Szép-Literatúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 4. (1824)

-( A J— Gyászló versedet is jobb lészen félbe szakasztnod , Mert nem hallgat már semmi panaszra füle. Zengi inkább forró hálát Drétának imádott Tetteiért, és áld értek az‘Istenedet. SZEDER FÁBIÁN, / CSERNEKI ÉS TAR­KE­W VI GRÓF DEZSEWF­FY JÓZSEFHEZ Az Ismeretlen Utazóra készített verseire. *’A’ Természet jó , 's a’ fák serdülnek az Égnek£f * ”A’ kertész nyög tsak, vad kora terhe alatt.“ *’A’ Természet* jó ’s édes, melly annyai kézzel Emlőit nyújtja , az minekünk kegyesen .* A’ Tavaszok keletén koszorúba fonja virágit, És minden magnak véle reménnyé fakad. Nyár,bevivel éltet mindent, ’s fel érleli éltünk Gyöngéd ,szorgalmát, élőre hajúlni elő. Ősszel magvainak gyümölcsét nyújtja kezünkbe, ’S a’ szöllö­mének melly szeszét ád remeken ? így fáradva fejér ágyában télnek el­­ alszik , ’S a’ múlás útján minden enyiszni siet. Oh Te is igy ditsö a’ Muzák szűz öleikben Kebled érzelmin Lantra hevülve kapál. Es Tavaszod danlott, 's Yorkként érezve utaztat , ’S Honnod Lantosinak, dísz koszorút szerezél A’ dele éltednek gyomlálta Hazánkra reménnyit, A’ Megye, a’ Haza sok haszna­­ nevelte híred. Szent Mihályon mint kertész, és jó Atya, Lantos, Azt ketté váltad Laura szerelme hevin.

Next