Kossuth Népe, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 51-126. szám)

1945-08-01 / 77. szám

MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP főszerkesztő: FELKAI FERENC Új tisztek (F. F.) Kiképzőtisztek tudják, milyen kitűnő katonaanyag a magyar fiú. Gyorsan tanul, ügye­sen forgatja a fegyvert, mozgása ízléses, kemény. Megjelenése már a kiképzés első perceiben kato­nás, önérzetes. Tekintete lelkes, mosolygós, bátor. Egy-egy ma­gyar század felvonulása, vagy gyakorlata: látványosság. Pom­pásak a soraikból kikerülő al­tisztek. Van bennük valami ön­tudatos méltóság, nem bántó rá­­tartiság, büszkeség. Felelősségtu­datuk erősen fejlett. Igazságo­sak. Felfelé: nem hízelgők,­­ le­felé: nem élnek vissza hatalmuk­kal. Értelmesek, szeretik a kato­natudományt, szeretnek vitatkoz­ni is felette. És ezt a nagyszerű anyagot fertőzte meg a német... Ökölbe szorul az ember keze, valahányszor erre gondol. Folytassuk. A kitűnően képzett altiszti kar a múltban legjobb esetben a tiszthelyettesi rangot érhette el. Lehetett jóérzékű sztratéga, kiváló kiképző, lap­panghatott­ benne hadvezéri ké­pesség, a régi rend nem tűrte, hogy előrejusson. Szinte elkép­zelni is lehetetlen volt, hogy egy egyszerű tizedes, szakaszvezető, vagy őrmester elérhesse a tiszti rangot. Még arról sem lehetett szó, hogy egy aranycsillagos le­üljön vele egy asztalhoz, a nyil­vánosság előtt. Az ilyesmi már botránynak számított. Most egyszeriben megszűnt ez a maradi igazságtalan és káros rendszer. A honvédelmi minisz­ter számos megfelelő altisztet máris tisztté léptetett elő — utó­lag végzik el az előírt tanfolya­mot. Azt is elrendelte, hogy a munkásság és parasztság soraiból kikerülő fiatal altisztek részére tisztképző tanfolyamokat létesít­senek, hogy ezzel is megerősítse a honvédség demokratikus átállí­tását. Mindkét rendelet örömet keltett az új honvédségben. Az új tiszteket szeretettel fogadták a honvédek, mert tudják, hogy az ő vezetésük alatt sohasem fordul­hat elő, hogy a hazaárulók saját népük ellen használhassák fel őket. Ezek a tisztek nem fognak asszisztálni a bérenceknek — ezek lövetni fognak, ha a haza érdekét veszélyeztetve látják. De lövetni fognak akkor is, ha a de­mokrácia kerül veszélybe Ezek a tisztek nem fogják meghurcolni a magyar nevet az­zal, hogy embertelen cselekmé­nyek tűnői, vagy pláne kárör­vendő segítői — és nem hurcol­ják meg a magyar honvédtiszt tekintélyét azzal, hogy hangos dáridókkal, cigányozással virtus­kodnak! Igaza van Rákosi Mátyásnak­­— az új honvédtiszttől sokat vá­runk. Új katonaszellemet, amely a régi tiszta hagyományokból fejlődik és éppen ezért alkal­mazkodik a haladó, emberibb, igazabb, tisztultabb világ demo­kratikus követelményeihez. 1 E­gymásba futott két mun­kásvon­at a Kerepesi temetőnél 11 halott, 60 súlyos és többszáz könnyebb sebesült A Keleti pályaudvar ügyeletes forgalmistája ugyanarra a sínpárra engedte futni a két vonatot Ki a felelős a katasztrófáért ? Évtizedek óta nem történt olyan borzalmas arányú vasúti szerencsétlenség a fővárosban, mint kedden reggel 9 óra után néhány perccel a Salgótarjáni­ út és Asztalos Sándor­ utca sarkán. két munkásvonat, mindegyike hosszú szerelvény, telve rengeteg emberrel — az egyik Gödöllő felé tartott Buda­pestről, a másik Nagykátáról igyekezett a fővárosba — futott egymásnak teljes sebességgel. Eddig 11 halott, 60 sú­lyos és többszáz könnyebb sebesültje van a katasztrófának. A borzalmas vasúti baleset részleteiről a Kossuth Népe mun­katársa a következőket tudta megállapítani: Reggel 8 óra 48 perckor van a menetrendszerinti indulási ideje a budapesti Keleti pályaudvarról a 322. számú gödöllői személyvo­natnak, amelynek első állomása a kőbányai felső­ pályaudvar. Ren­des körülmények között 8 óra 20 perckor kellett volna oda beér­keznie Nagykátáról a 2517. számú vonatnak, amelynek utolsóelőtti állomása Budapest előtt ugyan­csak a kőbányai felső­ pályaudvar. Mint kiderült, a nagykátai vonat késett, de a kőbányai forgalmi tiszt eddigi kihallgatása során tett vallomása szerint a Keleti pálya­udvarnak jelezte, hogy a nagy­kátai vonatot útnak akarja indí­tani és az indításra a Keletitől engedélyt is kapott. Az ügyeletes forgalmista a meg­szökött Agyagost Horváth Péter vasúti tiszt, a Keleti pályaudvar forgal­mi osztályának ügyeletes vezető­je úgy látszik figyelmen kívül hagyta azt, hogy előzőleg enge­délyt adott Kőbánya felső­ pálya­udvarnak arra, hogy a vonatot a Keleti felé elindítsa és ugyan­azon a sínpáron rendes menet­rendszerinti időben útnak indí­totta Kőbánya felé a gödöllői sze­mélyvonatot. Hogy ennek mi volt az oka, il­letve magyarázata, arról lapzár­táig nem sikerült többet megálla­pítanunk, m­ert Agyagosi Horváth, amikor hírt kapott a szerencsét­lenségről, kirohant a hivatalából és ismeretlen helyre távozott. Aki „szabad"-jelzést adott... A rendőrség­ őrizetbe vette Tí­már Máté MÁV segédtisztet, aki­ a Keleti pályaudvar forgalmi tor­nyában teljesített szolgálatot és aki a szemaforral szabad jelzést adott a pályaudvarról indulásra készen álló gödöllői vonatnak. Timár első kihallgatásakor azt vallotta, hogy Agyagosi Horváth telefonutasítására állította sza­badra a gödöllői vonat útját. Két vész­sípolás — egymásnak rohan két vonat A Keleti-pályaudvarról Kőbá­nya felé vezető vasúti pályatest a Salgótarjáni­ úti villamos felül­járó előtt és után éles kanyarban fordul el Kőbánya felé. Miután a kanyarodó túlságosan éles és mert közben beépített területek vannak, a mozdonyvezető nem látja a vonat előtti utat, ezért ezen a helyen hosszú vészsípolás van előírva minden mozdonyve­zető számára. Marosi József, a Gödöllő felé haladó vonat vezető­je, az előírásnak megfelelően sí­polt is. A legnagyobb megdöbbe­nésére azt hallotta, hogy egy má­sik mozdony sípja is szól, még­pe­dig egyre közelebbről, majd a Salgótarjáni­ úti villamosvasúti híd alól teljes sebességgel közele­dik feléje ugyanazon a sínpáron egy másik vonat. A mozdonyvezető és a másik mozdony vezetője, Kaszás Károly igyekeztek megállítani gépeiket. Szerencsétlenségre egyik mozdo­nyon sem volt légfék, úgyhogy csak a kéziféket tudták műkö­désbe hozni. Azonban egyik kézi­fék sem bizonyult elegendőnek arra, hogy a mozdonyok valame­lyikét is megállítsa. A vezetők és fűtőit leugranak... Mindkét mozdony vezetője és fűtő.. .ugrott az­ egymás felé ro­hanó vonatokból. Azok, akik a borzalmas veszélyt idejekorán meglátták, ugyancsak leugráltak a vonatról és csak könnyebben sé­rültek meg. Az összeütközést azonban sem­miképpen sem sikerült elkerülni és az MTK-sportpálya és a Besz­­kárt Hungária­ úti villamos ko­csiszínének háta mögött az Asz­talos Sándor­ utca mentén né­hány pillanattal a két mozdony sípolása után borzalmas erejű robbanás hallatszott. Összeütközés! A két hatalmas mozdony úgy egymásnak szaladt, hogy a Nagy­kátáról jövő kilökte a sínből a Gödöllő felé tartó vonat mozdo­nyát. A mozdonyok után mindkét vonaton szerencsétlen módon fá­ból készült teherkocsik voltak csatolva, amelyek az összeütközés erejétől teljesen összeroppantak és a fadarabok súlyos, sőt nem egy esetben halálos sebet ejtve, valósággal felnyársalták a nagy­kátai vonat első három, a gödöl­lői vonat első két kocsiján uta­zókat. Heten nyomban a hely­színen haltak meg a szerencsét­len utasok közül. Ezeknek név­sora a következő: Puskás György 48 éves napszámos, mendei lakos, Ofella Sándor 36 éves tá­­piószecsői fuvaros, Pálinkás Józef MÁV ka­pus, gyömrői lakos, Zsornoczki Jánosné 54 éves szentmártonkátai háztartás­beli, Kovács Krisztina MÁV- kalauznő, Greskó Ist­v­á­n 20 éves cse­peli napszámos és Chlumszki József 52 éves gyömrői lakatos. Kívülük a kórházba szállítás közben még egy, lapzártáig pedig a különböző kórházakban három halálos áldozata lett a szerencsét­lenségnek. A beszállított sebesül­tek között tizenhatnak állapota aggasztó. A szerencsétlenség hírére ha­marosan nagy néptömeg igyekez­­­zett a csak nehezen megközelít­hető pályatestre. A X. kerületi­­ kapitányságról rendőri bizottság szállt ki a helyszínre. Csakhamar megjelent a helyszínen Sólyom László főkapitány és Forró Ká­roly rendőrfőparancsnok is, majd a főkapitányság bűnügyi osztá­lya sérülési csoportjának veze­tője, dr. Simon Ferenc rendőrta­nácsos, aki a szerencsétlenség ügyében a nyomozást vezeti. Külön villamosok szállítják a sebesülteket A mentők több kocsival men­tek a helyszínre, de mert a se­besültek száma igen magas volt, a Beszkárt közeli kocsi színéből öt külön villamoskocsit állítottak be és azokon a könnyebben sé­rülteket a Szent István-, Rókus-, Magdolna- és a Podmaniczky­ ut­­cai MÁV-kórházba szállították. Ki a felelős? A két mozdonyvezető első ki­hallgatása alkalmával azt vallot­ta, hogy szabályszerű indulási parancsot kaptak a Keleti, illet­ve a Kőbánya felső­ pályaudva­ron szolgálatot teljesítő forgalmi tisztviselőtől. Az előírásnak meg­felelően sípoltak a kanyarban s amikor észrevették, hogy a má­sik vonat közeledik feléjük, igye­keztek saját gépüket lefékezni, de ez a rendelkezésre álló idő csekély volta miatt és főleg azért, mert a légfékek egyik mozdo­nyon sem működtek, nem volt lehetséges. ■Lapzártakor jelentik, hogy Agyagosi Horváth, a Keleti pá­lyaudvar forgalmi osztályának ügyeletes tisztje önként jelentke­zett a rendőrségen, ahol a késő­esti órákban is folyik még kihall­gatása. Ugyancsak a főkapitány­ság hallgatta ki Timár Mátét, a Keleti pályaudvar 1. számú for­galmi tornyába beosztott MÁV segédtisztet és még két másik forgalmistát. Annyit már megál­lapítottak okmányszerűen a Ke­leti pályaudvar, illetve Kőbánya felső pályaudvar vasúti távirda­­könyveiből, hogy a Keletin szol­gálatot teljesítők felelősek a sze­rencsétlenségért, mert értesítést kaptak már arról, hogy Kőbányá­ról elindult a nagykátai vonat és mégis elindították a gödöllői szerelvényt. Timár Pál

Next