Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 13. (1833)

VIRÁG’ EMLÉKE. Hamvait e’ környék fedi a’ szent keblű virágnak . Sírja fölött régen kis fakereszte bedőlt. Emléket neki egy jobb kor fog tenni öröklőt, 'S azt, hogy hű fi­­­a volt, a’ haza jegyzi reá. VÖRÖSMARTY. A SZEMÜVEG (STECHER.) ELBESZÉLÉS. „Szerettem vígan leélni az életet , az öröm közt a' bánatról végkép elfelejtkezni; ezt javasolta ifjú korom, ezt a’ föntebbi nevelés, melly a’ társaságból kitiltja a’ komor, ’s mélázó bölcset, ’s a’ pénz fijait módb­a kényteti, ’s utakat nyújt mikép a’ tömött erszényt föl sem vevőleg kiürítsük , és az ürest tömöttként hasz­náljuk. A’ pénz hódit birodalmat, álszinű barátokat­­szerez , mennyet támaszt a’ lány szivében , nélküle a’ módi meg nem állhat, ő tanít hízelkedni, ’s denique ő mindenkinek ura. Tapasztalásomból tudom ezt, sokszor félig érvényben valék, ’s az ő hatalma kiragadott; há­látlan soha sem voltam hozzá , őt égig magasztalni meg nem szűnöm. — Ifjak! halljátok tanácsomat: lányt pénz nélkül meghódítni ne törekedjetek, ötven , vagy száz ezeres forogjon ajkotokon, büszkék legyetek férfiság­­tokban, — mit is ér a’ lány pénz nélkül ? annyi, mint a’ gondok tengerét nyakatokra venni, ’s velők küzdeni. Talán azzal mentegetőztök ? hogy a’szerelem egy kuny­hóban a’ legszegényebb állapottal megelégszik? Óh ti vakok, a’ szerelem csak játszi bábja a' leánynak, melly a’ kunyhóban utálatossá tészen , ’s titeket sirba taszít.­­ *

Next