Kossuth Népe, 1947. január-március (3. évfolyam, 1-17. szám)

1947-02-03 / 7. szám

Hétfőn­ Ai összeesküvők szöktették meg Komfecs Ernőt 1947 február 3 ÍR­A­­FORINT (FŐSZERKESZTŐ: FELKAI FERENC SíI. évf. 1. szám AZ ELSŐ ÉVFORDULÓ Első évfordulóját ültük szom­baton az ifjú magyar köztársaság kikiáltásának. Máris sanda sze­mek lesik a kisdedet fojtott izga­lommal, reménykedőn, hátha vég­­zetessé válik számára valamilyen gyermekbetegség, hátha bele­pusztul valami rejtett hibába, ami születésekor kikerülte a poli­tika doktorainak figyelmét. Az első évforduló ünnepies hangu­latát azonban nem zavarhatja, hogy évszedi ezekben a napokban teszi szép sorjában hűvösre az új rend mindenre elszánt ellenségeit, akik mérgezett tőrt szorongattak a markukban, miközben barátsá­gos arcot vágva, hamisan moso­lyogtak, szeretetet mutattak és becsapták az egész országot. Ahogy nem sikerült az alatto­mos terv, éppen úgy nem fog si­kerülni semmiféle álnok cselszö­vés a jövőben sem. A magyar köztársaság él, virul és napról napra erősebbé válik. Véres a magyar történelem országútja. Tele van mártírokkal, megko­ncol­tak és elnyomottak sóhajaival. Köztársaságot, népi uralmat még mm építettek szilárdabb alapra, mint a miénket, mert a múlt idők sok kínja, szenvedése, vágyako­zása a szabadság után, a sok ártat­lanul kiontott vér szilárdabb építő­anyag a törvények írott betűinél is. Az első évfordulón már nyu­godtan, boldog örömmel szemlél­hetjük a magyar vetést, mely új életformánk eredménye. A Magyar Köztársaság eszméje mélyen bele­gyökerezett a telkekbe, vérévé vált a nemzetnek, egyetlen közös akarattá lett, mely mellett jelen­téktelen a bukott nagyságok fene­kedő hada. Borzalmasan súlyos árat fizetett a magyarság azért, hogy végre a saját életét élhesse, saját magának és önmagáért dol­gozhasson. Minél szörnyűbb, tra­­gikusabb az ár, amit fizetnünk kellett, annál mély­ebben, igazab­ban, elpusztíthatatlanabbul vált állratunkká a köztársasági élet­forma, amit nem ajándékképpen kaptunk a sorstól, hanem küzdel­meink és áldozataink jutalma gya­nánt. Egy szívvel, egy lélekkel ünne­peltük az első évfordulóját annak, hogy szabad emberekként élhetünk és szolgálhatjuk az országot, mely most lett igazán hazája minden dolgozó magyarnak. A köztársasági államformával a ma­gyar nép önmaga­­zásnára snap-­iotla -eurg hazájáé. A Szociáldemokrata Kongresszus vasárnapi illésének nagy felem­­­őségű megállapításai TILDY ZOLTÁN ELNÖK ünnepi nyilatkozata a Kossuth Népének „Meg kell teremteni az őszinte és szilárd pártközi békét" Beszélgetés az elnökben belpolitikáról, a békekötés várható határáról, irodalomról, művészetről, snor­ról­­ és matrénéteréről A hideg téli nap­ vakító fénynyű Lábakban ömi­k be az elnöki palota hatalmas ablakain. A Múzeum kert­ből szánkáló gyerekek boldog zsi­vaja szűrődik be a márványfala fo­­gadótereikbe, ahol az elnöki kihall­gatásra várakozunk. "Valamikor a bethleni konszolidációs politika bo­szorkánykonyhája székelt ezekben a termekben, — ma a magyar köztár­saság első emberének munkahelye és otthona ez a sok vihart látott épület. A nemesen egyszerű dolgozószobá-van fiúHumus cserépkutyu­, igyek­szik megbirkózni a sarkvidéki hi­deggel. Kevés bútor, egy-két ízléses kép, hatalmas — iratokkal zsúfolt íróasztal. Ez a magyar köztársaság elnökének dolgozószobája. Szemben ülünk Tildy Zoltán köztá­rasági el­nökkel, hogy egyszerű, emberi be­szélgetést folytas­sunk­ vele a magyar köztársaság első évfordulóján,­­ életéről, munkájáról és a magyar köztársaság első évéről, robbadásva a megélkedős súlyos gondjai alatt megtett míndant, amit meg kellett tennie az ország talpra állítása érdekében. Ennek a megállást nem ismerő munkának Köszönhet©, hogy a fiatal magyar köztársaság az élet sok területén a várhatónál nagyobb eredménye­ket tud felmutatni. A termelés ak­kor is folyamatos volt és az újjá­építés munkájában akkor sem állt be törés, ammikor a dolgozók csak filléreket kaptak munkájukért, amikor a mindennapi kenyér meg­szerzésének gondjai alatt roska­doztak. De dolgoztak összeszorí­tott fogakkal, mert tudták, hogy maguk számára építik az új Mar­gy­arországot A magyar köztár­saság első évének legnagyobb eredménye , a stabilizáció, az értékálló pénz megteremtése, leg­nagyobb mértékben annak köszön­heti létrejöttét, hogy a dolgozóik türelme a legnehezebb időkben sem fogyott el, hanem a jövőbe vetett bizalommal dolgoztak éhezhet, rongyosa®, d® kitartóan. 4 stabilizáció a dolgozók érdeke Me­gkérdezzük, hogy az el­múlt eszten­dő emlékei közül mi tette ki a legmé­lyebb beni‘n'~ ‘ ' — A legmélyebb benyomást — hangzik az elnök válasza — & m&­­p^-ar dolgozók heroikus munkája keltette bennem, mely egy percrel sem lanyhult, mert a parasztság, mtBE&Asais: a laalkdé érielsaiesg 4 politikai békét biztosítani kell Mit tart elnök úr az elkövetkező esz­tendő legfontosabb megoldandó prtblé­­máinak?­­ Legfontosabb teendőnk, hogy rendezzük a belpolitikai helyzetet. Ki kell küszöbölnünk a belpolit­kai életből minden olyan szétbontó tényezőt, mely a demokratikus erők összefogásának útjában áll. Ezt meg kell tennünk a további fejlődés érdekében. Meg _ kell _te­remtettük a pártok közötti együtt­működésnek az eddiginél őszin-tébb és szilárdabb alapjait. Tuda­tosítani kell, hogy az ország újjá­építésének nagy terveit és lehető- ségeit csakis az összes erők össze­fogásával tudjuk megoldani Féir® kell tehát tenni minden mellék­­szempontot és mozgósítani kell minden erőt a tervek megvalósí­tása érdekében. Ha a politikai­ békét biztosítjuk, ezzel egyszer­smind biztosítjuk a köztársaság második évének minden cinikas­­programját is. Mit várhatunk a békekötéstől? Február 30-én aláírásra kerül a ma­gyar békeszerződés. Elnök úr meglátása szerint milyen kihatással lesz ez a kö­rülmény a magyar élettel ? A szövetséges ellenőrző­­bi­zottság eddig is határtalan jóin­dulatot mutatott népünk és nem­zetünk­­ iránt. Úgy kezeltek ben­nünket eddig is, mint egy függet­len nemzetet és ezek szerint in­tézhettük a múltban is sorsom,­kant így­­Maár. a feilketőezsődje aláírása után ebből a szempont­ból különösebb változás nem vár­ható. Feladattalak továbbra is megmaradnak, de a békeszerző­dés új feladatokat is állít majd elénk. Egy nagy lehetőség nyitik meg előttünk. Ez a nagy lehető­ség az lesz, hogy mint formailag is szuverén nemzet tanúságot tu­dunk majd tenni arról,­ hogy fenn. tartás affilka* ép ceain­táß tóvá®*

Next