Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 12. (1832)
A’ VÁRATLAN SZERENTSE Togy a’ FEJDÍTÉSEK HELVETZIAZ ELBESZÉLLÉS NIAJOVSZKYTÓL. A tavasz már vidámitotta az egész természetet, a’ fáradt vándor már az új ruhájába öltöztetett fal árnyékában hosszú átázásától kipihenhetett,a’ nyájak már legeltek , és a’ pásztor ártatlan éneke ismét hangzott a' mezőn, szóval az évnek legkellemessebb napjai már meg-jelentek. Ezen időben tartotta a’ hajdan annyira ártatan, és jó szívü Helvetziai nép minden nemzeti ünnepeit, és vigságait, e’féle alkalommal minden útas részt vehetett a’ vigságon, és örvendhetett , látván ezen hegyi nemzetnek egymás iránti szeretetét, és a’ vidékihez barátságát. Ezek most ugyan részszerént elmúltak, és Helvetziában is a’ közmondást,Bona mixta malis’’ valósodig a’ sok útas a’ ravaszságot, és tsalárdságot ott is úgy megismertette , mint akárhol másutt , és nagyon tsalódnék, a’ ki gondolná, hogy Helvetziában kevesebb tsalárd van, mint Angliában. De bár mennyit veszejtsen egy Nemzet , tökélletessen még sem vetkőzik ki soha nemzetiségéből. Úgy vagyon Helvetziában is,a’ szabadságnak rózsái tsak a’ tövisek által tartatnak emlékben , a’ régi tiszta erkölts annak szinléje által. — Azon ünnepek , mellyeket a’ valódi öröm , és külömbféle, hazai, vallásbéli , vagy háznépi alkalmak alapítottak, most a’ szokás miatt követtetnek.*1