Közalkalmazott, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-12 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesületek XIX. évfolyam 1. számára: 50 fillér 1966. január 12. Számvetés az elvégzett munkáról tennivalóink az új esztendőben Beszélgetés Kováts István elvtárssal, az állami munka segítésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokról Ismét eltelt egy esztendő. Új évet kezdünk, új ötéves tervet is. Az új esztendőben az élet minden területén a gazdaságossági szemlélet jobb érvényesítésére van szükség, takarékoskodnunk kell munkaerővel, anyaggal, pénzzel, idővel. E feladatok megoldását kell segítenie a szakszervezeteknek is, s a maga sajátos munkaterületén a Közalkalmazottak Szakszervezetének is. A szakszervezet munkájának fő feladatát az állami munka fejlesztésének előmozdításában, a tagság érdekeinek védelmében, élet- és munkakörülményeinek javításában, szakszervezetünk V. kongresszusa határozta meg, majd ezt részletesen kimunkálta központi vezetőségünk 1965. január 8-i ülése is. Az új év alkalmából felkerestük szakszervezetünk titkárát, Kováts István elvtársat, és megkértük, nyilatkozzék a múlt évben végzett munkáról és az idei esztendő feladatairól. — Mi volt a múlt esztendőben a szakszervezet legfontosabb feladata? — tettük fel az első kérdést. — Munkánk fontos része volt az államapparátus belső demokratizmusának további kibontakoztatása. Ha az apparátus dolgozóinak lehetőségük van a feladatokkal kapcsolatos elgondolásaik kifejtésére, a vezetők és a beosztottak közötti őszinte, a közös felelősségérzettől áthatott gondolatcserére, akkor jobb, szakszerűbb, gyorsabb és lelkiismeretesebb lesz a teendők egységes értelmezése és végrehajtása. A felelősség, a lelkiismeretesség, a szakszerű, gyors, pontos és körültekintő ügyintézés az államigazgatási munka olyan eleme, amely nélkül elképzelhetetlen színvonalának emelése. Ezért dolgozta ki szakszervezetünk elnöksége az apparátus belső demokratizmusának egyik fontos biztosítékául szolgáló munkaértekezletek jogszabályi rendezésére vonatkozó elképzelését, amelyet kedvezően fogadott a SZOT és azt tovább terjesztve, a kormánnyal együtt az 1.001/1985. sz. közös határozat egyik részeként jogerőre emelte. Sokoldalúan foglalkoztunk az apparátus dolgozóinak politikai és szakmai képzettségével, ennek növelésével, hiszen ez a munka fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele. Központi vezetőségünk legutóbb az MSZMP ideológiai irányelveinek fényében elemezte az ezzel kapcsolatos feladatokat, és dolgozott ki megfelelő iránymutatásokat. Az utóbbi hónapokban elnökségünkkel egyetértésben adta ki a földművelésügyi miniszter azt az utasítást, amely szabályozta a tanácsok mezőgazdasági osztályai dolgozóinak szakképesítését. Szakszervezetünk véleményének messzemenő figyelembevételével készült a pénzügyminiszteri utasítás a tanácsok pénzügyi szakigazgatási szerveinél dolgozók szakképesítési rendszeréről. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságán is dolgoznak a hasonló jellegű rendezésen. Az említett, zömmel jogszabály-jellegű rendezések mellett tovább folytattuk a már jól bevált szakmai ankétok, tapasztalatcserék szervezését, ahol tagságunk elmondhatta véleményét az aktuális jogpolitikai, településpolitikai stb. kérdésekről. Elnökségünk állást foglalt a pályázatok számának növelése mellett, ami a továbbképzés egyik fontos eszköze. — Milyen segítséget adott a szakszervezet a munka jobb megszervezéséhez, a munkamódszerek tökéletesítéséhez? — Sok területen próbáltunk bekapcsolódni a munka jobb megszervezésére, az apparátus munkamódszereinek tökéletesítésére, a bürokratizmus csökkentését célzó törekvésekbe. Ezért foglalkoztunk egyes területeken a munka hatékonyságának elemzésével, egyes szakigazgatási szervek irányító és közvetlen vezetési módszereinek tanulmányozásával, az államigazgatási ügyek intézésének reprezentatív felmérésével, a tanácsi ipar szolgáltató tevékenységének közelebbi megismerésével, a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai munkamódszereinek vizsgálatával stb. E vizsgálatok tapasztalatainak ismeretében javaslatokkal fordultunk az illetékes állami szervekhez, s az egyes témáknál megjelöltük a különböző szintű szakszervezeti szervek közreműködésének lehetőségeit is, vázoltuk azokat a módszereket, amelyekkel mozgalmunk még eredményesebben vállalhat részt a feladatok megoldásában. Foglalkoztunk az államapparátusban dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésével is. Az volt a célunk, hogy az apparátus döntő többsége munkájáért megfelelő elismerésben részesüljön. Ezért szorgalmaztuk a tanácsok titkárságai és igazgatási osztályai dolgozóinak kitüntetését kiváló dolgozó jelvénnyel , amire korábban nem volt mód. Az utóbbi hónapokban több arra érdemes dolgozó kapta meg már a jelvényt. Az erkölcsi elismerés formáját ezzel tehát megtaláltuk, az anyagi elismerés hatékonyabbá tételére pedig napirenden van a jutalmazási rendszer vizsgálata. Meg kell említenünk, hiszen ez jó munkánk egyik feltétele, hogy eredményesen fejlődnek kapcsolataink a különböző állami szervekkel. Különösen a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályával alakult ki hatékony munkakapcsolat. Minden reményünk megvan arra, hogy ezek a kapcsolatok az új esztendőben továbbra is kedvezően fejlődnek. Szóvá kell tennünk a sikerek és az eredmények felsorolása után, hogy munkánkra nemcsak a sikerek a jellemzőek. Nem mindenütt alakultak ki még az új munkamódszerek és nem mindenütt változott meg a szemléletmód sem. Nem sikerült még mindenütt meghonosítanunk az új munkamódszereket és az új munkastílust szakszervezeti aktivistáink között sem. Több megyebizottságunk még mindig nem tisztázta azokat a helyi feladatokat, amelyeket országos szinten központi vezetőségünk már említett ülése elvégzett . Milyen feladatok kerülnek előtérbe az új esztendőben a szakszervezeti munkában? — Munkánk alapja az új esztendőben is központi vezetőségünk határozata. Az abban megszabott általános irányvonalat kell átplántálni az egyes területekre. Továbbra is fontos feladatunknak tekintjük az apparátus demokratizmusának fejlesztését, a már említett kormányhatározat szellemének megfelelően. Támogatnunk kell a hatósági munka egyszerűsítését célzó kezdeményezéseket. Ez elősegíti az apparátus munkájának hatékonyabbá válását s csökkenti az eljárások bürokratizmusát, a hatósági bizonyítványok számát, s egyszerűsödik ezek kiadási módja is. Mindezek jelentős könnyebbséget jelentenek a hivatalos ügyüket intéző állampolgároknak. Ki kell dolgozni az ésszerűsítési és az ügyviteli jellegű egyszerűsítések elbírálási és dotációs rendszerét. Ez azért szükséges, hogy egységes legyen a már itt-ott jelentkező helyi kezdeményezések elbírálása. Mert vannak ilyen egyszerűsítési törekvések. Példaképp említem csak meg a Békés megyei választmány egyszerűsítési irányelveit, a Fővárosi Tanács szakszervezeti bizottságának újszerű elgondolásait és a Borsod megyei bizottság, valamint a Borsod megyei tanács közös — pályázattal összekapcsolt — kezdeményezését. Az államigazgatási jogalkalmazás jogpolitikai elveinek ismertetésével segíteni kívánjuk azok egységes értelmezését. Úgy tervezzük, hogy még hatékonyabbá tesszük mind központilag, mind alsóbb szinten az államapparátus munkájának megítélésével kapcsolatos közvéleményformáló munkát. Ugyanis az előforduló egyedi hibákból sokszor helytelen általánosításokat vonnak le. Szakszervezetünk határozott álláspontja, hogy sajátos eszközeivel harcol az apparátusban fellelhető tényleges hibák, a helytelen gyakorlat, a rossz szemléletmód ellen, de ugyanakkor mindent megtesz, hogy ezek az egyedi jelenségek ne vessenek rossz fényt a zömében becsületesen dolgozó államapparátusi dolgozókra, ne rombolják azok tekintélyét. A központi vezetőségnek az államigazgatási apparátus képzésére és továbbképzésére vonatkozó határozata végrehajtásaként a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályával közösen kidolgozzuk a tanácsi vezetők irányított önképzésének formáit. Magasabb szintre kívánjuk emelni a városi tanácsokkal kapcsolatos munkánkat. E terület sokrétű feladatai közül most csak a testvérváros mozgalom tapasztalatainak feldolgozását említeném. Sokat kell tennünk azért, hogy a minisztériumokban működő szakszervezeti szervek, a megfelelő módszerek kidolgozása után, bekapcsolódjanak az állami munkába. Mit tartalmaz a szakszervezet 1938. évi munkaprogramja a dolgozók érdekeinek védelmére vonatkozóan? Az elnökség által elfogadott munkaprogram 1966. évre reálisan, a lehetőségek figyelembevételével határozza meg szakszervezetünk érdekvédelmi tevékenységének fejlesztését. Ennek alapján tartjuk szükségesnek a szakszervezethez tartozó hivatali szervek, intézmények bér és munkaügyi helyzetének rendszeres vizsgálatát, a felmerülő problémák megoldását. Ennek keretében kívánjuk rendezni a részfoglalkozású dolgozók bér, munkaügyi, társadalombiztosítási és szociális kérdéseit. A különböző szakterületek sajátosságainak figyelembevételével fokozottabban kívánunk foglalkozni a társadalombiztosítás, a munka- és egészségvédelem sokrétű feladataival, a munkásellátás javításával. — Sokrétű munkánkból csak a leglényegesebbeket említettem meg. A kép távolról sem teljes, nem adja átfogó keresztmetszetét szakszervezetünk tevékenységének. Hiszen tagságunk zöme államigazgatási dolgozó, de sokan vannak azok is, akik más szakterületen dolgoznak. Ezek is igénylik szakszervezetünk segítségét és mi erőnkhöz képest igyekszünk is segíteni nekik. — Milyen segítséget várnak a szakszervezeti tagoktól a feladatok megoldásához? Az eddigiekben arról esett szó, hogy milyen feladatok megoldását tervezi az új esztendőben szakszervezetünk központi vezetősége. E feladatokat azonban csak akkor tudjuk megoldani ha az új esztendőben is hathatós segítséget nyújtanak ehhez aktivistáink, ha sikerül társadalmi mozgalommá tenni az államigazgatási apparátusban a munka egyszerűsítésére és ésszerűsítésére irányuló kezdeményezéseket, ha sikerül olyan közgondolkodást kialakítani, amely (folytatása a 2. oldalon) Békét Vietnamnak! A budapesti dolgozók a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából, december 23-án, a SZOT, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Afro-ázsiai Szolidaritási Bizottság rendezésében nagygyűlést tartottak a Magyar Pamutipar művelődési házában. A nagygyűlésen a magyar közélet jeles képviselőin kívül részt vett Hoang Loimg, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Felszabadítási Front budapesti irodájának vezetője. A forróhangulatú nagygyűlésen Brutyó János, Dinh Ba Thi és Hoang Loung mondott beszédet. A szónokok elítélték az amerikaiak vietnami agresszióját, a VDK elleni barbár légitámadásokat és a jelenlevők lelkes helyeslése közepette követelték az amerikai csapatok kivonását, a béke helyreállítását Vietnamban. A Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása Magyar dolgozók! Szervezett munkások! A forradalmi munkás-paraszt kormány 1965 december 19-én nyilvánosságra hozta az 1966. évi népgazdasági terv fő célkitűzéseit, valamint a jövő év folyamán életbe lépő évős bérügyi intézkedéseket. Harmadik ötéves tervünk végleges kidolgozása még folyamatban van. Az 1966. évi népgazdasági terv azonban annak szerves része. Eredményes végrehajtásával megalapozzuk a népgazdaság további fejlesztésének irányát és fő arányait, távolabbi céljaink elérését. 1966. évi népgazdasági tervünk előirányzatai reálisan veszik számba erőforrásainkat. Helyesen állapítják meg a feladatokat, amelyek megvalósítása lehetőséget teremt ahhoz, hogy a változó és állandóan növekvő követelményeket kielégítsük. Az 1966. évi népgazdasági terv célja hazánk gazdasági erejének növelése, a termelőerők további fejlesztése, az életszínvonal emelése, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása. Ennek feltétele a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés előirányzat szerinti teljesítése. A SZOT szükségesnek tartja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964 decemberi határozatának megfelelően további konkrét intézkedéseket tegyünk a termelés szerkezetének a szükségletekkel való jobb összehangolására, a műszaki színvonal emelésére, a gyártás- és gyártmányfejlesztésre, a termékek minőségének javítására, az ipar és a mezőgazdaság exportképességének fokozására. Hatékony intézkedéseket kell tenni a gazdálkodás rendjének, fegyelmének megszilárdítására. Életünk minden területén a gazdaságossági szemlélet jobb érvényesítésére van szükség. Takarékoskodnunk kell a munkaerővel, anyaggal, pénzzel, idővel. Törekednünk kell arra, hogy a termelés növekedését elsősorban a termelékenység emelésével érjük el. A SZOT a kormány által elhatározott intézkedéseket szükségesnek tartja, azokkal egyetért. Az áremelések részbeni ellensúlyozására a kormány a szakszervezetekkel egyetértésben jelentős bér- és szociálpolitikai intézkedéseket is elhatározott. A Szakszervezetek Országos Tanácsát, miként a kormányt, az alábbi célok vezették: — az intézkedések hatása minimálisan érintse az alacsony keresetű és a több gyermekes családokat; — a keresetek jobb arányosításával csökkentsük a régebben fennálló bérfeszültségeket; — a szociális szempontok a lehetőségekhez mérten érvényesüljenek; — tegyük igazságosabbá a közteherviselést. A SZOT felhívja a szakszervezetek figyelmét, hogy ahol intézkedésekre kerül sor, ezeknek az elveknek szerezzenek érvényt Az áremelkedések és az árcsökkenések, valamint a bér- és szociálpolitikai intézkedések népgazdasági szinten kiegyenlítik egymást, de hatásuk nem egyformán érinti a dolgozókat. A bérből és fizetésből élők egy részénél a megélhetési költségek növekedése az életszínvonal időleges visszesését jelenti. Jelentős dolgozórétegeknél az életszínvonal változatlan marad. Egyes rétegeknél viszont a bér- és szociálpolitikai intézkedések hatására emelkedik az életszínvonal. A szakszervezetek érzik a felelősséget a dolgozók helyzetének alakulásáért. De minden szervezett dolgozóval meg kell értetnünk az intézkedések szükségességét, együttesen kell vállalnunk a felelősséget szocialista hazánk jelenéért és jövőjéért. Jelenlegi helyzetünk sajátos vonása, hogy az igények gyorsan növekednek, és azok kielégítésére állandóan törekednünk kell. A jelenlegi ár- és értékviszonyaink azonban a hatékonyabb gazdálkodás, a gyorsan növekvő igények kielégítésének akadályává váltak.. Az intézkedések lényege nem a népgazdasági egyensúly helyrehozása, az egyensúlyban van. Ismeretes, hogy csupán ebben az évben a természeti csapások, árvíz, korai fagy, száj- és körömfájás, mintegy 3—4 milliárd forintos kárt okoztak az országnak. Ennek ellenére 1985-ös tervünket teljesítettük, és az elemi csapások súlyos következményeit nem kellett a lakosságra áthárítani. Hazánk gazdasági erejét bizonyítja, hogy 1966-ban 340 népgazdaságilag jelentős beruházást helyezünk üzembe. Ezek között van a Pécsi Erőmű 100 megawattos bővítése, a Borsodi Vegyikombinát kaprolaktámüzeme, a Szegedi Gumigyár, a Szegedi Textilgyár bővítése, a nagylaki pozdorjaüzem, a Szolnoki Papírgyár bővítése, a Bajai Hűtőház, több áruház és szálloda. 1966-ban több mint 50 000 lakás épül fel. Fejlesztjük szociális, kulturális intézményeinek számát. 2000 kórházi, szociális férőhely, több mint 600 iskolai tanterem, 1830 óvodai, 1200 bölcsődei hely épül. 1966-ban a dolgozók reáljövedelme a terv szerint 3,5 százalékkal, a reálbére 1,6 százalékkal növekszik. Az intézkedések lényege azt a célt szolgálja, hogy gyorsítsuk a termelőerők fejlődését, növeljük hazánk népgazdasági erejét, további feltételeket teremtsünk az életszínvonal rendszeres emeléséhez. Jövőnk érdekében szükséges és érdemes vállalni az átmeneti nehézségeket is, népünk, a szervezett dolgozók, szocialista hazánk további felvirágzása érdekében. A SZOT ennek tudatában felhív minden magyar dolgozót, szervezett munkást, hogy az 1966. évi népgazdasági terv célkitűzéseit érezze magáénak. Vegyen részt a terv teljesítését elősegítő szocialista munkaversenyben. Járjanak ebben az élen a szocialista brigádok, a szocialista munka műhelye, üzeme címet elnyert kollektívák, a kiváló újítók, és segítsék munkatársaikat, hogy a vállalt kötelezettségeik megvalósításáért a legjobb tudásukkal tevékenykedjenek. Magyar dolgozók! Szervezett munkások! Mindannyiunk eszére, szívére, tehetségére, tudására szükség van ahhoz, hogy tovább fokozzuk hazánk, társadalmunk, közösségünk erőforrásait, mert így — csakis így — biztosíthatjuk nagy nemzeti céljaink megvalósítását, munkáshatalmunk további erősítését, népünk jólétének gyarapítását. A Szakszervezetek Országos Tanácsának szilárd meggyőződése, hogy a magyar dolgozók, a szervezett munkások szocialista hazánk iránt érzett öntudattal és felelősséggel sikerre viszik 1966. évi tervünket is. Budapest, 1965. december 23. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA