Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-07-15 / 13. szám

56 ik idejében észrevételemet megteszem, mi következik ebből ? Felteszem a háznak nagy kérdése jó elő, és épen a kevesebbség kívánná, hogy vitatkozás tárgyává tétessék? Attól lehet tartani, hogy a többség a vitatkozásnak elvesztheti azon praepend­umát,mi­lly a kevesebbség. Azt hiszem, ez a többség érdekében van, melly a hazát kormányozza, hogy lássa a nép, misze­rint a többség eré­lyes­n kormányozza a hazát, nem pedig a „sic volo, sic jubeo“ mo­dorban. Azt kívánom azért, hogy a kevesebbségnél a lehetőség m­e­­­­gyen a nyilatkozásra. — Átalánosságban szólok. Azt hi­sz­i, azon szabályok, mellyeket megállapítunk, nem a mai napra, hanem az egész hön­nyű­lésre fognak szolgálni. Mire vezetne az, ha a ház többsége által felállított elv 10 tag felszólalására rögtön meg­szüntetnék, s a tanácskozás berekesztetnék? Oda, hogy bizonyos többség egyszerű nem­ű karommal a ezérnét elvágja, s hiszem, le.Ez a kamarában annyi erély, hogy mind a hallgatóságot, mind ma­gunkat képes lesz a tanácskozás folyamára visszavezetni; különben, ha ezt fel nem tesszük magunkról, akkor kár a törvényhozásról Magyarországban gondolkozni, mert sok függ a kamara erélyétől, mellyel a tanácskozás rendét fentartja. Ha tehát ez lehető, mert lel­e­z akkor is, ha visszajö, nem látom jónak olly modort válasz­tani, melly több változásokon megy keresztül, s megsoványítja a gyermeket. Most csak az a kérdés: akarja-e a kamara az érett gyümölcsöt leszakítani, vagy pedig kemenezébe tenni, hogy meg­fonnyadjon. Ha ez kívánsága, akkor, midőn több kemenezét kell csináltatnia, hogy érett gyümölcs helyett megszáradt gyümölcsöt adjon át a népnek, de ha másként akarja átadni, akkor nincs más kötelessége, mint a nyilvánosság mezején megvitatni a tárgyakat, s éretten s nem kiszárítva átadni a gyümölcsöt. Még egy ellenve­tés van: az t. i., hogy a hiányt a sajtó ki fogja póló­ni. Én a saj­tót a nyilvánosság orgánumának tartom, valamint a szót a gondo­lat orgánumának ; azért, ha szabadon működik is a sajtó , mégis meg kell történni annak, hogy a törvényt a nép megérthesse, s azok, kik azt e házban meghallották, a törvény iránt engedelmes­kedni tartozók közé vihessék, s felvilágosíthassák , minő szempont az, minél fogva a többség kiindult a hazái törvény által biztositta­ni. Azért azt kívánom, hogy a sovány rendszert, melly több ösz­­vev­t választmányokból alakul, elvessük, s az angol rendszert kö­vessük. Bernát a czifra sujtásos szavak phraseologiájának nem barátja, m­ás eredményt akar minél jobbat és minél kevesebb id­ő alatt; azt pedig mint a példák mutatják nagyobb számból álló gyü­­lekezet tanácskozása mellett nem érhetni el. Volt rá példa Bihar­­megyében, hogy egy tárgy felett egyvégliben 9 nap tanácskoztak. A szerkezetet pártol a. Itt az elnök kijelentvén, hogy a vitában ő is részt akar ven­ni , Pálfy János másodelnöknek engedi át az elnökletet, s egy kép­viselő röviden végezvén beszédét, szószékre lépett. Pázmándy Dénes. Szükségesnek tartanám, hogy a §-ok egész kiterjedésükben olvastassanak fel, s aztán szakaszonként, s meg vagyok győződve, hogy ha ezen §. is előbb egészen át­­olvastatott volna, úgy a ház kevesebb felszólalásokat lett volna kénytelen hallgatni; — úgy hiszem, hogy azok, kik a­z-t megtá­madt­ák, nem olvasták azt egész figyelemmel át, mert itt egyedül törvényjavaslatról van szó, nem pedig indítványról, mint állíttatok. S krdem a házat: ki fogja előterjeszteni a törvényjavaslatokat? Legtöbbet bizonyosan a ministérium. Következőleg akkor, mikor ezen szabály a törvényjavaslatoknak rögtön megállapítása, vagy e fogadása iránt bizonyos korlátokat tett, épen a kormánynak azon intézkedése ellen tett lépéseket, melly intézkedés — hacsak a ház szabályokat nem alkot — a kormánynak hatalmában fog állani, s ez az, hogy egy pár nap alatt vigye a ház elébe terjesztett javasla­tait a tanácskozásokon keresztül. — Senki sincs közölünk azon vé­leményben , hogy a főrendi táblának adassék hatalom, miszerint az itt megállapított törvényjavaslatokat elvethesse. Következőleg, ha nem tesz a ház olly szabályokat, m­ellyeknél fogva a törvényjavas­latok, s olly törvények, m­ellyek talán a nemzet sorsa felett fognak határozni, bizonyos szabályokon menjenek keresztül,úgy megjós­­lom, hogy leginkább épen azon liberális felet fogja ez sújtani, melly az ellen kikelt. — Az mondatott, hogy a nyilvánosság teré­ről vonulik el a tanácskozás. Méltóztassanak megengedni, ez nem áll. Mert mondatott tovább az is, hogy néhány bizonyos tagból álló bizottmányok fognak csak hozzászólani a tárgyhoz, de ez a §-ban nem foglaltatik. Az mondatik: minden törvény alapja, terjesztessék az akár a ministerium, akár valamelly egyes tag által a ház elibe — s itt közbevetőleg ujonan megjegyzem, hogy többnyire a ministerium által fognak törvényjavaslatok előterjesztetni — a ház feloszolván 9 osztályra, minden tagnak befolyása alatt fognak ezen 9 osztályban a tárgyak m­egvitattatni, következőleg azon ellenvetés, hogy csak 18—20 tag folyhatna be a dolog megvitatásába, azt gondolom, magában m­gsemmisül. M­át a ház minden egyes tagjának hatal­mában áll az osztályokban a maga véleményét kiejteni; megtör­ténvén pedig az, valamennyi osztály összejű, s ekkor összeállítsatik az osztályok véleményéből azon többség, hova a ház leginkább nyilatkozik. S igy ki fog nyomatni ezen központi bizo­­tmánynak nézete a törvényjavaslatra nézve 3 nappal előbb, mint a házba be­hozatnék, s mér­tenmarad a háznak joga, hogy ezen törvényja­vaslatokat általánosan és szakaszonként tárgyalja, ezután pedig szava­zzon felette. Következőleg elvonni e törvényjavaslatok meg­vitatását a nyilvánosság teréről senkinek nem volt szándéka; s ha lett volna, — úgy bizonyosan én, eddigi elveimhez hiven ragasz­kodva, első leszek vala­ ki ez ellen kikeltem volna. Hogy tehát a nyilvánosság teréről lett volna valakinek szándéka elvonni a ta­nácsko­zásokat , — ezt visszautasítom. Már most menjünk át azon indítványokra, mellyekre nézve ezen szabály sem áll. Ezeket nem szükség e módon tárgyalni, ha­nem a háznak szabadságában leend aziránt intézkedni, minthogy az indítványoknak nincs olly maradandó nyoma, mint a törvé­nyeknek. A törvény ugyan­is a nemzet hosszú jövendőjéről intéz­kedik , szükségesnek tartom tehát, hogy olly korlátokon menjen át.­­ Ha nem nézzük a legfőbb ellenvetést. Az mondalik, fogadjuk el az angol modort. Erre nézve azt felelem, hogy nézzük meg az angol alsó­ház statisticáját, s adjuk össze az ott ülő követek évszámát, s kijő, hogy ott a diametra is szám mintegy 48. Vegyük pedig a miénket, úgy meg fogunk győződni, hogy a mi alsó há­zunk tagjainak diametrális évszáma 30—32. S ebből kite­szik, hogy ott olyanok ülnek, kik hosszú évi tapasztalás után inkább bírnak higgadtsággal mint mi; ehhez járul még az angol nép azon jel­lemvonása is, miszerint a higgadtság náluk sokkal inkább otthonos mint nálunk.­­ De még ezen kívül az angol századokon keresztül pedig csak századok múlva érhetjük el. Mert az életben több idő kívántatik arra, s csak ez határozza a szabályt.­­ Már mi a felső házra néz­ve mondatott, hogy az talán nem is volna szükséges, vagy hogy ha háromszori felolvasás után sem egyeznék az meg valamelly törvényjavaslat elfogadásában, úgy beleegyezésétől ne kelljen a törvényt felfüggeszteni, ez épen nem bizonyítéka annak, hogy az előttem szólott képviselők az angol eljárást óhajtanák. Mert én megfordítom a dolgot, s azt mondom : sehol a világon nagyobb aristocratia nincs, mint Angliában. Az angol felsőházat úgy tekinti, mint a­mellyhez a chartistáknak egy része sem­ mer nyúlni. Következőleg, ha elég erős volna ezen argumentum, úgy nem szolgálna a felsőház megszüntetésére, mint inkább megtartá­sára. Sőt ha meg akarjuk a felsőházat örökítni, úgy bizonyos, hogy csak az angol modort kell követnünk. — Még sokat mondhatnék, de nem akarok hosszas lenni, azért csak azt mondom, hogy bizo­nyos szabályokat a tanácskozások iránt nem fogunk meghatározni, s ha ezt mégis tenni akarnék , úgy olly labirynt­ba sodortatnánk , honnan soha ki nem bontakozunk. — Azonban a nyilvánosság le­gyen a jelszó, melly alól magunkat ki ne húzzuk. S erre nézve még egyet. Madarász barátunk azt mondotta, hogy nem ősz­ozik azon véleményben, miszerint 10 tagja a háznak valamelly indít­ványtételnél előállhasson, szavazatot kívánjon, ez pedig megtör­ténvén, az egyes tagokat a tárgyalástól elüsse. Feleletem­ az, hogy miként már előbb is kijelentem­, méltóztattak volna az egész czik­­ket elolvasni, ekkor az ellenvetés nem történt volna. Mert nem az mondatik, hogy ha 10 tag a szavazást kívánja, ne legyen szabad a tárgyhoz többé szólani, hanem hogy a többség határozzon iránta. Sőt megfordítva, a háznak többsége azon erővel bír, hogy, ha egy­szer elh­atározza, mikért nem akar többé senkit kihallgatni, hane­m szavazást kíván, ennek meg kell történni. Épen ellenkezőleg áll te­hát a dolog.­­ Egyébiránt kérem a házat, ha részben történik is változás, méltóztassanak a lényeget elfogadni. Asztalos a szerkezet ellen szavaz, mert jó törvény csak nyilvánosság mellett hozathatik; osztályozási tanácskozás á­tál kor­­látoltab­b a nyilvánosság; megszűnik az összeköttetés a néppel, mellynek e ház képviselője; a tanácskozás nem mehet olly szaba­don mint teljes számnál; továbbá a kevés szám még kevesebbre re­­ducáltatik, s ha most 18, miért ne lehetne később egy, és ez mire vezetne. Nem szereti a franczia modort, mert centralisatióra vezet, a centrálisaim pedig nem egyéb, mint liberalismusba burkolt abso­­lutismus Szemere Bertalan. Szükségessé válván, hogy e tárgy­ban én is nyilatkozzam, mind­nek előtt megjegyzem, hogy előbb azért nem szóltam , mivel magam­ is azon véleményben voltam, hogy ha van valami abban, az nem egyéb, mint bástya az ellen, hogy a kormány adott javaslatát olly könnyen átvihesse, a­mit köny­­nyen átvinni gyakran nem tanácsos; legalább a ki az angol parla­ment történetét figyelemmel kísérte, látja azon garanciát, hogy a törvényt háromszor kell felolvasni, melly — volt idő — hogy egy délután már megtörtént. Itt a garantia abban áll, hogy a ház­o­o­sz­­tályra például eloszlik, s mindenik osztálynak joga van megvitatni, s a javaslat csak e retortákon keresztül menve válhalik törvénynyé. Én soha a retortáknak barátja nem voltam. Az 1843-ik országgyű­lésen, a midőn a követi tábla határtalan többsége illy osztályok mellett nyilatkozott, én ellene voltam, mert ez retorta. Épen így nem kell olly rendszer, melly a választást megköti, mert az retorta, de nem­ ollyan, melly ezen javaslatban foglaltatik. Ám analyzáljuk, mit foglal e határozat magában ? Mondhatja-e valaki ennek nyomán tiszta analysis útján, hogy valaki a szülóiét fog ültetni? sőt talán s kerül megmutatni nekem Marmaros követének ellenvetésére fele­lőleg, hogy épen ellenkező következik , abból I. i. a­ki indítványt akar tenni, s bejelenti, hogy ő e tárgyban indítványnyal kíván fel­lépni, ez mindjárt első tárgy. Következik a másik­­ i. az, hogy ház­szabadságot enged valakinek indítványnyal fellépni, és midőn fellép, nem ad a ház engedelmet az indítvány behozatalára, ha rész­letenként nem fejletett, és ekkor, ha részletesen ki van fejtve, ter­mészetes, hogy joga van a ház minden tagjainak a részletbe be­avatkozni, s azt mondani • részemről ezen indítványt tanácskozás aa venni nem kívánom lm két stádium a nyilvánosság érdekében, épen abban, hogy az indítvány tökéletesen eg­ész a melyéig kifejtessék ekkor az indítvány tárgyalás alá vételik, s osztásoknak adatik ki melly osztályok, 9 részre osztva fel a 450-et, ötven ötven tagba állanának. Azt hisz­i, ezen osztályok habár karzat nélkül történik is a tanácskozás, de mindenese­re a hazafiai s gondolkozó lélesnek melly nem akar egyebet, minthogy az eszme súrlódásba jő,ön­­ kielégítő. Ez volna a harmadik stádium. Azon osztály, melly véle­ményét kimondja, s a szerint, a mint tulnyomóságban van, választ m­indenik saját kebeléből kettőt-kettőt, s igy választ a 9 osztály 18 tagot, melly képezi a középponti bizottmányt, s határoz végkép a tárgy felett. Ezen 18 tagnak tehát joga van még itt a középponti bizottmányban is a tárgyat új vitatás alá venni , ez lenne a negye­dik stádium. Ezután a 18 tagú középponti bizottmány beadja jelen­tését a háznak, melly felolvasztván, elkezdődik a vitatás két szem­pontból, az el-vagy nem-vetésre nézve, a­hol senkit szólási jogától megfosztani nem­eiét, s külön külön minden szakaszokra nézve észrevételeit megteheti ; ez 5-ik s 6-ik stádiuma a discussióknak Ha azon alapokból indu­lnk ki, hogy talán egy párt zsarnokoskodni fog, ez némi aggodalom volna, de azt hiszem, zsarnokoskodás nincs a magyar politikai élet történetében. Mindenesetre azt is figyelembe kérem vétetni, hogy a nyilvánosság nem a falak közt, s nem a kar­zaton van, s csak ezért szükséges, hogy az itt történt idők felett ellenőrködjék. Tehát fontosságot nem tartok abban, hogy valami hányszor és mikép tárgyaltatik. Angliában 40 tag ül a parlament­ben, s ha valaki fel próbálna állani, végig nézni a termen, azt mondják, tessék leülni. Francziaországban nem­ megy a karzat any­­nyira, mint ett­ől eddig (bizonyos távolságot mutatva kezével is sen­kinek eszébe nem jut, hogy a nyilvánosságot tagadja; miért? azért, mert a szabad sajtótól mérik a nyilvánosságot, s még egy másik­tól , mellyel eddig Francziaország nem, de Angol s Magyarhon bírt, s ez a megyei gyűlés , melly most inkább népgyülés, s hol a sza­badsajtó nem­ segit, ott a népgyülés is veszve van . Mi azt illeti, hogy az angol modort válasszuk, kérdem: miből áll az angol mo­dor ? Nem egyéb az, mint egy ezopfos régiség, a­midőn az angol alsóház azon állapotban volt, hogy ha már az elnök székében ült, a tanácskozás nem volt többé olly szabad, s ha kivántatott is egykor, hogy az elnök szálljon le székéből, és comitekben dolgozzanak a ház tagjai, ennek már Ang­lában sincs értelme, illy institutionak m­agyarországbai áthozatalát nem látom czélszerünek, mértékkor nem lesz egyéb a ház, ha az elnök nem ül ott, mint volt ez előtt, leírt alkotmányt, mellyel az élet fejtett ki, s mellynek szabályait i­s visszaesünk a régi kerületbe; s ha ez áll, akkor semmi különbsé­­ge irni nem lehet. S tagadom, hogy az alkotmányos angol modor az I­get nem látok régi s mostani tanácskozásaink közt, és semmi okot lett volna, mit Zsembery követtársunk előadott. Hogy miként jár­ az angol rendszer elfogadására. Hanem van itt egy fontos dolog, gyallultak Angliában az életben megállapított szabályok, ennek s melly­re figyelmeztetem a házat, t. i. nekünk szükségünk van min­­összeirására 100 ív sem volt elég . S mi, míg a komoly angol nép, I­dig, de különösen jelenleg az időre. Az angol nagy mester, tudja mellynek parliament közép évszáma a 40-et meghaladja, évszáza- s sokszorozni idejét. S azt mondom, ha mindig l­eres számmal tanics­­dokon keresztül fejtette ki az alkotmányilag meghatározott tanács-­ kozunk, úgy fél év alatt nem végzünk többet, mint külön­­kozási modorát, ezt — mondom—mi egy rövid §-ban kívánjuk el-­ ben négy hét alatt. Mert, ha osztályokra felosztunk, ugye­ határozni?­­ Ez nem lehet! —Az angol modort akarjuk követni, ügyi esetben , míg az egyik osztályban bevégzett munkát fogjuk egy §-al ezt nem lehet elvégezni, hanem át kell­­érnünk az élet ! tárgyalni , az alatt az osztályok ismét dolgozhatnak , s min­­azon mezejére, mellyen azok századokon keresztül álljanak, ezt­­­dig elkészíthetik azon munkát, mellyel a ház folytatólagosan ta­nácskozás alá veend, így tehát időnket megháromszorozzuk. Az hozzá­járul, mit Pázmándy elnök követtársunk mondott: nekünk szokni kell a tanácskozási formákhoz. De Magyarországban 400 egyén még soha sem tanácskozott, s én bízom ugyan azon jóran­­gban, melly a magyart jellemzi, de mégis kételkedem , hogy kellő sikerrel vihessék a tanácskozást, ha a háznak 400 tagja min­dig együtt maradand. Ehhez szoknunk kell, s az idő meg fogja imitálni, hogy ha most szükséges is az osztályokra a feloszlás, ta­lán a jövendő e szükséget meg fogja szüntetni. De még az hozzá­járul, hogy olly időben vagyunk, — mert megjegyzem, hogy ezen szabályokat akármikor lehet módosítni — miként sokszor te­­szü­­k azon esetben, hogy némelly felvilágosítást nem lehet a háznak egész nyilvánosságban adni, hanem csak bizottmányilag. S ekkor, vagy azon hibába esünk, hogy mindig bizottmányba kell átalakulnunk, h­a mi mégis igen különösnek tetszenék a közön­ség előtt, vagy a kormánynak olly felvilágosításokat fog adni kel­­leni, mi­lyenek-­ a jelen állapotban , épen a haza érdekében, a haza veszélyeztetése nélkül nem adhat. Azt mondom tehát, hogy nyilvánosság minden esetre kell, de rend is; s én alig hiszem, hogy a mostani országgyűlés alatt a tanácskozásokban a rendet fel lehessen tartani, ha nem választjuk azon modort, melly e szabá­lyokban ki van jelölve. S nem hiszem, hogy például Fejér megye képviselője azt mondaná , hogy Francziaországban, hol leginkább ki van fejtve a centralisalra, ne értenék a szabadságot. S úgy tu­dom­ , hogy a franczia a respublica fénykorában is megtartotta ezen tanácskozási modort, mert úgy hitte, hogy a renddel megegyez a nyilvánosságnak pedig nem árt. Még azt jegyzem meg Marmaros követének, miszerint né­­mellyek azt hiszik, hogy a tanácskozás sokkal szabadabb lesz, ha a ház mindig teljes számmal fog tanácskozni. De én épen ellenke­zőt hiszek, azért, mert bár próbáltunk meg, egy tárgyban 30—40 képviselőt kihallgatni, bizonyosan magunk le fogjuk őket rúgni, (igaz, úgy van) ha jogával a há­z nem él, lett légyen az bár a leg­ékesebb szóló is, ott fogjuk hagyni, míg ellenben 50 tagokból álló külön osztályok inkább kapacitálhatják egy­mást, s annyira megértethetik a tárgyat, hogy a­midőn a bizottmány jelentése a ház elébe jó, ahhoz csak azok fognak szólani, kik magukat leg­­kevésbbé érzik megnyugtatva lenni, s a többség pedig nem nyilat­kozik. Mindezeknél fogva azt hiszem, hogy ha van is bennem hajlan­dóság egykor azon rendszert behozni, hogy a ház mindig teljes szám­mal tanácskozik, de jelenleg, midőn az időre szükség van, s csak igy leh­et az időt sokszorozni; midőn az uj formákhoz szoknunk kell, midőn a nyilvánosság minden tekintetben biztosítva, s a szabadsajtó kivíva van; midőn annyi okunk van felvilágosításokat kérni, s ezeket megadni is, mellyek különben zárt bizottmányokban vol­nának adandók, ez okoknál fogva mondom: maradjon a jelen szerkezet, s az osztályzat történjék meg. Hunfalvy szerint a tanácskozási modor meghatárzása a leglényegesebb. A ház elött három van jelenleg u. m. az angol, franczia és magyar modor; a magyar mellett nem maradhat a ház, mert avval nem sokra megy. El kell hát fogadni a szerkezetet, mert az sem nem angol, sem nem fran­cia, hanem a kettőből van össze­lőve. — Irin­y­i,­­­e­n i­s szinte a szerkezetet pártolják. T­á­n­c­s­i­c­s szerint a képviselők nem azért vannak itt, hogy a franczia és angol modor felett vitatkozzanak, hanem azért, hogy tanácskozzanak. A nép nem tudja, mit csinálnak, könnyen azt gon­dolhatja, hogy meg akarják csalni. Ha egy falusi polgártárs be akar­na jöni e házba, el nem tudja gondolni, miért bújtak a követek a­­ melléktermékbe. A nyilvánosság még csak várason­­van, falukra pe­dig hírlapok által sem terjedhet el. (Zaj.) Most nincs idő a rend­szer változtatására, hogy ne kelljen hosszasan vitatkozni, rövid,ért­hető nyelven kell a törvényt hozni. Szerkezet ellen szavaz. Nyári szerint akkor, mikor a tanácskozás egy tárgyban közepén van, szavazás sürgettetik, azt mutatja, hogy a dolog nem olly csekély, hogy ne kellene felette vitatkozni. Van egy tekin­tet , mi mindennél fontosabb. Ez a szabadság tekintete. Magyar­­ország ugyan eszmében már átalakult, de valósággal még nem, köztünk csak ismeretes nevekre találhatni. Ez azt mutatja , hogy a nép, midőn az alkotmány képviseleti alapra állit­atott, bizott ben­nünk, kiket az előtt nemeseknek, aristocratáknak tartott. Azt hit­te a nép, hogy azt a bőrt, melly rajtunk van, nem vetkőztük le, hanem ki van cserélve érzelm­inkben, s azt hitte, hogy érzel­meink a nép érzelmei. (Helyeslés). Ez olly nagy kincs, hogy a nép kicserélt bennünket, hogy ezt minden áron meg kell őriznünk, mert ebben alapszik Magyarország jövendője. Ha a nép elveszti bi­zalmát irántunk, Magyarország el van veszve. (Felkiáltások a bal­oldalon: igaz). Szóló lehető legnagyobb, legtöbbszörösb érintke­zésben akar lenni a közvéleménynyel. Ez­t látja biztosítéknak. Nem akar a felett vitatkozni, hogy a sajtó nagyobb biztosíték-e a nyil­­ván­osságnál? Mind a kettő az, mert ha egyben is van biztosí­ték, kettőben még több van. Szóló módosítván­ynyal lép föl. A kérdést úgy tenni fel: angol modor le­gyen-e vagy franczia ? czél­­hoz nem vezet. A modor sem e­gészen angol, sem egészen fran­czia nem lehet. A nyilvánosság kivonatának megfelelő módral egy­szerűen rendelkezhetni. Sorshúzás útján megeshetik, hogy egyik osztályban egyik pártnak, másiknak másban lesz többsége. (Hall­juk !). A sors véletlene által könnyen kijátszhatók a pártszíneze­­tek, mert a közbizottmány a külön bizottmányok kifolyása révén, azok nem fognak ide mást választani, mint kik az ő többségüknek képviselői, és ekkor a kevesebbség úgy meggyilkoltatik, hogy alku ma sem lesz életének jelenségét adni, mert a bizottmány je­lentésekor maradj­ont fog a ház kiáltani, s igy lehetnek kér­dések, m­ellyeknél nyilvánosságra sem juthat, ki mikép nyilatkoz­ik. Erre azt mondhatni: beszélhet itt a házban mindenki; de tegye m­idenki magát azon helyzetbe, mellybe a kevesebbség van, s melly­ben a néhai megyékben volt- Mit tettek ott a pécso­­l­sokkal? Lemorogták, lezugták. A minoritás mein igy járhat-e ezen kamrában? Első tekin­tet tehát a nyilvánosság. A másik tekintet pedig az, hogy népvá­lasztóinkkal kölcsönös érintkezésben kell lennünk. A kamrának épviselni kell a nemzetet, s a­hol ezen kép­viseletnek lehetősége­an, és a kamra ezt nem teszi, nem érdemes, hogy legyen. A feb­ruári revolutió bebizonyította, hogy a franczia ministerium­ olly többséggel dicsekedett, mi­lyennel ritka ministérium dicsekedhe­tett eddig, és képviselté be a népet? Nem, s megbuko­t; talán az­ért, mert nem tartotta meg a törvényeket? nem, hanem azért, mert nem hallgatta meg a népet. Legális lehet egy kamra, midőn azt mondja, hogy a ministérium­ a törvényt megtartja; ki tehát az, ki szólani merne ellene, midőn azon ministeriumot pártolja, melly a törvényeket megtartja! — De nem akarom untatni önöket, csak indítványomra térek, melly abból áll, hogy mind a két igénynek feleljen meg a szabályzat s hagyassák ki a sorshúzás eszméje, a 27. pont pedig emeltessék fel szabályul, melly azt mondja „ha a háznak úgy tetszik, az osztályülési tárgyalás elkerülésével egye­nesen is bízhat meg külön bizottmányt valamelly tárgy elkészíté­­sére.“ Azt a módosítást teszem hozzá: hozzuk rendszabálynak, hogy maradjon me­g a nyilvános tárgyalás, és a­hol szü­vé­gesnek látja a kamra bizonyos tárgyakra nézve, nevezzen külön bizott­mányt (felkiáltások: helyes). Most megmondom,a m­ikép értettem ezt. A törvényjavaslatokra nézve átalános szabályul kívánnám behoz

Next