Közérdek, 1899. január-június (11. évfolyam, 1-27. szám)

1899-03-26 / 14. szám

XL évfolyam,_________________________________ 14. szám. Marosvásárhely, 1899. márczius hó 26 Politikai, társadalmi-, közgazdasági-, jogi-, közigazgatási- és Vegyes tartalmú hetilap. Megjelen minden vasárnap, Telefon 4. SZERKESZTŐSÉG­ ÉS KIADÓHIVATAL, Telefon 4. Hirdetések dija : Egy kétszer hasábozott garmond sor vagy annak térmértéke 30 fillér. Bélyegdíj minden beigtatás után 60 fillér. Nyik­tór soronként 1 kor. 60 fill. — Kéziratot nem adunk vissza. — Csak bérmentes levelet fogadunk el. Bolyai-utcza 15. sz., hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és reklamációk intézendők. Előfizetést elfogad TEMESVÁRY M. könyvkereskedő. Helyi ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre.......................12 korona Fél évre..............................6 korona Negyed évre.........................3 korona Egy hóra..............................1 korona Csemegi Káróly. 1826—1699. Consummatum est. A magyar ég kárpitjai megrendül­nek; legerősebb oszlopa kihullott. Csemegi Károly márczius 18-án meg­halt. A magyar Pantheon ajtói meg­nyílnak. Verbőczy, Deák, Hor­váti, Boldizsár várakoznak az ér­kező Csemegi Károlyra, ki a földi mellőzés után itt méltó helyét fog­lalja el. A mély jogérzet örök lobogásba tartja a hazafiuság szent lángját. Ez adta kezébe Csemegi Károlynak if­júsága virágjában a fegyvert, a haza szent földjének s e szent föld sza­badságának megvédelmezésére. A dicső emlékű szabadságh­arczot, mint őrnagy a Bácskában és Bánát­ban küzdötte végig, és Lugosnál tette le a fegyvert. E dicső szabad­­ságharcz leveretése után, mint köz­legény besoroztatott, s csak beteg­sége mentette meg attól, hogy mint császári katonának nem kellett Olasz­országban szolgálnia, ami nem sok­ban különbözött volna a gályarab­ságtól. A katonaságból való elbocsátása azonban nem a félrevonult csendes, magános életet jelentette, azután is ki volt téve a leigázó hatalom ül­dözésének, s folyton rendőri felügye­let alatt állott, sőt a r­a­d­i ügyvédi praxisából is kizavarta a bosszúálló önknév, s egy Butyin nevű kis oláh faluba kellett ügyvédeskednie a­­ kormány rendeleténél fogva. Az absolutizmus korszakában félrevonultan csupán kedvencz ta­nulmányainak élt. Erős meggyőző­déséért lelkében, hogy a fegyver vasát kiverheti egy nemzet kezéből a túlerő és az árulás, de a jog és igazság, s ezeknek törhetetlen erejű folyománya olyan fegyver, melyet semmiféle hatalom nem képes meg­semmisíteni. A nemzet­testet megdermesztő Bach korszak után, a­mikor követ­kezett a nemzeti szabadság és al­kotmányos élet hajnalhasadása, nem maradhatott a vidéken elrejtve az a drága kincs, a­mely Csemegi­­nek Európai hírnevet biztosított, s a magyar nemzet nevét beírta a nagy, számottevő nemzetek sorába, sőt ama sötét időkben is fel-fel ra­gyogott Csemegi jogi geniálitása egy-egy törvényszéki szónoklatban, melyet eddig szokatlan hangon, a legnagyobb európai vezér nemzetek szónokainak mintájára tartott. Az alkotmányos aera kezdetén Horváth Boldizsár igazságügymi­­niszter, mint titkárt s tiszteletbeli osztálytanácsost hívta meg minisz­­térumába, s ekkor Aradról Buda­pestre költözött. Európai bírónagy jogi tudásával csakhamar kimagas­lott a igazságügyi minisztériumban, s gyors egymásutánban lett minisz­teri tanácsos, majd államtitkár. Ezen minőségeiben szerezte meg a halhatatlan nevet, mely a nem­zet hálás emlékében fog élni, időt­len időkig. Az alkotmányos élet kezdete után is Ausztria szerette volna a provinczia értékére szállítani Magyarországot. Csemegi ezen felfogás ellen küzdött, hazaszeretetének ki nem alvó forró­ságával, nagy jogi tudásának appa­rátusával, s a jog terén fényesen si­került az egész világ szeme előtt bebizonyítani, hogy Magyarország nem provinczia, hanem önálló, nagy és olyan hatalmas ország, s mint ilyen társországa Ausztriának, a­mely nélkül Ausztriának existen­­cziát képzelni, valóságos abszurdum. — Hogy Deák Ferencz olyan nagy dicsőséggel verte le a „jogvesz­tés elméleteit, ez igen jelenté­keny részben Csemegi nagy jogi | tudásának köszönhető, aki a „j­o­g- | vesztés elmélete“ czimű, nagy | közjogi tanulmányával, tökéletesen­­ tönkreverte amaz elmélet híveit, s a nagy közönség előtt ismeretlen szerző felé fordította az ország figyelmét, a­kiről senki sem gyanította, hogy az álnév alatt Csemegi rejlik. Az igazságszolgáltatás addigi mód­szerét, a vármegyei rendi igazság­szolgáltatást nem tartotta alkalmas­nak arra, hogy annak révén beírjuk nevünket a modern államok sorába, s jogi genseje megteremtette az 1869. évi IV. t.-czikket, a mely a közigazgatást és igazságszolgáltatást elválasztotta egymástól, megállapí­totta a bírói függetlenség in­tézményét, mely mint a magyar államjog koronája ragyog az igaz­ságszolgáltatás egén. — Ebből látjuk, hogy Horváth Boldizsár méltó munkatársat választott magának, a­ki a „haza bölcse“ Deák Ferencz­­nek is teljes mértékben bírta a bi­zodalmát. Szervező képességének hatalmas nagy ereje, törhetetlen munkaere­jének elismerésében, a legkonokabb cynizmus is kénytelen volt r­eghó­­dolni! Saját nevén kívül Magyarország dicsőségét tette világra szólóvá, a magyar büntető törvény meg­alkotásával, mely az 1878. évi V törvényczikkbe van belefoglalva. Nagygyá, hallhatatlanná, irigyelté „KÖZÉRDEK" EREDETI TÁRCZAJA. Négy esztendő. Vagy a báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége. — Irta: VERIDICUS. — Mottó : Legyünk igazságosak Ismerjük el még ellenségünk­nek is igazságát. (Folytatás.) Uralkodók üdvözlete. A szerb és román csőcselék beüvöltése a nemzeti ünnep hangulatába, csak rövid időre zavarta meg az ünnep kegyeletes harmóniáját. Csakhamar megvigasztalódtunk a mikor nyilvánosságra kerültek Európa hatalmasabb uralkodóinak üdvözletei, me­lyeket felséges urunkhoz intéztek. A Bánffy br. nemzeti politikájának sike­rei közé tartoznak ama táviratok, melyek­ben Európa hatalmasságai szerencsét ki­vánnak uralkodónknak és nemzetünknek. Európa összes uralkodói elküldték gra­­tuláczióikat a magyar királynak. Ezek kö­zött volt a németek zseniális császárjának távirata mely a legnagyobb lelkesedést keltette. „A mai ünnepnapra, — igy szól a távi­rat — a melyen Magyarország dicsőségtel­jes múltra tekint vissza és több százados áldásteljes állami létre a habsburgi ki­rályi ház jogara alatt, hű barátságban­­ őszinte üdvözlésemet és szerencsekivánato-­­­mat intézem hozzád. Legyen és maradjon Magyarország királya és népe mindörökre hű egyesülésben, szilárd támasza a béké­nek az osztrák-magyar monarchia és hűt szövetségesei számára. Vilmos:“ Hasonló meleghangú táviratot küldött Umbertó, Miklós czár, az angol királynő tehát a világ legnagyobb hatalmasságai. S minden táviratból a rokonszenv hangja szól az ezeréves múltra visszatekintő ma­gyar nemzet iránt. Miklós czár, rokonszenvének kifejezéséül a nemzetnek ajándékozta Báthori fejede­lem kardját. Ezek mind a Bánffy báró nemzeti poli­tikájának el nem tagadható sikerei közé tartoznak. ~5HKI­ Király és nemzet. A millenáris ünnepek fénypontja az uj országházban lefolyt országgyűlés volt. Soha se látott magyarország olyan fényt és pompát, mint azon a napon, mikor a megyék bandériumai kíséretében vitték a koronát az uj országházba. Aztán felment az országgyűlés küldött­sége Budavárába a király elé, hogy üdvö­zölje őt megkoronáztatásának évfordulóján, a magyar nemzet ezredéves ünnepén. A lelkesedés tetőpontjára ért, mikor a­­­j király elmondta ama nevezetes beszédet,­­ melyhez foghatót egyetlen Habsburg ural­kodó szájából nem hallott a nemzet. A Bánffy dinasztikus nemzeti politikája ebben a beszédben kulminál a legfensé­­gesebben. Márványba kellene vésni Fe­­­rencz József eme szavait: „Bálát adok az isteni gondviselésnek, mely megérnem engedte, hogy szeretett ma­gyar nemzetemmel együtt ünnepelhessem a magyar állam ezer éves fenálásának emlé­két.“ És ez csak a kezdet, a beszéd ebben a tónusban halad végig. Vájjon gondolhattunk-e csak néhány év­tizeddel ezelőtt is, a­mikor nem volt meg az összhang nemzet és fejedelem között, hogy lesz nekünk még olyan királyunk is, a ki igy fog érezni velünk, a ki ilyen ben­­sőséggel és szeretettel fog szólani hozzánk ; hogy lesz még nekünk egy nagy uralko­dónk, a ki a magyar nemzet lángoló haza és szabadság szer­etetét, harczi vitézségét s balsorsban tanúsított szívós kitartását fogja feldicsérni, mint tanúbizonyságát a nemzet életerejének és államfenntartó képességé­nek ? Ki állíthatja, hogy ehhez a hatalmas királyi beszédhez a király első tanácsosá­nak semmi köze sincs? Ki nem látja eb­ben a Bánffy kezét, ki nem érzi ki belőle az ő magyar szívének lelkes dobogását? Lehetetlen e beszédre meghatottság nél­­­­kül gondolni. Nincs magyar ember e föl­dön, a kiben a hazaszeretetnek csak a leg­csekélyebb szikrája lappang, a ki áldást ne kivánnna arra a nagy, történeti alakra a ki e mély jelentőségű beszédet mondotta s a ki annak tartalmát sugalmazta. Nem véletlen, hogy a millenáris ország­­gyűlés a király koronázásának évforduló­jával esett össze, amint nem volt véletlen az sem, hogy minden ünnepünk a millená­ris évben a király iránti szeretetünk és hűségünk manifesztáczijával volt összekap­csolva. Kifejezője ez Bánffy nemzeti politikájá­nak, mely abban kulminál, hogy a nemzet az önállósághoz és alkotmányosságához való szívós ragaszkodása mellett, a maga létének, jövőjének és fejlődésének legbiz­tosabb zálogául a nemzet és a korona kö­­zözötti teljes összhangot és egyetértést te­kinti. A Bánffy sikere az is, hogy a ko­­rona is ebben az összhangban ismerte fel a trón legbiztosabb támaszát: Mária Theresia és III. Béla. A magyar politikának erős nemzeti és dinasztikus irányba való fejlesztése nem szünetelt a millenium ideje után sem. A nemzet és fejedelem közötti összhang és együttérzés újabbb és újabb megnyilatko­zását készítette elő Bánffy nyugalmat nem­­ ismerő szívós politikája. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: PÁLFFY MIHÁLY ügyvéd.

Next