Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 13. (1833)
VIRÁG’ EMLÉKE. Hamvait e’ környék fedi a’ szent keblű virágnak . Sírja fölött régen kis fakereszte bedőlt. Emléket neki egy jobb kor fog tenni öröklőt, 'S azt, hogy hű fia volt, a’ haza jegyzi reá. VÖRÖSMARTY. A SZEMÜVEG (STECHER.) ELBESZÉLÉS. „Szerettem vígan leélni az életet , az öröm közt a' bánatról végkép elfelejtkezni; ezt javasolta ifjú korom, ezt a’ föntebbi nevelés, melly a’ társaságból kitiltja a’ komor, ’s mélázó bölcset, ’s a’ pénz fijait módba kényteti, ’s utakat nyújt mikép a’ tömött erszényt föl sem vevőleg kiürítsük , és az ürest tömöttként használjuk. A’ pénz hódit birodalmat, álszinű barátokatszerez , mennyet támaszt a’ lány szivében , nélküle a’ módi meg nem állhat, ő tanít hízelkedni, ’s denique ő mindenkinek ura. Tapasztalásomból tudom ezt, sokszor félig érvényben valék, ’s az ő hatalma kiragadott; hálátlan soha sem voltam hozzá , őt égig magasztalni meg nem szűnöm. — Ifjak! halljátok tanácsomat: lányt pénz nélkül meghódítni ne törekedjetek, ötven , vagy száz ezeres forogjon ajkotokon, büszkék legyetek férfiságtokban, — mit is ér a’ lány pénz nélkül ? annyi, mint a’ gondok tengerét nyakatokra venni, ’s velők küzdeni. Talán azzal mentegetőztök ? hogy a’szerelem egy kunyhóban a’ legszegényebb állapottal megelégszik? Óh ti vakok, a’ szerelem csak játszi bábja a' leánynak, melly a’ kunyhóban utálatossá tészen , ’s titeket sirba taszít. *