Közgazdaság, 1948. január-május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1948-01-04 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) mák­ban, üzemekben k­ell rendet teremteni. Ilyen módon elérjük majd a béreknek bizonyos fokig egyenlő színvonalát. Ebben a fejlődési folyamat­ban nagy segítséget jelent, hogy összhangba hoz­zák az­ egy iparágban dolgozó különböző szakmák kollektív szerződését. A kollektív szerződések jóváhagyásánál erősen érvényesül az állam befolyása. Az OMB paritásos, egyeztető bizottság volt, tag­jait a munkaadók és munkavállalók érdekképvi­seletei delegálták. A jövőben nemcsak ezeknek az érdekképviseleteknek, a kiküldöttei foglalnak helyet az OMB ülésein, hanem az állami vagy állami érdekű vállalatoké is. Ott találjuk a kép­viselőt küldő TÉBE mellett az állami bankok intézőbizottságát, a GyOSz mellett a NIK-et és a MASz-t. Továbbmenve, ú­j delegáló szerv a BIOSz és a mezőgazdasági munkásság kollektív szerző­désének előhírnökeként a­ föl­dm­ívelésügyi minisz­térium és az Országos Földm­ívelésügyi Tanács. Százalékosan az új szakmai szerződések min­den bizonnyal magasabb, béreket engedélyeznek, mint tavaly, ezt a százalékos arányt azonban egyelőre lehetetlen lemérni. Akkor is csak nomi­nális összehasonlítást tehetnénk, a reálkeresetek egybevetésénél számtalan más körülményt is figyelembe kell vennünk. Mindenesetre, ahol be­tartották eddig a kollektív szerződést, a dolgozók az új kollektív szerződés alapján több bérhez jutnak,­­ de ahol indokolatlan­­előlegeket folyósí­tottak, a bérek kevesebbnek tűnnek majd fel. Az akkordban dolgozók is csalódnak kétségkívül bi­zonyos esetekben: a helytelenül, nem matematikai módszerekkel felfektetett normák helyébe exakt normák lépnek, melyek esetleg több teljesítményt követelnek meg, ami a bérek viszonylagos vissza­esését eredményezi. Természetesen ennek ellen­kezője is előfordulhat a gyakorlat során. A kollektív szerződések közvetlenül hozzájá­rulnak a hároméves terv, végrehajtásához, sza­bályozzák a béreket, ezen keresztül az árpoliti­kát, a stabilizációt. A kollektív szerződések be­tartásának büntetőjogi véd­elmét, be nem­ tartá­sát legsúlyosabb szankciókkal járó következmé­nyét szigorú ellenőrzésekkel lehet­ biztosítani. Tudomásunk szerint az OMB 15 feljelentést tet­t az államügyészséghez kollektív szerződések áthágása miatt. Ilyenkor nemigen lehet konci­­liánsnak lenni, mert a kollektív szerződés függ­vénye az ország gazdasági és pénzügyi helyzeté­nek, valamint a megélhetési indexnek. Az OMB- nek legyen tehát legelső ran­giíbb feladata a ko­moly ellenőrzés. Nagy Julia KÖZGAZDA­SÁG Betkessy Imre: A külföldi szeretetcsomagok jelentősége A külföldről érkező szeretetcsomagok kérdése úgy láthai ,nemcsek jótékonysági, hanem közgaz­dasági probléma is Magyarországon. Mint az Amerikai-Magyar Segélym­ozgalom (America,a­ Hungarian Relief) Központi Igazgatóságának tagja és az egész mozgalom egyik kezdeményezője, legjobban természetesen az Egyesült Államokból érkező szeretetcsomagok jelen­tőségéről vagyok informálva. Ittlétem első napjaiban rögtön besze­reztem illetékes helyen a hiteles statisztikai ada­tokat arról, hogy mennyi szeretetcsomag érkezett külföldről a lefolyt évben. Csak az év első 33 hó­napjáról álltak rendelkezésre ezek az adatok. Ezek szerint: 1947 november 1-ig az Egyesül Álla­mokból­­ 32,361.057 kg ,1947 november 1-ig 51 más államból 2,496.593 kg Összesen 14,857.650 kg Decemberben, a karácsonyi ünnepek előtt még 65 vagon ilyen szeretetcsom­ag került kirakodásra, de erről pontos adataim nincsenek. Az Egyesült Államokban hosszú csomagkül­­dési tapasztalat azt mutatja, hogy a küldőnek a szeretetcsomagban levő áruik, annak csomagolása, postai­lag más szállítási díjak fontonként 1 %-ba kerülnek. Nyersen 1 kg-t 2X1, fonttal számítva azt mondhatom tehát, hogy a Magyarországra kül­dött szeretetcsomagok értéke az 1947. év első 11 hónapjában több mint 29 millió ? volt Ezt a számítást azért merem alapul venni, mert Dél- Ameri­­ában és más országokban , is körülbelül úgy számítanak, hogy 1 font szerette­tcsom­ag 1­5%ba kerül. Egyszerűsítve az egész kérdést, azzal a tény­nyel találjuk magunkat szemben, hogy ,Magyar­­országra 11 hónap alatt egy közel 30 millió $ots import érkezett, amely­ a fizetési, illetve külkeres­kedelmi mérleget semmiképpen sem terheli. Ez a 30 millió­­ értékű áru ellenérték nélkül jött be az országba és hogy ennek az ellenérték nélkü­li im­portnak jelentőségéről egy kis képet kapjunk, ha­sonlítsuk össze a rendelkezésemre álló 1946. évi behota­lvili adatokkal. A behozatali átlag ebben az évben havi 215 millió Ft volt. 30 millió $ ellen­­értéke a 11.40-es hivatalos dollárárfolyamot szá­mítva: 342 millió Ft­ Ez annyit jelent, hogy min­den­ volutáris megterhelés nélkül s teljesen ellen­­érték nélkül, ajándékként az­ Egyesült Államokból és más 51 országból körülbelül annyi értékű áru jött be, mint amennyi Magyarország 10 havi importja. Nem akarok e helyütt arról beszélni, hogy miután az árnívó Magyarországon magasabb a világparitásnál, és megfelel a­­ tényleges értékék­nek, mert el akarok kerülni minden zugpiaci kal­kulációt. A szám maga — 30 millió , minden ellen­­érték nékül — önmagáért beszél. A szeretetcsomagoknál azonban nemcsak új volument kell figyelembe venni, hanem a küldött áruk minéműségét és az ország újjáépítése szem­pontjából való jelentőségét. Az egyén, a lélek, a dolgozó feligazítása — azt mondhatnám a dolgo­zók egyéni újjáépítése szempontjából egy csomag ruhanemű. Cipő vagy akár nehezen nélkülözött élelmiszer esetleg nagyobb jelentőségű lehet, mint a magyar külkereskedelmi mérlegben szereplő, egyébként igen fontos valamilyen nyersanyag, vagy készáru. Magyar­ország, mint minden önálló nemzet léte vagy nemléte természetesen nem függ attól, kap-e külföldről szeretetcsomagot vagy sem. Ezzel az Egyesült Államok magyarjai, akik ezeket a cso­­­magokért küldik, tisztában vannak. De akárhogy nézzük a­ kérdést, egy évi 30 millió $-os ajándék — amelyben nem foglaltatik bent a pénzátutalás, amely szintén milliókba megy, — semilyen szem­pontból sem negligálható összeg. Annak idején Magyarország egy 15 millió $-os pamutkölcsönért komoly és nehéz tárgyalásokat folytatott Wa­shingtonnal. A külpolitikai helyzet változásai en­nek a kölcsönnek lebonyolítását megakadályozta. Az évi 30 millió $-os szeretetcsomag nem jár semmiféle politikai lekötelezettséggel, mert hiszen a magyaroktól jön, akik akármilyen állampolgár­ságot vettek fel, magyarok maradtak és az ország­gal jót a­karnak tenni. Talán az egyetlen, amit kérnek, hogy az ajándékozásban ne akadályozzák meg őket és például ne nevezzék csempészcsomag­­nak azokat a csomagokat, amelyeket nem csempé­szési, hanem ajándékozási és segélyezési szándék­kal küldtek. 3918 jarnuár 4 TX\ '-rt -SW. A szlovák-magyar lakosságcsere vagyonmérlege'5' A lakosságcsere lebonyolításában eltelt ez első esztendő. Az eddig végzett telepítési munkálatok a la­kosságcsere mondhatni leglényegesebb problémá­ját tették elodázhatatlanul időszerűvé. A már törvénybe foglalt egyezményben a magyar állam kötelezettséget vállalt, az áttelepítésre jelölt szlo­vákiai magyarság kártalanítására. Az esztelen háború pusztításai és a békeszerződésből adódó kötelezettségek miatt a magyar állam csak­ ab­ban az esetben tudja kötelezettségét teljesíteni, ha már most, a lakosságcsere teljes lebonyolítása előtt, megkezdődik az áttelepültek vagyonának elszámolása, amit az egyezmény is — biztonsági okokból — lehetővé tesz. A gazdasági mérleg megvonásában csupán arra szorítkozunk, ami adatbeli támpontot szol­gál a két állam közti időszaki elszámolás meg­tételére. Az államnak az áttelepítettekkel szem­beni kártérítési kötelezettségének időpontját az a körülmény szabja meg, hogy az egyezmény 7. cikke alapján a magyar kincstár a kitelepített szlovákok ingatlanvagyonának mindjárt tulajdo­nosa lesz, mihelyt az egyes kitelepülők átlépik a határt. A KICSERÉLT LAKOSSÁG INGATLANVAGYONA A két állam közti elszámolás megszervezése és lebonyolítása rendkívüli munkát igénylő, fel­adat. Nyilvánvaló, hogy a végleges elszámolásig­­a magyar kincstár és az áttelepített felvidéki magyar lakosság­ közti elszámolás módja csak provizórikus lehet a előlegfolyósítás. Viszont nyil­vánvaló az is, hogy az előzetes elszámolás nélkül sem a magyar állam nem tudja biztosítani a lakosságcsere további folytatását, de maguk az áttelepítettek sem tudnak gyökeret ereszteni az új közgazdasági viszonyok közt Magyarországon úgy, hogy ne tehertételt jelentsenek, hanem ter­melő mezőgazdasági és ipari tényezők legyenek. Az áttelepültek vagyoni helyzetére a mai­ át­telepített adatait figyelembe véve, a következő vagyoni vo­lumen mutatkozik. Szlovákiában 46.707 k. hold agrár in­gat­lant hagytak vissza. Ennek értéke: 1938.­­ évi értékviszonylatban 47.454.000.A pengő javítttio­vábbiakban a pengőt" líISS-as aranyérték szerint értelmezzük, ami a Pénzintézeti Központ 1938-as beváltási árfolyamán: 1 kg színarany egyenlő 5760.— pengővel). Ezenfelül 1323 k. hold beltelket hagytak hátra, melynek értéke négyszögölenként 2.50 pengővel számítva 5,249.000.—, pengő. Házat 4014-et, melynek értéke (házanként 15,000-rel szá­mítva) 60,210.000.— P. Ezeket a tételeket összesítve 112.958.000.E­P mutatkozik a magyar állam javára. Már hónapok óta folyamatban van a lakos­ságcsere második lépcsőjének, az ú. n. tízezer családos kontingensnek kicserélése. Erre vonat­kozóan úgy végezhetünk értékbecslést, hogy a fenti összeghez annak 2,63-szoros szorzatát hozzá kell adni, hogy a csere számszerű kontingensének megfelelő értékét kapjuk. Ezek szerint a tízezer család ingatlanainak értéke 219.079.000.— P, így a két tétel összesen 410.037.000— P. A KITELEPÜLT SZLOVÁKOK VAGYONA A kitelepült szlovákok vagyonának mérlegé­ben Csehszlovákiára nézve előnytelen az a kö­rülmény, hogy a legnagyobb részük új földhöz­­juttatott. Minthogy ingyenes juttatás­­ állt fenn, ezért a magyar államtól nem jár kártérítés. A ki­települt szlovákok gazdasági helyzetéből adódik az, hogy többségüknek egyáltalán nem volt ház­ingatlana, a fennmaradó hányadnak pedig leg­több esetben csak házrésze volt. Ezért ingatlanaik értéke a szlovákiai magya­rokéhoz képest kevés. A mezőgazdasági i­ngatla­­nok­ értéke, ,8000 k. hold, 7,772.000.— P. Lakásaik a telekrészek értékével együtt (egységenként 5000.— P-re becsülhető), a 2664 lakásnál 13,820.000.— P. A két tétel együtt: 20,392.000.— P. A szlovák kitele­pülők második és első kontingensének ingatlan­­értéke (3,3-szoros szorzattal) összesen 87 685.000.— P. így a szlovákiai magyarok által visszahagyott ingatlanok értéke kerek. .410 millió pengő, a ma­gyarországi szlovák ingatlanok értéke pedig kerek 87 millió pengő. Ennek alapján Magyarország ja­vára mutatkozik: 332,352.000.— P. Ez aranyban át­számítva 35,995.158 kg ,szín aranynak, 1938.­ évi csehszlovák koronában 2.772,393.000.—, és végül forinw'ath (1 ,'fcg , színaramny 13.210.—forint) ez 839.695.000.— forintnak felel meg. A vonatkozó egyezmény szer­int Csehszlovákia a ma­gyar állam­nak ezt a tarlódést-1918 .hmm­­i­­bén köteles meg­fizetni. - • : * 1 * '’ ■ '.....' - ■ ' - - - - • SZÖVETKEZETI KLÍRING Az áttelepítettek Szlovákiában (csupán az első háromezer család esetén) 259 millió cseh korona értékű zárolt betétet hagytak vissza, ami kb. 45—37 millió forintnak felel meg. Ennek az elszámolá­sára a két állam közt már megegyezés jött létre. Ezek a követelések a transzfer-megállapodás­­ ke­retében u­tatha­tók Magyarországba. Csehszlovákia jelenleg 150 millió Kcs. erejéig engedélyezte áru vásárlását Az áttelepülők üzletrészeinek, részvényeinek és egyéb követeléseinek kérdésében meg kell álla­pítanunk, hogy más módozatot kell alkalmaznunk, mint ami az első világháború után sorra került. Ugyanis az történt, akkor, hogy a két állam nem teljesítette kötelezettségeit az érintett szövetkeze­tekkel és szövetkezeti tagokkal szemben, jóllehet a követeléseket kölcsönösen behajtották. A bethleni gazdaságpolitika ebben is következetes volt: szö­­vetkezetellenes. A kereskedelmi társaságoknál, szövetkezetek­nél lévő érdekeltséget az áttelepülők az egyezmény szerint szintén kártalanítás formájában fogják megkapni, azonban Csehszlovákia szintén nem az áttelepülőkkel, hanem a magyar állammal szá­mol el. Az áttelepült magyarok tömegükben főleg a Hanza szövetkezetnek voltak tagjai. A Magyar­­országról áttelepülő szlovákoknak hasonló gazda­sági szervezettsége nem volt és tömegükben nincs­telenek. A Hanza szövetkezeti központ 296 fiókkal dolgozott és kb. 60 millió forint értékű vagyona van. Az áttelepülő szövetkezeti tag nemcsak a rá­eső üzletrész kiadását követelheti, hanem a szö­vetkezet vagyonából ráeső részt is. Minthogy ebben a vonatkozásban megállapo­dás még nem jött létre, a fenti okok folytán, sze­rény véleményem szerint nem az első világhábo­rúban alkalmazott bethleni módszert kell az el­számolásnál használni, hanem azt, amit az 1938-as bécsi döntéskor a két állam alkalmazott a Felvi­déknek Magyarországhoz való csatolásánál. Tehát állami klíring helyett szövetkezeti kliringet A mai csehszlovák szövetkezeti vezetők ma is elismerik ennek az észszerűbb módszernek gya­korlati értékét. Mind a megkisebbedett Cseh­szlovákia (majd a cseh protektorátus), mind a bécsi döntés utáni Magyarország polgárai, vagyis a­ szövetkezeti tagok, az üzletrész- és részvény­tulajdonosok jól jártak ennél a lebonyolítási mód­szernél. Ugyanekkor a két állam is örömmel fo­gadta azt, hogy az egyes államok szövetkezeti központjai ennek a bonyolult­ folyamatos tranz­akciónak az elvégzését magukra vállalták. .. Torna ,Idám * A cikkben közölt adatok nem hivatalos eredetűek hanem szakírói becslések. 3859 család KÜLFÖLDI MAGYARSÁG ÉS AZ ÓHAZA

Next