át. Ha nem nézzük a legfőbb ellenvetést. Az mondalik, fogadjuk el az angol modort. Erre nézve azt felelem, hogy nézzük meg az angol alsóház statisticáját, s adjuk össze az ott ülő követek évszámát, s kijő, hogy ott a diametra is szám mintegy 48. Vegyük pedig a miénket, úgy meg fogunk győződni, hogy a mi alsó házunk tagjainak diametrális évszáma 30—32. S ebből kiteszik, hogy ott olyanok ülnek, kik hosszú évi tapasztalás után inkább bírnak higgadtsággal mint mi; ehhez járul még az angol nép azon jellemvonása is, miszerint a higgadtság náluk sokkal inkább otthonos mint nálunk. De még ezen kívül az angol századokon keresztül pedig csak századok múlva érhetjük el. Mert az életben több idő kívántatik arra, s csak ez határozza a szabályt. Már mi a felső házra nézve mondatott, hogy az talán nem is volna szükséges, vagy hogy ha háromszori felolvasás után sem egyeznék az meg valamelly törvényjavaslat elfogadásában, úgy beleegyezésétől ne kelljen a törvényt felfüggeszteni, ez épen nem bizonyítéka annak, hogy az előttem szólott képviselők az angol eljárást óhajtanák. Mert én megfordítom a dolgot, s azt mondom : sehol a világon nagyobb aristocratia nincs, mint Angliában. Az angol felsőházat úgy tekinti, mint amellyhez a chartistáknak egy része sem mer nyúlni. Következőleg, ha elég erős volna ezen argumentum, úgy nem szolgálna a felsőház megszüntetésére, mint inkább megtartására. Sőt ha meg akarjuk a felsőházat örökítni, úgy bizonyos, hogy csak az angol modort kell követnünk. — Még sokat mondhatnék, de nem akarok hosszas lenni, azért csak azt mondom, hogy bizonyos szabályokat a tanácskozások iránt nem fogunk meghatározni, s ha ezt mégis tenni akarnék , úgy olly labiryntba sodortatnánk , honnan soha ki nem bontakozunk. — Azonban a nyilvánosság legyen a jelszó, melly alól magunkat ki ne húzzuk. S erre nézve még egyet. Madarász barátunk azt mondotta, hogy nem őszozik azon véleményben, miszerint 10 tagja a háznak valamelly indítványtételnél előállhasson, szavazatot kívánjon, ez pedig megtörténvén, az egyes tagokat a tárgyalástól elüsse. Feleletem az, hogy miként már előbb is kijelentem, méltóztattak volna az egész czikket elolvasni, ekkor az ellenvetés nem történt volna. Mert nem az mondatik, hogy ha 10 tag a szavazást kívánja, ne legyen szabad a tárgyhoz többé szólani, hanem hogy a többség határozzon iránta. Sőt megfordítva, a háznak többsége azon erővel bír, hogy, ha egyszer elhatározza, mikért nem akar többé senkit kihallgatni, hanem szavazást kíván, ennek meg kell történni. Épen ellenkezőleg áll tehát a dolog. Egyébiránt kérem a házat, ha részben történik is változás, méltóztassanak a lényeget elfogadni. Asztalos a szerkezet ellen szavaz, mert jó törvény csak nyilvánosság mellett hozathatik; osztályozási tanácskozás átál korlátoltabb a nyilvánosság; megszűnik az összeköttetés a néppel, mellynek e ház képviselője; a tanácskozás nem mehet olly szabadon mint teljes számnál; továbbá a kevés szám még kevesebbre reducáltatik, s ha most 18, miért ne lehetne később egy, és ez mire vezetne. Nem szereti a franczia modort, mert centralisatióra vezet, a centrálisaim pedig nem egyéb, mint liberalismusba burkolt absolutismus Szemere Bertalan. Szükségessé válván, hogy e tárgyban én is nyilatkozzam, mindnek előtt megjegyzem, hogy előbb azért nem szóltam , mivel magam is azon véleményben voltam, hogy ha van valami abban, az nem egyéb, mint bástya az ellen, hogy a kormány adott javaslatát olly könnyen átvihesse, amit könynyen átvinni gyakran nem tanácsos; legalább a ki az angol parlament történetét figyelemmel kísérte, látja azon garanciát, hogy a törvényt háromszor kell felolvasni, melly — volt idő — hogy egy délután már megtörtént. Itt a garantia abban áll, hogy a házoosztályra például eloszlik, s mindenik osztálynak joga van megvitatni, s a javaslat csak e retortákon keresztül menve válhalik törvénynyé. Én soha a retortáknak barátja nem voltam. Az 1843-ik országgyűlésen, a midőn a követi tábla határtalan többsége illy osztályok mellett nyilatkozott, én ellene voltam, mert ez retorta. Épen így nem kell olly rendszer, melly a választást megköti, mert az retorta, de nem ollyan, melly ezen javaslatban foglaltatik. Ám analyzáljuk, mit foglal e határozat magában ? Mondhatja-e valaki ennek nyomán tiszta analysis útján, hogy valaki a szülóiét fog ültetni? sőt talán s kerül megmutatni nekem Marmaros követének ellenvetésére felelőleg, hogy épen ellenkező következik , abból I. i. aki indítványt akar tenni, s bejelenti, hogy ő e tárgyban indítványnyal kíván fellépni, ez mindjárt első tárgy. Következik a másik i. az, hogy házszabadságot enged valakinek indítványnyal fellépni, és midőn fellép, nem ad a ház engedelmet az indítvány behozatalára, ha részletenként nem fejletett, és ekkor, ha részletesen ki van fejtve, természetes, hogy joga van a ház minden tagjainak a részletbe beavatkozni, s azt mondani • részemről ezen indítványt tanácskozás aa venni nem kívánom lm két stádium a nyilvánosság érdekében, épen abban, hogy az indítvány tökéletesen egész a melyéig kifejtessék ekkor az indítvány tárgyalás alá vételik, s osztásoknak adatik ki melly osztályok, 9 részre osztva fel a 450-et, ötven ötven tagba állanának. Azt hiszi, ezen osztályok habár karzat nélkül történik is a tanácskozás, de mindenesere a hazafiai s gondolkozó lélesnek melly nem akar egyebet, minthogy az eszme súrlódásba jő,ön kielégítő. Ez volna a harmadik stádium. Azon osztály, melly véleményét kimondja, s a szerint, a mint tulnyomóságban van, választ mindenik saját kebeléből kettőt-kettőt, s igy választ a 9 osztály 18 tagot, melly képezi a középponti bizottmányt, s határoz végkép a tárgy felett. Ezen 18 tagnak tehát joga van még itt a középponti bizottmányban is a tárgyat új vitatás alá venni , ez lenne a negyedik stádium. Ezután a 18 tagú középponti bizottmány beadja jelentését a háznak, melly felolvasztván, elkezdődik a vitatás két szempontból, az el-vagy nem-vetésre nézve, ahol senkit szólási jogától megfosztani nemeiét, s külön külön minden szakaszokra nézve észrevételeit megteheti ; ez 5-ik s 6-ik stádiuma a discussióknak Ha azon alapokból indulnk ki, hogy talán egy párt zsarnokoskodni fog, ez némi aggodalom volna, de azt hiszem, zsarnokoskodás nincs a magyar politikai élet történetében. Mindenesetre azt is figyelembe kérem vétetni, hogy a nyilvánosság nem a falak közt, s nem a karzaton van, s csak ezért szükséges, hogy az itt történt idők felett ellenőrködjék. Tehát fontosságot nem tartok abban, hogy valami hányszor és mikép tárgyaltatik. Angliában 40 tag ül a parlamentben, s ha valaki fel próbálna állani, végig nézni a termen, azt mondják, tessék leülni. Francziaországban nem megy a karzat anynyira, mint ettől eddig (bizonyos távolságot mutatva kezével is senkinek eszébe nem jut, hogy a nyilvánosságot tagadja; miért? azért, mert a szabad sajtótól mérik a nyilvánosságot, s még egy másiktól , mellyel eddig Francziaország nem, de Angol s Magyarhon bírt, s ez a megyei gyűlés , melly most inkább népgyülés, s hol a szabadsajtó nem segit, ott a népgyülés is veszve van . Mi azt illeti, hogy az angol modort válasszuk, kérdem: miből áll az angol modor ? Nem egyéb az, mint egy ezopfos régiség, amidőn az angol alsóház azon állapotban volt, hogy ha már az elnök székében ült, a tanácskozás nem volt többé olly szabad, s ha kivántatott is egykor, hogy az elnök szálljon le székéből, és comitekben dolgozzanak a ház tagjai, ennek már Anglában sincs értelme, illy institutionak magyarországbai áthozatalát nem látom czélszerünek, mértékkor nem lesz egyéb a ház, ha az elnök nem ül ott, mint volt ez előtt, leírt alkotmányt, mellyel az élet fejtett ki, s mellynek szabályait is visszaesünk a régi kerületbe; s ha ez áll, akkor semmi különbsége irni nem lehet. S tagadom, hogy az alkotmányos angol modor az Iget nem látok régi s mostani tanácskozásaink közt, és semmi okot lett volna, mit Zsembery követtársunk előadott. Hogy miként jár az angol rendszer elfogadására. Hanem van itt egy fontos dolog, gyallultak Angliában az életben megállapított szabályok, ennek s mellyre figyelmeztetem a házat, t. i. nekünk szükségünk van minösszeirására 100 ív sem volt elég . S mi, míg a komoly angol nép, Idig, de különösen jelenleg az időre. Az angol nagy mester, tudja mellynek parliament közép évszáma a 40-et meghaladja, évszáza- s sokszorozni idejét. S azt mondom, ha mindig leres számmal tanicsdokon keresztül fejtette ki az alkotmányilag meghatározott tanács- kozunk, úgy fél év alatt nem végzünk többet, mint különkozási modorát, ezt — mondom—mi egy rövid §-ban kívánjuk el- ben négy hét alatt. Mert, ha osztályokra felosztunk, ugye határozni? Ez nem lehet! —Az angol modort akarjuk követni, ügyi esetben , míg az egyik osztályban bevégzett munkát fogjuk egy §-al ezt nem lehet elvégezni, hanem át kellérnünk az élet ! tárgyalni , az alatt az osztályok ismét dolgozhatnak , s minazon mezejére, mellyen azok századokon keresztül álljanak, eztdig elkészíthetik azon munkát, mellyel a ház folytatólagosan tanácskozás alá veend, így tehát időnket megháromszorozzuk. Az hozzájárul, mit Pázmándy elnök követtársunk mondott: nekünk szokni kell a tanácskozási formákhoz. De Magyarországban 400 egyén még soha sem tanácskozott, s én bízom ugyan azon jórangban, melly a magyart jellemzi, de mégis kételkedem , hogy kellő sikerrel vihessék a tanácskozást, ha a háznak 400 tagja mindig együtt maradand. Ehhez szoknunk kell, s az idő meg fogja imitálni, hogy ha most szükséges is az osztályokra a feloszlás, talán a jövendő e szükséget meg fogja szüntetni. De még az hozzájárul, hogy olly időben vagyunk, — mert megjegyzem, hogy ezen szabályokat akármikor lehet módosítni — miként sokszor teszük azon esetben, hogy némelly felvilágosítást nem lehet a háznak egész nyilvánosságban adni, hanem csak bizottmányilag. S ekkor, vagy azon hibába esünk, hogy mindig bizottmányba kell átalakulnunk, ha mi mégis igen különösnek tetszenék a közönség előtt, vagy a kormánynak olly felvilágosításokat fog adni kelleni, milyenek- a jelen állapotban , épen a haza érdekében, a haza veszélyeztetése nélkül nem adhat. Azt mondom tehát, hogy nyilvánosság minden esetre kell, de rend is; s én alig hiszem, hogy a mostani országgyűlés alatt a tanácskozásokban a rendet fel lehessen tartani, ha nem választjuk azon modort, melly e szabályokban ki van jelölve. S nem hiszem, hogy például Fejér megye képviselője azt mondaná , hogy Francziaországban, hol leginkább ki van fejtve a centralisalra, ne értenék a szabadságot. S úgy tudom , hogy a franczia a respublica fénykorában is megtartotta ezen tanácskozási modort, mert úgy hitte, hogy a renddel megegyez a nyilvánosságnak pedig nem árt. Még azt jegyzem meg Marmaros követének, miszerint némellyek azt hiszik, hogy a tanácskozás sokkal szabadabb lesz, ha a ház mindig teljes számmal fog tanácskozni. De én épen ellenkezőt hiszek, azért, mert bár próbáltunk meg, egy tárgyban 30—40 képviselőt kihallgatni, bizonyosan magunk le fogjuk őket rúgni, (igaz, úgy van) ha jogával a ház nem él, lett légyen az bár a legékesebb szóló is, ott fogjuk hagyni, míg ellenben 50 tagokból álló külön osztályok inkább kapacitálhatják egymást, s annyira megértethetik a tárgyat, hogy amidőn a bizottmány jelentése a ház elébe jó, ahhoz csak azok fognak szólani, kik magukat legkevésbbé érzik megnyugtatva lenni, s a többség pedig nem nyilatkozik. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy ha van is bennem hajlandóság egykor azon rendszert behozni, hogy a ház mindig teljes számmal tanácskozik, de jelenleg, midőn az időre szükség van, s csak igy lehet az időt sokszorozni; midőn az uj formákhoz szoknunk kell, midőn a nyilvánosság minden tekintetben biztosítva, s a szabadsajtó kivíva van; midőn annyi okunk van felvilágosításokat kérni, s ezeket megadni is, mellyek különben zárt bizottmányokban volnának adandók, ez okoknál fogva mondom: maradjon a jelen szerkezet, s az osztályzat történjék meg. Hunfalvy szerint a tanácskozási modor meghatárzása a leglényegesebb. A ház elött három van jelenleg u. m. az angol, franczia és magyar modor; a magyar mellett nem maradhat a ház, mert avval nem sokra megy. El kell hát fogadni a szerkezetet, mert az sem nem angol, sem nem francia, hanem a kettőből van összelőve. — Irinyi,en is szinte a szerkezetet pártolják. Táncsics szerint a képviselők nem azért vannak itt, hogy a franczia és angol modor felett vitatkozzanak, hanem azért, hogy tanácskozzanak. A nép nem tudja, mit csinálnak, könnyen azt gondolhatja, hogy meg akarják csalni. Ha egy falusi polgártárs be akarna jöni e házba, el nem tudja gondolni, miért bújtak a követek a melléktermékbe. A nyilvánosság még csak várasonvan, falukra pedig hírlapok által sem terjedhet el. (Zaj.) Most nincs idő a rendszer változtatására, hogy ne kelljen hosszasan vitatkozni, rövid,érthető nyelven kell a törvényt hozni. Szerkezet ellen szavaz. Nyári szerint akkor, mikor a tanácskozás egy tárgyban közepén van, szavazás sürgettetik, azt mutatja, hogy a dolog nem olly csekély, hogy ne kellene felette vitatkozni. Van egy tekintet , mi mindennél fontosabb. Ez a szabadság tekintete. Magyarország ugyan eszmében már átalakult, de valósággal még nem, köztünk csak ismeretes nevekre találhatni. Ez azt mutatja , hogy a nép, midőn az alkotmány képviseleti alapra állitatott, bizott bennünk, kiket az előtt nemeseknek, aristocratáknak tartott. Azt hitte a nép, hogy azt a bőrt, melly rajtunk van, nem vetkőztük le, hanem ki van cserélve érzelminkben, s azt hitte, hogy érzelmeink a nép érzelmei. (Helyeslés). Ez olly nagy kincs, hogy a nép kicserélt bennünket, hogy ezt minden áron meg kell őriznünk, mert ebben alapszik Magyarország jövendője. Ha a nép elveszti bizalmát irántunk, Magyarország el van veszve. (Felkiáltások a baloldalon: igaz). Szóló lehető legnagyobb, legtöbbszörösb érintkezésben akar lenni a közvéleménynyel. Ezt látja biztosítéknak. Nem akar a felett vitatkozni, hogy a sajtó nagyobb biztosíték-e a nyilvánosságnál? Mind a kettő az, mert ha egyben is van biztosíték, kettőben még több van. Szóló módosítványnyal lép föl. A kérdést úgy tenni fel: angol modor legyen-e vagy franczia ? czélhoz nem vezet. A modor sem egészen angol, sem egészen franczia nem lehet. A nyilvánosság kivonatának megfelelő módral egyszerűen rendelkezhetni. Sorshúzás útján megeshetik, hogy egyik osztályban egyik pártnak, másiknak másban lesz többsége. (Halljuk !). A sors véletlene által könnyen kijátszhatók a pártszínezetek, mert a közbizottmány a külön bizottmányok kifolyása révén, azok nem fognak ide mást választani, mint kik az ő többségüknek képviselői, és ekkor a kevesebbség úgy meggyilkoltatik, hogy alku ma sem lesz életének jelenségét adni, mert a bizottmány jelentésekor maradjont fog a ház kiáltani, s igy lehetnek kérdések, mellyeknél nyilvánosságra sem juthat, ki mikép nyilatkozik. Erre azt mondhatni: beszélhet itt a házban mindenki; de tegye midenki magát azon helyzetbe, mellybe a kevesebbség van, s mellyben a néhai megyékben volt- Mit tettek ott a pécsolsokkal? Lemorogták, lezugták. A minoritás mein igy járhat-e ezen kamrában? Első tekintet tehát a nyilvánosság. A másik tekintet pedig az, hogy népválasztóinkkal kölcsönös érintkezésben kell lennünk. A kamrának épviselni kell a nemzetet, s ahol ezen képviseletnek lehetőségean, és a kamra ezt nem teszi, nem érdemes, hogy legyen. A februári revolutió bebizonyította, hogy a franczia ministerium olly többséggel dicsekedett, milyennel ritka ministérium dicsekedhetett eddig, és képviselté be a népet? Nem, s megbukot; talán azért, mert nem tartotta meg a törvényeket? nem, hanem azért, mert nem hallgatta meg a népet. Legális lehet egy kamra, midőn azt mondja, hogy a ministérium a törvényt megtartja; ki tehát az, ki szólani merne ellene, midőn azon ministeriumot pártolja, melly a törvényeket megtartja! — De nem akarom untatni önöket, csak indítványomra térek, melly abból áll, hogy mind a két igénynek feleljen meg a szabályzat s hagyassák ki a sorshúzás eszméje, a 27. pont pedig emeltessék fel szabályul, melly azt mondja „ha a háznak úgy tetszik, az osztályülési tárgyalás elkerülésével egyenesen is bízhat meg külön bizottmányt valamelly tárgy elkészítésére.“ Azt a módosítást teszem hozzá: hozzuk rendszabálynak, hogy maradjon meg a nyilvános tárgyalás, és ahol szüvégesnek látja a kamra bizonyos tárgyakra nézve, nevezzen külön bizottmányt (felkiáltások: helyes). Most megmondom,a mikép értettem ezt. A törvényjavaslatokra nézve átalános szabályul kívánnám behoz