Közérdek, 1896. július-december (8. évfolyam, 30-53. szám)
1896-11-08 / 49. szám
VIII. évfolyam. 49. szám. Marosvásárhely, 1896. november hó 8-án Társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és vegyes tartalmú hetilap. Telephon 4. Megjelelt minden vasárnap. Telephon 4. Előfizetési dijak t B 1 . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eivásárr« 19 Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos egy kétszer hasldozott garmond sor vagy annak . . ........................... korona, térmértéke 30 fillér. Bolyai utcza 15. szám, ahova a lap szellemi részét fél erre...............................6 korona. Bélyegdíj minden beigtatás után 60 fillér. , , , , , , , , Negyed évre 3 korona Pálff}’ j || .1 i y j|gy V t'“d. Nyílt év soronként 1 korona és 60 fillér, illető közlemények, valamint az előfizetések, bir, , * — Kéziratot nem küldünk vissza. detések és reklamácziók intézendők. 8T “°rft............................................1 korona Csak bérmentes levelet fogadunk el. Hirdetéseket lapunk számára elfogad és közvetít: Budapesten Eckstein Bernát hird. irodája Fürdő-utcza 4. sz. Goldberger A. V. hird. irodája Vácziutcza 9. Pick Géza hirdetési irodája Wármutcza 6. és Marosvásárhelyt lapunk kiadóhivatala Bolyai utcza 15. és Temesváry Mihály könyvkereskedése. Epilógus. Az utolsó látogató is elhagyta a kiállítás területét. Elhangzik a takarodó és a mi gyönyörű kiállításunk, az ezredéves ünnep nagyszerű középpontja, nemzetünk büszkeségének és a külföld bámulatának egyaránt méltó tárgya — a múlté lesz. A hatalmas épületek nagy része rommá lészen, ledőlnek a karcsú tornyok, csillogó kupolák, helyüket felveszi a gyom és a hat hónapos fejedelmi pompának csak töredékei, maradványai fognak beszélni elmúlt ragyogásról, örök múlandóságról. A múlandóság lángoló érzete azonban csak pillanatokra lesz úrrá felettünk, midőn még egy búcsúpillantást vetünk a ligeti tündérváros pusztulásnak szánt palota soraira. Az a nemzeti dicsőség, melyet ez a szépséges kiállítás képviselt, nem múlik el; az az erkölcsi tőke, amely a hazafiak örömteljes öntudatában és a külföld őszinte elismerésében itt összehalmozódott, nem a fenger hatású, hanem örök időkre szóló. Nyomai fenn fognak maradni benső életünkben, fejlődésünkben és a külfölddel való érintkezésünkben. A benne rejlő energia, az erőátvitel törvényei szerint, érvényesülni fog szellemi, erkölcsi és anyagi részen egyaránt Üdvös hatása ma még megmérhetetlen és kiszámíthatatlan. Ma csak azt állapíthatjuk meg, minden elfogultságtól menten, a bámuló külföld ítéletére hivatkozva, hogy az ezredéves kiállítás sikere olyan tökéletes volt, amilyen emberi alkotásé egyáltalán lehet. Sőt szinte emberfölöttinek mondhatnék a sikert, ha tekintetbe vesszük, hogy milyen hitetlenül rövid idő alatt hozták létre ezt az impozáns művet. Esztendők mulasztásait hónapok, sőt hetek alatt kellett helyrehozni. Hosszú tétovázás után, szinte az utolsó órákban kezdődött meg az elhatározó cselekvés, a lázas munka, amelynek sikerében csaknem a megnyitásig mindenki kételkedett. Jól tudjuk, hányféle változtás következett be, a boldog emlékezetű Baross Gábor halálától kezdve, a kiállítási ügyek intézésében. Jól tudjuk, milyen gyorsan váltakoznak egymásután a kiállítás vezető személyei, még a megnyitást megelőző legutolsó évben is. Jól tudjuk, hogy a végleges vezetőségnek milyen véletlen, kezdetleges állapotban kellett átvennie az ünnepélyeket, hogy szinte az utolsó órákban, majdnem elülről kellett kezdeni az egész építkezést. Jól tudjuk, mennyi kételkedés, aggodalom és fejcsóválás kísérte az építés lázas munkáját, melynek az utolsó hetekben talán többet kellett végeznie, mint amennyit az előző években végeztek. Csak ezeket tudva, méltányolhatjuk, eléggé a kiállítás tüneményes sikerét és csak ezeket tudva, alkalmazhatunk igazságos mértéket a kiállítás körül buzgolkodó férfiak érdekeinek méltatásában. És mikor már minden készen volt, mikor már be volt fejezve a mű, mikor a kiállítás már át volt adva a bámuló közönségnek, akkor új, nem kevésbé fárasztó, ugyancsak sok buzgóságot, körültekintést, lelkiismeretességet követelő feladat várt a nagy mű érdemes, munkás vezetőire. A bonyodalmas ügykezelés, a tömérdek reprezentálás, a kiállítás iránt való érdeklődés szüntelen ébrentartása és a még számtalan, aprólékosnak látszó, de együtt tekintélyes munkatömeget képviselő kötelezettség terhelte őket. Hogy a kiállítás adminisztrációja ép oly mintaszerű volt, amily gyönyörű maga a kiállítás, annak ékesen szóló tanúbizonysága ország-világ egyhangú elismerése, amely fokozatos összefüggésben van a kiállításnak egyre fokozódott látogatottságával. Ezekben az ünnepies órákban, midőn búcsút mondunk örök büszkeségünk méltó tárgyának, a mi szép kiállításunknak, említsük hálával Dániel Ernnő kereskedelmi miniszternek s az ő hűséges munkatársainak, Veress László államtitkárnak és Scmidt József kiállítási igazgatónak neveit, akik a nemzeti munka ünnepén ez ilyen nagyszerű sikerében oszlpos tényezők voltak. Amit emberi ész, a arat és szorgalom a nagy mű létrehozásán produkált, annak legjavát ők szolgáltatták. De midőn hálával adózunk a mű közvetlen alkotóinak, nem szabad megfeledkeznünk arról az államférfiúról, akinek köszönhetjük, hogy ünnepünk a király és a nemzet közös ünnepe lett. Dr. Bánffy Desző, Magyarország miniszterelnöke, a nemzet örök háláját érdemelte ki, midőn okos, őszinte, tapintatos közvetítése által egygyé forrasztotta a király és nemzet szívét és ezzel biztosította ünnepünk világraszóló sikerét. És emlékezzünk még meg a siker és elismerés egyik méltó osztályosáról, amelynek a jól kiérdemelt magasztalásból vajmi kevés jutott a hat hónap alatt. Az állam valutákról szólunk, amely mint kiállítás is első helyet érdemel s amelyekről a kiállítási évad alatt újra bebizonyosodott, hogy nincs abban túlzás, ha a világ első vasútjának mondjuk. Ami a példás, rendes, az utazó közönség kényelméről való szinte gyöngéd gondoskodást illeti, ebben a részben nincs hozzáfogható vasút sehol. Fogadalmat nyújt a vasút vezetésének mintaszerű voltáról az a körülmény, hogy a hat hónap alatt, a hatványozott vonzalom daczára sem történt az államvasutak vonalain egyetlen jelentékenyebb baleset sem , hogy az egész idő alatt egyetlen utasnak sem esett a legcsekélyebb baja sem. És ez nem kis szó, ha vesszük, mennyire megsokszorozták a forgalmat a kiállítás látogatói , ezt a forgalmat a vasút minden fennakadás nélkül, a legnagyobb pontossággal lebonyolította. Ezzel az államvasutak igazgatósága, Ludvigh Gyula elnökigazgatóval az élén, szintén azok sorába lépett, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek a kiállítás sikere körül. A dicsőséggel, ragyogással, mámoros lelkesedéssel teljes hat hónapnak méltóbb epilógusa nem lehet, — írja a „Pester Correspodenz * — mint a nemzet hálájának kifejezése mindazok iránt, akik önfeláldozó munkájukkal hozzájárultak a sikerhez, amely a nemzeti büszkeség örök forrása leend. * * * Az ünnepélyek csarnokában, déli 12 órakor volt az ezredéves országos kiállítás berekesztése, mely ünnepi aktusra megjelentek az összes miniszterek, közéletünk számottevő tagjai majdnem kivétel nélkül mindnyájan és nagyszámú meghívott közönség. A karzatokat díszes hölgyközönség töltötte meg, míg a miniszterek nejei, számos előkelő hölgy társaságában, a földszinten foglaltak helyet. Schmidt József kiállítási igazgató az ünneélyes alkalomhoz méltó beszédben kérte fel Dániel Ernő kereskedelmi minisztert, mint a kiállítás elnökét, a kiállítás berekeszésére. Beszédének kiemelkedőbb helyei ezek: Magyarország ezeréves fennállását ünnepelte. Ezen az ünnepen a nemzetnek, a nemzet minden fiának minél közvetlenebbül szem elé kellett állítani hazánk múltjának történetét, minden oldalról minél behatóbban meg kellett ismerni jelen állapotát , hogy biztos irányt nyerhessen a jövő törekvéseire, munkájára. Ennek a szükségnek megfelelőleg, e helyen, ezen a kiállításon fanmaradt emlékeiben látjuk hazánk történetét. S bátran elmondhatjuk, hogy népünk minden foglalkozási köréből akadtak lelkesek, akik idehozták szorgalmuk gyümölcsét s ezzel hű képét adták a mai Magyarországnak. Én, akit az a ritka szerencse ért, hogy ennek a munkának csaknem kezdetétől közvetlen tanúja lehettem, felemelt fővel hirdethetem, hogy ez a munka nehéz volt, hogy azok, akik végezték, elismerést érdemelnek. Felkellett ölelni a múltat, ki kellett terjeszkedni a jelennek minden ágára. S ezen a tág, határtalannak látszó mezőn mennyi akadály ! Látja, tudja, érzi minden kiállító azt, hogy kormányunk minden egyes tagja nem csak a rokonszenvvel, méltánylással kísérte a kiállítók törekvéseit, hanem ahol csak lehetséges volt, nem csupán az állami üzemekkel, de a kormányzat minden ágazataival, melyet, vagy melynek legalább eredményét szemlélhetővé lehet tenni, soraik közé áll, pédáival, tanácscsal buzdította, tevékenységével segítette, amikor kellett és lehetett, ügyét áldozatok árán is előmozdította. Tudja és érzi minden kiállító azt, hogy Nagyméltóságod a kiállítás vezetésének minden szálát kezei között tartotta, hogy figyelmét minden részletre kiterjesztette, hogy minden érdeket egyenlően mérlegelt és igazságot szolgáltatott minden különbség nélkül, hogy végre képviselte a kiállítókat és kiállt ÉLŐVIRÁGOK egész télen át, megrendelhetők DUDITZ FERENCZ és ISTVÁN lőtéri üzletében, a GROSSER féle műkertészetből. Rózsák, szegfűk, ibolyák, kaméliák, csokrok, koszorúk, cserépvirágok nagy választékban, jutányos árban: 4—50 .