Közalkalmazott, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-08 / 1. szám

A nő felelős véleménye a Találmányi Hivatalban . A hivatalban mi a legna­gyobb problémája a nőknek? — Azt hiszem ugyan­az, ami a legtöbb helyen: a bölcsőde és az óvoda­hiány — mondja Neuwirth Lászlóné. — Miután mi viszony­lag kis hivatal vagyunk, és két éve még kisebbek voltunk, sosem volt saját kezelésű bölcsődénk, óvodánk. A kolléganők zömmel idősebbek voltak, így nem is volt rá igény. Az utóbbi években meg­változott az arány. A hivatalban körülbelül kétszázan dolgozunk, 120 nő és 80 férfi. A nők 30 szá­zaléka 40—50 éves, 25 százaléka 30—40, és ugyancsak 25 száza­léka 20—30, a többi a legidősebb és a legfiatalabb. Tehát minden évben több gyerek születésére számíthatunk, s nálunk kevesen veszik igénybe az anyasági se­gélyt. — S hogy fogják megoldani? — Megpróbálunk mindenkinek egyénileg segíteni. Először ugyan­is az V. kerületi Tanácshoz for­dultunk, de onnan nemleges vá­laszt kaptunk. A következő lépés az volt, hogy a lakóhely szerint illetékes bölcsődéknek és óvodák­nak megírtuk, hogy a dolgozónk munkáját nem tudjuk nélkülözni, és azt is, hogy vegyék figyelembe szociális helyzetüket.­­ A határozat óta, a nők szem­pontjából milyen eredmények szü­lettek a hivatalban? — öttagú nőbizottság alakult. Megvizsgáltuk az azonos beosztá­sú nők és férfiak fizetésének ará­nyát. Nem találtunk említésre va­ló eltérést Persze, a vezetésben résztvevő nők arányát nézve, már nem ilyen kedvező a helyzet. De a hivatal felépítésénél fogva ez is természetes. Nálunk zömében mérnökök, jogászok, technikusok dolgoznak, és a törzsgárdatagok főként férfiak. 15 osztály­vezető közül kettő a nő, hét osztályve­zető-helyettes közül három, és a két csoportvezető szintén nő. Két év alatt nemigen fogjuk megvál­toztatni a világot. S az okok, kü­lönben is sokkal mélyebben rej­lenek. — Szeretnénk hallani a vélemé­nyét. — Ha igazságosnak tartjuk, és tényleg azt szeretnénk elérni, hogy a nők nagyobb arányban vegye­nek részt a vezetésben, akkor leg­először a nők továbbtanulását kel­lene segíteni. Nemcsak arra gon­dolok, hogy több nőnek legyen magasabb fokú képzettsége, mert önmagában még az sem elég. Olyan körülményeket kellene te­remteni, hogy a nők képzettsége, szakmai fejlődése ne maradjon el a férfi kollégáktól. Ettől függ ugyanis, hogy egy nő vállalhat­ja-e a felelősségteljesebb munka­kört. — És milyen körülményeket kellene teremteni? Valahogy másképpen kellene rendezni az életet. Arra gondo­lok, hogy biztosítani lehetne ma­gasabb szintről, országosan úgy irányítani a társadalmi fejlődést, hogy abban a nők problémáinak megjavítása már eleve benne le­gyen. Az olcsóbb közétkeztetést miért ne lehetne kiterjeszteni? Például, ha építünk egy új lakó­telepet, olyan éttermeket is kel­lene tervezni, ahol a zene nem veri fel az árakat, de kulturált körülmények között megvacsoráz­hat a család, vagy hazavihetnék a vacsorát a kisgyerekeknek. Egy másik dolog: legyenek olcsóbbak az­ olyan fajta háztartási gépek, amelyek a család legelemibb el­látását és nem a luxust szolgál. ­ A híres moszkvai Lenin Könyvtárban megtalálták Gogol egyik, 1830-ban írt regényrészle­tét. A kutatók kijelentették, hogy a regényt az író annak idején megsemmisítette, és csak egyet­len fennmaradt részletét sikerült eddig megtalálni, 1855-ben. A most megtalált részlet létezéséről még az irodalomtörténészeknek sem volt tudomásuk. ­ A hír szűkszavú, csak a té­nyeket rögzíti: Radnai Sándor, a Néphadsereg Vörös Csillag Ér­demrenddel kitüntetett Művész­­együttesének kottatárosa a közel­múltban Csémi Károly altábor­nagytól, a honvédelmi miniszter első helyettesétől vette át a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatát. Radnai Sándort a Váci utcai Központi Klub épületében min­denki ismeri. Természetes ez az ismeretség, hiszen Radnai Sán­dor 23 évvel ezelőtt lett a mű­vészegyüttes kottatárosa. Több mint két évtizedet töltött el a katona-művészet szolgálatában, ismerősöket, barátokat szerezve. 1949-ben egy kissé váratlanul érte a fiatalembert a lehetőség: a művészegyüttes tagjai közé ke­rülhet. Eredetileg optikusnak ké­szült, de aztán, mivel nagy volt a család — öten voltak testvérek —, olyan foglalkozás után kellett néznie, amely azonnal pénzt je­lentett. Kereskedősegéd, bolti ki­szolgáló lett. A zene iránt az át­lagosnál fokozottabban érdeklő­dött, fogékonynak bizonyult a dallamok iránt. Alaposan meg­fontolta, s aztán elvállalta a fel­kínált lehetőséget. Szorgalmának, akaratának kö­szönhette, hogy beletanult a szak­mába. A kívülállónak talán egy kicsit idegenül hangzik ez a fog­lalkozás: kottatáros. Mit takar ez a szakma, milyen tevékenységet jelent? Nos szó nincs arról, hogy a munka itt csak adminisztrációs jellegű, csak kiadásból és bevéte­lezésből áll. Bonyolult, összetett tevékenységre van szükség, a ze­nei intelligencia nélkülözhetetlen, a lelkiismeretesség fontos köve­telménye. Radnai Sándor tevé­kenysége is szerteágazó volt. Alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tárolt kottamennyiség minden időben példás­­ rendben, könnyen kiválasztható állapotban legyen. A művészegyüttes műso­raihoz minden esetben a teljes zenei anyagot kell biztosítani. Éppen ezért foglalkoznia kellett a kották beszerzésével (gyakran külföldi zenei intézményektől köl­csönzött partitúrákat, vagy éppen ő adott, kölcsön). A kottákat másoltatni kell, el kell készíttetni a hangszerelést, zeneszerzőkkel kell tárgyalni az új művek írásá­ról.­­ Egyik legkedvesebb emléke is éppen egyik zeneszerzőnkkel kap­csolatos. A határidő sürgetett, s a ma is élő zeneszerző nem ké­szült el a munkával. Kétségbe­esetten kereste meg a kottatár­ban Radnai Sándort, s közölte vele: „Sajnos, még néhány oldal hiányzik!" A kottatáros nyugod­tan válaszolt: „Nem olyan nagy baj az művész úr. Van itt egy zongora, foglaljon helyet, adok papírt és ceruzát, majd itt befe­jezi a művet.” Egy délelőttöt dol­goztak együtt, s a zeneszám el­készült. A kottatárban nagy értékű, nagy mennyiségű zenei anyagot tárolnak. Több mint ezer szimfo­nikus és kísérő mű teljes hangsze­relt kotta mennyisége, 5—600 kórusmű, zenei kéziratritkaságok gyűltek össze a több mint két évtized alatt. S Radnai Sándor mindig híres volt pontosságáról, rendszere­zetéről. Nála soha sem­mit nem kellett órákig­­ keresni, az előadásokat soha nem fenye­gette a kották eltűnésének, elve­szésének a réme. Az eltelt idő alatti áldozatos munkáját többször megdicsérték. Megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát, a Felszabadulási Emlékérmet és a 20 év után járó Szolgálati Érdem­érmet. Éveken keresztül a pártveze­tőség tagja volt, hosszabb időn keresztül ő látta el a párttitkár teendőket, és a művészegyüttes szakszervezeti titkárának is meg­választották. Most rövidesen nyugdíjba megy. Az elismeréseket köszöni, de a művészegyüttestől a későbbiek során sem akar teljesen elsza­kadni. — Az új műsorokra változat­lanul eljárogatok majd. Ügyes, szorgalmas utódok követnek. Bí­zom bennük, eddigi munkahelye­met, birodalmamat nyugodt lel­kiismerettel hagyhatom el. Tóth István 4 közalkalmazott Időszerű beszélgetés az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ Főigazgatóságán (l. Az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Köz­pont (OMKDK), amely az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság felügyelete alá tartozik, nagyon fontos szerepet tölt be a tudomá­nyos kutatás fejlesztésében, az ipari és műszaki szakemberek megfelelő, magas színvonalú tájé­koztatásában, az ország gazdaság­­politikai feladatainak sikeres tel­jesítésében. Felkerestük a csaknem 90 éves, hazai és nemzetközi viszonylat­ban is tekintélyes intézményt, ahol beszélgettünk Lévai Tamás­­né mb. főigazgatóval és Pap Já­nossal, a Propaganda- és Sajtó­­szolgálat vezetőjével, az OMKDK 1972. évi tevékenységéről. Az intézmény, mint az ország legnagyobb nyilvános műszaki könyvtára és dokumentációs köz­pontja sokoldalú szolgáltatásai­val igyekezett kielégíteni a tudo­mányos kutatás, a műszaki fej­lesztés és a termelés területén te­vékenykedő műszaki, gazdasági s más szakemberek szakirodalmi szükségleteit. Széles körű referálási tevé­kenységet folytatott a központ 1972-ben is: 65 kutató- és terve­ző intézetben 600 külső referáló mintegy 2400 külföldi szakfolyó­iratból, kutatási jelentésekből, kongresszusi kiadványokból, po­­ligráfiákból, valamint szabvá­nyokból, továbbá szabadalmi le­írásokból 150 ezer dokumentációs leírást,­­ nagyrészt referátu­mot készített. Az OMKDK az ipar, a műszaki élet és a tudomány területéről jelentkező igényeket az utóbbi évekhez hasonlóan, differenciál­tabb tájékoztatással igyekezett kielégíteni. A témafigyelés az igénylők ál­tal kért, meghatározott speciális kutatási, fejlesztési, termelési, és üzemgazdasági témákra vonatko­zó folyamatos szakirodalomkuta­tás. Itt az igénylők saját kutatási és fejlesztési témáikat sajátos igényeiknek megfelelően maguk adják meg, s ehhez keres a téma­figyelő szolgálat folyamatosan szakirodalmi anyagot. A figyelés során a beérkezett információs anyag szűrését, kiegészítését és rendszerezését — szerkesztését —, a Figyelőszolgálati osztály tu­dományos munkatársai végzik. A teljesebb tartalmi tájékozta­tási igényeket a gazdag ismerte­tést nyújtó dokumentációs szol­gálat különféle kiadványai elégí­tik ki. A Műszaki Gazdasági Tá­jékoztató külföldi szakirodalom­ból, című havi kiadvány részle­tes és áttekintő beszámolókat ad a műszaki fejlődés gazdasági ki­hatásairól, valamint a technika, s a gazdasági élet kölcsönhatá­sairól. A Műszaki Információ című sorozat havonta megjelenő füze­tei teljesebb tartalmi tájékozta­tást nyújtanak, amelyek mind­egyikében 8—10 legfrissebb válo­gatott közleményt dolgoznak fel. Ezek a „tömörítvények”­­ tartal­mazzák az eredeti közlemény szinte teljes szemléltető anyagát is. Nagyon jelentősek még: a Mű­szaki-Gazdasági Információ soro­zat és az úgynevezett „egyedi” kiadványok közül a Témadoku­mentációs Kiadványok; Műszaki Fejlődési Áttekintések; a Műsza­ki és Gazdasági Fejlődés Fő Irá­nyai című kiadványok, amelyek­nek a tartalma hatékonyan segí­ti a kutatók és a szakértők sike­resebb munkáját. A Központ Fejlesztési és Szer­vezési Igazgatósága is sok jelen­tős kiadványt ad ki. Ezek közül említést érdemel a 20. évfolya­mába lépő Tudományos és Mű­szaki Tájékoztatás című folyóirat. A legigényesebb, magas színvona­lon szerkesztett módszertani ki­advány a Tudományos Tájékozta­tás Elmélete és Gyakorlata című sorozat, amely­­önálló tudományos dolgozatokat közöl, nagyrészt ma­gyar szerzőktől. Az OMKDK elektronikus adat­­feldolgozással készülő gyorstájé­­­koztatási szolgáltatásai, a GYORS­­INDEX-ek széles körű informá­ciós bázisra támaszkodva adnak hírt, egy-egy szakterülethez tar­tozó folyóiratcikkek, szabadalmi leírások, szabványok, prospektu­sok és egyéb dokumentumok megjelenéséről, illetve azok váz­latosabb tartalmáról. A tekintélyes Intézmény állománya 300 000 kötet könyv 3 éep előfizetett folyóirat 380 000 fordítás 3 600 000 figyelőszolgálati karton 100 000 témafigyelő lap 5 000 irodalomkutatás stb. A Nemzetközi Dokumentációs Szövetség, amelynek feladata, hogy a tevékenységében részt vevő több mint 50 ország együttes erőfeszítésével elősegítse a doku­mentáció és a tudományos mű­szaki tájékoztatás fejlesztését. 1972 szeptemberében Budapesten tartotta 36. kongresszusát. Az intézmény az OAB megbí­zásából szervezi a magyar részvé­telt a Bécsben székelő Nemzetkö­zi Atomenergia Ügynökség — IAEA — nemzetközi információs rendszerében, az IM­S-ben.­­Amint a tájékoztatásból­­kitűnt, az OMKDK 1972-ben is eredmé­nyes és fontos munkát végzett a kutatás, a vezetés színvonalának fejlesztése érdekében, mmimy i •»­, mint Karczag László Petőfi Sándorra emlékeztek Irodalmi délután a Zrínyi Kiadóban . A meghívó érdekes, színvo­nalasnak ígérkező eseményre in­vitált; a Zrínyi Katonai Kiadó szakszervezeti bizottsága Petőfi Sándor születésének 150. évfor­dulója tiszteletére irodalmi dél­utánt rendez. A megfelelő előze­tes propagandának, a rendezvény népszerűsítésének, a gondos szer­vezésnek köszönhető, hogy a ki­adó dolgozóinak jelentős része részvételével igazolta, hogy mél­tóképpen akarnak megemlékezni a költő és szabadságharcos szü­letésének napjáról. A rendezők, még a tulajdon­képpeni megemlékezés előtt, már hangulatos bevezetőről gondos­kodtak. Hanglemezekről csendül­tek fel Petőfi megzenésített ver­sei. Kórusművek bizonyították, hogy a csodálatos, a páratlan verssorok zeneszerzőink legja­vát ihlették meg, akik az irodal­mi anyaghoz méltó, színvonalas muzsikát szereztek. Több kórus­művet a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel ki­tüntetett Művészegyüttesének férfikara szólaltatott meg. Az összejövetel két meghívott, verseket mondó vendége: Szoko­­lay Ottó színművész, és Tamás István, a kulturális Kapcsolatok Intézetének munkatársa volt. Az idézett versek egy része kurió­zumként is szolgált. Tamás Ist­ván ugyanis olyan költemények­ből állította össze műsorát, ame­lyeket Petőfi kortársai, vagy ké­sőbbi követei a forradalmár köl­tő emlékének szenteltek, életé­nek egyes eseményeit dolgozták fel, így hallhatták a résztvevők Reviczki Gyula: Petőfi él, Ady Endre: Petőfi jelöltsége, Szem­­lér Ferenc: Alkony Segesvár alatt és Juhász Gyula: Petőfi ün­nepére költeményeit. A közvet­len, egyszerű versmondás új is­mereteket adott, új élménnyel gazdagított. Szokolay Ottó először Petőfi Sándor közismertebb verseit ele­venítette meg. A Füstbement terv, A XIX. század költői, A nép nevében, Szeptember végén ■ cí­mű remekművek most is az igaz­ságot kutatva, a szerelmi érzése­ket hűen tükrözve, vagy éppen egy jobb élet útját keresve szól­tak. Három Arany Jánoshoz írott levélrészlet, és a 17., Kerényi Frigyeshez írott Úti levél adott képet Petőfi prózaírói művésze­téről. A jó hangulatú, irodalmi dél­után néhány résztvevőjének vé­leménye szerint: — Nem bántam meg, hogy el­jöttem. Petőfi költeményeinek szépségét nem halványítja az idő. — Ilyen alkalmakkor jön rá az ember arra, hogy hivatott tol­mácsolásban mennyi rejtett szép­ség lakozhat egy-egy, csak felüle­tesen elolvasott műben. — Kellemes, tartalmas műsor volt. Köszönet érte a szakszerve­zeti bizottságnak. T. L . Az egyik előadó: Szokolay Ottó Télim­­a hogyan? A Csong­rád megyei Bizottság Munkaszervezési és Továbbképzési Bizottsága nemrégiben ankétot rende­zett — a központi vezetőség 1972. no­vember 4—5-i ülésén megfogalmazott — a hivatali munkát segítő időszerű szakszervezeti feladatokról. A vitain­dító előadást dr. Kőrössy Jenő, a Közalkalmazottak Szakszervezete Munkaszervezési és Továbbképzési Osztályának vezetője tartotta, melyet Csorba György, Szentes városi Ta­nács elnöke és dr. Gyimesi Dezső, a Megyei Tanács szervezési osztályának vezetője korreferátummal egészített ki. Az ankéton hangsúlyozottan szere­pelt az államigazgatási munka egy­szerűsítésének, a decentralizált ha­táskörök jobb ellátásának és azok jobb alkalmazásának szakszervezeti eszközökkel való folyamatos segítése, s ennek érdekében a szakszervezeti bizottságok és a tanácsi vezetők kö­zötti hatékony együttműködés mód­szerei. Vitatéma volt, hogy a szak­mai továbbképzés, az, hogy a korábbi évekhez viszonyítva visszaesett az ön­képzés jellegű pályázati rendszerek al­kalmazása. A szakmai vetélkedők sin­csenek kellően propagálva és szorgal­mazva, pedig ezek gyakorlati haszna már részben Csongrád megyében is érezhető volt, de legutóbb a budapesti VII. kerületi tanács járt elől jó pél­dával, bebizonyítva ennek a tovább­képzési és jutalmazási módszernek a hasznosságát. Az ankét egy fontos határozat gya­korlati végrehajtásának módszereihez adott útmutatást, felhasználva a ko­rábbi évek kezdeményezéseit, de újjabbakat is­ keresve. Ehhez adtak tanácsot az ankét felszólalói is: dr. Bozó Sándor a megyei Tanács VB. titkára, dr. Agócs László, dr. Keresz­tes Mátyás, dr. Mucsi Sándor, dr. Olasz Sándor. Dr. Gyimesi Dezső a munkaszervezési bizottság vezetője

Next