Közgazdasági Szemle – 1895.
I. Értekezések - A cheque és annak törvényhozási szabályozása. – Dr. Neumann Ármintól
4 DR. NEUMANN ÁRMIN. szükségletet kielégíteni képes volt. A vásárokat látó kereskedők menekülni kívántak az érczpénz szállításával egybekötött nehézségek és veszélyektől és különben is előnyösebbnek tartották tőkéiket oly helyeken hagyni, melyek a kereskedelem gyypontjai voltak és azért a kényelmes check által rendelkeztek a harmadiknál levő járandóságuk fölött , viszont pedig értékeiket csak oly helyeken tették le, ahol azok összegyűjtésével, megőrzésével és okszerű felhasználásával iparszerűen foglalkoztak. Az utalvány és letétforgalom ezen egyesítésére legelsőbben a XVII. században Amsterdamban akadunk, ahol már akkor azon szokás fejlődött ki, hogy a készpénz-készletek díjfizetés mellett oly egyéneknél tétettek le, kik azokat iparszerűen kezelték ; később ezen egyénekre bízták a kinnlevő követelések bevonását és az esedékes tartozások kifizetését is, miáltal ezen egyének a letevők formaszerű pénztárosaivá váltak. A letevő hitelezőjének készpénz-fizetés helyett úgynevezett Kassierbriefjét szokott kiszolgáltatni, rendszerint egy nyugtát, amelyben elismeri, hogy pénztárosától bizonyos összeget felvett és ezen nyugta alapján eszközölte a bankár a nála elhelyezett értékekből a fizetést. És habár a hatóságok éremhamisításoktól tartva ezen műveletek elé mindenféle akadályokat gördíteni iparkodtak, mégis folyton olyannyira tért hódítottak, hogy Amsterdamban 1770 körül 54 oly pénztáros, vagy jobban mondva bankár volt, kik egymás között a compensationális eljárást meghonosították. Ugyanezen eljárás divatozott már a XVII-ik század végén Londonban, hol eleintén az aranyművesek, később a bankárok a náluk letett összegekről a mai bankjegyekhez hasonló fizetési ígéreteket. úgynevezett Goldsmith's, bankers notes kiadtak, később pedig a letevők intéztek reájuk a mai chekhez hasonló utalványokat úgynevezett cash-notes; itt is a gyakorlat oly nagy mérveket öltött, hogy már 1775-ben látták Londonban szükségesnek a clearinghouse intézményét megalapítani. ISyen kívánom ezúttal a check- és giroforgalom oly tanulságos történetének fonalát tovább szőni és ezen kis excursiót is csak azért tartottam szükségesnek, hogy igazoljam, hogy egyfelől a mások általi pénztárkezelés szükségessége, másfelől pedig egy jól szervezett és feladatának teljesen megfelelő bankári kar létezése adták meg a lökést a check-forgalom nagy terjedésének. Vizsgálódásom első tárgyát tehát kell, hogy az képezze, vajjon léteznek-e nálunk is az itt említett előfeltételek ? Ösztökélve vagyunk-e mi is fizetési műveleteinknél a fizetési eszközök ezen oly tökéletes alakjához folyamodni ? Van-e nálunk is legalább előadásom tárgyát illetőleg a check-intézmény fejlesztésére alkalmas bankári kar ? Mindkét tekintetben kielégítő eredményhez nem fogunk