Közgazdasági Szemle – 1920.
IV. Ismertetések - Keynes M.: A béke gazdasági következményei. Budapest, Révai 1920. (Bud János)
120 " ' Közlemények és ismertetések. " - mert „az Elnök nem volt hős, nem volt próféta, sőt még filozófus sem . . . hiányzott belőle a fölényes szellemi felkészültség, melyre szüksége lett volna, hogy megmérkőzhessen azokkal a ravasz és veszedelmes bűvészekkel, akik . . . diadalmas mestereknek bizonyultak a béketárgyalás színe előtt lefolyó adok-veszek játékban, amely játékhoz ő egyáltalán nem értett". A békeszerződés gazdasági részeit illetőleg adatokra támaszkodva bizonyítja be ezek lehetetlen voltát. Minden egyes intézkedésnek a célja Németország gazdasági szervezetének tönkretétele. Nem fél objektív vizsgálódása közben az éles szavaktól, így amikor példaként leszögezi, hogy „a világ ítélete már megállapította, hogy a Saar-kérdés megoldása nem egyéb mint rablás és hazugság". Ezt a rablást, ezt a hazugságot tetézni fogja az a béke, mely Magyarország ezeréves testét szakítja szét, és kíváncsiak vagyunk, hogy ez a pártatlan szerző miként vélekedik majd erről a békéről. Finom boncoló elmével tárgyalja a szén-, a vaskérdést, a szállítási és tarifa rendszerre vonatkozó intézkedéseket, amelyek „kedvezőtlen világításban mutatják be a szövetségesek becsületérzését, ha szembeállítjuk őket a biztosításokkal, melyeknek alapján Németország letette a fegyvert". Egyik legérdekesebb fejezete a könyvnek, amely a jóvátétellel foglalkozik. A legrészletesebb adatokkal bizonyítja, hogy Németország nem teljesítheti a követeléseket. Franciaország teljesen hamis alapra helyezkedett rá, amikor száz és száz milliárdot akart kicsikarni a legyőzöttektől. Amikor országuk tömeghangulatát ebbe az irányba terelték, akkor „a francia ministerek megcsalták népüket, de ha elérkezik a kiábrándulás pillanata, mert ki kell derülni a követelések helytelenségének és annak is, hogy Németország nem tud fizetni, a visszahatás el fogja törölni a kormányt és a társadalmat is, melyet ez a kormány képvisel". Jóleső ezt a ténymegállapítást is a győztesek táborából hallani, mert ez az a pont, ahol egész Európa társadalmi rendje és szervezete, ha gyorsan változtatás nem történik, a legkönnyebben felborulhat. Keynesnek az álláspontját ezekben a kérdésekben mi sem juttatja szebben kifejezésre, mint azok a szavak, amelyekkel ezeket a fejezeteket lezárja. „Az a politika — úgy szól — mely Németországot nemzedékeken át szolgaságba kényszeríti, mely megaláz millió és millió emberi lényt, mely egy egész nemzetet foszt meg a boldogságtól, visszataszító és utálatos lenne még akkor is, ha számunkra a gazdaságot jelentené és ha nem vetné el az európai civilizáció életébe a hanyatlás magvát". „Európa a békeszerződés után" címet viseli a következő fejezet. Erős pesszimisztikus hang szólal meg e fejezetben. Fel vannak sorolva azok az összes okok, amelyek Európa termelését végzetesen lecsökkentették, a forgalmi viszonyokat lerontották s így a gazdasági egyensúlyt megzavarták. A békének lett volna hivatása az újjáépítés megindítása, s nyomában nagyobb romhalmaz jelentkezik. Mi Európa képe? Az, hogy „látjuk a falu népét, mely meg tud élni saját mezőgazdasági termelésének hozadékából, de nincs meg a szokásos feleslege a városok számára és nincs meg az a rugó sema behozott anyagokban és így a város.