Közalkalmazott, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1970-08-08 / 8. szám
Készülődés a II. Országos Könyvtárosi Konferenciára :Nagy eimstunuta előzi meg a III. könyvtárosi konferenciát, amelyre a tervek szerint ez év őszén, Budapesten kerül sor. Látogatást tettünk a Művelődésügyi Minisztérium Könyvtárügyi Osztályán és tájékoztatást kértünk Futala Tibor főelőadótól a konferencia előkészületeiről. — Miért vált szükségessé a III. könyvtárosi konferencia megrendezése? — Ismeretes, hogy hazánkban az első nagy országos könyvtáros tanácskozás még 1952-ben volt. A második óta is 15 év telt el. Azóta az élet minden területén dinamikus volt a fejlődés, amely szükségszerűen megköveteli, hogy a népművelésnek ezen a részén is megfelelő változások történjenek. A könyvtárak valamennyi fajtája — tudományos, közművelődési stb. — az utóbbi másfél évtizedben igyekezett lépést tartani a hazánkban végbement nagyarányú társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődéssel, de mégis sok vonatkozásban új módon kell megfogalmazni a tennivalókat. A III. Országos Könyvtárosi Konferenciának elsősorban az lesz a feladata, hogy körültekintően értékelje és megvitassa szocialista társadalmunk fejlődéséből adódó könyvtári, valamint szakirodalmi tájékoztatási követelményeket, továbbá meghatározza a következő 10—15 év tennivalóinak irányát. A tanácskozáson megtárgyalják az 1956. évi könyvtárügyi jogszabály időszerűvé vált módosításának alapelveit. — Mi lesz a legfontosabb témája a nagy érdeklődéssel várt tanácskozásnak? — A konferencia központi témája a társadalom és a könyvtárügy, illetve dokumentáció kapcsolatai, legfőbb összefüggései. A szakemberek megtárgyalják, hogy az igények kielégítését végző könyvtári, dokumentációs, különféle szolgáltatások mennyire eredményesek, melyek a további tennivalók. A konferencián hat szekció fog működni: ipari, mezőgazdasági, oktatási, tudományos és könyvtári orvosi, valamint művelődési és könyvtári. Ezek a könyvtárhasználók szemszögéből nézve tárják fel a tényleges helyzetet és jelölik meg a jövőben követendő fejlesztési irányokat. A szekcióülések beszámolói általában két részanyagból tevődnek össze: az igényfelmérések alapján készült összegezésből és hipotetikus anyagból. Vázolják egy-egy szakterület ellátásának forrásait, a fejlesztési lehetőségeket, az irodalomellátás csatornáit, valamint főleg a szocialista államokban levő fejlődési irányzatokat. A tanácskozáson szó lesz a könyvtárosok képzéséről, a szakember ellátásról, társadalmi helyzetükről, anyagi és erkölcsi megbecsülésükről. Az előkészítő munkálatokba a Könyvtáros Egyesület és a Közalkalmazottak Szakszervezete is bekapcsolódik. A szakszervezet főként a könyvtárosképzéssel, az anyagi, erkölcsi és társadalmi megbecsüléssel öszszefüggő témák megvitatásában vesz részt. A konferencia után — mivel mindezeket a kérdéseket megtárgyalja — remélhetőleg javulni fognak a könyvtárosok munka- és életkörülményei. A III. Országos Könyvtárosi Konferencia előkészületei tehát már javában folynak és ha a tervek szerint ez év őszén megrendezésre kerül, akkor jelentős állomása lesz kulturális életünknek. (K. L.) Az arra legalkalmasabbak kerüljenek szakszervezeti tisztségekbe Beszélgetés Hantos Jánosnéval a választások előkészítéséről . A k küszöbönálló szakszervezeti választásokról beszélgettünk Hantos Jánosnéval, a szakszervezet szervezési osztályvezetőjével Milyen feladatokatvállal a szakszervezet a választások előkészítésében? — A választások természetesen nem változtatják meg a mozgalmi munka lényegét. Tevékenységünk gerincét változatlanul a közalkalmazottak államigazgatási, illetve egyéb munkásságának támogatása, érdekeik védelme, valamint kulturális, nevelő funkcióink képezik. A választások lebonyolítását is akkor tekinthetjük sikeresnek, ha az előbb említetteket nem akadályozza, hanem elősegíti. Ami a választások politikai tartalmát, alapvető módszereit illeti, természetesen a Szaktanács iránymutatása ebben a mérvadó. A szakszervezeti funkcionáriusok, tisztségviselők megválasztásában azt kell szem előtt tartanunk, hogy olyan emberek kerüljenek pozícióba, akik a leghatásosabban képesek elősegíteni céljainkat: a tanácsok államigazgatási tevékenységének fejlődését, az államigazgatás hatósági és igazgatási jogkörének növekedését, a tanácsi gazdálkodás erősödő önállóságát. Másrészt elő kell segítenünk, hogy politikailag és szervezetileg erős, életképes szakszervezeti szervek jöjjenek létre. Olyanok, amelyek alkalmasak a társadalom és a tagság igényeit összehangolni, álláspontot kialakítani a közalkalmazottakat érintő fontosabb kérdésekben. Az elvi szempontok között utoljára hagytam, de talán a legfontosabbnak tartom a választások előkészületei és a választások lebonyolítása során is a szakszervezeti demokrácia érvényesülését, továbbfejlesztését, így biztosítható ugyanis a legeredményesebben a felelősségérzet elmélyítése a közügyek iránt. És csakis demokratikus úton biztosítható a tagság aktív részvétele a tisztségviselők újraválasztásában. Mit várnak a választásoktól? — Szeretnénk, ha a tanácsi, illetve az államapparátus összetételét reálisabban tükröznék az újonnan megválasztott szakszervezeti szervek. Arra gondolok, hogy az utóbbi években jelentősen megfiatalodtak a tanácsok, megfiatalodott a közigazgatás. Mintegy 20 százalékban fiatalok, pályakezdők működnek e területeken. Igen üdvös lenne, ha ez az arány tükröződne a szakszervezeti szervek összetételében is. Félreértés ne essék, nem a százalékok javításáért hangsúlyozom, hanem az érdemi munka végett. — A nők arányát illetően nincs okunk panaszra. A különböző tiszségek megoszlása már nem ilyen megnyugtató. Többségük ugyanis bizalmi, illetve osztálybizottsági tag, a szakszervezeti bizottságokban, illetve szakszervezeti tanácsokban már kevesebben vannak. — Tehát arról van szó, hogy a központi vezetőség közelmúltban hozott határozatát a nők és a fiatalok helyzetéről már a választási előkészületek során realizálhatjuk, és realizálnunk is kell. Hogyan alakul a községekben a szakszervezeti munka? — A községek megnövekedett szerepét a szakszervezeti választásokban is kifejezésre kell juttatni. A szervezeti formákat feltétlenül erősíteni fogjuk, több lehetőséget adva az ott működő osztálybizottságok, szakszervezeti csoportok működésének. Ezáltal is elősegíthető, hogy a problémákat mindinkább helyben oldják meg. Szorgalmazzuk, hogy a szakszervezeti választásokon a községi tanácsok valamennyi dolgozója részt vegyen. Szorgalmazzuk továbbá, hogy a járási szinten tartott küldöttértekezleteken a községiek megfelelő arányban képviseltessék magukat, ami előfeltétele a járási szakszervezeti munkában való részvételüknek is. — A jelölő bizottságokat taggyűlésen választják meg. Időben kifüggesztik a listát is, hogy a tagságnak bőven nyíljon alkalma megtenni észrevételeit. Ez a demokratizmus érvényesülésének igen fontos feltétele — mondta befejezésül Hantos Jánosné. (1. m.) A tudománypolitikai irányelvek múzeumi alkalmazása i Évente csaknem hétmillió lelátogató tekinti meg hazánkban a múzeumok művészeti, régészeti, néprajzi, történeti, természettudományi stb. kiállításait. Hazánkban mintegy 500 tudományos kutató munkálkodik azon, hogy az illető tudományterület eredményeit bemutató kiállítás a hazai és nemzetközi kutatások szintézisét a közönség elé tárja. Országos múzeumainkban, a megyei múzeumok többségében jelentős tudományos kutatás folyik, sőt néhány múzeum vagy annak részlegei a szakterület egyetlen hazai központjai. A kutatás szakmai színvonalát biztosítja a múzeumokban dolgozó tudósgárda képzettsége, vezető rétegének tudományos minősítése, a nagyszámú kandidátus, tudományok doktora, akadémikus stb. Rendkívül jelentős az a tudományos munka, ami könyvekben, folyóiratokban, bel- és külföldön egyaránt évente rendszeresen megjelenik, amivel megbecsülést és hírnevet szereztünk a magyar múzeumoknak szerte a világon. Ennek ellenére a múzeumok sok tekintetben hátrányos helyzetben vannak. A társadalmi megbecsülés nem áll arányban azzal a szereppel, amelyet a múzeumok a társadalmi igény kielégítésében játszanak, legyen ez az igény kulturális-ismeretterjesztő, akár szakterületi tudományos kutatás. Hogy ez mennyire így van, azt a tudománypolitikai irányelvek is bizonyítják, melyek a tudományos életünk jelentős volumenét kitevő múzeumi hálózatról, a múzeumban folyó tudományos munkáról még csak említést sem tesznek. A felsőoktatási intézményeknél — a korábbi káros irányzattal szemben — a tudománypolitikai irányelvekben megtörtént a fordulat: felismerték a tanszéki kutatások fontosságát és biztosítani kívánják az egyetemi-főiskolai tanszéken folyó intenzív tudományos munkát. A múzeumokat azonban — egy kalap alá vonva országos múzeumokat az emlékgyűjtőkkel — a népművelő-ismeretterjesztő intézmények körébe sorolták, nem véve számba jelentős szellemi kapacitásukat. Ahogy a felsőoktatási intézményeknél megtörtént a változás, ugyanúgy szükséges lenne annak magas szintről történő kinyilvánítása, hogy az országos múzeumok minden esetben, a szakági és megyei múzeumok többségükben, tudományos kutató intézmények, ahol jelentős alapkutatások folynak, s a kiállítási tevékenység a múzeumi tudományos munkának a nagyközönséget kiszolgáló szintézise. A múzeumokban az ismeretterjesztés felel meg az egyetemi-főiskolai oktatási munkának. A múzeumi tudományos kutatás hatásossága nagyon függ attól, mennyire valósítható meg, hogy témáink az országos távlati tudományos feladatok részeiként szerepeljenek és a társadalmi igényeknek megfeleljenek. Alapvető feladata minden múzeumnak, hogy az illetékes szakterület országos távlati terveinek kidolgozásakor a múzeumi terület a maga különleges lehetőségeivel beépüljön a távlati tervekbe. A társadalmi igény arra is kötelez, hogy olyan kutatóhelyeken, ahol erre megvannak az adottságok, növelni kell a konkrét gazdasági célokra irányuló, az országos szervek megbízásából végzett kutatások arányát, valamint a gyakorlat felől érkező, gazdasági kihatású alapkutatások volumenét. Ma egyetlen tudományterület sem rendezkedhet be autarkiára. A feladatok olyan sokrétűek, hogy azokat csak széles körű hazai és külföldi szakembergárdával oldhatjuk meg. Ez teszi szükségessé a hazai és külföldi, elsősorban szocialista államok intézeteivel, múzeumaival való legszorosabb együttműködés kiépítését. Múzeumi területen az együttműködésnek hagyományai vannak. Hazai vonalon ezt nagymértékben zavarja, hogy a bérfeszültség az akadémiai, egyetemi, főiskolai és szakági kutatóintézetek, valamint a múzeumi terület között minden erőfeszítés ellenére állandóan növekszik. Azél irányelvek megállapítják, hogy a kutatóhálózat regionális elhelyezkedése kedvezőtlen. A múzeumi területen a Természettudományi Múzeumra vonatkozik ez leginkább, amelynek a budapesti központján kívül alig van vidéken számbajöhető támaszpontja. Elsőrendű feladat kell legyen, hogy vidéken létrehozzunk egyetemi, városokban és kiemelkedő megyeszékhelyeken néhány természettudományi részleget, melyek meghatározott program szerint kapcsolódnának az országos múzeum tematikájához, s ezzel a természettudományos kutatást volumenében erősíthetik, növelik. A kutatási bázis növelése nem csupán számbeli gyarapodás, elsőrendűen minőségi — színvonal — kérdése. Ez összefügg a kádernevelési-oktatási feladatokkal, valamint azzal, hogy minősítésben, a vezetők kiválasztásában jobban érvényesülnek tudományos szempontok. Itt a legdöntőbb az új fiatal káderek kiválasztása, valamint a perspektivikus korosztály szakmai, politikai nevelése, továbbá a vezető káderek tudományos minősítésének megkövetelése. Az új tudománypolitikai irányelvek szellemében rövidesen hozzákezdünk a távlati tudományos tervek készítéséhez. Mind a tervezésben, mind azok megvalósításában a múzeumi területnek meg kell kapni a jelentőségének megfelelő helyet. Dr. Kaszab Zoltán MTA levelező tag, a Természettudományi Múzeum főigazgatója Csaknem 7 millió forinttal gazdálkodnak a budapesti alapszervek • A Budapesti Bizottság mellett működő gazdasági bizottság megvizsgálta a Budapesten működő 178 alapszerv múlt évi gazdasági munkáját A gazdasági bizottság tagjai 155 alapszervnél tartottak helyszíni elleszerzést, melyről minden alkalommal jegyzőkönyv készült. Ezekből megállapítható, hogy a szakszervezeti bizottságoknál a pénzügyi fegyelem erősödött; a számviteli utasításokat, a biztaállati és az okmányfegyelmet igyekeztek betartani, biztosították a társadalmi tulajdon védelmét. A szervezettség 97,5, a tagdíjmorál 95,5 százalékos. Sajnos, néhány alapszervnél — például MTA Csillagvizsgáló Intézet, MTA Izotóp Intézet, MTA Központi Kémiai Kutató Intézet, Könnyűipari Gépi Adatfeldolgozó, Népstadion stb. — a tagdíjfizetési készség nem a legjobb. Az okok megszüntetése a szakszervezeti bizottságok fontos feladata. Az alapszervezetek bevétele 6 858 000 Ft volt. Ebből szociális célokra 2 624 000 forintot fizettek ki, egyebek között 5000-en kaptak különböző címen segélyt. Kulturális célokra 2 081 000 forintot használtak fel, a sportkiadások összege 354 000 Ft, a szervezési és ügyviteli felhasználás 857 000 Ft volt SORBANÁLLÓK 9 Két ember ballag a kis község vasútállomása felé. A fiatalabbik alig múlt húszéves, az idősebb 60 körüli férfi. Kora reggel van. A község állatai most indulnak ki a legelőre, hatalmas porfelhőt verve, mely el-eltakarja a két férfit. Ahogy kibontakoznak a porfelhőből, úgy fest a két ember, mintha mindjárt egymás hajába kapaszkodnának: mind a ketten hadonásznak, kiabálnak. Elérik a főteret, de ott már mind a ketten elhallgatnak, mert hosszú, tömött sort kell kikerülniük. Az idősebb mintegy tanúságként, forró fejjel rámutat a sorbanállók hosszú sorára. — Itt van ii! Magad is láthatod! Ugyanezen a helyen, ugyanezek a szerencsétlen, éhező emberek ugyanígy álltak sorba itt a negyvenes években. Nem változott itt semmit a világ! Abszolút semmit!! A fiatal nem kiabál. Még csak ellent se mond. Inkább felcsillan a szeme. Mosolyogva fordul a sor végén álldogáló parasztemberhez: .— Miért állnak sorba, bátyám? Mit osztanak? A parasztbácsi, akit megszólított, meghökken. — Hát mért állnánk? Mozaiklap meg négyszázas cement érkezett a tüzéphez. Építkezünk kérem. A cement kapós portéka lett, akárhány vagonnal jön is. A parasztbácsi válasza véget vet a további vitának. A vasútállomásig szótlanul ballag a két ember: az idősebbik földreszegzett fejjel, a fiatalabbik arcán a győzelem mosolyával. Kint, az állomás várótermében, a fiatalember szerényen, de még mindig mosolyogva fordul idősebb társához: — Nem haragszik tán, István bátyám? — Ugyan eredj már, hiszen nincs miért... Hanem te gyerek, mondd meg apádnak, írjon sűrűbben a saját bátyjának. Én is, ha csak tehetem, hazajövök Kanadából. Dénes Géza i 3