Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-11-19 / 122. szám

tt Buda város múlt­ heti közgyűlésének­­legfőbb tárgya, az albíróságok rendezése volt.Egyszer csak betoppan egy tabáni „pro­testatio“ melly határozott hangon tiltakozik az ellen, hogy a köz­gyűlés a nevezett városrészi catholicus bíróság alá rendelje az ott lakó ráczokat is , kik másfél százados gyakorlatában vannak már azon jognak, miszerint maguk választanak maguknak külön rácz bírákat. Itt van a gleiche Berechtigung aller Nationalitäten! Hanem szerencsésen lezúgták biz ezt ez­úttal, s a tabáni rácsokra nolle velle ráterítették az egyenlőség köpönyegét. Dehogy is ne­­­tán még most is privilégiumokkal akarnának önök takarózni ? — Azon lelkes nők közt, kik vetélkedve hordják katonáink számára a tépést és fehér ruhanemű­eket, különösen meg kell em­lítenünk S­á­r­o­s megye hölgyeit, kik e részben honunk minden megyéi közt eddig legtöbbet áldoztak. Fogadják érte a haza hálá­ját , s nemes tettek szolgáljon serkentésül honunk leányinak.­­ A budai orvosok a cholera gyógyításában olly szorga­lommal járnak el, mikép a közelebbi közgyűlés érdemesnek találta őket, a polgármester által köszönetet küldeni fáradozásaikért. Szép, szép, de ettől bizony nem igen hízik föl az orvos urak erszénye. — Hasznos dolgot vélünk cselekedni, midőn az iskolai év beálltával figyelmeztetjük a professor urakat, Károlyi István­­nak Gedike Fridrik rendezménye után magyarított „Hellen An­­t h o­­­o g i­á“-jára. A könyv még a múlt évben jelent meg, s az egyházi lap, a szerző új tanítási modorának a régi rendszer fölötti nagy előnyét elismerte, s különösen iskolai kézi könyv gyanánt ajánlá azt a tanítóknak. Ára a könyvnek 4 huszas, de kik magától a szerzőtől, és nagyobb mennyiségben vesznek, a servilatéri Te­leki-házmesternél 50 p. krval kaphatják, hol nagyobb mennyisé­gű példányok vannak lerakva. — Sz.­ K. — Eszéken, nov. 14-én. Csak derék vitézek ezek a Hunyadiak 1 Gr. Batthyány országos biztos megunván a szemtelenséget, mellyel egy egy lézengő illyr-csapat még a várhoz közel eső he­lyekre is elkószül, a rendelkezése alatti sereg egy részével hat ágyú kíséretében tegnapra egy kis expeditiót szándékozott meg­indítani ; — ez azonban a rész idő s feneketlenné ázott út által — kivált az ágyúkra nézve — megakadályoztatván, a már sorban állt katonaság visszarendeltetett. — Ekkor a Hunyadiak Vásár­helyi kapitányukkal arra kérték a biztost, hogy, miután már csa­takészen kiállottak, engedné meg nekik egy kissé puhatolódni (re­­cognoscirozni), hogy legalább hírt hozhassanak az ellenségről. — A gróf csak azt mondá: jól van, és ők a térdig érő sárban szinte rohantak Csepény felé, és az itt fészkelt mintegy 150 gradiskai határőrt három felől bekerítették, és a csatározásban hatot közö­lök agyonlőve — őket Kahm nevű hadnagy tisztjükkel, és 16 zsák liszt, s 600 kenyérből állott eleségökkel együtt elfogták. — Közölök senkinek semmi baja, mint magok mondák, midőn fog­lyaikat a nép örömrivalgásai közt tegnap este a várba felki­­sérték. — A. — Oravicza, oct. 25-én.Megmutatá Oraviczabánya min­den lakója, hogy honpolgári magas hivatását fölfogta, mint nem­zetőr pedig az önvédelmi jog magasztos intézetét egy báró hírét, a temesváriak rettenetes fegymesterének, áruló tisztek, elcsábított vagy terrorizált közemberek fegyvereivel körülvett követelései el­len megvédeni akarja, és ha isten velünk van, megvédeni képes is. A souverain nép akarata t. i. isten szabad ege alatt tartott gyű­lésünkben, tisztelt bányai elnökünk felszólítására, oda nyilatkozott, hogy azon esetre, ha Piret arra vetemednék, hogy tőlünk is el akarná szedni a fegyvereket, kész utósó emberig harczolni, és vérünket, vagyonunkat a népszabadság e magasztos palládiumá­nak föláldozni. Adja isten, hogy minél előbb győzelmünk hírét le­gyek szerencsés megírhatni — Kő­vegyi. Mojszin feletti tábor (Marmarosban). Nov. 6. Múlt hó 24-kén megérkezvén ide a szabolcsi nemzetőrök előcsa­­pata mintegy 270-en, s a mojsziniak közöl azon hír vitetvén Bor­sára , hogy a megérkezettek fáradalmas utjuk után csendesen pi­hennek, ugyan azon éjjel Borsán a harangok félre vezettek, s né­hány határőr kíséretében jöttek a tábor felé, de a pontosan előre kiállított előőröket megpillantván s meggyőződvén, hogy a csen­des pihenésről vitt hír hamis, visszavonnának, s nyugalomban maradtak ugyan­ezen hó 28-ik napjáig, a midőn épen mikor a tábor ebédelt, hallván egy mintegy 800, részint szabad csapat, részint nemzetőrökből álló erőt érkezni, mielőtt megérkeznék fészkekből kirohanva, támadák meg a tábort. De e megtámadás is meghiúsult, mert a marmarosi s említett szabolcsi nemzetőr csa­patok elejtvén mintegy 12 egyént, s eddig 30-at elfogván,a gyáva népet szétverte, s a babonaság által ócska fésűk, kopott seprők, bordák s több effélékből több helyett felállított barik­ádok ellenére egyenesen sietett Borsára, hol a helységet — a nép a hegyekbe vo­nulván— üresen találták, néhány öreg s a helybeli lelkészen kivűl, kik, miután a helységben mintegy 20 ház leégett, magyar és fehér lobogóval siettek a győztes nemzetőrök elébe; részünkről semmi veszteség.­­ A helységben több helyen találtatott meghegyezett rúdrakás, és fegyverül használandó meghasított szurkos fenyü­­rudak. A lakosság némelly része lassanként vonul vissza a hegyek­ből a helységbe, a rögtön bíróság folytonosan vizsgálódik, de az eredményről még eddig semmit sem tudunk. Mai napon táborunk, melly a borsai csatában, két nappal ér­kezvén még későbben, részt nem vehetett, örvendetes pillanatnak vala élvezője. Tapasztalta ugyanis, mikép az imádott hon iránti sze­relmet a magyar kebelből semmi éghajlat ki nem olthatja. Világos jelét adá ennek a mai napon táborunkba Bukovinából, az ottani öt magyar helység egyikéből Andrásfalváról,sok szenvedés s életveszély közt érkezett, három magyar , kik közöl egyik Czető András sza­bolcsi, Kis Dániel tordamegyei, Biszok József, kinek nagyapja költözött ki, háromszéki fi. — A viszonlátás örömétől könyek csillogtak e három hazánkfia s táborunk szemeiben, s hogy nem ok nélkül, szolgáljon bizonyságot a levél, mit az említett hazánkfiai közöl egyik elhagyott nejéhez intézett, melly így hangzik: „Bor­sáról, nov. 5. 1848. Kedves feleségem! Legyen hála a magyarok istenének, a ki engem Bukovinából a haza földére ide vezetett, életben egészségben, és ollyan szerencsésen, hogy szerencsémnél a földön ritkán történt nagyobb, a mikor Borsára értem a táborba, megyémnek hatalmas fiaival találkoztam, úgy hogy örömérzetem leírhatatlan volt. Tovább nyugodj kedves hitestárs békével, ne bú­sulj semmin, mert hiszem, hogy az az isten, a ki engem veszedel­mes utakon magyar földre vezetett, neked is gondodat viselt. Zir­­hofert, a tiszteletes Biró Mózes urat, több ismerőseimet köszön­töm és téged kedves Rozáliáddal együtt, ezer meg ezerszer csó­kollak, szolgálni kedves társ egyébbel nem tudok, de remény­em, hogy felhozza az isten még egyszer hazánk fényes csillagát, és annak világánál foglak behozni a hazába, és kérlek, ne átkozz, sőt inkább imádkozzál érettünk,és annak a szeretini Hutzulnak,a ki en­gem ollyan szerencsésen vezetett, szolgáld meg hűségét, mert az ő jósága meghálálhatatlan. Ezzel maradok holtig, elhagyott, de igaz férjed Czető András.“ Én meghajtok e szent érzelmek előtt. — Hegyi Mihály, nemzetőri főhadnagy. —i­ A. Királyhágón túl lakó testvéreink állásáról tanús­kodnak ottani hírlapok. F. hó 12-kén az Ellenőr csak fél, a Kol. Híradó pedig csak egy negyed ívet adhatott. íme, közöljük ez utóbbinak 95. számát egész terjedelmében: Kolozsvár, nov. 12-én. Városunk egészen hadi lábon áll. Seregeinknek egy része táborba szállt, más része itthon őr­ködik a város nyugalma fölött. Tegnap előtt összes fegyveres erőnk, isten szabad ege alatt megesküdt, hogy magát gyá­ván megadni soha sem fogja. S azért állunk elébe, bár merről jöjön az ellenség. Most hivatalnok, iparos, kereskedő, író, úr, cseléd, öreg, ifjú, mind mind fegyverben áll, míg nejeink töltényeket, tépetet sat. készítnek. És már így állván a dolgok, nem gyáváknak nevezne-e tisz­telt olvasónk, ha mi eldobván a fegyvert kezeinkből, újság­írás­sal foglalkoznánk ? Aztán miből és kinek írjunk ? Enged, Vásárhely felé a posta csak Torda és Kolozsvár közt jár. Pénteken a pesti is kimaradt. Azonban írunk mégis egy pár jó hírt. Csütörtökön este jött Tordáról Kolozsvárra egy polgártár­sunk, ki e lap szerkesztőjének következőt beszélt: Szász M­ó­­z­s­e­s tordai polgártársunk levelet kapott Vásárhelyről egy Má­tyás-huszár ismerősétől. A levélben, mellyet Sz. M. Tordán egy keresk.­boltban többek, jelesen az elbeszélő előtt is felolvasott, körülbelöl ez állott: nov. 5-kén Gedeon bombázni kezdte Vásárhelyt. Az első bombára, melly egy kertbe esett, a vá­rosi képv. testület azonnal összeülvén, a várost feladni ha­tározta, s fejér lobogót küldött ki Gedeon elébe. Látván a vá­rosnak ez eljárását honvédeink, mind kivonultak és csatlakoztak a székely táborhoz. Másnap folyó hó 6­kán reggel Gedeon el­foglalta Vásárhelyt. Azonban e hó 7-kén a székelységgel egyesült lovas és gyalog honvédeink Gedeont megrohan­ták, ágyúit elfoglalták, seregét szétverték, úgy, hogy a tábornok csak kevesen magával szalad­hatott el. Így beszélte ezt tordai polgártársunk, állítván, hogy e levél minden jeleivel bírt a hitelességnek. Adná isten, hogy így legyen! Egyéb tudósításunk egy hét óta semmi, de semmi sincs M. Vásárhelyről. Mert tudnunk kell, hogy miután a radnóthi székely tábor, vezéri árulás következtében, szétoszlott, e vonalat schwarzgelb katonaság tartja elzárva. A feniit hírrel összevág gr. Toroczkay Miklósnak ide tett azon hivatalos tudósítása, miszerint a harasztosi hegyekre Vásár­hely felöl ágyúzás hallatszott. Szinte feledék megirni, hogy Dézsről ide menekültek előa­dása szerint Urbán Dézs várost elfoglalta, természe­tesen ellenállás nélkül. Ha lapunk mostanában rendetlenül jelenik meg, szíveskedjék­­. olvasónk annak tulajdonítni, hogy szerkesztőségi és nyomdai személyzet mind egy lábig fegyverben állunk. Majd, nem soká, kiket isten élnünk enged, megírjuk az el­leneinken veendő diadalt. Mert a tornyosuló vész folyvást erőseb­bekké, bátrabbakká és elszántabbakká tesz ; s illy nemes tűz, illy erő és akarat, az igazság istene sem engedheti, hogy siker nélkül enyészszék el. Isten velünk! Az Ellenőrben olvassuk, hogy Tordáról Kolozsvárra jött utasok szerint az ellenségtől környezett Enyed és Felvincz lakói, férfiak, nők és gyermekek, az ott levő honvédekkel együtt, Tordára költöztek át. Helyesen, u. m., az Ellenőr, centralizáljunk, mig nem késő. — K­o­l­o­s­v­á­r­r­a­­ jött utazók beszélik — u. m. az Alföldi Hirlap — hogy Hunyadnál az oláhokat a váradi és kolosvári nem­zetőrök 8 és 9-kén szétverték s két faágyút vettek el tőlök, mely­­lyek vaslemezzel vannak kibélelve és karikákkal körülfoglalva. Beszélik továbbá, hogy a Feketetó körüli oláhság a magyarok se­gítségére siet befelé, s arról lehet őket megismerni, hogy hajfo­nadékaikat levagdalják, s illyen levagdalt hajat a faluban minden­felé sokat láthatni. — Debreczen, nov. 14. 1848. Mi debreczeniek méltán nevezhetnék e­l, havat sürgönyöshónak. Ugyanis mint már múlt levelemben is említem, 9-kén B­e­r­n­á­t­h kormány­biztos , V­a­y kormánybiztos felszólítása következtében sürget bennünket, miszerint a legrövidebb idő alatt népfelkelést rendezve, menjünk tüstént N. Váradra. Már nagy részint készen valánk 2000 nemzetőr 8 napi élelemmel ellátva, a 11-én történendett indulásra, midőn a kitűzött nap reggelén ismét egy futárhozta kormánybiztosi levél — honvédelmi bizottmány rendelete következtében — későbbi rendelkezésig elindulásunkat felfüggeszti. 12-kén reggeli 8 órakor rendkívüli közgyűlésünk volt, mellyben Hód­osi biharmegyei kormánybiztos sürgönye olvastatott fel, felkérve bennünket, hogy most már csak rendes fegyverekkel ellátott nemzetőreink mennének Ezen sürgöny csak kérő nem mehetünk. Nem mehetünk pe­dig részint azért, hogy nem pedig parancsoló lévén, több vitákra adott alkalmat, minek eredménye azon határozat lett, hogy a 18-án városunkba érkezendő 1100 főnyi horvát foglyok további kiséré­sére sem lenne nemzetőrségünk; részint azért, mert máig is vá­rosunkban tanyázik még két, nagy részben már felfegyverzett, s kevés napok alatt felruházott honvédzászlóalj , kik czélszerűbben mehetnének; legfőkép pedig, mert könnyen veszélyes lehetne vá­rosunkra nézve, átalában minden fegyveres polgárnak hoszabb ideigi eltávozása, annyival is inkább, minthogy már csatatéren levő s három hónapra kötelezett századaink is még csak több he­tek múlva jönek vissza stb. Azonban 12-én d. e. 11 órakor ismét rendkívüli közgyűlésünk volt, mellyben megint egy felszólító sür­göny olvastatott fel, Károlyi Edétől, ki borsodiakkal s 8 ágyúval szándékozik itten Erdély felé átvonúlni, mellyre határozta­tok­, mi­szerint, sorshúzott 12 gyalog századunk közül a legközelebb kö­vetkező 7-ik és 9-ik s minden még itthon levő lovas nemzetőreink 22-kén indúlni fognak a harcz térre , az oláhok ellen, hogyha még addig egy másik ellenkező sürgöny nem jöne hatóságunkhoz. — 60—i. — Liptó Sz. Miklós, nov. 8-kán. Végre Liptó nem­zetőrségének is jutott egy kis séta: ma indíttatott útnak Árva felé 200 részint kasza, részint szuronyos puskákkal fölfegyverzett nemzetőrünk, hogy az állítólag Galliciából Árvába betörni szán­dékozó Hartmannak útját állják. Sok szerencsét­ és jó sikert ez első expeditióhoz ! Tegnapi bizottmányi ülésünkben határozatta jön, miszerint a megyei tisztviselők hetenként egyszer, két napi fegyvergyakor­latra Sz. Miklósra jöni köteleztetnek, becstelennek s ekkép­tiszt­viselői állására érdemetlennek fog tekintetni, ki e kötelezés alól, minden fontos ok nélkül, kibújni akarna. Urak! a határozat meg van hozva; szigorún s kérlelhetlenül érje súlya mind azokat, kik annak engedelmeskedni nem akar­nának. Ha valaha, úgy főleg most van szükségünk erélyre, midőn e hon egére súlyosan nehezednek a felhők, mellyeknek villáma ifjú szabadságunkat törekszik lesújtani. Az első gyakorlatok már tegnap tétettek meg a verbiczi ré­teken , s ma folytattatni fognak. Liptó déli ifjúságától méltán elvárjuk, miszerint főjegyzőnk Szentiványi Adolf f­ölhivtását örömmel fogadják, s a tisztviselői karhoz csatlakozva, a gyakorlatokban részt veendnek­;­fölfegyver­­zésekről a megye gondoskodandik. A toborzás nálunk igen jó sikerrel ment, a teljes számon fölül még 60 újonczot állítottunk ki. Megyénkben csend van, a bujtogatások, mellyeknek eddig olly tág tere volt itt, egészen megszűntek. De azért csak ébren legyünk. — De­ménfalvi. — Homonnára ismét érkezett 95 Koburg-huszár, mint a Nemzetinek Írják, Poplárszki Ádám főhadnagy vezénylete alatt. Elérvén a magyar határt, Polena helységben megállapodtak, s főhadnagyukat, ki már 13 éve szolgál az ezrednél, s lengyel létére jól bírja a magyar nyelvet, századosnak, Bees Arnold hadnagyot főhadnagynak, Dobzsa Jakab tizedest hadnagynak, és Rácz János tizedest őrmesternek választották. Negyvenhat mérföldnyi sanyarú lovaglás után, mellyet 4 nap és 4 éjjel folyto­nos esőben tevének, Polena vala az első állomás, hol fáradt lovai­kat lenyergelhették. A kenyeret, mellyet útjokban a lengyel ne­mesektől kaptak, lovaikkal etették föl, magok pedig a rengeteg erdők közt a mezőkön itt ott hagyott káposztatorzsákon éledtek. —­ Szinte Homonnáról minden adat nélkül következő levelet vettünk: Hazánknak veszélyben forgását a tőlünk elzárt ujságlapokból meg nem tudhatván, csak többnyire azon hírek után, mellyeket a borfurásoktól vettünk, indúlva, több viszontagságok után íme az ország szélén termettünk. Tervünknek szerencsés kivitelét csak egyedül lengyel születésű helyettesített kapitányunknak, vitéz P­op­­lavski Ádám úrnak köszönhetjük, kinek befolyásával a derék lelkes lengyel urak útközben lehetőségig segítettek és mindenütt lóháton kisérve kalauzul szolgáltak, mi nélkül bizonyosan elleneink kezébe jutunk, miért áldja meg őket a sors nemzeti szabadsággal! Ha nekünk tudomásunkra jutott volna honunk sorsa, olly alakban, a minőben most látjuk, még júliusban keresztülcsaptunk volna a Kárpát bérczein. No de hiszen semmit sem mulasztottunk, mert még most is elég alkalmunk leend a hon elleneivel megvívni. — Az ezred altiszteket képző nevendék-iskolájának — mellynek egy­kor én is tagja valék — volt tanítója Petrovics Ferdinánd László barátom velünk van, és csak hamar jöjenek lovaink magokhoz, a csatatér tanúsítandja, hogy mi hazánkat védni, azért vért ontani készek lévén,legtisztább szándékból jöttünk vissza szülőföldünkre. Homonna város határába lépvén, a nemzetőröktől fogadtattunk, és magyar h­angászkarral örvendeztettünk meg. Lengyelországban a két Lang testvér, magyar honban pedig gróf Van Dernáth Henrik és Hunyor Mihály szives fogadtatásunk­ért vegyék háladatos kösz­önetünket. Rácz Ján., a szász herczeg Coburg 8—ik huszárezred második százada helyettesített őrmestere. — Kanizsáról írják a P. Hírlapnak, hogy a Dráva mel­lett Nedeliczától Légrádig 20—25 ezer ellenség 30—35 ágyúval ismét készen áll. Ezért nem helyesli levélíró, hogy Perczel serege f. hó 11-kén Csáktornyáról Letenyére rögtön visszavonulván, a hazájához hű Muraköz az ellenségnek martalékét kitéve marad. 537 Összesen 21487 Meg kell jegyeznünk , hogy itt csak azon példányok száma van följ­egyezve, mellyek a pesti postán szétküldetnek; azok el­lenben , mellyek itt a két városban széthordatnak, mivel ebből minden szerkesztőség titkot csinál, nem tudvák előttünk. A mi lapunkból a két városban naponként 763 példány hordatik ki. Ezt összeadva a postán szétküldetni szokottak számával van összesen 4977 előfizetőnk. Ehhez adva a tiszteletpéldányokat, lapunkból na­ponként 5153 küldetik szét. Három lapnak: Közlöny, Figyelmező és Ofner Zeitung, mely­­lyek a budai postáról küldetnek szét, előfizetői száma nincs tudva előttünk bizonyosan. Hallomás szerint a Közlönynek 3000, a Fi­­gyelmezőnek 400 körül van előfizetője, az Ofner Zeitungét épen nem tudjuk. A nagykőrösi lyceumban Karika Pál tanár úr lemondá­sával megürült természetrajzi, vegy- és gazdaságtani tanszékre, folyó évi november 30-káig hirdetett csőd jövő évi julius utóljáig meghosszabbíttatik. A tanszékkel 400 pft, 5 öl fa, és szabadlak van összekötve. Kelt N. Körösön, 1848. nov. 10-én. Gál Mi­hály, egyház biz. jegyző. A budapesti hírlapok olvasó közönsége. A pesti postán következő mennyiségű példányok küldetnek szét a budapesti hírlapokból: Pesti Hírlapból........................................................... 2554 Nemzeti.......................................................................... 795 Pester Zeitung . ........................................................2811 Radical lap (megszűnt)............................. 255 Divatlap és Nemzetőr .... 395 Életképek...................................... 431 Dongó (megszűnt) . .* * . . . 82 Magyar Gazda ............................................................ 430 Márczius tizenötödike................................................. 733 Munkások újsága ........................................................... 738 Magyar népbarát.................................................................2710 Tót „ 534 Oláh „ 596 Német „ ............. 80 Opposition..................................................................... 275 Orvosi tár .................................. . . ..................... 170 Protestáns lap............................. 316 Reform (megszűnt).................................. 87 Religio és nevelés . . . . .................................... 911 Szerb néplap................................................................ 275 Ungar......................................................................... 696 Kath. néplap . 1399 Kossuth hírlapja.................................................................4214 KÜLFÖLD. AUSTRIA. A Presb. Z. szerint Bécsben legközelebb egy proclamatio jelent meg, mellynek folytán azon ideig, mig a város ostromállapot alatt lesz, báró Weiden tábornok fogja a város és környékének igazgatását átvenni, czime gouverneur lesz. —* Egy másik proclamatióban arra szólítatik föl a lakosság, hogy az octoberi forradalomkor, a fegyvertár ostromlása alkalmá­val, annak bevétele után onnan eltávolított, más szóval,ellopott,fegy­vereket, mellyek között számos nagybecsű históriai emlékdarabok is vannak, azonnal adják vissza; különben, ha majd a motozáskor illynemű darabokra akadandnak.... Tudjuk, édes, drágalátos , jóságos urak, tudjuk, hogy ti a legcsekélyebbel fenyegetődztök, midőn kötelet és golyót ígértek acanaillenak. —A már eddigelé befogott ismeretesebb egyének közé tar­toznak : Fitster professor, Becher, Gritzner, Englän­der, Mahler, Kolisch, Frankl, Chaises, Leng­­schmidt, Deutsch és Fenneberg írók. Falke Oskár és Buchheima Studentencourier volt szerkesztői, molnárlegé­nyeknek öltözködtek át, mind a mellett is felfedeztetvén, fölakasz-

Next