Közgazdasági Szemle – 1921.
II. Ankétok - Magyarország gabonaellátása (1921. jan. 27–febr. 4.) - Matlekovits Sándor
2 Matlekovits Sándor Az agrár irányzat hatalmas támaszt talált pénzügyi körökben, hol a magasabb gabonavámok gazdag bevételre kecsegtettek. Tényleg Németországban évi 250 millió márka. A gabonaforgalomnak pénzügyi szempontból való felhasználását látjuk Olaszország történetében az őrlési adó meghonosításával. Olaszország egységesítése erős pénzügyi áldozatokat követelt és az olasz pénzügyminiszterek új adózási módokat kerestek és az őrlési adót javasolták. A parlament ezt a közgazdasági szempontból határozotan legkárosabb fogyasztási adót több ízben visszautasította. Végre Cambray-Digny miniszter az 1869. évre szóló költségvetés előterjesztésekor a pénzügyi helyzet súlyos állapotát kifejtve utalt arra, hogy a deficit 240 millió lra, hogy a függő adóság 650 millióra emelkedett és hogy az 5%-os államjáradék 40%-ra csökkent , ily kétségbeejtő helyzetben követelte az őrlési adó behozatalát, mely számítása szerint évi 80—100 millió líra bevételt hozna. Az ellenszenv ellenére is, mely a közvéleményben a kenyér megadóztatása ellen uralkodott, a képviselőház többsége más módozatok hiányában megszavazta az őrlési adót, mely az 1868. június 7-én kelt törvénynyel életbe lépett. Az adót a malmok szedték be, minden őrlésre kerülő gabona és pedig a búza, rozs, árpa, zab, tengeri és hüvelyes után, akár liszt, akár dara készült belőle, akár emberi használatra, akár takarmányul szolgált. Összesen 40.000 malom szedte be az adót, állami ellenőrzéssel. Az adó fennáll 1868-tól 1884-ig; folyton támadásra és panaszra adott okot, úgy hogy már 1878-ban a búzán kivül a többi gabona nemre megszűnt s végre 1884-ben a búzára nézve is hatályon kivül helyezték. Az őrlési adó legnagyobb jövedelme 1878-ban volt, amikor 855 millió lírát eredményezett. Fel kell még említeni azt a mozgalmat, mely Németországban a gabonaárak állandósítása céljából a gabonabehozatalt állami egyedárúság tárgyává kívánta tenni. Midőn 1890 óta az amerikai gabona nagy versenye a német gabonaárt erősen nyomta, 1894 április havában Kanitz gróf a gabonaárak szilárdítása, illetőleg a termelők érdekeinek megvédésére, miután az osztrák-magyar monarchiával és Oroszországgal kötött szerződések a gabonavámok felemelését lehetővé nem tették, azt indítványozta, hogy a külföldi gabona behozatala és értékesítése kizárólag állami teendő legyen. Az ekkér meghonosítandó monopólium alapját képezte volna a gabonának az utolsó 10 év áraiból képzett átlagár. Ennek a monopolnak a célja lett volna, a) hogy a gabona árát a külföldi piacok árától függetlenítse és így a termelőt előre megszabott árakkal biztosítsa működésében; b) az állam nyereséget kapna; c) háború számára gabonakészletet gyűjthetne. Nálunk Magyarországon az országnak gabonával való ellátása csak