Közérdekű Levelek, 1928 (6. évfolyam, 111-114. levél)
1928-04-01 / 111. levél
— „Az árvaházban sohasem kérdezték meg a gyermekektől, hogy mi a bajuk, mi a kívánságuk, jól-rosszul érzik-e magukat. Akit elkönyveltek, az csak egy számot jelentett. Hozzá csapták a többihez és az egész adott tömeget egységes elvek alapján idomították. “ — „Rengeteg munkát fordítottak arra, hogy mindenki szabályosan éljen, hogy abban a körben, amelyet az intézeti étel részére megrajzoltak, mindenki szabályosan forogjon, a sorból soha senki ki ne lépjen, hogy mindenki öntudat nélküli géppé váljon, amelyet a lelketlen gépmesterek a szabályoknak megfelelően kezelhetnek." Különös megállapítás ez a Marx tanítványának szájából ! Hiszen a komunisták a világ összes gyermekeit ilyen intézeti nevelésben szeretnék részesíteni! Eddig csak mi mondtuk, hogy ez világcsapás lenne, most ime mellénk áll a gyűlölet apostola, és szeretethiányról panaszkodik. Akinek az „idomító intézet" nem kell, az ne csapjon fel kommunista agitátornak! — „ A sok éhes gyermek állandóan kereskedett az ennivalóval és a legkülönfélébb csereüzletek alakultak ki. Egy darab kenyérért a legkülönbözőbb tárgyakat lehetett vásárolni. A kereskedelem idővel annyira kifejlődött hogy akiknek semmijük sem volt, saját magukat adták el néhány zsemléért rabszolgának.“ — „Az árvaházban Szarnek Mór volt a legjobb pajtásom. Mindig együtt hadakoztunk és jóban-roszban testvéri szeretettel összetartottunk. Közösen vásároltunk rabszolgákat és együtt adtuk el magunkat." Tehát az idomító intézetben, amely kifejezetten kommunista irányban dolgozott, mert „egyenlősíteni“ akart, nemcsak, hogy ezt a célt nem tudták elérni, de még azt sem tudták megakadályozni, hogy az „egyenlítősítendők“ között a rabszolgatartás is meg ne honosodjék. Tehát a fejlődés irányában dolgozó intézet az ókor barbár erkölcséig sülyesztette le növendékeit. Ami pedig a vallomásban igazán szenzációs, az az, hogy Weltner Jakab az általános emberi szabadság félelmetes eleharcosa már zsenge gyermekkorában nemcsak magát adta el önként rabszolgának, de ha sorsa javult, maga is szívesen csapott fel rabszolgatartónak.