Közgazdasági Értesítő, 1914. április-május (9. évfolyam, 14-19. szám)
1914-04-02 / 14. szám
gyárakról, hazánkban pedig az erdélyiek a szőtteseikről, Miskolc a csizmakészítő iparáról stb.*) Ha figyelembe vesszük az akkori közlekedési és gazdasági állapotokat, semmi csodálni valót sem találhatunk azon, hogy a fejlődés ezen a ponton jó időre megakadt. Közlekedési eszközök és ipariskolák hiányában a mesterlegények vándorlása lett volna az egyedüli intézmény, amely a helyes készítési eljárások általános elterjedését elősegítette volna, de ez már azért sem következhetett be, mert ha szórványosan egy-egy mesterlegény el is vitte távolabbi vidékekre a legjobb készítési eljárások ismeretét, e sporadikus jelenségek nyomán nem támadhattak másutt is oly virágzó iparok, amelyek egyes községek és vidékeknek elismert és köztudatba átment hírnevének versenyt tudtak volna támasztani. Ilyképen egyes községek és vidékek továbbra is megtartották a verseny terén elfoglalt pozíciójukat egészen napjainkig, jóllehet ma már minden országnak módjában van az új szabadalmazott eljárásokat, amelyek a régi készítési módozatokat mindenütt kiszorították, alkalmazni és egyenlő minőségű árukat előállítani, kivéve természetesen azokat az iparágakat, amelyeknél a klimatikus viszonyok is szerepet játszanak, minthogy ezeket átültetni nem lehet, így tettek jelentőségre szert egyes városok és vidékek s ebben rejlik a fontossága a származási megjelöléseknek. Ezek az ipartermékek azonban nem fogják állandóan élvezni a származási megjelölés jó hírnevében rejlő nagy gazdasági előnyt és már napjainkban is mindinkább kezd el halványulni. Kétségtelen ugyanis, hogy a prágai sonkák készítési eljárását, a székely szőttesek előállítási módját stb. bárhol is alkalmazni lehet s Budapesten is éppen oly sonkát lehet pácolni, mint Prágában, minthogy itt csupán eljárási módról van szó, amely bárhová átültethetős amely független a klimatikus és talajviszonyoktól. Látjuk is napjainkban, hogy az ilyen származási megjelölések lassanként minőségi megjelölésekké alakulnak át. Ementhali sajt alatt ma •) Jellemző az ipari hozzáértésre az a Miskolcon megtörtént eset, amidőn a Kossuthszobor leleplezése alkalmával az ott még ma is nagy szerepet játszó csizmadiák azonnal kimutatták, hogy a szobor nem felel meg a történelmi hűség követelményeinek, mert a csizma hátulvarrott, holott 1848-ban ez a készítési mód még ismeretlen volt, s a bőrrészeket a csizmán oldalt varrták össze. Talán nem véletlen, hogy ezt a fölfedezést éppen a miskolci híres csizmadiák tették meg.