Koszorú Szépliteratúrai Ajándék a Tudományos Gyűjteményhez 18. (1838)

5 íll :if \ « ' « , Ezt mondva, ’s egyesítve érzetünk Amor szent oltárán egymást karolva Rabként hódoljunk földig meghajolva / • ’S ha Tőle olly kegyelmet kérhetünk Kérjük szívünket eggyűvé csatolva Mint Istensége rabját tartsa fogva ! — 1 ’ \ A sir széléről. Emmám tudod már én boldog teremtmény !S véled leg boldogabb élő valék Miolta a’ szerelmi függelék Lánczára fűze véled a’ saját kény. Már már felejtém, hogy nem Örök lény A’ testi kép , de lám romladék Sár, hamv, por, és veszendő mindenek Ha földi,­­ csak vakít az itt való fény. Hát így csalának érzeményeim Mellyek már majd örök léteit ígértek ’S véled boldogságomba be vezér’ltek Itt a' sír, tátva áll előttem im’ Elválunk! — haha nem jót áll lelkem ér’tek Túl a’ síron is élünk, ennyit érzek. Az epedő titka: Ég! Föld! Tenger! száz, és ezer Jajjaim tanújai

Next