Közalkalmazott, 1973 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-08 / 1. szám
A nő felelős véleménye a Találmányi Hivatalban . A hivatalban mi a legnagyobb problémája a nőknek? — Azt hiszem ugyanaz, ami a legtöbb helyen: a bölcsőde és az óvodahiány — mondja Neuwirth Lászlóné. — Miután mi viszonylag kis hivatal vagyunk, és két éve még kisebbek voltunk, sosem volt saját kezelésű bölcsődénk, óvodánk. A kolléganők zömmel idősebbek voltak, így nem is volt rá igény. Az utóbbi években megváltozott az arány. A hivatalban körülbelül kétszázan dolgozunk, 120 nő és 80 férfi. A nők 30 százaléka 40—50 éves, 25 százaléka 30—40, és ugyancsak 25 százaléka 20—30, a többi a legidősebb és a legfiatalabb. Tehát minden évben több gyerek születésére számíthatunk, s nálunk kevesen veszik igénybe az anyasági segélyt. — S hogy fogják megoldani? — Megpróbálunk mindenkinek egyénileg segíteni. Először ugyanis az V. kerületi Tanácshoz fordultunk, de onnan nemleges választ kaptunk. A következő lépés az volt, hogy a lakóhely szerint illetékes bölcsődéknek és óvodáknak megírtuk, hogy a dolgozónk munkáját nem tudjuk nélkülözni, és azt is, hogy vegyék figyelembe szociális helyzetüket. A határozat óta, a nők szempontjából milyen eredmények születtek a hivatalban? — öttagú nőbizottság alakult. Megvizsgáltuk az azonos beosztású nők és férfiak fizetésének arányát. Nem találtunk említésre való eltérést Persze, a vezetésben résztvevő nők arányát nézve, már nem ilyen kedvező a helyzet. De a hivatal felépítésénél fogva ez is természetes. Nálunk zömében mérnökök, jogászok, technikusok dolgoznak, és a törzsgárdatagok főként férfiak. 15 osztályvezető közül kettő a nő, hét osztályvezető-helyettes közül három, és a két csoportvezető szintén nő. Két év alatt nemigen fogjuk megváltoztatni a világot. S az okok, különben is sokkal mélyebben rejlenek. — Szeretnénk hallani a véleményét. — Ha igazságosnak tartjuk, és tényleg azt szeretnénk elérni, hogy a nők nagyobb arányban vegyenek részt a vezetésben, akkor legelőször a nők továbbtanulását kellene segíteni. Nemcsak arra gondolok, hogy több nőnek legyen magasabb fokú képzettsége, mert önmagában még az sem elég. Olyan körülményeket kellene teremteni, hogy a nők képzettsége, szakmai fejlődése ne maradjon el a férfi kollégáktól. Ettől függ ugyanis, hogy egy nő vállalhatja-e a felelősségteljesebb munkakört. — És milyen körülményeket kellene teremteni? Valahogy másképpen kellene rendezni az életet. Arra gondolok, hogy biztosítani lehetne magasabb szintről, országosan úgy irányítani a társadalmi fejlődést, hogy abban a nők problémáinak megjavítása már eleve benne legyen. Az olcsóbb közétkeztetést miért ne lehetne kiterjeszteni? Például, ha építünk egy új lakótelepet, olyan éttermeket is kellene tervezni, ahol a zene nem veri fel az árakat, de kulturált körülmények között megvacsorázhat a család, vagy hazavihetnék a vacsorát a kisgyerekeknek. Egy másik dolog: legyenek olcsóbbak az olyan fajta háztartási gépek, amelyek a család legelemibb ellátását és nem a luxust szolgál. A híres moszkvai Lenin Könyvtárban megtalálták Gogol egyik, 1830-ban írt regényrészletét. A kutatók kijelentették, hogy a regényt az író annak idején megsemmisítette, és csak egyetlen fennmaradt részletét sikerült eddig megtalálni, 1855-ben. A most megtalált részlet létezéséről még az irodalomtörténészeknek sem volt tudomásuk. A hír szűkszavú, csak a tényeket rögzíti: Radnai Sándor, a Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttesének kottatárosa a közelmúltban Csémi Károly altábornagytól, a honvédelmi miniszter első helyettesétől vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Radnai Sándort a Váci utcai Központi Klub épületében mindenki ismeri. Természetes ez az ismeretség, hiszen Radnai Sándor 23 évvel ezelőtt lett a művészegyüttes kottatárosa. Több mint két évtizedet töltött el a katona-művészet szolgálatában, ismerősöket, barátokat szerezve. 1949-ben egy kissé váratlanul érte a fiatalembert a lehetőség: a művészegyüttes tagjai közé kerülhet. Eredetileg optikusnak készült, de aztán, mivel nagy volt a család — öten voltak testvérek —, olyan foglalkozás után kellett néznie, amely azonnal pénzt jelentett. Kereskedősegéd, bolti kiszolgáló lett. A zene iránt az átlagosnál fokozottabban érdeklődött, fogékonynak bizonyult a dallamok iránt. Alaposan megfontolta, s aztán elvállalta a felkínált lehetőséget. Szorgalmának, akaratának köszönhette, hogy beletanult a szakmába. A kívülállónak talán egy kicsit idegenül hangzik ez a foglalkozás: kottatáros. Mit takar ez a szakma, milyen tevékenységet jelent? Nos szó nincs arról, hogy a munka itt csak adminisztrációs jellegű, csak kiadásból és bevételezésből áll. Bonyolult, összetett tevékenységre van szükség, a zenei intelligencia nélkülözhetetlen, a lelkiismeretesség fontos követelménye. Radnai Sándor tevékenysége is szerteágazó volt. Alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tárolt kottamennyiség minden időben példás rendben, könnyen kiválasztható állapotban legyen. A művészegyüttes műsoraihoz minden esetben a teljes zenei anyagot kell biztosítani. Éppen ezért foglalkoznia kellett a kották beszerzésével (gyakran külföldi zenei intézményektől kölcsönzött partitúrákat, vagy éppen ő adott, kölcsön). A kottákat másoltatni kell, el kell készíttetni a hangszerelést, zeneszerzőkkel kell tárgyalni az új művek írásáról. Egyik legkedvesebb emléke is éppen egyik zeneszerzőnkkel kapcsolatos. A határidő sürgetett, s a ma is élő zeneszerző nem készült el a munkával. Kétségbeesetten kereste meg a kottatárban Radnai Sándort, s közölte vele: „Sajnos, még néhány oldal hiányzik!" A kottatáros nyugodtan válaszolt: „Nem olyan nagy baj az művész úr. Van itt egy zongora, foglaljon helyet, adok papírt és ceruzát, majd itt befejezi a művet.” Egy délelőttöt dolgoztak együtt, s a zeneszám elkészült. A kottatárban nagy értékű, nagy mennyiségű zenei anyagot tárolnak. Több mint ezer szimfonikus és kísérő mű teljes hangszerelt kotta mennyisége, 5—600 kórusmű, zenei kéziratritkaságok gyűltek össze a több mint két évtized alatt. S Radnai Sándor mindig híres volt pontosságáról, rendszerezetéről. Nála soha semmit nem kellett órákig keresni, az előadásokat soha nem fenyegette a kották eltűnésének, elveszésének a réme. Az eltelt idő alatti áldozatos munkáját többször megdicsérték. Megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát, a Felszabadulási Emlékérmet és a 20 év után járó Szolgálati Érdemérmet. Éveken keresztül a pártvezetőség tagja volt, hosszabb időn keresztül ő látta el a párttitkár teendőket, és a művészegyüttes szakszervezeti titkárának is megválasztották. Most rövidesen nyugdíjba megy. Az elismeréseket köszöni, de a művészegyüttestől a későbbiek során sem akar teljesen elszakadni. — Az új műsorokra változatlanul eljárogatok majd. Ügyes, szorgalmas utódok követnek. Bízom bennük, eddigi munkahelyemet, birodalmamat nyugodt lelkiismerettel hagyhatom el. Tóth István 4 közalkalmazott Időszerű beszélgetés az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ Főigazgatóságán (l. Az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMKDK), amely az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felügyelete alá tartozik, nagyon fontos szerepet tölt be a tudományos kutatás fejlesztésében, az ipari és műszaki szakemberek megfelelő, magas színvonalú tájékoztatásában, az ország gazdaságpolitikai feladatainak sikeres teljesítésében. Felkerestük a csaknem 90 éves, hazai és nemzetközi viszonylatban is tekintélyes intézményt, ahol beszélgettünk Lévai Tamásné mb. főigazgatóval és Pap Jánossal, a Propaganda- és Sajtószolgálat vezetőjével, az OMKDK 1972. évi tevékenységéről. Az intézmény, mint az ország legnagyobb nyilvános műszaki könyvtára és dokumentációs központja sokoldalú szolgáltatásaival igyekezett kielégíteni a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés és a termelés területén tevékenykedő műszaki, gazdasági s más szakemberek szakirodalmi szükségleteit. Széles körű referálási tevékenységet folytatott a központ 1972-ben is: 65 kutató- és tervező intézetben 600 külső referáló mintegy 2400 külföldi szakfolyóiratból, kutatási jelentésekből, kongresszusi kiadványokból, poligráfiákból, valamint szabványokból, továbbá szabadalmi leírásokból 150 ezer dokumentációs leírást, nagyrészt referátumot készített. Az OMKDK az ipar, a műszaki élet és a tudomány területéről jelentkező igényeket az utóbbi évekhez hasonlóan, differenciáltabb tájékoztatással igyekezett kielégíteni. A témafigyelés az igénylők által kért, meghatározott speciális kutatási, fejlesztési, termelési, és üzemgazdasági témákra vonatkozó folyamatos szakirodalomkutatás. Itt az igénylők saját kutatási és fejlesztési témáikat sajátos igényeiknek megfelelően maguk adják meg, s ehhez keres a témafigyelő szolgálat folyamatosan szakirodalmi anyagot. A figyelés során a beérkezett információs anyag szűrését, kiegészítését és rendszerezését — szerkesztését —, a Figyelőszolgálati osztály tudományos munkatársai végzik. A teljesebb tartalmi tájékoztatási igényeket a gazdag ismertetést nyújtó dokumentációs szolgálat különféle kiadványai elégítik ki. A Műszaki Gazdasági Tájékoztató külföldi szakirodalomból, című havi kiadvány részletes és áttekintő beszámolókat ad a műszaki fejlődés gazdasági kihatásairól, valamint a technika, s a gazdasági élet kölcsönhatásairól. A Műszaki Információ című sorozat havonta megjelenő füzetei teljesebb tartalmi tájékoztatást nyújtanak, amelyek mindegyikében 8—10 legfrissebb válogatott közleményt dolgoznak fel. Ezek a „tömörítvények” tartalmazzák az eredeti közlemény szinte teljes szemléltető anyagát is. Nagyon jelentősek még: a Műszaki-Gazdasági Információ sorozat és az úgynevezett „egyedi” kiadványok közül a Témadokumentációs Kiadványok; Műszaki Fejlődési Áttekintések; a Műszaki és Gazdasági Fejlődés Fő Irányai című kiadványok, amelyeknek a tartalma hatékonyan segíti a kutatók és a szakértők sikeresebb munkáját. A Központ Fejlesztési és Szervezési Igazgatósága is sok jelentős kiadványt ad ki. Ezek közül említést érdemel a 20. évfolyamába lépő Tudományos és Műszaki Tájékoztatás című folyóirat. A legigényesebb, magas színvonalon szerkesztett módszertani kiadvány a Tudományos Tájékoztatás Elmélete és Gyakorlata című sorozat, amelyönálló tudományos dolgozatokat közöl, nagyrészt magyar szerzőktől. Az OMKDK elektronikus adatfeldolgozással készülő gyorstájékoztatási szolgáltatásai, a GYORSINDEX-ek széles körű információs bázisra támaszkodva adnak hírt, egy-egy szakterülethez tartozó folyóiratcikkek, szabadalmi leírások, szabványok, prospektusok és egyéb dokumentumok megjelenéséről, illetve azok vázlatosabb tartalmáról. A tekintélyes Intézmény állománya 300 000 kötet könyv 3 éep előfizetett folyóirat 380 000 fordítás 3 600 000 figyelőszolgálati karton 100 000 témafigyelő lap 5 000 irodalomkutatás stb. A Nemzetközi Dokumentációs Szövetség, amelynek feladata, hogy a tevékenységében részt vevő több mint 50 ország együttes erőfeszítésével elősegítse a dokumentáció és a tudományos műszaki tájékoztatás fejlesztését. 1972 szeptemberében Budapesten tartotta 36. kongresszusát. Az intézmény az OAB megbízásából szervezi a magyar részvételt a Bécsben székelő Nemzetközi Atomenergia Ügynökség — IAEA — nemzetközi információs rendszerében, az IMS-ben.Amint a tájékoztatásbólkitűnt, az OMKDK 1972-ben is eredményes és fontos munkát végzett a kutatás, a vezetés színvonalának fejlesztése érdekében, mmimy i •», mint Karczag László Petőfi Sándorra emlékeztek Irodalmi délután a Zrínyi Kiadóban . A meghívó érdekes, színvonalasnak ígérkező eseményre invitált; a Zrínyi Katonai Kiadó szakszervezeti bizottsága Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére irodalmi délutánt rendez. A megfelelő előzetes propagandának, a rendezvény népszerűsítésének, a gondos szervezésnek köszönhető, hogy a kiadó dolgozóinak jelentős része részvételével igazolta, hogy méltóképpen akarnak megemlékezni a költő és szabadságharcos születésének napjáról. A rendezők, még a tulajdonképpeni megemlékezés előtt, már hangulatos bevezetőről gondoskodtak. Hanglemezekről csendültek fel Petőfi megzenésített versei. Kórusművek bizonyították, hogy a csodálatos, a páratlan verssorok zeneszerzőink legjavát ihlették meg, akik az irodalmi anyaghoz méltó, színvonalas muzsikát szereztek. Több kórusművet a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttesének férfikara szólaltatott meg. Az összejövetel két meghívott, verseket mondó vendége: Szokolay Ottó színművész, és Tamás István, a kulturális Kapcsolatok Intézetének munkatársa volt. Az idézett versek egy része kuriózumként is szolgált. Tamás István ugyanis olyan költeményekből állította össze műsorát, amelyeket Petőfi kortársai, vagy későbbi követei a forradalmár költő emlékének szenteltek, életének egyes eseményeit dolgozták fel, így hallhatták a résztvevők Reviczki Gyula: Petőfi él, Ady Endre: Petőfi jelöltsége, Szemlér Ferenc: Alkony Segesvár alatt és Juhász Gyula: Petőfi ünnepére költeményeit. A közvetlen, egyszerű versmondás új ismereteket adott, új élménnyel gazdagított. Szokolay Ottó először Petőfi Sándor közismertebb verseit elevenítette meg. A Füstbement terv, A XIX. század költői, A nép nevében, Szeptember végén ■ című remekművek most is az igazságot kutatva, a szerelmi érzéseket hűen tükrözve, vagy éppen egy jobb élet útját keresve szóltak. Három Arany Jánoshoz írott levélrészlet, és a 17., Kerényi Frigyeshez írott Úti levél adott képet Petőfi prózaírói művészetéről. A jó hangulatú, irodalmi délután néhány résztvevőjének véleménye szerint: — Nem bántam meg, hogy eljöttem. Petőfi költeményeinek szépségét nem halványítja az idő. — Ilyen alkalmakkor jön rá az ember arra, hogy hivatott tolmácsolásban mennyi rejtett szépség lakozhat egy-egy, csak felületesen elolvasott műben. — Kellemes, tartalmas műsor volt. Köszönet érte a szakszervezeti bizottságnak. T. L . Az egyik előadó: Szokolay Ottó Télima hogyan? A Csongrád megyei Bizottság Munkaszervezési és Továbbképzési Bizottsága nemrégiben ankétot rendezett — a központi vezetőség 1972. november 4—5-i ülésén megfogalmazott — a hivatali munkát segítő időszerű szakszervezeti feladatokról. A vitaindító előadást dr. Kőrössy Jenő, a Közalkalmazottak Szakszervezete Munkaszervezési és Továbbképzési Osztályának vezetője tartotta, melyet Csorba György, Szentes városi Tanács elnöke és dr. Gyimesi Dezső, a Megyei Tanács szervezési osztályának vezetője korreferátummal egészített ki. Az ankéton hangsúlyozottan szerepelt az államigazgatási munka egyszerűsítésének, a decentralizált hatáskörök jobb ellátásának és azok jobb alkalmazásának szakszervezeti eszközökkel való folyamatos segítése, s ennek érdekében a szakszervezeti bizottságok és a tanácsi vezetők közötti hatékony együttműködés módszerei. Vitatéma volt, hogy a szakmai továbbképzés, az, hogy a korábbi évekhez viszonyítva visszaesett az önképzés jellegű pályázati rendszerek alkalmazása. A szakmai vetélkedők sincsenek kellően propagálva és szorgalmazva, pedig ezek gyakorlati haszna már részben Csongrád megyében is érezhető volt, de legutóbb a budapesti VII. kerületi tanács járt elől jó példával, bebizonyítva ennek a továbbképzési és jutalmazási módszernek a hasznosságát. Az ankét egy fontos határozat gyakorlati végrehajtásának módszereihez adott útmutatást, felhasználva a korábbi évek kezdeményezéseit, de újjabbakat is keresve. Ehhez adtak tanácsot az ankét felszólalói is: dr. Bozó Sándor a megyei Tanács VB. titkára, dr. Agócs László, dr. Keresztes Mátyás, dr. Mucsi Sándor, dr. Olasz Sándor. Dr. Gyimesi Dezső a munkaszervezési bizottság vezetője