Közalkalmazott, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-08 / 11. szám
A szakszervezeti tisztségviselők jogvédelme (Folytatás az 1. oldalról) met a szakszervezeti tisztségviselőnek. De vajon önmagában ez a jogvédelem elegendő-e és kizárja-e a tisztségviselővel szembeni hátrányos intézkedések lehetőségét? Úgy véljük, e kérdésre nemleges választ kell adnunk. Általában nem indítottak fegyelmi eljárást, nem mondtak fel a tisztségviselőknek, mindössze olyan helyzetet teremthettek körülöttük, ami esetleg munkahelyváltoztatásra készteti őket. Ennek sok olyan kipróbált módszere van, mint pl. a jutalmazásból vagy előbbre sorolásból való indokolatlan kihagyás, hátrányosabb munkakörbe való beosztás stb. Bizonyos, hogy a szakszervezeti tisztségviselők vonatkozásában ritkán fordul elő ilyen jellegű hátrányos megkülönböztetés. Azonban mégis megállapíthatjuk, hogy nem elegendő egymagában a jogszabályok által nyújtott védelem, hanem esetenként a kollektíva erejére, az illetékes társadalmi szervek hatékony fellépésére is szükség van a jogi védelem körén kívül eső hátrányok megszüntetése, illetve megelőzése érdekében. A szakszervezeti munkának is megvannak azok a módszerei, melyek eleve csökkentik a vezető és a szakszervezeti tisztségviselő közötti helyzet kiéleződésének veszélyét, míg a munkamódszerbeli hibák fokozzák ezt a veszélyt. Az olyan szb-titkár, aki mindent egymaga szeretne megoldani, s ezért néha olyankor is egyedül tevékenykedik, amikor az adott kérdés jellegére tekintettel a szakszervezeti bizottság döntésére volna szükség. Ez a munkastílus nem csupán a választott testület hatáskörét csorbítja, hanem csökkenti a szakszervezeti tisztségviselő biztonságérzetét is, hiszen egy emberrel nyilvánvalóan könnyebb hátrányos megkülönböztetést alkalmazni, mint egy testülettel szemben. Az sem szerencsés, ha a szakszervezet tevékenységében túlzottan előtérbe kerül a negatív jellegű, bíráló oldal, míg a döntések előkészítésének és meghozatalának felelősében, a hivatali munka segítésében a szakszervezet nem kellően vesz részt. A felsőbb szakszervezeti szervek felelőssége Végül a szakszervezeti jogok gyakorlását nem feltétlenül a „nagyágyú” alkalmazásával kell kezdeni. Ha például a vezető a szakszervezet egyszerű figyelemfelhívására maga is belátja, valamely intézkedésének helytelenségét és azt hatálytalanítja, elkerülhető a kifogásolási jog gyakorlása. A helyes szakszervezeti munkastílus tehát nagymértékben csökkenti, de nem küszöböli ki teljesen annak a lehetőségét, hogy a vezető — a szakszervezeti megbízásból eredő tevékenység miatt — hátrányos megkülönböztetést alkalmazzon valamely szakszervezeti tisztségviselővel szemben. Feltétlenül hasznos tehát, ha e kérdésre az illetékes szakszervezeti testületek (szakszervezeti bizottságok, területi bizottságok) is figyelmet fordítanak, s időszakonként megvizsgálják a választott szakszervezeti tisztségviselők besorolását, munkaköri beosztását, jutalmazási helyzetét stb. Ennek tárgyilagos felmérése ugyanis alapot nyújt arra, hogy a szakszervezet az illetékes pártszervezettel együttesen a Munka Törvénykönyvében biztosított védelmen túlmenően is fel tudjon lépni tisztségviselői érdekében. A közösség javára tevékenykedő szakszervezeti tisztségviselők ugyanis e munkájukért semmiféle előjogra nem tarthatnak igényt, arra azonban igen, hogy ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe azoknál a munkatársaiknál, akiknek bizalmából tevékenykednek. Együttműködési megállapodások a közalkalmazottak élet- és munkakörülményeinek szolgálatában • A szakszervezet elnöksége és központi vezetősége nemrégiben foglalkozott a minisztériumokkal és egyéb főhatóságokkal kötött együttműködési megállapodások tapasztalataival. Erről beszélgettünk dr. Tóth Ferenc munkaügyi és dr. Gál Zoltán munkaszervezési osztályvezetővel . Az együttműködési megállapodásokat az 1966-ban született politikai bizottsági határozat, majd az új Munka Törvénykönyve életbelépésével módosult szakszervezeti hatáskör, illetve az új mechanizmus viszonyai tették szükségessé — mondja dr. Gál Zoltán. — Célunk az volt, hogy rögzítsük a szakszervezetek megváltozott szerepéből adódó új helyzetet. Másrészt a Munka Törvénykönyve végrehajtási utasítása néhány dolgot nem úgy szögezett le, ahogy szerettük volna. A közszolgálatban működő szakszervezeti szervek szerepe meglehetősen tisztázatlan volt. A megállapodásokban ezt kellett pótolni, azaz magyarázni a Munka Törvénykönyvét. Problematikus volt például a szakszervezet szerepének, hatáskörének meghatározása a képesítésben. Az új helyzetnek megfelelően tisztázni kellett viszonyunkat a minisztériumokkal és a belátható időn belül megoldhatónak vélt kérdéseket együttesen dűlőre vinni. Az együttműködési megállapodásokat tehát arra használtuk fel, hogy ilyen módon is gyorsítsuk a tagság élet- és munkakörülményeinek, helyzetének további javítását . Visszatérve a Munka Törvénykönyvére — teszi hozzá dr. Tóth Ferenc —, az általában, általánosan szabályozza az állami szervek és a szakszervezetek viszonyát. Az általános megfogalmazást sajátos viszonyainkra kellett értelmezni, pótolva azt a hézagot, amit például a vállalatoknál meglevő kollektív szerződések hiánya nálunk jelent. Valamennyi együttműködési megállapodásban leszögeztük: ellenőrizzük a képesítést, a minősítést, mint olyan tevékenységet, amely az előmenetelt, tehát az élet- és munkakörülményeket befolyásolja. Azt akartuk, hogy a minősítésbe bevonják a szakszervezetet, hogy beleszólásunk legyen a közalkalmazottak előmeneteli lehetőségébe. A megállapodások megvalósításának, sajnos, ez maradt a leggyengébb pontja. Több sikert hoztak a megállapodásokhoz fűződő munkaprogramok. Ezekben tömörítettük mindazt a gondot, tennivalót, amit egy-másfél éven belül okvetlenül megoldandónak tartunk. Ezeket a minisztérium asztalára tettük, és ennek tulajdonítjuk, hogy néhány, évek óta húzódó feladat soron kívül elintéződött, illetve soron kívül napirendre került. Ilyen például, hogy a tanácsi béralapok a korábbi létszámgazdálkodás következtében meglehetősen aránytalanok voltak, eltérő lehetőségeket biztosítottak a bérfejlesztéshez. Ehhez évekig nem lehetett hozzányúlni, mert akik előnyös helyzetben voltak, azok, érthetően, ragaszkodtak a kialakult helyzethez. Ebben például közös nevezőre jutottunk: a tanácsszervek osztálya törekszik a kedvezőbb arányok kialakítására. A tanácsi vezetők idén januári bérkorrekciójában már ezt is figyelembe vették. — Az említett munkaprogramokat az illetékes szakbizottságok javaslatai alapján az elnökség megtárgyalta, hozzáfűzte véleményét — hangsúlyozza dr. Gál Zoltán. — Javaslatokkal egészítette ki és nagy pozitívuma a megállapodásoknak, hogy nincs olyan rétege a közalkalmazottaknak, amelynek helyzetét ne ismernénk, ne dolgoztuk volna fel. Kínálkozik ehhez azonban egy kritikai észrevétel: a minisztériumok a szükségesnél kevesebb megértést tanúsítottak, a jól kidolgozott munkaprogramokat nem építették be saját tervükbe. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy sokszor a jó szándék ellenére sem tudtak előbbre lépni, például a bérsérelmek orvoslásában. — Az együttműködési megállapodások — véleményem szerint — megfelelő alapot adtak a további munkához. — A tanulságok alapján kidolgozzuk a jövő évi tennivalókat, amelyekben az érintett tárcákkal ismerten megállapodtunk — hangsúlyozta végül dr. Tóth Ferenc. (lukács) közalkalmazott Felhívás a Magyar Néphadsereg termelő és javító üzemeihez jubileumi munkaversenyre . Hazánk népéhez hasonlóan, mi a Honvédelmi Minisztérium Központi Nyomda dolgozói is nagy örömmel üdvözöljük azt a felhívást, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa bocsátott ki abból az alkalomból, hogy 25 évvel ezelőtt kezdődött meg hazánk felszabadítása a német fasizmus igája alól. Lelkesít minket az a tudat, hogy felszabadulásunk nyomán kibontakozott fejlődés eredményeként újabbkori történelmünk legjelentősebb negyedszázada van mögöttünk. Magunkévá tesszük a felhívásnak azon gondolatát, hogy „A nemzet minden igaz fia vállaljon többet, és dolgozzék odaadással, teljes erejével feladataink megvalósításáért mindenhol, ahol lehetséges, szervezzenek munkaversenyt, tegyenek felajánlást az ünnep tiszteletére.” E gondolatok jegyében a HM Központi Nyomda kommunistái kezdeményezésére a szeptember 26-án megtartott szakszervezeti osztálybizottsági taggyűlés azzal a felhívással fordul a Magyar Néphadsereg termelő és javító üzemeinek fizikai és szellemi dolgozóihoz, hogy Április 4. tiszteletére erőteljesen bontakoztassuk ki a szocialista munkaversenyt, tegyünk újabb felajánlásokat és így tettekkel erősítsük szocializmust építő népünk fegyveres erőit. Budapest, 1969. szeptember 26. HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM KÖZPONTI NYOMDA SZEMÉLYI ÁLLOMÁNYA A tanácsok kereskedelmi osztályainak új feladatai Dr. Dobos Gábor főosztályvezető nyilatkozata • A gazdaságirányítás új rendjében megnövekedtek a tanácsok kereskedelmi osztályainak feladatai. Az ágazati irányítási elvnek megfelelően, ezek legfelsőbb irányítását a Belkereskedelmi Minisztérium látja el. Ezért fordultunk információért a Belkereskedelmi Minisztérium Igazgatási Főosztálya vezetőjéhez, dr. Dobos Gáborhoz. Miként látja az új körülmények között kialakuló tevékenységet? — A tanácsszervek szemléletében erősödött az ágazati koncepció. A döntéseknél ma már többnyire elsődleges szerepet kapnak az ellátási érdekek. Erre mutat, hogy megnövekedett az áruellátási és kereskedelemfejlesztési kérdésekben tartott tanácsi vb- ülések száma. - ': • * -v • A kereskedelmi szerveket mind gyakrabban számoltatják be ellátási tevékenységükről, fejlesztési elgondolásukról. Néhány kereskedelmi osztály mind eredményesebben vesz részt a szállítók és a vevők közötti kapcsolatok kialakításában, új áruforrások feltárásában. Ezzel jelentősen nőtt a kiskereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek nagykereskedelmen kívüli beszerzése. Sokat fejlődött az árellenőrzés is. A vizsgálatok általában mélyreható elemzéseket tartalmaznak, fokozottabb e területen az öntevékenység. Elsősorban ott tapasztaltuk ezt, ahol a kereskedelmi osztályok céljait egy-egy meghatározott szakmai feladat, vagy valamelyik kiskereskedelmi vállalat, szövetkezet teljes ármunkájának elemzése és vizsgálata képezte. Ilyen jellegű volt például Győr és Fejér megyében a ruházati, illetve iparcikk kiskereskedelmi vállalat ármunkájának vizsgálata. Szolnok megyében az ÁFÉSZ ármunkájának elemzése. A tanácsi árelemzések súlya is növekedett. Ilyen komplex — a különböző kereskedelmi rendszerekre és szektorokra kiterjedő — vizsgálatok közül említést érdemel a forgalmiadó-kulcsok összevonásával kapcsolatos árrendezés tapasztalatainak értékelése Hajdú-Bihar, valamint Vas megyében. .. Jelentős szerepük van a tanácsoknak a szabadpiaci áruforgalom bővítésében," a termelői" felhozatal szorgalmazásában is. Több városi tanács programjában szerepel a piacfejlesztés és korszerűsítés. Megnőtt a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos ellenőrzés és a szabálysértések elkövetőivel szembeni bírságolások jelentősége is. A bírságolások szigorúbbak is. Növekedett a tanácsok kereskedelmi osztályainak ellenőrzési tevékenysége. Az ellenőrzésekben a társadalmi aktívák is részt vesznek. A tanácsi és a szakszervezeti társadalmi ellenőrök öszszehangolt program alapján végzik az ÁKF-fel együttműködve ellenőrzéseiket. A tízezer főt meghaladó társadalmi apparátus az elmúlt évben mintegy 5000 vizsgálatban vett részt. — Milyen tapasztalatok mutatkoznak a tanácsok munkájában, a nagyközségek fokozott önállósága következtében? — Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése óta fokozatosan növeltük, a nagyobb községek kereskedelmi hatósági feladatait. Általános tapasztalat szerint a tanácsi szervek fennakadás nélkül látták el az újabb feladatokat. A hatáskörök leadásánál a megyei szervek nemcsak a községek nagyságát és sajátos helyzetét vették figyelembe, hanem azt is, a tanácsi apparátus mennyire készült fel az új jogkörök átvételére. Bár a nagyközségekben még nem alakultak ki a megfelelő szakmai és szervezeti feltételek, remélhető azonban, hogy ez a probléma rövid idő alatt megoldódik. Végezetül érdeklődtünk: Miként segíti a minisztérium a tanácsok kereskedelmi asztalyait az új feladatok ellátásában? — A minisztérium és a tanácsok közötti kapcsolatok fejlesztésére múlt évben irányelveket dolgoztunk ki. Az elvi irányítás szemszögéből nagy jelentőségűek a tárca által adott elemzések, információk és prognózisok, hogy a tanácsok kellő tájékozottsággal rendelkezzenek. A Sarkcsillag Érdemrend kitüntetettje PORTRÉ A GYÖMRŐI KÖRÁLLATORVOSRÓL • Gyömrőn mindenki „Csöpi bácsinak" szólítja dr. Póka Pál körállatorvost. E megszólítással nemcsak a majdnem kétméteres termetére utalnak becézően, hanem kifejezésre juttatják a népszerűségét is. Általános megelégedést és örömet keltett a hír: dr. Póka Pál a közelmúltban magas külföldi kitüntetésben részesült A Mongol Népköztársaság kormánya a Sarkcsillag Érdemrenddel tüntette ki. Dr. Póka Pál kevés időt tölt hivatali helyiségében. Most kivételesen szerencsénk volt: éppen Mendére készülőben az ajtóban állítottuk meg, s így sikerült rövid beszélgetésre, maradásra bírni. Mindjárt a lényegre térünk, arra, miért kápta a kitüntetést. A KGST-országok néhány évvel ezelőtt a Mongol Népköztársaság kormányának kérésére vállalkoztak, hogy expedíciót indítanak az országba, s közös erővel segítenek az állatállomány egészségügyi problémáinak megoldásában. Különösen három veszedelmes járványos betegség — a takonykór, a brucellózis és a gümőkór — megfékezését tűzték ki célul. A magyar expedíció szervezői nyilvános részvételi pályázatot hirdettek 1966-ban. Jelentkeztem, s mert addigi munkásságom jelentős mértékben éppen a járványos betegségek leküzdésében adott gyakorlatot és a többi feltételnek is megfeleltem, a szerencsések közé kerültem, akik részesei lehettek a szép feladatnak. Három évet töltöttem el az expedíció helyettes vezetőjeként Munkánk két megyére, az úgynevezett Henti megyére és a Góbisivatag egy részét kitevő területre terjedt ki. Ez mintegy két és félszerese egész Magyarország területének. Munkám során ellenőrző útjaim mintegy ötvenezer kilométernyi utat jelentettek, terepjáró autón, keresztül-kasul a sivatagon. Talán még annyit, hogy a magyar expedíció három év alatt csaknem kétmillió állatot vizsgált meg. Ezek között nemcsak a nálunk ismert ló, szarvasmarha, sertés szerepelt, hanem olyan egzotikumok is, mint tevék és jakok. Nemcsak vizsgáltunk és gyógyítottunk, hanem tanítottunk is, hiszen az volt a célunk, hogy távozásunk után mongóliai segítőtársaink folytathassák tevékenységünket. Nagyszerű élményekkel gazdagodva, ez év elején tértem vissza Gyömrőre, ahol addig kollégáim helyettesítettek. Most ismét a régi lelkesedéssel végzem munkámat, s eközben ért a meglevő hír: a Mongol Népköztársaság vezetői e rendkívül megtisztelő, magas kitüntetéssel juttatták kifejezésre megbecsülésüket. Nem kell külön hangsúlyoznom, milyen jóleső érzéseket ébresztett ez bennem. E szavak után a Sarkcsillag Érdemrenddel kitüntetett magyar állatorvos búcsúzik és motorkerékpárra pattan, hogy valamit pótoljon abból a késedelemből amit e beszélgetés jelentett. Mert valahol — nagiyon sok helyen — várják szakértelmét, segítkészségét. K. Z. Kasznár Zoltán2