Közgazdasági Szemle – 1895.

I. Értekezések - A cheque és annak törvényhozási szabályozása. – Dr. Neumann Ármintól

4 DR. NEUMANN ÁRMIN. szükségletet kielégíteni képes volt. A vásárokat látó kereske­dők menekülni kívántak az érczpénz szállításával egybekötött nehézségek és veszélyektől és különben is előnyösebbnek tar­tották tőkéiket oly helyeken hagyni, melyek a kereskedelem gyypontjai voltak és azért a kényelmes check által rendel­keztek a harmadiknál levő járandóságuk fölött , viszont pedig értékeiket csak oly helyeken tették le, a­hol azok összegyűj­tésével, megőrzésével és okszerű felhasználásával iparszerűen foglalkoztak. Az utalvány és letétforgalom ezen egyesítésére legelsőb­ben a XVI­I. században Amsterdamban akadunk, a­hol már akkor azon szokás fejlődött ki, hogy a készpénz-készletek díjfizetés mellett oly egyéneknél tétettek le, kik azokat ipar­szerűen kezelték ; később ezen egyénekre bízták a kinnlevő követelések bevonását és az esedékes tartozások kifizetését is, miáltal ezen egyének a letevők formaszerű pénztárosaivá vál­tak. A letevő hitelezőjének készpénz-fizetés helyett úgy­nevezett Kassierbriefjét szokott kiszolgáltatni, rendszerint egy nyugtát, a­melyben elismeri, hogy pénztárosától bizonyos összeget felvett és ezen nyugta alapján eszközölte a bankár a nála elhelyezett értékekből a fizetést. És habár a hatóságok éremhamisításoktól tartva ezen műveletek elé mindenféle akadályokat gördíteni iparkodtak, mégis folyton olyannyira tért hódítottak, hogy Amsterdamban 1770 körül 54 oly pénz­táros, vagy jobban mondva bankár volt, kik egymás között a compensationális eljárást meghonosították. Ugyanezen eljá­rás divatozott már a XVII-ik század végén Londonban, hol eleintén az aranyművesek, később a bankárok a náluk letett­ összegekről a mai bankjegyekhez hasonló fizetési ígéreteket. úgynevezett Goldsmith's, bankers notes kiadtak, később pedig a letevők intéztek reájuk a mai chekhez hasonló utalványo­kat úgynevezett cash-notes; itt is a gyakorlat oly nagy mér­veket öltött, hogy már 1775-ben látták Londonban szüksé­gesnek a clearinghouse intézményét megalapítani. ISyen kívánom ezúttal a check- és giroforgalom oly tanul­ságos történetének fonalát tovább szőni és ezen kis excursiót is csak azért tartottam szükségesnek, hogy igazoljam, hogy egyfelől a mások általi pénztárkezelés szükségessége, másfelő­l pedig egy jól szervezett és feladatának teljesen megfelelő bankári kar létezése adták meg a lökést a check-forgalom nagy terjedésének. Vizsgálódásom első tárgyát tehát kell, hogy az képezze, vajjon léteznek-e nálunk is az itt említett előfeltételek ? Ösztökélve vagyunk-e mi is fizetési műveleteinknél a fizetési eszközök ezen oly tökéletes alakjához folyamodni ? Van-e nálunk is legalább előadásom tárgyát illetőleg a check-intéz­mény fejlesztésére alkalmas bankári kar ? Mindkét tekintetben kielégítő eredményhez nem fogunk

Next