Gazdasági élet, 1948. június-november (1. évfolyam, 2-23. szám)
1948-06-27 / 2. szám
1948 június "“■?2 A kétféle márka A »nyugatnémet« és az azt követő »keletnémet« valutareform konkrét híreit a napilapok közölték. Annak várható fejleményeiről ma még korai volna jóslásokat felállítani. Az alábbi fejtegetések az eddig rendelkezésre álló híranyag alapján kísérlik meg az események magyarázatát megadni. Természetesen egy ilyen világpolitikai és világgazdasági jelentőségű esemény megítélése és tárgyalása túlnő egy inkább véleményt, mint konkrét elemzést adó cikk keretein, s ezért a Gazdasági Élet következő számaiban részletesebb, nagyobb és konkrétabb anyag birtokában foglalkozunk még ezzel a kérdéssel. Új pénzrendszer — pláne egyszerűen, egy új pénzpótló papír — bevezetése soha nem érthető és méltatható önmagában. A pénz, vagy pénzpótlék mennyisége és minősége természetesen kihatással van az ország, az adott terület gazdasági alakulására, de még inkább függvénye annak. Ha valahol, úgy Magyarországon tudjuk leginkább, hogy egy valutareformot, — amely egyben stabilizáció is akar lenni — elő kell készíteni, nemcsak általános nemzetgazdasági, hanem gazdaságpolitikai és politikai intézkedésekkel is. De akár előkészítik, akár nem, — sőt akkor még inkább —az új pénz magán viseli az egész gazdasági és politikai szerkezet bélyegét és ennek értelmében hat tovább a fejlődésre. A német valutareform jelentősége az előzmények és a kihatások gondos mérlegelése után jokkal inkább politikai, mint gazdasági és a legkevésbbé pénzügyi jellegű. De ha Nyugatnémetország sorsának intézői tudták, — mint ahogy tudniok, kellett —, mit jelent ez a lépés, akkor valószínű, hogy őket meggondolásaikban nem valutatechnikai, vagy tisztán gazdasági, hanem politikai, hatalmi meggondolások és célkitűzések vezették. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az új márka bevezetésével a régi márka el fogja árasztani Keletnémetországot, ha a szovjet zóna vezetői nem nyúlnak megfelelő, hatékony ellenrendszabályokhoz, saját területük és népük megvédésére. Természetes volt tellát, hogy a nyugatnémet márkát követnie kellett a szovjet-német márkának és ezzel a pénzreform Európa legnagyobb gazdasági egységének kettészakadásához vezetett. Melyek azok a politikai és gazdasági hatalmi célkitűzések, amelyek »Bizónia« mait erre a Jeépésre késztették? Aligha lehettek olyan illúzióik, hogy egy szimpla valutareformmal megfelelő taj-, menlés és külkereskedelem nélkül, meggyógyítják a vergődő német gazdaságot. Nem véletlen, hogy Angliában kissé fanyalogva fogadták a pénzreformot, mert ez az USA nyugateurópai pozícióinak erősítését jelenti, elsősorban az angol pozíciók rovására és megakadályozza, hogy Anglia gyengülő erőforrásait Nyugat-Németország termelésével erősítse, a hagyományos angol-német nagytőkés együttműködés értelmében. Azok a vállalatok, amelyek a stabilizációval fizetőképtelenné válnak és felszámolnak (márpedig minden tőkesalapon végrehajtott stabilizációnál, vall autatók egész sora megy tönkre), amerikai kézbe kerülnek, szinporítva ezzsel is az amerikai nagytőkeerejdszkedését Európában és aláhúzva, elmélyítve Nyugat európai gyarmati függőségét az amerikai nagytőkével szemben. A cél tehát Nyugat-Németország leszakítása és szembeállítása a demarkációs vonaltól keletre eső demokratikus Európával.„ — ezzel párhuzamosan és ennek , megfelelően , az az amerikai nagytőke politikai és gazdasági hatalmi pozícióinak megerősítése, mind Kelet-, mind Nyugat Európa felé. . . ,, Ezzel a megállapítással arra a kérdésre is választ adtunk, hogy mi a különbség a kétfajta stabilizáció és valutareform között. L°het úgy stabilizálni, hogy a stabilizáció a nagytőke, pontosabban meghatározva: a monopoltőke, még pontosabban megjelölve: a nemzetközi monopoltőke érdekeit szolgája Ez történt Nyugatnémetországban, ahol nem egyszerűen anémet vállalkozók érdekeit tartotta szem előtt a valutareform, hanem az amerikai nagytőkével szövetkezett monopolisztikus német mammutvállalatok profitját szolgálja hogy ne mondjuk, ments. A nyomor, az éhezés és kiszolgáltatottság semmivel sem lesz kisebb, mint eddig volt. Ugyanaz az intézkedés: valutareform és stabilizáció más társadalmi talajon, más gazdasági és gazdaságpolitikaiélkttűzésekkel, a demarkációs vonal innenső oldalán, a monopol odó letérését szolgálja, a dolgozó kisemberek _. 0”rJ° tisztviselők, bérmunkások, párnáztok, kisipatrosni. — érdekeit védi és megfelelő általános keretben kiindulópontja lehet a föllendülésnek. A közeljövő fogja megmutatni, hogy a valutareform révén gyakorlatilag és jogilag km.«választott Németország melyik része választotta a helyes utat-Mi Magyarországon izgatottan, figyeljük a német pénzreform következményeit és nem titkolhatjuk el jóleső érzésünket és öntudatunkat, ha a magunk, közel két évvel ezelőtt bekövetkezett reformjára gondolunk. Mi nem egyszerűen csak valutareformot hajtottunk végre a forint bevezetésével és főleg nem stabilizálni a pénzt — hiszen nem volt már mit stabilizálni. Mi az egész jövő gazdasági alapjait fektettük le az új pénzegység megteremtésével, csakis és kizárólag saját erőinkre és akaratunkra támaszkodva. Ez nem üres szólam. Saját erőnk és akaratunk jelentette a munka megindulását és fokozott továbbfolytatását, gazdasági életünk megszervezését, tervszerűsítését, a termelékenység fokozását. A stabilizációt megteremteni sem volt könnyű, biztosítani még nehezebb volt. És azért sikerült, mert a magunk ereje, a magunk munkája volt. Nyugat-Németország valutareformja nem a belső erők és alapok tükröződése, hanem a külső erőviszonyok játékának következménye. A nép számára csak a valutareform hozhat sikert, ahol a belső anyagi és emberi erőforrások lépnek működésbe. Mgy. * A pénzügyi reform végrehajtása Németország szovjet övezetében Németország szovjet övezetének egész területén, csütörtököm tíz órakor kezdődött, a régi pénz átcserélése. Minden előkészület megtörtént, hogy az átcserélés simán és miinél gyorsabban megtörténjék. Mivel Berlinben a nyugati megszálló hatalmak nehézségeket támaszítanak övezeteikben, a szovjet hatóságok gondoskodtak arról, hogy minden berlini lakos a szovjet övezetben becserélhesse pénzét. A város nyugati övezeteknek lakói is, minden nehézség nélkül becserélhetik pénzüket a szovjet övezetben. Elrendelték azonban, hogy azok, akik pénzük egy részét már beváltották, nyugatnémet pénzre, nem kaphatnak szovjet övezetbeli pénzt. Visszaélések kiküszöbölése céljából az átcserélésnél az élelmiszer jegyezelvényeket fel kell mutatni. Ezeket lebélyegzik és így megakadályozzák ezt, hogy valaki két helyen is becserélhesse pénzét. Az eddigi jelentések szerint a lakosság nyugalommal fogadta a pénzügyi reformról szóló rendeleteket és teljes bizalommal viselkedik, a szovjet övezetbel hatóságok iránt. A szovjet övezet parancsnoka eltőisdette, hogy csütörtöktől kezdve Berlint a szovjet, pénzügyi reform területéhez kell számítani. A három nyugati megszállóhatalloni képviselői szerdán délután bejelentették,, hogy Berlin nyugati körzeteiben, a nyugatnémetországi övezetekben használatos pénznemét vezetik be. .. A keletnémetországi valutareformmal kapcsolatban anémet lapok általában kiemelik, hogy ez a pénzreform teljes mértékben figy®zembe veszi a dolgozó lakosság érdekeit, valamint a gazdasági élet reális szükségleteit. A Tribune kiemeli a rendelkezések „ szociális jellegét. A nyugati " pénzreform lehetővé tette hogy a nagytőkések átmentsék dologi értékekbe fektetett jövedelmeiket, a szovjet övezet, valutareformja viszont elrendeli a nagy pénzösszegek eredetének megvizsgálását. A Nationalzeitung szintén kiemelte , hogy a keleti övezet valutareformja gondoskodik arról, hogy a kisemberek lehetőleg ne szenvedjenek kárt. A lap helyesli, hogy Nagy-Berlint bevonják a keleti övezet pénzreformjába. Nincs is más megoldás, amely megfelelne Berlin és a keleti övezet érdekeinek. A Nachtexpress szintén helyesli Berlin bevnását a keleti övezet Valutareformjába. Lehetetlen állapotok uralkodnának, ha Berlinnek kettős valutája lenne, mert elsőrangú fontosságú berlini üzemek, közüzemek a szovjet övezetben fekszenek. A Manchester Guardian rámutat arra, hogy a nyugati hatalmak nem kezelték a „borjus valutakérdést kellő »bölcsességgel és előrelátással.« A nyugati hatalmaknak nagyon meg kell gondolniok, mit tesznek, mert ha megnehezítik a berlini németek életét, ezzel megnehezítik Berlinben való maradásuk lehetőségét is. A Financial Times szerinta berlini valutakérdésben minden fizikai előny a Szovjetunió oldalán található és a mérleg határozottan az ő oldalára billen.* Malma-Frankfurtból jelentik hogy a hejeni gazdasági minisztérium a vasból és acélból készült áruk árát 25 százalékkal felemelte, noha a gazdasági tanács, a valutarefor végrehajtása tartamára, árrögzítést rendelt, el. Az északra,Grawest féliai. gazdasági minisztérium szintén felemelte egyes acéláruk árát. * Nyugatnémetországban rövidesen emelik a vasúti díjtételeket is, a személy- és teheráruforgalomban egyaránt. Az intézkedést azzal indokolják, hogy a nyugatnémetországi vamúti társaság pénzügyi helyzete »ilyen kedvezőtlen«. [Mt 1) gy kis statisztika GUMIIPARUNK FEJLŐDÉSE A gépjáróműállomány fejlődését nagymértékben megnehezíti az ország súlyos gumihelyzete, amelyen azonban a magyar gumiipar minden erőfeszítéssel javítani törekszik. A magyar gumiipar nyersanyagellátását .Térrészt az orosz műgumibehozatal biztosítja, ami mellett kisebb szerepe van az Angliából eredő gumi importnak. A felhasznált guminyersanyag mennyisége az utolsó békeévben 3292 tonna volt, amelynek egyötöde regenerátora. A stabilizáció első évében a felhasznált gumi nyersanyag menynyisége 1643 tonna, aminek nagyobb része természetes gumi, kisebb része műgumi és ennek egy töredéke regenerátum. Ezek az adatok nem nyújtanak helyes képet még a fejlődésről, mert tudni kell azt, hogy az 1938. évi havi átlagos 274 tonna felhasználással szemben 1948 elején már havi 200 tonna nyersgumifelhasználás mutathatók ki. A magyar gumiipar fejlődését azonban a legtökéletesebben a termelés adatai tükrözik vissza- Felhasználásra került gépjárműabroncs A termelés azonban még nem elégíti ki a szükségletet, aminek részben oka csak, hogy 1938-cal szemben több gépjármű van forgalomban, részben azonban az, hogy a forgalomban lévő kocsik évek óta várnak köpeny- és tömlőcserére és ráirányít szükségletüket nem tudták kielégíteni. 1938-ban havi átlag 2.726 köpeny 2.613 tömlő 1946- ban havi átlag 700 » 700 » 1947- ben havi átlag 3 200 » 3-600 » kerékpárabroncs 1938-ban havi átlag 44-131 köpeny 48-773 tömlő 1946- ban havi átlag 50.000 » 30.000 » 1947- ben havi átlag 70 000 » 80.000 » A brit munkáskormány „tervgazdálkodása“ Nemrégiben adta ki a brit kormány a szigetország 1947. évi nemzeti jövedelméről szóló »Fehér Könyvet«. (National Income and Expenditure of the United Kingdom, 1947. Cmd. 7371). A könyvben olyan érdekes adatokat is találunk, amelyekkel eddig a »szaksajtó« alig foglalkozott. A Fehér Könyv szerint Nagybritanniában az egyéni pénzjövedelmek összege a következőképpen alakult: * 1938 1913 1916 1917 millió földben egyéni pémzjövedetemőrészegre 5.144$ 9.206 9.455 9.911 ebből profit és kamatjöved. 1.570 2.851 2.942 3.24 Fenti táblázatból tehát kitűnik, hogy Angliában egyéni pénzjövedelmekből a profitra és kamatjövedelemre eső rész egyre nő. 1938 1915 1916 190 százalék. Az egyéni pénzjövedelmekből a profitra és kamatjövedelemre eső hányad 30.5% 32.4% 34.2/ 35.1% A munkáskormány országában tehát nem a dolgozók, hanem a kizsákmányolók jövedelme mutat növekvő tendenciát. Keserűen panaszolja a Fehér Könyv Nagy Britannia lakosságának azt a »hajlamát«, hogy többet szeret fogyi3ts®fcani, mint amennyi árucikk a fogyasztás rendelkezésére áll. Ha e »hajlamot« nem lehet megfékezni, akkor a nemzetgazdaság elveszíti az egyensúlyát és infláció lesz. Persze nem a profit csökkentésével, hanem a béreknek és fizetéseknek a stabilizálásával akarja a munikalvkormány fenntartani ezt az egyensúlyt. E politikának az a következménye, hogy a létfenntartási költségek állandóan emelkednek a szigetországban, a munkabéreik viszont egyre jobb és elmaradnak a létfenntartási költségek mögött. Ez év június elején a gépészek és mozdonyvezetők követeltek béremelést — sikertelenül. Holott az utolsó béremelést 1946 áprilisban kapták és azóta a fogyasztási cikkek árai átlag 10%-kal emelkedtek. Hogyan? Hiszen a brit kormány sorra államosít üzemeket és »tervgazdálkodást« folytat, ha nem is a közgazdaság egészében, de mindenesetre annak egyik-másik fontos szektorában. A munkáskormány tényleg államosított. De csodálatosképpen csaknem mindig olyan üzemeket, amelyek a háború után veszteséggel dolgoztak. Ezeket államosította és a tulajdonos kapitalistákat hatalmas összegekkel kárpótolta. Erre a célra csekély 2 milliárd fontot irányoztak elő! Ezzel az összeggel megoldhatták volna az ország gazdasági újjáépítését, minden nyomasztó külföldi kölcsön nélkül! Ezt az összeget pedig a dolgozó nép életszínvonalának leszállítása árán teremtik elő, csak azért, hogy kevesek számára biztosíthassák a változatlan életszínvonalat. Itt történt tehát az, hogy a tőkésosztály veszteséges üzemeit egyszerűen ráakasztotta az adófizetőkre; veszélyeztetett, rosszul elhelyezett tőkéjüket a kormány az adófizetők zsebéből visszatérítette, amelyet a tőkések jövedelmezőbb termelési ágakba fektethettek bele. A Fehér Könyv fent idézett és egyéb adatai is világosan bizonyítják, hogy a munkáskormány államosítása egyik-másik tőkéscsoport terveinek a megvalósítása, nem pedig a dolgozók tervgazdálkodásának a gyümölcse. ... Zemplényi Lajos