Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-12-03 / 134. szám

A KÖZLÖNY DIÁN. Az állatgyógyászati szaknak az országos magyar egye­temnél olly karba tételét, hogy az, egy­részt a közgazdászati te­kintetben hazánk egyik nevezetes iparágát képező baromtenyésztés érdekének megfeleljen, más­részt pedig, különösen a lovas kato­naság , mint hazánk védelmének egyik fötényezője, kellőleg ellát­­tathassék : a kormány szükségesnek tartja , annálfogva 1. Tábori kovácsok képezésére az egyetemnél egy új tanári állomás 1000 pert évi fizetéssel rendszeresíttetik, s ezen állomásra dr Szabó Alajos kineveztetik. 2. Az állatgyógyászati szakban az eddig volt tanítói segédek egyesített fizetéséből egy segédtanítói állomás állíttatik föl. 3. Tanítói segédeküt pedig azon segélydíjas növendékek al­kalmazandók , kik eddig álrodalmi költségen a bécsi egyetemnél képeztettek, s jövendőben ide átteendők. Kelt Pesten, nov. 29-én 1848. Az orsz. honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, elnök. — Megkülönböztetési igényt időnkben csak személyesen ki­vívott érdemmel nyerhetünk. — A születési és vagyoni előjog az igazság és méltányosság itélőszéke előtt soha sem­ volt érdem, legfelebb szerencse; ezekre a közvélemény ítéletét már régebben ki is mondá. E végre rendeli a honvédelmi bizottmány, hogy ezután ma­gyar seregeink bármelly ezredei és zászlóaljaiba, bár minő neve­zetű hadfik (kadétok) fel ne vétessenek, a­kik pedig már mint oly­­lyanok léteznek, hadfik lenni megszűnvén, érdemeik szerint ru­­háztassanak fel altisztségekkel. Ezen rendelet végrehajtásával a hadügyminister bizalik meg. Kelt Budapesten, november 30-kán 1848. Az orsz. honv. bi­zottmány. — Ezentúl senki főtisztségre a honvédseregnél nem alkal­­maztatik , sem előléptetésre számot nem tarthat, ha csak a kiren­delt előleges bizottmány előtt képességéről a próbát le nem tette. Megvizsgáltatik pedig. 1- ér. A szolgálati szabályokból, a magyar honvédsereg számára kiadott rendszabálykönyv szerint. 2- ér. Beoktatási és gyakorló szabályokból, a nemzetőrsereg számára kiadott szabályok 2., 3., 4., 5. füzete szerint. 3- er. A századok belső administratiojának kezeléséből Mel­­czer Andor „Unterricht des gemeinen Infanteristen“ czímű mun­kája szerint. 4- er. A harcztudományból „Feldinstruction für Infanterie, Cavallerie und Artillerie“ czimű Olmützben megjelent könyv szerint. 5. A hivatalos levelezésből. 6. A számadások összetételéből. E két utósó tárgyból a bizottmány saját belátása szerint. A vizsgáló bizottmány elnöke Pesten. Pándy Soma, főparancs­noka az 1-ső hadmegyének. Ülnökök: Szottfried őrnagy, Hartmann kapitány és Molnár főhadnagy. A honv. bizottm. rendeletére N­á­­dosy Sándor, ezredes. — A vidéki futárok vagy kiküldöttek ezennel hivatalosan felszólíttatnak, miszerint a fővárosba érkeztükkor, név és tartóz­kodási helyek följegyzése végett, az elnöki kiadóhivatalban magu­kat azonnal bejelentsék. Kelt Pesten nov. 30. 1848. Várszeghy János, honv. bizottmányi irod. igazgató. — A kereskedési ministeriumtól. A Budapest és Pozsony között az ellenség betörése által megzavart szekérpostai közleke­dés helyreállítása czéljából f. é. december elejétől kezdve az em­lített helyek között az eddigi postavonaton hetenként háromszor ideiglenesen málhaposták fognak életbe léptetni, és a következő rendben: Budáról Indulási idő: Hétfőn délután 4 órakor. Szerdán ,, „ Szombaton,, ,, Pozsonyból Indulási idő: Hétfőn estre 7 órakor Szerdán „ Pénteken „ Pozsonyba Érkezési idő: Kedden estve 7% órakor. Csütörtökön ,,Vasárnap ,, ,, Budára. Érkezési idő: Kedden éjjeli 10% órakor. Csütörtökön ,, Szombaton11 1. Ezen málhapostákkal a levélpostán kívül, pénz és egyéb küldemények és 3 utazók podgyászaikkal fognak szállíttathatni. Az utazók a szokott feltételek alatt s mértföldenkint fizetendő huszonhat pengő krajcrár díj mellett vétetnek fel. Pogyászaikból 40 fontnyi súly és 80 pengő frityi értékre szállítási díj nem vette­tik. — Budapesten, november hó 28. 1848. A honvédelmi bizott­mány meghagyásából, Ambrus Mihály. — Kereskedési ministeriumtól. A temesvári főposta-igazga- t­­óság a fenforgó körülmények tekintetéből, Szegedre helyeztetett­ át. Budapesten, nov. 29. 1848. A honvédelmi bizottmány megha-­­­gyásából. Ambrus Mihály, ORSZÁGGYŰLÉS. Rövid közlés a dec. 2--i ülésről. A képviselők­­­ez ülésében az adókivetési s behajtási törvényjavaslat befejeztetett. A közmunkák teljesítése eltöröltetett, adóaránylagi pénzfizetéssel­­ járulandván ezentúl mindenki a közmunkák teljesítéséhez. — Habs- Jburgi Ferdinánd Sopron megyéhez küldött manifestuma, és Win­­dischgrätz proclamatiója jövő ülésben kerülend szőnyegre. Nov. 30. 97—ik ülés a képviselőknél. (Vége). Or­szágos határozat az 1848. nov. és dec. és 1849. évi első hat havi adó tárgyában. (Folyt, és vége). Ezek szerint a központi választmány következőleg módosí­tott szerkezetet hoz javaslatba: III-ik Fejezet. Házadó. 1. §. Azon városokban, hol a lakházak állandóal bérbe adhatók, minden házbirtokos hitelesen kimutatandó jövedelme után fog adózni. Még pedig az egész jöve­delemből 10 rész igazítási és fentartási költségek fejében lehu­­zatván, ekkér számított jövedelme 4 százlékijával. 2. §. Azon házért vagy szállásért, mellyben a tulajdonos la­kik, vagy mellyet maga számára fentart, azon jövedelem számítta­­tik, mellyet azon ház vagy szállás, ha bérbe adatnék, behozhatna. Az illető birtokos ez után fizetendi az 1-ső §-ban meghatározott adót. 3. §. Mind azon kir. városok, vagy külön képviseleti joggal felruházott mezővárosok, mellyek az 1-ső §. rendelkezése alá nem esnek, fizetnek minden egyes szobától bolttól s egyéb helyiségtől (localitas) 24 krt. 4. §. Azon városok, mellyek törvény által választó helyet jelöltettek ki, vagy törvényhatósági székhelyek, vagy bár nem illyenek is, de 6000 lélekre menő lakossággal bírnak, minden egyes szobától, bolttól s egyéb helyiségtől 16 krt. 5. §. Minden egyéb helyek, akár község akár puszták, min­den szobától s egyéb helyiségtől 8 krt. 6. §. Házadó alól kivétetnek: a) Minden gazdasági épületek. b) Azon épületek, mellyek a II. Fejezet b) pontja szerint haszonbéri szerződésbe betudattak. 584 A javaslat III. Fejezetét (melly ezután IV—ik leend), a ke­resetadót illetőleg: A középponti választmánynak az 1, 2, 3, 4-ik §§-okra nincs észrevétele. Az 5—ik §-ot következőkép javasja szerkeztetni: §. A kézi munkások keresetadó fejében a vidéken divatozó egy napi bér háromszoros összegét fizetentik. §. A kéz­művesek és mesteremberek a vidéki kézi munkásokra az 5. §. ér­telme szerint vetett keresetadót négyszeresen, minden legény után kétszeresen fizetendik. A 6-ik §-ban, melly a kereskedők kere­setadójáról szól, a 6 százlélit 10 százlélű­­a tavalja emeltetni. A javaslat IV-ik Fejezetére, a pálinkaadóra, nincs észre­vétele. A javaslat V-ik Fejezetét, melly az italmérési adóról szól, következőkép javalja szerkeztetni: A italmérési adóról. 1. §.Az italmérésért az avval foglalkozók a IV-ik Fejezet értelme szerinti rendes adón kívül fizetnek: a) Pest városában 15 frtot. b) Külön képviselettel bíró királyi váro­sokban 10 frtot. c) A többi kir. városokban és külön képviselet­tel biró mezővárosokban 6 frtot. d) Azon városokban, mellyek választó kerületi főhelyek, hatósági székhelyek, vagy 6000 rétek­ből álló lakossággal bírnak 3 frtot. e) Egyéb helyiségekben s pusztákon 2 frtot. 2. §. Ha az italmérők vendéget is fogadnak, azt szállással, vagy étellel ellátják, az 1-ső §. értelme szerinti adót kétszeresen fizetik. A javaslat Vl-ik Fejezetét, a személyadóról, a központi vá­lasztmány következőképen javalja: §. Minden 18 évtől 60 évig levő munkaképes férfi, és nő személyadó fejében fizet 8 krt. A javaslatt VII. Fejezetét a távolléti adóról a középponti vá­lasztmány úgy javalja módosíttatni, mint az az 1848-ik évi b­ud­­get tárgyalásakor a képviselőház által már megállapíttatott. Távolléti adó. 1. §. Azok, kik egyesült Magyarországban s a kapcsolt részekben már egy év óta fél évet nem töltöttek, azon mennyiséget, melly az adóból reájok s birtokaikra vettetik, három szorosan tartoznak lefizetni. 2.§. A fentebbi háromszoros adózás terhe alól kivételnek: a)Kik 24 éves korukig oskolai tanulásért tartózkodnak az ország mondott határain kívül. b) Kik tapasztalás végett utaznak s illy okból akár egyszerre, akár ismételve két évi időszaknál többet nem fordítot­tak. c) Kik közhivatalnál vagy kormánymegbízásnál fogva tartóz­kodnak az ország mondott határain túl, a­míg illyetén alkalmaztatá­suk tart. A javaslat kivetésről és kezelésről szóló 4-dik §-ban azon elv lévén kimondva, hogy a megkívántaló közmunkák is az orszá­gos adó irányában lesznek ezután kivetendők, erre nézve nem mu­laszthatja el a központi választmány megjegyezni, hogy ezen elv alkalmazása káros hatást szülhet s aránytalanságot foglal magában. Káros hatást szülhet, mert a nagyobb földbirtokosok, kivált az ur­­bériséget vesztettek, kik a kármentesítés még eddigi nem teljesí­tése miatt a szükséges fogatokat alig szerezhették meg maguknak, birtokaikat, a reájok rovandó szerfelett nagyszámú közmunka miatt, s alig művelhetnék. Aránytalanságot, mert, minden legszabadabb állományok példája szerint is, a közmunkák nem az adó , de a lé­tező munkaképes erő aránya szerint vettetnek ki. Kinek több fogat és munkás kéz van rendelkezése alatt, az többet, kinek kevesebb, az kevesebbet dolgozhat. Kinek sok a szekeres fogata, az utat is többet használja, mint kinek kevesebb. Ha csupán az országos adó irányában történnék a kivetés, a fuvarosok, kik az utat leginkább használják, kevéssé terheltetnének. Az utakhoz szükséges minden­nemű kiadáshoz mindenki adója arányában járuljon, de nem a ter­mészetben kiszolgáltatandó munkáknál is. Ezek szerint addig, míg a közmunkák törvényhozásilag rész­letesen rendeztetnének , a központi választmány következő ideig­lenes országos határozatot hoz javaslatba: Országos határozat. A hatósági s községi közmun­kákról. Addig is, míg a törvényhozás a közmunkák iránt részletes törvényt hozand, határoztatik: 1. §. Hatósági és községi utak készítéséhez s fentartásához mindenki sorskülönbség nélkül, közmunkával járulni tartozik. 2. §. A közmunkák hatóság által fognak a szükséghez ké­pest kivettetni. 3. §. Az aránylagos kivetés alapjául szolgáland minden a ha­tóság területén levő fogat, és 18. évtől 60. évig levő munkaké­pes férfi. 4. §. Ha a hatóság vagy község valamelly közmunkát létetni határozott, a vidék s illetőleg község családfői közt, birtokukban levő fogat és családokhoz tartozó férfierő számához aránylag, osz-­ tátik fel a munka. 5. §. A családfők a reájuk eső napszámösszeget vagy önere­jük , vagy fogadott erő által kiállítani kötelesek. 6. §. Hatósági közmunka fejében egy fogatra és egy férfira évenként 4 napnál, községi munka fejében 3 napnál több közmunka nem vettethetik. 7. §. Minden egy egyénnel kiállított fogat egy fogat-és gya­lognapba , 3 gyalognap egy fogatnapba számítandó. 8. §. Kik távolabb lakás végett a közmunkákhoz nem járultak, a hatóság többi része által viselt közmunkás teherhez aránylagos napszámok értékét, a közmunkákra fordítandót, fizetendik a fogat és férfierő mennyiségéhez képest. 9. §. A közlekedési eszközök készítéséhez és fentartásához szükséges pénzbeli költség a hatóság s illetőleg község lakója által az országos adó aránya szerint, kivetett házi adóból fizetendő. Nov. 27-ikén, 1848. Ágoston. A központi bizottmánytól felállított elvekkel meg van elégedve , de nem látja át, miért kelljen a háznak e tárgy­ban új határozatot hoznia, holott már azelőtt hozott erre nézve határozatot. Elnök. A mostani kormányelnök lévén ezelőtt a pénzügy­­miniszer, és most is ő vi­vén a pénzügyi tárczát az ezelőtti és mos­tani javaslat ellentétben nem állhat egymással. Lónyay Menyhért. Az előbbi javaslatban az 1848-ki költségvetés volt azt most azonban már nem lehet használni, mert az idő csaknem egészen elmúlt. Bezerédj István: Mielőtt az átalános vita befejeztetnék, arra kívánnám figyelmeztetni a képviselő­házat, hogy az adókive­tésben a progressivitásnak semmi nyomát nem látom, már­pedig a jelen mozgalmaknak fő czélja az, hogy a szegényebb sorsúakon segítsünk anyagilag és szellemileg. Felhívok akárkit, lehet-e olly adórendszer nélkül, melly a szegény ember érdekét tekintetbe vegye, mostan boldogulni ? Nem lehet, s azért múlhatatlan kel­léknek látom, hogy az adórendszer a progressives elvét magában foglalja. Ne gondoljuk, hogy a szegény embernek igényeit s re­ményeit bármelly alkotmányos formákkal kielégíthetjük, ha annak anyagi jólétén segíteni nem fogunk. Ne gondoljuk, hogy a gazda­gabbaknak igaz érdekeit fen tudjuk tartani, ha csak a szegényebb osztálynak követelései ellen nem biztosítjuk, annyiban, hogy tör­vény szerint tartozik azt tenni, mit a szegényebb osztály tőle kö­vetek Kérem tehát a házat, ne mellőzze el, ezen mindeneknél fölebb álló tekintetet, mert ebből tüstént észreveszi a nép, mire c­éloz az új rendszer, s azért kívánom, hogy már az első törvény úgy al­kottassák, miszerint a nép érdekei tekintetbe vétessenek. Átlátom­­ én azt, hogy itt a progressivitást teljes rendszerességében elő­adni nem lehet, de van egy pont, úgymint a személyes adó, hol­­ mód nyílik a progressivitást életbe léptetni addig is, míg az adó- s rendszer egész kiterjedésében tárgyalás alá jöhet. Azon pontnál, midőn előfordul, meg fogom tenni észrevételeimet, de előre is kel­l rem a tisztelt házat, úgy méltóztassanak intézkedni, hogy a pro­gressives elve ki ne zárassák. A 10. §-ig a központi bizottmány javaslata változás nélkül elfogadtatik. Palóczy László. Az mondatik a 10. §-ban, hogy a ka­tonai szállásolás mindenkinek egyenlő terhe leend. Ennek úgy is kell lenni, de ha az eddig fizetett járulékok és rendszer megma­radnak , úgy nem lesz mindenkinek egyenlő terhe, mert tudjuk, hogy az úgynevezett salmagátis egy krajczár fizettetik a katonáért, s azért ad neki a gazda szállást, ágyat, fűtést, s meg az ételéhez szükséges kellékeket, a­mi nagy költség, s annak fejében a fize­tendő krajcrár nemcsak nem némi kárpótlás, de egyátalában semmi. S illy módon a katonai szállásolás nem lesz egyenlő teher minden­kire nézve, mert azok fogják leginkább érezni a teher súlyát, hol nagyobb seregek összevonatnak , t. i. a transennalis helyek lakói; ezek érzik csak legjobban, hogy a szállásolással járó deperdita többre megy, mint az egész évi adó. Hogy tehát mindenkinek egyenlő terhe legyen, mivel lehetetlen minden helyre katonát szál­lásolni , szükséges, hogy a terhet érezze az is, ki katonát nem tart, s elégítse ki azt, a­ki kénytelen katonát tartani. Kívánnám tehát, határozza el a ház azt, hogy még most az okszerűbb rend­szer életbelépéséig a törvényhatóságok által a helybeli körülmé­nyek nyomán kiszámítandó, és a pénzügyi ministérium által jóvá­hagyandó áron fizettessenek azok, kik katonákat tartanak. A­ki katonát nem tart , legalább pénzzel fizet, így lesz aztán egyenlő a teher.Elnök. A deperdita nem a beszállásolásból származott, hanem onnan, hogy a takarmányt nem a piaczi, hanem a Maria Thereziától megállapított tariffa szerint kellett az adózónak adni. 1843-ban úgy egyezett az országgyűlés a kormánybiztosokkal, hogy a természetbeni teljesítésekért 1 millió frt fizettessék; ha pe­­dig a beszállásolási költséget is a status akarja viselni, akkor e végre 3 millió frt sem lesz elég. Azért a katonák beszállásolása végett sokkal jobb épületeket haszonbérbe kivenni, mintsem min­den egyessel a beszállásolási fizetés végett külön alkudozni. Hogy e tekintetben a követelés igen magasra fogna hágni, mutatja Po­zsony példája, hol sok lakos 2—3 húszast örömestebb fizet, mint­sem hogy a salmagalis krajczárért szállást adjon egy embernek. B e s z e, Palóczyt pártolja , mert­­ kiért szállást adni kato­nának, lehetetlen. Tudja, hogy sok helyen a parasztok inkább meg­szöknek és elrejtőznek, csak hogy a katonának szállást ne adjanak. A többség a központi bizottmány javaslatát fogadja el. Palóczy László. A szerkezet indítványom szerint így állana „a katonai szállásolás addig, míg aziránt okszerű rendszer életbe léptethetik, a helybeli körülmények nyomán a törvényható­ságok által kiszámítandó, s a pénzügyi ministérium által meghatá­rozandó ár szerint mindenki egyenlő terhe leend,“ e szerint ki maradna a szerkezetből „az eddig fizetett járulékok és rendszer szerint.“ II. fejezet a földadóról olvastatván. Palóczy most nem tartja tanácsosnak, illy nagy adó kive­tését, mert bár jelen körülmények közt a státus szükségei nagyok, mégis sok ember ezen adót nem lesz képes fizetni, azért a földadót százlák­ra kívánja leszállíttatni. A többség az a) pontot elveti a b) c) d) pontokat pedig el­fogadja. Ezzel az ülés eloszlott. Dec. 1­­98-ik ülés a képviselőházban. Kezd. reg­geli 10 órakor. Elnök: Pázmándy. Tárgy: az adókivetési terv. A jegyzőkönyv hitelesíttetvén Kellner Magdolna egy végren­delet érvénytelenítését kéri a háztól, érvénytelenítés esetében 200 pftot, mint a végrendeleti viszony felét ajánlván a haza oltárára. — Több futni kényszerűlt temesmegyei tisztviselő segedelemért folyamodik a házhoz. A kérvényi választmányhoz utasíttatott. Szaplonczay. Marmaros kétes s szomorú állására hívja fel a ház figyelmét, melly megyét most egyfelől U­r­b­á­n az oláh határőrökkel, más felől Gallicziából a lengyel csoportok fenyege­tik , és e mellett még magában M­armarosban is lehet tartani az oláhok lázadásától. Marmarosban a sóbányák különös figyelmet ér­demelnek , mert ha azok elfoglaltatnak, az egész ország nagy ín­ségre jut. Kívánja azért a honvédelmi bizottmányt felszólíttatni, hogy Marmaros megmentésére megtette-e a szükséges intézke­déseket ? Patay József jelenti, hogy a kormány, mindent, mi tehetségében áll, megtett Marmaros megmentésére. Egy követ ekkor a bányabér eltörlését indítványozó, de az indítvány a maga helyére utasíttatott. A ház napi­rendre térvén olvastatott a 2-ik fejezet a ház­adóról a központi bizottmány jelentésével. A kormányi törvényjavaslat a házadót minden városban osz­tályozás szerint kívánja kivettetni, a központi bizottmány pedig olly városokban, mint Pest, hol a házak rendesen bérbe adhatók, a házadót a jövedelemre kívánta fektetni, és az osztályozást csak a többi városokra fektetni. E fejezetre nézve többféle indítvány s módosítás ajánltatott. Egy követ kívánja, hogy azon városok most ne fizessenek házadót, hol háború van; egy más a házadót a ház tiszta jövedelmére kívánja fektetni .Bezerédj István, a házat ötszámra kívánja megadóztatni, mert nem akarná, hogy min­den lyuktól, minden benyilótól adó fizettessék. Voltak,kik a ha­szonbéri szerződésekbe betudott házakat nem akarták a házadó alól kivetetni. Erre az mondatott, hogy a haszonbér öszvegébe bi­zonyos summa a házért is mindig beszámíttatik. Mások nem aka­­rák, hogy a képviselettel bíró városok a többieknél jobban meg­adóztassanak. Erre megjegyeztetett, hogy illy helyeken nagyobb lévén a népesség, az ipar­i kereset is nagyobb. A többség a központi bizottmány javaslatát fogadó el. 3-dik fejezet a keresetadóról. B­e s­z­e kívánja, hogy a nap­számos 10 krt fizessen; Madarász J. egészen fel akarja men­tetni. A többség a kormányi javaslatot fogadja el; e szerint Pesten a napszámos fizet 1 frtot, más helyeken 30, 24, 16 és 8 krt. Kacskovics Lajos a kereskedőket nem jövedelmeik szerint kívánja megadóztatni, mert ez esetben a kereskedelmi köny­veket is elő kellene mutatni, mi a hitelre nézve veszedelmes lenne; de még azért sem tehető , mert a kereskedők nem minden évben számíthatják ki jövedelmeiket, gyakran a mérleget 4—5 évben készíthetvén el. Átalában nem akarja a forgalmi tőkét megadóztatni, mert az erkölcsi tekintetben káros lehetne, és a könyvek, szám­adások meghamisítására vezethetne. Indítványozza tehát, hogy az eddigi adót háromszorosan fizessék. A többség a központi bizottmány véleményét fogadta el. (Vége köv.) FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Az ügyetlen barát most szint annyit árthat ügyünknek, mint legnagyobb ellenségünk. Kértük

Next