Nemzetgazdasági Szemle – 1893.

1. kötet

CHEQUE- ÉS GrIRÓ-FORGrALMUNKRÓL. — Első közlemény. — Mialatt a művelt nyugat államaiban a cheque- és az ezzel szoros kapcsolatban álló girórend­szer a fejlettségnek valóban hatalmas jelenségeit mutatja, add­ig nálunk, a fizetési mód­szerek ezen tökéletes alakja, mondhatni, még alig van túl a kezdet stádiumán. Számos ok működött közre s pedig úgy gazdasági, mint társadalmi, hogy a fizetési miveleteink le­bonyolítása körül előfordulható formák bizonyos ósdi és kez­detleges jellegben megmaradjanak, s bizonyára nem csekély része volt az állapot fentartásában rendezetlen pénzünknek is, mert hisz jegyforgalmunknak fennállott és könnyen növel­hető bősége mellett még arra se voltunk utalva, hogy gondos­kodjunk pénzjegyeink gazdaságosabb használásáról, a követe­lések egyszerűbb kiegyenlítésének módozatairól. A cheque lényegénél fogva a rögtöni fizetésre való utal­ványt képezvén, szélesebb körökben leendő általánosabb alkal­mazásának útját állta már az a körülmény, hogy üzleti éle­tünkben a készfizetés elve teljesen háttérbe szorult. A­kik anyagi helyzetüknél fogva dolgozhatnának készpénzzel, ezt inkább csaknem az utolsó krajczárig gyümölcsözőleg fektetik be, üzemük folytatásában pedig kizárólag hitellel és pedig lehető hosszú hitellel élnek. Mennyivel inkább teszik ezt, a­kik arra a hitelre rászorulnak. A készfizetés azon előnye, mely szerint azzal általában olcsóbban vásárolhatni, ennek következtében az olcsóbb elad­hatás által a forgalmat lénye­gesen növelhetni, méltánylással nem találkozik. De még­olyanok is, a­kik készfizetésre be vannak rendezkedve, a pénzt a kezelésnek elavult formái közt őrzik és forgatják, nevezetesen a bankszerű felhasználás minden ismerete, s így kényelme és kedvezményei nélkül. A pénz őrizetének, olva- 1*

Next