Nemzetgazdasági Szemle – 1893.
1. kötet
CHEQUE- ÉS GIRÓ-FORGALMUNKRÓL. •0 Az anyag, mely rendelkezésünkre áll, fölötte sovány. Nem fog meglepni e tény, ha meggondoljuk, hogy mindössze néhány éve kezd a szóban forgó forgalom számbavehető arányokat ölteni és hogy a korábbi állapot részben a tétlenség, részben a gyenge és sikertelen kísérletek állapota volt. Az egykori szabadalmazott osztrák nemzeti, jelenleg osztrák-magyar bankot illeti meg az áttörésnek érdeme. Már az 1817. julius 15-iki első alapszabályokban a bank üzletágai közt helyet foglal a giróüzlet, melyet a 15. §. ekkép ír körül : »Mint giróbank átvesz minden Bécsben lakó részvényestől, a mig ezen minőségben megmarad, megőrzés végett valuta szerint pénzeket, a melyek fölött utalvány vagy az ezen czélra megnyitott számlán való leírás által szabadon rendelkezhetni.« Az e részben kiadott szabályzatok bővebb fejtegetését mellőzve, kiemeljük, hogy a forgalom lebonyolítására nézve akkor elfogadott alapelvek lényegükben máig is változatlanul fenmaradtak. Mindez azonban csak a papíron volt meg, a giróüzlet tényleg életbe nem lépett, mert, mint maga Lederer báró, az osztrák bank kormányzója a bank történetéről 1847-ben kiadott munkájában kiemeli, a kereskedelmi világ az első időszakban fölötte csekély érdeklődést tanúsított az egész berendezés iránt. Nem sokkal kedvezőbben alakult a helyzet később , pedig az 1841. július 1-én kelt második privilégium alapján, a giróüzletre vonatkozó szabályzatok szélesbítették a részvételre nézve eddig megvont szűk határokat. Mellőzték nevezetesen azon intézkedést, hogy csak részvényes tarthasson girószámlát, habár miként azelőtt, most is fentartották a bank igazgatóságának azon jogát, hogy minden indokolás nélkül megtagadhassa valamely számla nyitását ; a kezelés tekintetében azonban általában könnyebbítések hozattak be és frissebb üzleti szellem jellemzi az új szabályokat. A bank igazgatósága egyúttal kimondta, hogy kerülend mindent, ami az intézetben való részvételtől visszatarthatná az illetéket, egyelőre semmiféle illetéket nem számít az egyes műveletekért. Igaz ugyan, hogy az új intézkedéseknek volt hatásuk, mert a giró üzletben a revirement vagyis a be-és kifizetések összege 1842. év végén (tehát 8 hó alatt, miután az új berendezés május 2-án lépett életbe) 68,235.582 frt. 44 krra fölment, sőt 1843-ban már 138,803.877 frt. 57 kr., 1845-ben 197,724.037 frt. 25 krt tett ki a revirement, csak-