Közgazdasági Értesítő, 1914. április-május (9. évfolyam, 14-19. szám)

1914-04-02 / 14. szám

gyárakról, hazánkban pedig az erdélyiek a szőtteseikről, Miskolc a csizmakészítő iparáról stb.*) Ha figyelembe vesszük az akkori közlekedési és gazda­sági állapotokat, semmi csodálni valót sem találhatunk azon, hogy a fejlődés ezen a ponton jó időre megakadt. Közlekedési eszközök és ipariskolák hiányában a mester­legények vándorlása lett volna az egyedüli intézmény, amely a helyes készítési eljárások általános elterjedését elősegítette volna, de ez már azért sem következhetett be, mert ha szórványosan egy-egy mesterlegény el is vitte távolabbi vidékekre a legjobb készítési eljárások ismeretét, e sporadikus jelenségek nyomán nem támadhattak másutt is oly virágzó iparok, amelyek egyes községek és vidékek­nek elismert és köztudatba átment hírnevének versenyt tudtak volna támasztani. Ilyképen egyes községek és vidékek továbbra is meg­tartották a verseny terén elfoglalt pozíciójukat egészen napjainkig, jóllehet ma már minden országnak módjában van az új szabadalmazott eljárásokat, amelyek a régi készí­tési módozatokat mindenütt kiszorították, alkalmazni és egyenlő minőségű árukat előállítani, kivéve természe­tesen azokat az iparágakat, amelyeknél a klimatikus viszo­nyok is szerepet játszanak, minthogy ezeket átültetni nem lehet, így tettek jelentőségre szert egyes városok és vidékek s ebben rejlik a fontossága a származási megjelöléseknek. Ezek az ipar­termékek azonban nem fogják állandóan élvezni a származási megjelölés jó hírnevében rejlő nagy gazdasági előnyt és már nap­jainkban is mindinkább kezd el halványulni. Kétségtelen ugyanis, hogy a prágai sonkák készítési eljárását, a székely szőttesek előállítási módját stb. bárhol is alkalmazni lehet s Budapesten is éppen oly sonkát lehet pácolni, mint Prágában, minthogy itt csupán eljárási módról van szó, amely bárhová átültethető­­s amely független a klimatikus és talajviszonyoktól. Látjuk is napjainkban, hogy az ilyen származási megjelölések lassanként minőségi megjelölésekké alakulnak át. Ementhali sajt alatt ma •) Jellemző az ipari hozzáértésre az a Miskolcon megtörtént eset, amidőn a Kossuth­­szobor leleplezése alkalmával az ott még ma is nagy szerepet játszó csizmadiák azonnal kimutatták, hogy a szobor nem felel meg a történelmi hűség követelményeinek, mert a csizma hátulvarrott, holott 1848-ban ez a készítési mód még ismeretlen volt, s a bőr­részeket a csizmán oldalt varrták össze. Talán nem véletlen, hogy ezt a fölfedezést éppen a miskolci híres csizmadiák tették meg.

Next