Nemzetgazdasági Szemle – 1893.
1. kötet
CHEQUE- ÉS GrIRÓ-FORGrALMUNKRÓL. — Első közlemény. — Mialatt a művelt nyugat államaiban a cheque- és az ezzel szoros kapcsolatban álló girórendszer a fejlettségnek valóban hatalmas jelenségeit mutatja, addig nálunk, a fizetési módszerek ezen tökéletes alakja, mondhatni, még alig van túl a kezdet stádiumán. Számos ok működött közre s pedig úgy gazdasági, mint társadalmi, hogy a fizetési miveleteink lebonyolítása körül előfordulható formák bizonyos ósdi és kezdetleges jellegben megmaradjanak, s bizonyára nem csekély része volt az állapot fentartásában rendezetlen pénzünknek is, mert hisz jegyforgalmunknak fennállott és könnyen növelhető bősége mellett még arra se voltunk utalva, hogy gondoskodjunk pénzjegyeink gazdaságosabb használásáról, a követelések egyszerűbb kiegyenlítésének módozatairól. A cheque lényegénél fogva a rögtöni fizetésre való utalványt képezvén, szélesebb körökben leendő általánosabb alkalmazásának útját állta már az a körülmény, hogy üzleti életünkben a készfizetés elve teljesen háttérbe szorult. Akik anyagi helyzetüknél fogva dolgozhatnának készpénzzel, ezt inkább csaknem az utolsó krajczárig gyümölcsözőleg fektetik be, üzemük folytatásában pedig kizárólag hitellel és pedig lehető hosszú hitellel élnek. Mennyivel inkább teszik ezt, akik arra a hitelre rászorulnak. A készfizetés azon előnye, mely szerint azzal általában olcsóbban vásárolhatni, ennek következtében az olcsóbb eladhatás által a forgalmat lényegesen növelhetni, méltánylással nem találkozik. De mégolyanok is, akik készfizetésre be vannak rendezkedve, a pénzt a kezelésnek elavult formái közt őrzik és forgatják, nevezetesen a bankszerű felhasználás minden ismerete, s így kényelme és kedvezményei nélkül. A pénz őrizetének, olva- 1*