Közérdek, 1899. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)
1899-03-26 / 14. szám
XL évfolyam,_________________________________ 14. szám. Marosvásárhely, 1899. márczius hó 26 Politikai, társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen minden vasárnap, Telefon 4. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Telefon 4. Hirdetések dija : Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 30 fillér. Bélyegdíj minden beigtatás után 60 fillér. Nyiktór soronként 1 kor. 60 fill. — Kéziratot nem adunk vissza. — Csak bérmentes levelet fogadunk el. Bolyai-utcza 15. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és reklamációk intézendők. Előfizetést elfogad TEMESVÁRY M. könyvkereskedő. Helyi ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre.......................12 korona Fél évre..............................6 korona Negyed évre.........................3 korona Egy hóra..............................1 korona Csemegi Káróly. 1826—1699. Consummatum est. A magyar ég kárpitjai megrendülnek; legerősebb oszlopa kihullott. Csemegi Károly márczius 18-án meghalt. A magyar Pantheon ajtói megnyílnak. Verbőczy, Deák, Horváti, Boldizsár várakoznak az érkező Csemegi Károlyra, ki a földi mellőzés után itt méltó helyét foglalja el. A mély jogérzet örök lobogásba tartja a hazafiuság szent lángját. Ez adta kezébe Csemegi Károlynak ifjúsága virágjában a fegyvert, a haza szent földjének s e szent föld szabadságának megvédelmezésére. A dicső emlékű szabadságharczot, mint őrnagy a Bácskában és Bánátban küzdötte végig, és Lugosnál tette le a fegyvert. E dicső szabadságharcz leveretése után, mint közlegény besoroztatott, s csak betegsége mentette meg attól, hogy mint császári katonának nem kellett Olaszországban szolgálnia, ami nem sokban különbözött volna a gályarabságtól. A katonaságból való elbocsátása azonban nem a félrevonult csendes, magános életet jelentette, azután is ki volt téve a leigázó hatalom üldözésének, s folyton rendőri felügyelet alatt állott, sőt a radi ügyvédi praxisából is kizavarta a bosszúálló önknév, s egy Butyin nevű kis oláh faluba kellett ügyvédeskednie a kormány rendeleténél fogva. Az absolutizmus korszakában félrevonultan csupán kedvencz tanulmányainak élt. Erős meggyőződéséért lelkében, hogy a fegyver vasát kiverheti egy nemzet kezéből a túlerő és az árulás, de a jog és igazság, s ezeknek törhetetlen erejű folyománya olyan fegyver, melyet semmiféle hatalom nem képes megsemmisíteni. A nemzettestet megdermesztő Bach korszak után, amikor következett a nemzeti szabadság és alkotmányos élet hajnalhasadása, nem maradhatott a vidéken elrejtve az a drága kincs, amely Csemeginek Európai hírnevet biztosított, s a magyar nemzet nevét beírta a nagy, számottevő nemzetek sorába, sőt ama sötét időkben is fel-fel ragyogott Csemegi jogi geniálitása egy-egy törvényszéki szónoklatban, melyet eddig szokatlan hangon, a legnagyobb európai vezér nemzetek szónokainak mintájára tartott. Az alkotmányos aera kezdetén Horváth Boldizsár igazságügyminiszter, mint titkárt s tiszteletbeli osztálytanácsost hívta meg minisztérumába, s ekkor Aradról Budapestre költözött. Európai bírónagy jogi tudásával csakhamar kimagaslott a igazságügyi minisztériumban, s gyors egymásutánban lett miniszteri tanácsos, majd államtitkár. Ezen minőségeiben szerezte meg a halhatatlan nevet, mely a nemzet hálás emlékében fog élni, időtlen időkig. Az alkotmányos élet kezdete után is Ausztria szerette volna a provinczia értékére szállítani Magyarországot. Csemegi ezen felfogás ellen küzdött, hazaszeretetének ki nem alvó forróságával, nagy jogi tudásának apparátusával, s a jog terén fényesen sikerült az egész világ szeme előtt bebizonyítani, hogy Magyarország nem provinczia, hanem önálló, nagy és olyan hatalmas ország, s mint ilyen társországa Ausztriának, amely nélkül Ausztriának existencziát képzelni, valóságos abszurdum. — Hogy Deák Ferencz olyan nagy dicsőséggel verte le a „jogvesztés elméleteit, ez igen jelentékeny részben Csemegi nagy jogi | tudásának köszönhető, aki a „jog- | vesztés elmélete“ czimű, nagy | közjogi tanulmányával, tökéletesen tönkreverte amaz elmélet híveit, s a nagy közönség előtt ismeretlen szerző felé fordította az ország figyelmét, akiről senki sem gyanította, hogy az álnév alatt Csemegi rejlik. Az igazságszolgáltatás addigi módszerét, a vármegyei rendi igazságszolgáltatást nem tartotta alkalmasnak arra, hogy annak révén beírjuk nevünket a modern államok sorába, s jogi genseje megteremtette az 1869. évi IV. t.-czikket, a mely a közigazgatást és igazságszolgáltatást elválasztotta egymástól, megállapította a bírói függetlenség intézményét, mely mint a magyar államjog koronája ragyog az igazságszolgáltatás egén. — Ebből látjuk, hogy Horváth Boldizsár méltó munkatársat választott magának, aki a „haza bölcse“ Deák Ferencznek is teljes mértékben bírta a bizodalmát. Szervező képességének hatalmas nagy ereje, törhetetlen munkaerejének elismerésében, a legkonokabb cynizmus is kénytelen volt reghódolni! Saját nevén kívül Magyarország dicsőségét tette világra szólóvá, a magyar büntető törvény megalkotásával, mely az 1878. évi V törvényczikkbe van belefoglalva. Nagygyá, hallhatatlanná, irigyelté „KÖZÉRDEK" EREDETI TÁRCZAJA. Négy esztendő. Vagy a báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége. — Irta: VERIDICUS. — Mottó : Legyünk igazságosak Ismerjük el még ellenségünknek is igazságát. (Folytatás.) Uralkodók üdvözlete. A szerb és román csőcselék beüvöltése a nemzeti ünnep hangulatába, csak rövid időre zavarta meg az ünnep kegyeletes harmóniáját. Csakhamar megvigasztalódtunk a mikor nyilvánosságra kerültek Európa hatalmasabb uralkodóinak üdvözletei, melyeket felséges urunkhoz intéztek. A Bánffy br. nemzeti politikájának sikerei közé tartoznak ama táviratok, melyekben Európa hatalmasságai szerencsét kivánnak uralkodónknak és nemzetünknek. Európa összes uralkodói elküldték gratuláczióikat a magyar királynak. Ezek között volt a németek zseniális császárjának távirata mely a legnagyobb lelkesedést keltette. „A mai ünnepnapra, — igy szól a távirat — a melyen Magyarország dicsőségteljes múltra tekint vissza és több százados áldásteljes állami létre a habsburgi királyi ház jogara alatt, hű barátságban őszinte üdvözlésemet és szerencsekivánato-mat intézem hozzád. Legyen és maradjon Magyarország királya és népe mindörökre hű egyesülésben, szilárd támasza a békének az osztrák-magyar monarchia és hűt szövetségesei számára. Vilmos:“ Hasonló meleghangú táviratot küldött Umbertó, Miklós czár, az angol királynő tehát a világ legnagyobb hatalmasságai. S minden táviratból a rokonszenv hangja szól az ezeréves múltra visszatekintő magyar nemzet iránt. Miklós czár, rokonszenvének kifejezéséül a nemzetnek ajándékozta Báthori fejedelem kardját. Ezek mind a Bánffy báró nemzeti politikájának el nem tagadható sikerei közé tartoznak. ~5HKI Király és nemzet. A millenáris ünnepek fénypontja az uj országházban lefolyt országgyűlés volt. Soha se látott magyarország olyan fényt és pompát, mint azon a napon, mikor a megyék bandériumai kíséretében vitték a koronát az uj országházba. Aztán felment az országgyűlés küldöttsége Budavárába a király elé, hogy üdvözölje őt megkoronáztatásának évfordulóján, a magyar nemzet ezredéves ünnepén. A lelkesedés tetőpontjára ért, mikor aj király elmondta ama nevezetes beszédet, melyhez foghatót egyetlen Habsburg uralkodó szájából nem hallott a nemzet. A Bánffy dinasztikus nemzeti politikája ebben a beszédben kulminál a legfenségesebben. Márványba kellene vésni Ferencz József eme szavait: „Bálát adok az isteni gondviselésnek, mely megérnem engedte, hogy szeretett magyar nemzetemmel együtt ünnepelhessem a magyar állam ezer éves fenálásának emlékét.“ És ez csak a kezdet, a beszéd ebben a tónusban halad végig. Vájjon gondolhattunk-e csak néhány évtizeddel ezelőtt is, amikor nem volt meg az összhang nemzet és fejedelem között, hogy lesz nekünk még olyan királyunk is, a ki igy fog érezni velünk, a ki ilyen bensőséggel és szeretettel fog szólani hozzánk ; hogy lesz még nekünk egy nagy uralkodónk, a ki a magyar nemzet lángoló haza és szabadság szeretetét, harczi vitézségét s balsorsban tanúsított szívós kitartását fogja feldicsérni, mint tanúbizonyságát a nemzet életerejének és államfenntartó képességének ? Ki állíthatja, hogy ehhez a hatalmas királyi beszédhez a király első tanácsosának semmi köze sincs? Ki nem látja ebben a Bánffy kezét, ki nem érzi ki belőle az ő magyar szívének lelkes dobogását? Lehetetlen e beszédre meghatottság nélkül gondolni. Nincs magyar ember e földön, a kiben a hazaszeretetnek csak a legcsekélyebb szikrája lappang, a ki áldást ne kivánnna arra a nagy, történeti alakra a ki e mély jelentőségű beszédet mondotta s a ki annak tartalmát sugalmazta. Nem véletlen, hogy a millenáris országgyűlés a király koronázásának évfordulójával esett össze, amint nem volt véletlen az sem, hogy minden ünnepünk a millenáris évben a király iránti szeretetünk és hűségünk manifesztáczijával volt összekapcsolva. Kifejezője ez Bánffy nemzeti politikájának, mely abban kulminál, hogy a nemzet az önállósághoz és alkotmányosságához való szívós ragaszkodása mellett, a maga létének, jövőjének és fejlődésének legbiztosabb zálogául a nemzet és a korona közözötti teljes összhangot és egyetértést tekinti. A Bánffy sikere az is, hogy a korona is ebben az összhangban ismerte fel a trón legbiztosabb támaszát: Mária Theresia és III. Béla. A magyar politikának erős nemzeti és dinasztikus irányba való fejlesztése nem szünetelt a millenium ideje után sem. A nemzet és fejedelem közötti összhang és együttérzés újabbb és újabb megnyilatkozását készítette elő Bánffy nyugalmat nem ismerő szívós politikája. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: PÁLFFY MIHÁLY ügyvéd.