Közérdek, 1892. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-14 / 7. szám

tességes körök ki nem dobják környezetükből e glacé kertyüs bűnösöket. Rajta meg kell kezdeni társadalmi utón a harczot a személyes hitel megvédésére! — 9 — é. Jogi rovat. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla értekezleti megállapodásai 1892. január hó 16-án. (Folytatás.) 3. sz. Az 1881. LIX. t.-cz. 11 és 12 §§hoz.— Tekintve, hogy az 1881. évi LIX. t.-cz. 12. §. szerint a feleknek magukat ügyvéd által csak a rendes, illetve jegyzőkönyvi eljárásban kell képviseltetniük. Tekintve, hogy az említett törvény 11. §. szerint peres, illetve végrehajtási ügyekben, írásbeli beadványok az 1868. LIX. t.-cz. 167 és 168 §§-ainak megfelelőleg kiállítva vagy szabályszerűen hitelesítve a kir. járásbíróságokhoz ügyvédi ellenjegyzés nélkül is benyújthatók. Tekintve, hogy az 1874. évi XV. t.-cz. és az 1887. évi XXIX. t. cz. szerint nem csak a kir. járásbiróságok, hanem a kir. törvény-székek is mint telekkönyvi hatóságok most a már megbízott egyes bíró által járnak el és pedig végrehajtási ügyekben is. tekintve, hogyha a kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatósághoz végrehajtási ügyekben írásbeli beadványok az ibél. LIX. t.-cz. 11. §-ban említett alakszerűségek mellett ügyvédi ellenjegyzés nélkül is beadhatók, nincs megokolva az, hogy a kir. járásbíróság, mint perbíróság által ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott kérvény alapján elrendelt végrehajtás foganatosítása végett, megkeresett kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatósághoz intézendő további beadványok az előírt alakszerűségek mellett ügyvédi ellenjegyzés nélkül el ne fogadtassanak, miután a sommás úgy a kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnál való további végrehajtási eljárás által annál kevésbé teleltetik a rendes eljárásra át, mert a kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság most kiküldött egyesbíró által jár el, tekintve, továbbá éppen arra, hogy a kir. törvényszék telekkönyvi hatósága, mint egyes bíróság jár el, a hozzá beadandó beadványok nem tekinthetők társas biróság elé utalt rendes eljárásra tartozó beadványoknak s ennélfogva azoknak ügyvéd általi ellenjegyzése az 1888. LIX. t.-cz. 12. §. értelmében előírtnak nem tekinthető mégoly esetben sem, hogyha a végrehajtás foganatosítására a kir. törvényszék mint perbíróság által kerestetett meg, mivel nincs kellő alap annak a különbségnek a megtételére, hogy ugyanazon telekkönyvi hatóság által egészen hason jellegű beadványok egyikére ügyvédi ellenjegyzés követeltessék csak azért, mert a végrehajtást törvényszék rendelte el, a másikra nézve pedig ne követeltessék azért, mert a végrehajtást kir. járásbíróság rendelte el, miután mindkét beadvány ugyanazon bíróság hatáskörébe utal végrehajtási ügyben adatván be, egyik sem tekinthető rendes eljárásra utalt beadványnaktekintve végül, hogy a telekkönyvi hatósághoz mint végrehajtást foganatosító bírósághoz a beadványoknak az 1881 : LIX.cz. 11. §. által megkövetelt alakszerűségek mellett ügyvédi ellenjegyzés nélkül való benyújtása nem érinti a 12. § mik ama rendelkezését, hogy a végrehajtás rendjén is előfordulható, a jegyzőkönyvi tárgyalás szabályai szerint megtartandó tárgyalás — régi eh. törvény 143 §. — ügyvédi képviselet mellett tartandó meg, ezeknél fogva: Végrehajtási ügyekben nemcsak a kir. járásbíróságok, hanem a kir. törvényszékek mint telekkönyvi hatóságokhoz is benyújtott írásbeli beadványok elfogadandók az 1881.LIX. t.-cz. 11. §. által előirt alakszerűségek mellett ügyvédi ellenjegyzés nélkül is akár a kir. törvényszék, akár a kir. járásbíróság mint perbíróság rendelte is el a végrehajtást. 4. sz. Az 1881. LIX. t.-cz. 5. §. hoz. Az 1881. LIX. t.-cz. 5. § sa a periratoknak további eljárás végett az illetékes bírósághoz leendő áttételét azon esetekben rendeli, ha a.) az ügy minősége folytán, b.) a fejek kifogása folytán csak a per folyama alatt tűnnék ki valamely bírónak az illetéktelensége vagy érdekeltsége; c) ha az érdekeltség a per folyama alatt átlőtt be; d.) ha az illetéktelenséget a felsőbb bíróság mondta ki és végül, e.) ha a bíróküldés szüksége csak az eljárás folyamában merült fel. Ezen esetekben az illetéktelen bírónak addigi eljárása és cselekményei semmisekké válnak a felek tényei ellenben a per további folyamában is megtartják érvényüket. Tekintve, hogy ezek szerint a periratoknak az illetékes bírósághoz való áttétele kivételesen azon esetekben van kimondva, midőn a per érdemi tárgyalása már megkezdetett vagy befejeztetett a nélkül, hogy alperes a törvény álal előírt időben a bíróság illetősége ellen kifogást emelt volna, az esetre azonban, midőn a biróság illetősége ellen a rendes időben bármely okból kifogás emeltetett, midőn tehát a biróság figyelme az illetéktelenség okára felhivá s erre vonatkozó határozata provokálva lett, az illetéktelenség kimondása esetére az iratoknak az illetékes bírósághoz való áttétele előírva nincs s ez esetben az általános jogszabályoknál fogva az illetőség leszállítása s a felmerült költségek feletti határozat hozatala mellett, a kereset egyszerűen visszaadandó s felperesre bizandó, hogy az illetékes bíróságot felkeresse. Tekintve, hogy ezek szerint áttételnek csak akkor van helye, midőn az első bíróság a per folyama alatt hivatalból vagy a fél által figyelmeztetve oly illetéktelenségi vagy érdekeltségi okot észlelt, amely miatt már a kereset hivatalból elutasítandó lett volna, vagy ha a per folytán merült fel a bíró érdekeltsége avagy bíróküldés szüksége vagy végül ha a felsőbb bíróság veszi észre és mondja ki hivatalból az illetéktelenséget. Tekintve, hogy oly esetekre feltétlenül el van rendelve, hogy a periratok az illetékes bírósághoz áttétessenek, tekintet nélkül arra, hogy hasonló kissebb vagy nagyobb hatáskörű bíróság illetékes az ügyre nézve. Tekintve végül, hogy felperes az illetéktelen bírósághoz beadott kereset által az al ■ peresnek okozott költségekért ptrdts 251. §. eszerint feleős, mindezeknél fogva: Az 1881. LIX. t.-cz 5. §. értelmében oly esetben, midőn a biróság illetéktelensége a birói illetőség ellen rendes időben megtett kifogás folytán mondatik ki, a periratoknak az illetékes bírósághoz való áttétele nem foglalhat helyet, hanem az esetben a bíróság illetőségének leszállítása és a felmerült perköltségek feletti határozat hozatala mellett, a kereset felperesnek visszaadandó! Ha azonban rendes időben illetőség elleni kifogás nem emeltetett, de a.) az ügy minősége folytán vagy b.) a felek kifogása folytán csak a perfolyama alatt tűnnek ki valamely bírónak az illetéktelensége vagy érdekeltsége; c.) ha az érdekeltség a perfolyama alatt alott be; d.) ha az illetéktelenséget a kir. Ítélő tábla veszi észre és mondja ki, ha a bíróküldés szüksége csak az eljárás folyamában merült fel, ama hivatalból figyelembe veendő illetéktelenség eseteiben az illetőség leszállítása és eddig felmerült költségek feletti határozathozatala mellett a periratoknak az illetékes bírósághoz leendő áttétele is kimondandó, tekintet nélkül arra, hogy az ügy hasonló kissebb vagy nagyobb hatáskörű bírósághoz tartozik-e. Az esetben, ha az iratoknak az illetékes bírósághoz való áttételét a kb. ítélő tábla mondja ki, az eljárt bíróság ítélete az azt megelőzött bírói eljárással együtt hivatalból megsemmisítendő. (Vége.) és ellenszenves arczán gúnyos mosolylyal elhagyta a helyiséget. * Ez a furcsa ügy a biró elé került. Ha az angolos hidegvérű Baitel ép olyan nyugodtan tárgyalta, mintha egy egyszerű lopás miatt állanának előtte a felek. — Tehát ez az ur azt az ajánlatot tette, hogy ha háromszor megcsókoltatja magát 100 forintot kap. A Czenczike kendőjébe temette rózsás arczát és alig hallhatóan rebegte az igent. — És megadta ön a 100 irtot? fordult Panzinger felé a biró. Nem, mert csak két csókot adtam Czenczikének viszonozta hunyorgatva az agglegény. — És miért nem adta a harmadikat is? — Megelégedtem a kettővel. Hát Czenczike nem akarta a harmadik csókot megengedni? — Dehogy nem? — Nos, Panzinger úr vegye ki a részét. — Köszönöm, nincs arra szükségem. — Rosszul teszi, jegyzi meg a Baitel. Kettővel jóllaktam. Ekkor a biró felült ülőhelyéről és Czenczikéhez lépett és miután bájos arczát pillanatig nézte, gyorsan egy csattanó csókot nyomott eperajkára. A kis leány eleinte megrettent, de azután mosolyogni kezdett. A biró nyelvével csattintott és azután kacsintva megcsavarintotta barna bajuszát. — Nos most a Czenczike háromszor megcsókoltatta magát, kétszer öntől, egyszer tőlem s igy önnek kötelessége a száz forintot ezennel lefizetni, hangzott a biró verdiktje. — De kérem biró úr, ez nem igazság! tört ki Panzinger. Fizesssen! mordult Panzingerre a biró és köszönje meg, hogy fáradságom diját a csók vételéért és birói működésemért nem kérem. Panzinger savanyu arczczal leszurkolta a 100 frtot, melyet Czenczike ragyogó arczczal tett kebelébe. Panzinger a Salamoni Ítélet óta ritkán jár a „Három angyalhoz“ czimzett vendéglőbe, de ha néha megfordul, követeli Czenczikétől a harmadik csókot. — Azt biróilag deponáltam tessék a birósághoz fáradni érte, válaszolta kaczagva a negyedik bájos angyal a „Három angyal“ czimű helyiségben. Miskolczi Henrik: Irodalom. Az „Ország-Világ“ szépirodalmi képes hetilap mely már XIII-ik évfolyamában van, megjelent 6. száma változatos és gazdag tartalommal, mint rendesen. Első oldalán ott láthatjuk Horváth Gyula a „Magyar Hírlap Kitűnő szerkesztőjének jól sikerült arczképét. „Delila“ regény folytatás Beniczkiné Bajza Lenkétől. Barna Izidor „Az én kis húgomról“ czimű hangulatos szép költeménye. A Babám Jóska“ Scossa Dezső tollából, elbeszélés. Sichel festménye után „Judith“ gyönyörű kép. Mariczainé Károssá Irmától „A postás kisasszony.“ „A góthives“ kezdetű szép verset Gyürki Ödön írta. „Egy buzaszál regéje.“ Turrell Istvántól. „Ábrándok“ regén fordítás Zempléni P. Gyula fordításában, „Vágvölgyi képek“, „Az első mise“ „Kedves kép“. Horváth Gyulától „A hétről“ karczolat, „A jégsivatag lakói“ kép. Aztán , „Irodalom és Művészet“ változatos rovata, „Nők világa“, „Útmutató“, „Sport“, Himen, I talányok stb., stb. Ilyen érdekes lapot szerkeszt egy nagy hírnévre vergődött, derék, munkás fia a mi kis Erdélyünknek, Benedek Elek, ki egy egész csoport fiatal írót vonzott maga körébe és tekintélyes egyéniségénél fogva nemcsak nekik, hanem az írói köröknek is elismert, tisztes tagja. Az „Ország-Világ“ előfizetési ára egészévre csak 8 frt. Ajánljuk ez a szépirodalmi vállalatot tisztelt olvasóink jóindulatú támogatásába. A kézi Lexikon nyolcadik füzete. Az Athéneum Kézi Lexikona. A tudományok enczyklopediája különös tekintettel Magyarországra. Szerkeszti Dr Acsády Ignácz. Nyolczadik füzet Bpest 1892. A közhasznú vállalat uj füzetét három igen szép és értékes melléklet disziti. Az első a föld féltekéinek szines térképe nagy kettős lapon, másik legrégibb nyelvemlékünk, a Halotti Beszéd hű és két színben készült hasonmása a hozzá való magyarázatokkal. A harmadik melléklet két oldalon az összes erdélyi fejedelmi családok áttekintendő családfáját adja. A három melléklet közül tehát kettő egészen hazai tárgyú s ez is mutatja a vállalat magyaros, nemzeti jellegét. A szöveg folytatja a C betű anyagának közlését s s ezúttal a Chasdau cséplőgép közti anyagot adja, nagyobb czikkek közül kitűnnek a Chininkészitmények, Ciceró, Ciliéi grófok, Corvina, Corvin, Csaba, Csaba íe, Csaba királyfi, Csák Máté, Csáky , család s a vele kapcsolatos czikkek, Csallóköz, Csángók, Csapadék, Császár metszés, Csatorna, Csatornázás, Csecsemő, Cseh-morva testvérek, Csehnyelv és irodalom, Csehország, Cseléd, Csendőr, Csengery Antal, Csepelsziget. Cséplőgép s sok más kisebb czikk, melyek a tudományok minden ágát felölelik. Mennél jobban előre halad a vállalat annál inkább szembetűnik hasznavehetősége s annál inkább növekszik népszerűsége. Melegen ajánljuk minden műveit olvasónak a kitűnő és nagy fénynyel kiállított vállalatot, mely összesen negyven 30 krajczáros füzetből fog állani s két hetenkint, 3 ives füzetekben, számos melléklettel diszitve jelenik meg. Előfizetési ára 10 füzetnek 3 frt, mely összeg az Athéneum kiadóhivatalához Budapestre vagy bármely hazai könyvkereskedőhöz, küldendő. _ A „Mezőgazdasági Szemle“ havi folyóirat X. évfolyamának II. (február havi) füzete a következő tartalommal jelent meg: I. Eredeti közlemények: A birtok tiszta jövedelmének kimutatása Kiss K. Műtrágyázás, kísérlet a primási uradalom helyi gazdaságában. Wimmer K. — Mezőgazdasági szakoktatásunk. Erős B. — tapasztalatok a takarmány beremeléséről a zsombolyai módszer szerint NI. gróf Botza J. - A káros rovarok és élősködő gombák elleni védekezés. H- Szilassy 2. — Minő befolyás gyakorol a őszivetés a termés mennyiségére? Cserháti L. — Adatok a száj- és körömfájáshoz. H. Gothard S. Apró közlemények. Könyvismertetés. Levélszekrény. A „Mezőgazdasági Szemle“ X. évfolyama követi az előző évfolyamok útját, a gyakorlatban kipróbált és jónak tapasztalt eljárások ismertetését, a hazai és külföldi gazdasági szakmozgalmak ismertetését úgy, hogy minden törekvő és haladó gazda számára nélkülözhetetlenné válik. Ajánljuk t. olvasóink b. figyelmébe. Előfizettetni M. Óvárott a kiadóhivatalnál egeszevre 5 írttal, félévre 2 frt 50 krral. .Farsang. A polgári bál. A székely fováros derék iparosai fényes diadalokat érnek ez évben. Hogy még mindég a napirenden legyek, ott kellene kezdenem, hogy diadaluk elkezdődött a választásoknál amikor lelkük, szívük szerint választhattak. Most is választottakjóidőt, amikor más mulatság nem volt, amely esetleg megzavarhassa a mindég fényes sikerű polgári bált. A múlt szombaton, este 8 órára már szorongatásig megtelt a Transyilvánia díszterme polgáraink szépleányaival, fiatalságával Fényesnél fényesebb toalettek és ragyogó szép arczok keltek versenyre, na meg a jókedvű fiatalság is versenyre szállott a hódítás körül. Ki tudja milyen eredménnyel? a pajzán kis Ámorka „nyilvántartási (?) napló“-ja felelhetne meg eme kíváncsiságunkra. Nem volt ott feszélyezés, nem volt rideg kimért modor a jelszó, hanem jó hangulat, amint a szívek diktálták. Az első csárdás már tűzbe hozta a fiatalságot, a fiatalság mulatozása meg megkivántatta az öregebbekkel a tánczot s később a mamák, a papák is tánczra perdültek s féktelen jókedvvel jártak. Éjfélkor egy órai szünet volt, az étterem élénkült meg ekkor, fogyott a bor és szaporodott a tréfa, az incselkedés. A zene szólott, a fiatal szívek édes melancholiába áradoztak, boldog volt mindenki. Hát még mikor a soupe csárdás felzendült, fogható lelkesülést ahhoz alig láttunk, mindenki ölelt egy karcsú derekat, mindenki rúgta gondatlanul a tüzes csárdást. Az első négyest 50 pár tánczolta, az utolsót is annyi; a végtelen utolsó csárdásnál elhomályosultak a gyertyák a kellő nap mosolya világított, s még akkor is egyre felhangzott a „csuhaj“. Hogy valami tréfával fejezzem be referátumomat, hát itt e helyen megüzenem annak a családos papának, hogy az a szép magas karcsú kisasszony nem neki mosolygot, hanem nekem ; ha a nevét akarja tudni, azt megmondhatom: Bertus. Sem a családos papáé sem az enyém hanem . . . ”