Közgazdaság, 1947. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-05 / 1. szám

2 KÖZGAZDASÁG GAZDASÁG ÉS POLITIKA Gondok­ és problémák (—dl ■—6) Akármilyen derűsnek és harmoni­kusnak ígérkezett az új esztendő, akármennyi biztatással szállta­k­­ a nagyok a kissé br­zal­mat­­lanná vált emberiséghez, senki sem állíthatja, hogy az óév nem hagyott terhes örökségeket az újra és hogy a világpolitikának és az egyes államok belső politikájának feszítő­ erői nem mű­ködnének a magaik teljes súlyával. Vegyük csak például Franciaországot, a leg­nagyobb írók és legnagyobb festők hazáját, azt az országot, amely legelőször és legkiaítóbban deklarálta az emberi méltóság alaptörvényeit és amely mégis a legmélyebben zuhant abba a győ­zelembe, amelyet mások vívtak ki az ő számára. B-lista és az új adók Ennek a Franciaországnak hosszú vajúdás után van — alig pár hetes életre szánt — kor­mánya. A kormány élén Leon Blum, a megvert és mégs győztes S. F. L­­. megvert és mégis győztes vezére. És ez a pár hetes kormány erejét végsőkig megfeszítve, nagy reform­terveket hoz a Parlament elé, hogy megmentse a frankot és ezzel­­ megmentse Franciaországot. A határoza­tok eléggé kemények, íme néhány közülük. Ötvenezer közalkalmazott két hónapon belül való elbocsátása­ A jövedelemadó kulcsának oly módon való emelése, hogy az a magasabb régiókban az 50—50 százalékot eléri, fenn pedig a kapitalista magasságban, teljes egészében adó alá kerül az 1 millió frankon felüli havi jövedelem. Az egyes áruk árainak olcsóbbítására fordított állami se­gélyeket leszállítják. Csak a kenyér, a tej és a külföldről behozott szén árához való állami hozzá­járulás mérve nem változik. Megkövetelik a köz­üzemek racionális ügyvitelét, nyilvánosságra hozzák az adókivetéseket és felemelik a közszol­gáltatások árait és díjait. Eléggé súlyos program, bár számun­r­ra, itt Magyarországom nincs benne semmi új sem. Ezeket a kísérleteket mi mind végigküzdöttük, több kevesebb eredménnyel. Tudjuk, hogy a végrehajtás során engedményeket kell tenniük és tudjuk, hogy a francia politika feszítő­ erői, elsősorban de Gaullleék le rém becsülendő tábora, kellő nehézségeket okoznak majd — minden hű­ségnyilatkozat ellenére is — a néhány hétre szánt Blum-kormánynak. És nagy kérdéjel még a C. G. T„ a szakszervezeti szövetség, amely —• a drágaság miatt jogosam —_ újabb általános _ bér­­követeléseket támaszt és tiltakozik a hatósági árak emelése ellen. Vájjon megállja-e helyét e követelésekkel szemben Leon Blum nagy kabi­netje? Vájjon a dolgozók kormánya kibírja-e azt, hogy hátat fordítson a dolgozók igényeinek? Ne feledjük el Blum bemutatkozó beszédét: »Áldoza­tokat egy néptől csak akkor kívánhatunk, ha el­lenszolgáltatást is adunk érette!« A nemzeti vagyon szaporítása De végre is — a politika ma, Franciaország­ban, minden elkendőzés ellenére is a gazdasági síkon játszódik le­ A frank betegsége a nemzeti elszegényedés tünete és annak — az ugyancsak az elszegényedésből folyó — jelenségnek a kö­vetkezménye, hogy a francia nép többet fogyaszt (vagy legalábbis többet igyekszik fogyasztani), mint amennyit termel. A kérdés röviden és bru­tálisan a nemzeti vagyon (és a belőle adódó nem­zeti jövedelem) kérdése. És így egyáltalán nem csodálható, ha a francia pénzembereknek a fran­cia katonák sietnek — a maguk módja szerint — segítségére. A Saar-vidéken egymásután szere­lik le a német gyárakat és viszik befelé Francia­­országba. Franciaország biztosítja magát jóváté­­teli igényeire. Ezt a biztosítást más hatalmak rosszallása kí­séri. De, ismerj­ük­ be, nemcsak erről van szó. A fsaar-vidék nehézipara a német agresz­­szió egyik alap­pillére volt. Mau­dnem­ olyan, mint a fluhr-med©ncéé. Franciaország a két világ­háború szörnyű tapasztalatai után mohón vágyik az igazi »sécurité«-re és a legkisebb lehetőséget is megragadja, hogy ebből minél nagyobb részt sze­rezzen magának A Saar-vidék ipari leszerelése ilyen biztonság-parány. És Franciaország él azzal az alkalommal, hogy csapatai a megszállók között szerepelnek. Nevezzük ezért Franciországot kap­zsinak és mohó­nak? Eszünk ágában sincs! A fran­cia imperializmus Európára veszedelmes utolsó komoly fellobbanása immár közel 150 esztendős- A német alig múlt el két esztendeje. A törté­nelmi analógiáktól való félelem átment Európa minden emberének vejébe. Inkább Franciaor­szág gyártsa az acélt, mint Németország. Mert végső fokon a mi­ számunkra erről és csakis erről van szó. A n­am és Franciaország kontinentális megerősö­dése annál fontosabb, mert gyarmati viszony­latban egyre tart a gyengülés. Indokínában sza­kadatlanok a tárgyalások és szakadatlanok a fel­kelések A szocialista kormány­ gyarmatügyi mi­nisztere el is utazott a helyszínre, de nem hoz­hatta magával a béke olajágát. Mi is történt Indokínában? Amikor Francia­­országot leverték és Indokínát megszállták a japán csapatok, a francia közigazgatás emberei a helyükön maradtak és felfogták a japánoknak az anamita lakosság ellen irányuló csapásait. Ez volt az oka annak is, hogy a japánok által be­ültetett »nemzeti« kormánynak kis sikere volt a ber­szülöttek közüli. De a francia vereség a­ fran­cia presztízs végét jelentette. Ezért volt viszont az, hogy amikor a japánokat térdre kényszerítet­­ték és a francia igazgatás visszatért, az egész országgal találta szemben magát. »Ánlam önma­gát is kormányozhatja«, vált jelszóvá és a japá­nok által kiosztott fegyverek ropogni kezdtek. Elcsapták Anam császárát és a­­független köz­társaság »kívül tágasabb «-at mutatott Mariamne­­nak. Persze, a franciák hadsereget küldtek In­do­kinába. Persze, hogy leverték (véresen és kegyet­lenül, francia gyarmati módszerekkel) a felke­lést. És ekkor az anamita kormány meghátrált. Múlt év márciusában szerződés keletkezett, amely elismeri az anamita szabad államot, parlament­tel, hadsereggel és pénzügyekkel, ez a szabad állam azonban beleilleszkedik a francia fennható­ság alá tartozó Indokinába. Amiből francia szempontból az következik, hogy­­ csökkenteni kell az anamita befolyást Indokínában. Az anamiták viszont az ellenélkező­­jére törekszenek. Nem ismerik el a k­alunk­inai köztársaságot, amelynek kormányát a franciák Quislingjeinek nevezik. Kokin­kinának Anam mel­­lett van a helye, mondják és e megállapítás mellé a felkeléseket adják érvül. A­nuai d’Orsay megpróbálja a »divide et impera« elvét. Alig­hanem sikertelenül. A végén itt is Leon Bluma­­nak lesz igaza, aki már kormányelnöksége előtt kifogásolta a francia gyarmatpolitika tekervé­nyes útjait- És Leon Blum nem az az ember, aki mást mond, mint a kormányzaton kívül álló személy és más akkor, amikor a kormányrúd a kezében van! Becsületszavamra fogadom Leon Blum szavának szentsége mellett egy fél évszázad tanulságai szólnak. De vannak, akik az adott szó szentségét másoknál is — könnyedén — feltételezik. Ilyen alapon bocsátották szabad­lábra az amerikai zónában a náci­ párt korifeusait, a vezérkar embereit és az S. A. legényeit kará­csonyra. Haza a családjukhoz. Szentimentális em­berséggel, mert Babbit­ék szentimentálisak. (A niggerekkel szemben nem azok, a németekkel annál inkább.) Hiszen köztudomású, hogy a né­metek mindig megtartották a szavukat. Hitler­nek például sosem voln­ak területi igényei. Nem akarta Ausztriát bekebelezni. Nem érintette Cseh­szlovákiát és szerződést kötött Lengyelországgal- München után példáját adta az adott szó szent­ségének és véges-végig megtartotta a szovjet­német szövetséget. D. e szótartó nép fiainak, a »Sturmbann führern-eknek, a generálisoknak és koncentrációs őröknek valóban igényük van arra, hogy copfos Gretchenjeik és rövidre nyírt hajú Wo taxijaik mellett otthon ünnepeljék a kará­csonyt Hogy közben Auschwitz, Dachau, Ravens­brück és Bergen-Belsen hullamezőmn milliók pusz­tultak el a legborzalmasabb halállal, az S. A. és a vezérkar jóvoltából is, az mit sem érdekli az irgalmasoka­t. Igen. Amerika igen irgalmas. Volt egyszer egy Horovitz Nátháin nevű (nem is árja szár­mazású) ezredese, aki eljött ide a Horthyak és Héjjasok hazájába és jelentette, hogy minden rendben van, mindenki kifogástalan gentleman, jól lehet vadászni — és közben nem akarta tudo­másul venni, hogy miről suttognak a tolvajosi akácos fái... Valószínű, hogy Horovitz ezredes már nem él, s ha él, nem vezényel az amerikai övezetben. De szelleme úgy látszik halhatatlan. „MESZHART“ Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság Igazgatóság, Budapest, V., Mária Valéria­ utca 11. Telefon: 181-880 Budapest—Bratislava—Wien között, Budapest— Mohács között menetrendszerű darabáru­­járatok. A Dunán és mellékfolyóin tömegáruszállítás teljes rakományú uszályokkal és tankhajókkal Duna­­tengeri közvetlen járatok Budapest—Odessza, Bu­dapest—Istanbul, valamint a feketetengeri és égeitengeri kikötők egymásközti forgalmában. Budapest, Magyar Nemzeti és Szabadkikötő. Min­­dennemű­ áruk tárolása, átrakása és kezelése, tranzi­tóforgalomban való vámmentes kezelése. Pécsett, kőszén és sajtolt szén. Villanytelep, Budapest; hajóépítés, javítások. TEHE­RHA­JÓZÁS­i RAKTÁRHÁZAK: B­Á­N­Y­As HAJÓ3 MVHELY: SaSMMSSSWSSMSM———» 1.MB ^ B.U.É.K.­­ LEOPOLD GYULA hirdetővállal­at VII., Erzsébet­ körút, 39 Telefon: 422-308. Alapítva: 1896 1947 január 5 A harmadik párt Rabbiták végtelen birodalma,­a világ leg­gazdagabb országa még ma sem érti — vagy nem akarja érteni» — Európát- Politikai élete is egészem sajátos. Sok évtizedes (sőt több, mint évszázados) tradíciója a két­pártrendszer, amely voltaképpen — egy párt. Mart republikánusok és demokraták között csak — a személyekben van különbség. Az elvek — ugyanazok. És ha most Wallace harmadik pártot alapít, kérdés, hogy ez új pártot jelent-e? Ismeretes, hogy Wallace milyen furcsa körülmények között hagyta el az amerikai kormányt A Szovjetunió mellett fog­lalt állást a legnagyobb szovjet-amerikai feszült­ség idején és Truman elnök az egyik napon éle­sen kiállt mellette, a másik napon pedig­­ Byrnes nyomására elejtette. Wallace most pártot alakít Sikerre való k­ilátása: semmi. A republi­kánus és demokrata appara­turával nem bírkóz­­hatik meg. De: lerakhatja-e egy jövőbeli »har­madik párt« alapjait? Aligha hihető. Nem sike­rült ez La Folette-nek sem, nem sikerül senki­nek, amíg az amerikai proletariátus osztály­tudatra nem ébred és meg nem alkotja a maga munkás­pártját. Wallace polgári pártot akar alapítania. Az amerikai polgár pedig elég válasz­tékot talál a republikánus, vagy demokrata párt­ban. Ezért nem játszhatik Wallace szerepet a köztársasági elnökválasztásnál. Fellépése még csak nem is új politikai idők jele. Mindössze­ múló epizód. Hazai Cérnagyár Rt. varrófonalak, gépselymek Budapest V., Arany János­ u. 24

Next