Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 12. (1832)

A’ VÁRATLAN SZERENTSE Togy a’ FEJDÍTÉSEK HELV­ETZIAZ ELBESZÉLLÉS NIAJOVSZKYTÓL. A tavasz már vidámitotta az egész természetet, a’ fá­radt vándor már az új ruhájába öltöztetett fal árnyéká­ban hosszú átázásától kipihenhetett,a’ nyájak már legel­tek , és a’ pásztor ártatlan éneke ismét hangzott a' me­zőn, szóval az évnek legkellemessebb napjai már meg-j­elentek. Ezen időben tartotta a’ hajdan annyira ártat­­an, és jó­ szívü Helvetziai nép minden nemzeti ünnepeit, és vigságait, e’féle alkalommal minden útas részt vehe­tett a’ vigságon, és örvendhetett , látván ezen hegyi nemzetnek egymás iránti szeretetét, és a’ vidékihez ba­rátságát. Ezek most ugyan részszerént elmúltak, és Hel­­vetziában is a’ közmondás­t,Bona mixta malis’­’ valóso­dig a’ sok útas a’ ravaszságot, és tsalárdságot ott is úgy megismertette , mint akárhol másutt , és nagyon tsalódnék, a’ ki gondolná, hogy Helvetziában kevesebb tsalárd van, mint Angliában. De bár mennyit veszej­­tsen egy Nemzet , tö­kélletessen még sem vetkőzik ki soha nemzetiségéből. Úgy vagyon Helvetziában is,a’ sza­badságnak rózsái tsak a’ tövisek által tartatnak emlék­ben , a’ régi tiszta erkölts annak szinléje által. — Azon ünnepek , mellyeket a’ valódi öröm , és külömbféle, hazai, vallásbéli , vagy háznépi alkalmak alapítottak, most a’ szokás miatt követtetnek.*1

Next